Védekezés a légyinvázió ellen

MIÉRT KELL ÉS HOGYAN LEHET VÉDEKEZNI A LÉGYINVÁZIÓ ELLEN?

Egy Olvasónk Lőrinci községből még a Húsvét hetében telefonált, hogy amikor küllemére nézve épnek látszó füstölt sonkát felbontotta, meglepődve és nem kis bosszúsággal látta, hogy a legértékesebb belső részében egy üreg van, melyben nyüzsögtek a légyálcák. Az a kérdése, hogy miként juthattak be szinte észrevétlenül és szaporodhattak el a hús mélyén ezek a gusztustalan „kukacok”, és a hús épen maradt részét elfogyaszthatják-e vagy ilymódon az egész sonka fogyasztásra alkalmatlanná vált?

Miután a mindennapos állatorvosi gyakorlatomban nagyon gyakran találkoztam hasonló kérdéssel és problémával, úgy gondolom a kérdés megválaszolása és a legyek súlyos egészségkárosító hatásának megismerése bizonyára közérdeklődésre tarthat számot.

Rövid válaszban az Olvasónknak elmondtam, hogy a húsvizsgálati szabály szerint – amennyiben a légyálcák a hús vagy húskészítmények mélyére hatoltak – az egész fészket a környezetével együtt meg kell semmisíteni, enyhébb esetben azonban elegendő csak az elváltozott részek megsemmisítése. Ilyenkor az épen maradt húsrész fogyasztásra alkalmas.

MIT KELL TUDNI A HÚS LÉGYFÉLÉK OKOZTA SZENNYEZŐDÉSÉRŐL, KÁROSODÁSÁRÓL?

A hús szennyezésében az ún. valódi húslegyeknek és álcáiknak (kockás húslégy, kék dongólégy, zöld döglégy, kis döglégy és sötét dongólégy) van nagyobb szerepük, amelyek számára a hús a peterakásnak, a táplálkozásnak és a lárva kifejlődésének szinte kizárólagos helye. A húsokat kiváló szagérzékelésük következtében messziről keresik meg a legyek, hogy annak rejtett zugaiba petéiket vagy lárváikat sietve lerakják.

A valódi húslegyek lárváinak gyors fejlődéséhez az adott táplálékon kívül nedvességre, melegre és sötétségre van szükségük. A húsba vájt járatokban a lárvák gyors kifelé, majd befelé mozgása, „nyüzsgése” azzal függ össze, hogy nagy a levegőigényük, a fény és a szárítás viszont a mélybe hajtja ezeket a férgeket.

Amint arról már szó esett az ún. húslegyek peterakás és táplálkozás céljából szállnak az élelmiszer felületére, miközben esetleg végtagjaikon, szívójukon, szőrképleteiken tapadt kórokozó csírákkal fertőzik azokat. Ezek a legyek kiváló szaglóérzékelésük segítségével már messziről képesek felkeresni a húsféléket, majd ezek rejtett zugaiba igen gyorsan lerakják petéiket vagy lárváikat.

Más legyek csak táplálkozás céljából repülnek a húsra, majd petéiket a trágyába rakják. Kevesen tudják, hogy a táplálkozásuk milyen „gusztustalan módon” történik! A legyek ugyanis gyomortartalmuk ürülékével (magyarán hányadékával) oldják fel és teszik felszívódásra alkalmassá a megszállt élelmiszerek felületét.

A kockás húslégy például a lárváit nagyobb csoportokban rakja le, sőt akár a húsra rakott hálón is leszórja. Hús vagy dög hiányában a lárváit a trágyába rakja. A lárvák tömegesen nyüzsögnek a húsjáratokban, és akár a csontig hatolnak.

Mintegy 28 olyan légyfaj ismeretes, melyek a hús szennyezésében is szerepet játszhatnak. Ezek közül 12 főként a húsból táplálkozó húslégyfaj, melyek petéiket főként a húsra rakják. E legyek a vágóhídi hulladékok és a hús szagára 3 km-es környezetből is odasereglenek. Ismétlem, egyetlen legyen sokmilliónyi kórokozó baktérium is tapadhat. A továbbiak során erről is szót ejtünk.

A LÉGYNYŰVESSÉG, MYASIS

A hús- és a döglegyek egy része szívesen rakja le petéit és lárváit az állatok és az ember sebeire vagy pedig váladékkal fedett bőrére is. Bár a légynyűvességet szórványosan más állatokon is tapasztaltam, de olykor szinte tömegesen láttam a juhoknál, főként a végbél és gáttájékon vagy a fitymán. A sebeken és sérüléseken kívül előfordul a szemben az orrban és a fülben is, ha ott előbb gennyes folyamat indult meg.

A légynyűvesség leggyakoribb okozói az aranyoszöld és kék dongólegyek, és a sakktáblaszerűen tarkázott potrohú közönséges ún. kockás húslégy.

EGY ESET A MINDENNAPOS PRAXISBÓL

Egyik alkalommal Ellend községből egy gazda azzal a panasszal keresett meg, hogy lova lesántult a bal elülső lábára. Sürgős volt a vizsgálat, mert az állat már nem is tudta terhelni a végtagját, egyszerűen nem tudott ráállni.

Kérdésemre a gazda elmondta, hogy néhány nappal ezelőtt egy seb keletkezett a lábon, amit jóddal rendszeresen ecsetelt gondolván, hogy majd rendbe jön. A seb azonban nem gyógyult, sőt mindinkább gennyezett, de mást külsőre nem észlelt rajta. Most azonban a seb környéke is „beduzzadt”, sőt az állat az étvágyát is elveszítette. A lóra pedig a takarmány behordása miatt mielőbb nagy szüksége volna.

Amikor alaposabban megnéztem és feltártam a sebet, bizony nem mindennapos látványban volt részem. A folytonossági hiány környékén a bőr alatt, mely már elég nagy területen elhalt, tenyérnyi kiterjedésű rekeszes, alávájt és bőségesen gennyesedő, bűzös üreget találtam, melynek mélyén különböző nagyságú sárgásfehér színű légyálcák tömege nyüzsgött.

A ló testén, bőrfelületén még egy helyen találtam egy sérülést és felette, amikor a bőrt feltártam a mélyében ugyancsak volt néhány légyálca.

Meg is jegyezte a tulajdonos, hogy mindenre számított, de erre még gondolni sem mert. Pedig amint az elmondottakból látjuk, sérülések esetén a légyálcákra, a légynyűvességre is gondolni kell, főként akkor, ha az istállóban nem védekezünk megfelelően a légyinvázió ellen.

A megfelelő sebészi ellátás mellett a legyek távoltartására a seb környékén Kubatol-sprayt alkalmaztam, a lovakat pedig Neo-Stomosan vizes oldatával lemosattam, nemcsak a beteg, de a mellette álló egészséges lovat is.

Ugyancsak megbeszéltük a gazdával, hogy a „házipatikájában” tartson valamilyen repellenes, tehát a legyeket távoltartó készítményt. Számos ilyen készítmény kapható a patikákban, melyeket a mellékelt utasítás szerint kell alkalmazni. Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy az esetleges sérülések során nemcsak a megfelelő sebkezelésről kell gondoskodni, de gondolni kell a légynyűvesség lehetőségére is, és az esetleges sebellátás mellett a legyek távoltartásáról is gondoskodni kell a seb vagy sérülés környékén.

A LEGYEK KÁRTÉTELÉRŐL

„Nincsen még egy olyan állat az egész állatvilágban – írja Taschenberg professzor -, amely a légyhez fogható hűséggel ragaszkodik az emberhez, elkíséri úgyszólván a föld minden tájára, és bár közvetlenül nem rajta élősködik, mégis kiállhatatlan kísérője úgy a Lappföldön, mint a forró égöv alatt.

Valamennyien jól ismerjük rossz tulajdonságait, tolakodását, torkosságát, és hogy mindent bepiszkol, és bizony egyetlen jó tulajdonsága sincs.” Mindez aranyigazság.

A házilégy, mely a légypopuláció 95%-át teszi ki, rendkívül szapora, egy légy akár 2000 petét is rakhat rövid élete során. Igaz, hogy a legyek fejlődése általában pár hét, de optimális esetben akár 8-10 napra lerövidülhet.

Már több mint egy évszázaddal ezelőtt bizonyítást nyert, hogy a legyek számos emberi fertőzés és állatbetegség terjesztésében jelentős szerepet játszanak.

Amint arról már az előbbiek során is szó esett, élelmiszereink is fertőződhetnek a legyek lábán, testén, szárnyain megragadt, majd onnan lesodródó kórokozókkal, és ezzel súlyos közegészségügyi problémát okozhatnak. De ugyancsak kerülhetnek kórokozók a legyek bélcsatornájába is, és ezekkel a mikroorganizmusokkal szennyezhetik az élelmiszereket olykor súlyos gyomor- és béltünetekkel járó fertőzést okozva.

Különösen kritikus a már fogyasztásra kész illetve nyers ételek szennyezése. A folyékony élelmiszerbe pl. levesbe, tejbe stb. fulladt légy azért veszélyes, mert az egész testéről „bemosódnak” az élelmiszerbe a rajta levő kórokozó mikroorganizmusok.

Mindemellett jelentős gazdasági veszteséget okoznak a legyek azzal is, hogy a haszonállatainkat nyugtalanítják, esetleg azokból vért szívnak, mely folytán kimutathatóan romlik az állatok téteményképessége, takarmány-értékesülése, tojás-, tej- és hústermelése.

A TÉTEMÉNYKÉPESSÉG IS CSÖKKEN!

Az állatok szaga és ürüléke messziről vonzza a különféle légyfajokat. A légyinvázió az állatok izgatottságát, ingerlékenységét váltja ki. Nagyszámú vérszívó esetén akár anémia (vérszegénység) is kialakulhat. Az állatok nyugtalanítása miatt haszonállataink termelése szignifikánsan csökken.

Kísérletek bizonyítják, hogy nagyfokú légyfertőzöttség esetén jelentősen csökken a tojóállományok tojástermelése.

Egy tehenészetben történt vizsgálat során úgy találták, hogy a legyek nyugtalanító hatása miatt a tejhozam tehenenként 0,7%-kal kevesebb lett. Egy borjaknál végzett 100 napos megfigyelés alatt, amikor a légyfertőzöttség olyan mérvű volt, hogy egy-egy borjúra mintegy 100 légy jutott, 13%-kal romlott a takarmány értékesülése.

MILYEN FERTŐZŐ BETEGSÉGET TERJESZTENEK?

Bár ezúttal nincsen lehetőség arra, hogy a legyek által tovahurcolt, az ember és a háziállataink egészségét veszélyeztető valamennyi kórokozót felsoroljuk, de úgy gondolom, hogy a legfontosabbakat mindenképpen érdemes lesz megemlíteni. Tudományosan igazolt tény, hogy több mint ötven légyfaj szerepet játszik úgy az embereket, mint a háziállatainkat veszélyeztető betegségek terjesztésében.

Tekintsük át röviden, a teljesség igénye nélkül, hogy melyek a legyek által közvetített és az embert leggyakrabban veszélyeztető bántalmak:

1. Helicobacter pylori, a gyomorfekély kórokozója.

2. Rotavírusok, melyek többek között járványos gyomorbélgyulladást okozhatnak. A rotavírusok pl. a csecsemők és 2 éven aluli gyermekek kórházi ellátást igénylő hasmenésének is okozói. A közelmúltban olvashattunk ilyen járványok kitöréséről.

3. Trachoma (egyiptomi szemgyulladás).

4. Hasmenések.

5. Kolera.

6. Coli-bakteriumok okozta bélgyulladás (colienteritis).

7. Salmonellosis.

Számos olyan fertőző állatbetegségről is tudunk, melyek terjesztésében a legyeknek fontos szerepük lehet.

BAROMFIAK ESETÉBEN

1. Kokcidiózis.

2. Galandférgesség.

3. Madárinfluenza.

4. Baromfipestis.

5. Baromfikolera.

SZARVASMARHÁBAN

1. Tőgygyulladás.

2. Száj- és körömfájás.

3. Thelaziózis (fonálférgek közé tartozó Thelázia-fajok okozta fertőzés). A kötőhártyazsákban élősködő férgek nemcsak a szaruhártya és a kötőhártya gyulladását okozhatják, de a szaruhártyát perforálva („átfúr”) még a szemcsarnokba is bejuthatnak. A fertőzést a legyek közvetítik.

4. A Moraxella bovis baktériumok okozta keratoconjunctivitis (kötőhártya- és szaruhártya-gyulladás).

5. Corynebacterium pyogenes (gennyesedéssel járó folyamatok létrehozásában szereplő pálcika alakú baktériumok).

SERTÉSEKBEN

1. Aujeszky-féle betegség.

2. száj- és körömfájás.

3. Sertés-dizentéria.

4. TGE (A koronavírusok közé sorolt kórokozó előidézte fertőző betegség, amely a szopós malacok között tetemes veszteségeket okozó halálos kimenetelű hasmenésben nyilvánul meg.)

5. Streptococcus baktériumok okozta agyburokgyulladás.

6. Sertéspestis.

7. Afrikai sertéspestis.

HOGYAN IRTHATJUK A LEGYEKET?

Sokféle légyirtó szer van forgalomban, melyek különféle formában (por, oldat, kenet stb.) és kiszerelésben kaphatók. Ezek közül aszerint választhatunk, hogy istálló, esetleg más helyiségben vagy a legyek tenyészhelyének számító emésztőgödör, szemétdomb vagy éppenséggel az állat permetezéses légytelenítésére kívánjuk-e felhasználni.

A készítményekhez mellékelt használati utasítás pontosan tartalmazza a kezelés módját és a szer alkalmazásának körülményeit.

NÉHÁNY MÓDSZER A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL

1. Védekezésre leggyakrabban vegyi módszereket alkalmazunk. Könnyen, de csak kis légtérben alkalmazható a párologtatás, amikor rovarirtó szert párologtatunk a levegőbe. Elsősorban a legyek távoltartására szolgál vagy a betévedt legyek letaglózására.

2. Füstképződés esetén a légteret irtószertartalmú füsttel telítik. A füst elültével az irtószer hatása megszűnik.

3. A permetezés jó hatású, hosszú hatástartamot biztosít.

4. Gyakran alkalmazzák az istállókban is a feromonnal átitatott ragasztós, csévélhető légyfogót.

5. Vannak készítmények, melyeket a gerincvonalon a nyaktól a faroktőig kell az állatra ráönteni (Pour on).

6. Olyat is ismerünk, amit a falra kell kenni, esetleg meszelni, sőt olyat is, amit a baromfi takarmányába kell keverni.

7. Nyáron a legelőn élő teheneket és borjakat a legyek nyugtalanítják legjobban, melyek – amint az előbbiekben olvashattuk – számos kórokozót is terjeszthetnek. A nagyobb gulyák szaga és ürüléke messze környékről odavonzza mindazokat a légyfajokat, amelyek a táplálékukat a legelésző állatokon találják meg. A legelőn jól bevált és kevés anyagot, költséget és munkát igényel a porzókapus módszer.

A legelőn ezeket a porzókapukat az itatóhelyek környékén célszerű elhelyezni, és így az itatót felkereső állatok kénytelenek a porzókapun áthaladni.

Nagyon fontos a legyek tenyészőhelyeinek (trágya, szemét) kezelése! Ha nincs rá lehetőség, hogy a keletkező trágyát, szemetet zártan tároljuk, akkor a lárvafejlődés megakadályozása érdekében annak lárvairtó készítménnyel való kezelése ajánlatos.

A sertéstrágya különösen keresett petéző hely. Egy nőstény 500 petét is lerak, egy csomóban 40-80-at. A legyek szaporodásának a fészkeit tehát kezelni kell. Megemlítem, hogy a légylárvák mozgása, növekedése -7°C-on megszűnik, de megsemmisítésükhöz -15°C fagyhatás szükséges. Végül megemlítem, hogy újabb és újabb légyirtó készítmények kerülnek forgalomba, melyekről az Állatpatikában adnak tájékoztatást (pl. Butox, ALBA légyirtó szer, Quick Bay stb.).

(Folytatjuk!)