Kísérleti közlemények (Bionit-S)

ADATOK A BIONIT-S HOZAMFOKOZÓ TAKARMÁNYADALÉK ALKALMAZÁSÁHOZ A SERTÉSTARTÁSBAN

Az 1991-es esztendő igen súlyos megpróbáltatást hozott a sertéstenyésztő gazdaságok és kistermelők számára. Az aszályos évet követően a takarmányok ára emelkedett, ugyanakkor a sertés eladási ára csökkent, a piac pedig beszűkült, a hízósertések nagy részét a termelők sokszor csak késve, ráfizetéssel tudták értékesíteni. Mindehhez hozzájárult a gyógyszerek, az energia, a szolgáltatások stb. drasztikus áremelkedése. Sok kistermelő egyszerűen felszámolja sertéstenyészetét.

Gazdaságunk (Belvárdgyulai Közös Út Mgtsz) sertéságazata, amely évente 13000 sertést értékesít és ezzel több, mint 100 millió Ft bruttó értéket termel, azonban nem szüntethető meg egyik napról a másikra azzal, hogy ha jobb idők jönnek, majd újrakezdjük. Ha át akarjuk vészelni e nehéz időszakot és holnap is a piacon akarunk maradni, mindenképpen csökkenteni kell a sertéstartás kiadásait.

Mivel a sertéstartás kiadásainak jelentős részét (mintegy 70%-át) a takarmányozás költségei teszik ki, különösen nagy szerepet kaphatnak azok a takarmány-adalékanyagok, amelyek az állatok növekedését, testtömeg-gyarapodását serkentik, vagy éppenséggel javítják a takarmány értékesülését.

Ilyen körülmények között nagyon kedvezően fogadtuk a müncheni Süd-Chemie AG. cég ajánlatát egy ásványi eredetű, minden vonatkozásban ártalmatlannak minősített hozamnövelő takarmány-adalékanyag, a Bionit-S (bentonit) kipróbálására.

Sertéstenyészetünkben - kutatva a nyereségesebb termelés lehetőségeit - már számos hozamnövelő szert kipróbáltunk, de előbb-utóbb egyiket sem tudtuk tartósan alkalmazni, mert e készítmények széles körű használata egyre inkább napvilágra hozta azok hátrányos tulajdonságait is (5a).

A Schwann Report (1969) megjelenése óta, elsősorban közegészségügyi megfontolások alapján a legtöbb mezőgazdaságilag fejlett ország, így hazánk is, elfogadta azt az elvet, hogy olyan antibiotikumokat és egyéb készítményeket, amelyek az ember vagy az állatok gyógyítására használatosak, hozamfokozó szerként nem alkalmaz (5b).

Igaz, hogy azóta is számos hozamfokozó adalékanyag került forgalomba, de a mindinkább szigorodó köz- és állat-egészségügyi előírások, valamint az exportkövetelmények, az állati termékek minőségét, a maradékanyagok mértékét, a környezetvédelmi előírásokat, a hígtrágya-kezelést meghatározó szabályok bizony jócskán beszűkítették azok körét (1).

A bentonit tulajdonképpen vulkanikus eredetű agyagásvány. A nemes agyagokat akkor nevezzük bentonitnak, ha a montmorillonit-tartalmuk meghaladja az 50%-ot. A bajor bentonit 50-80%-ban tartalmazza a montmorillonitot. A természetes bentonitnak az adszorbeált kation minősége szerint 2 főcsoportja van, nevezetesen a földalkáli bentonit (leggyakrabban Ca-bentonit) és a kedvezőbb kolloidikai és ipari tulajdonságokkal rendelkező alkáli bentonit (leggyakrabban Na-bentonit). A gyakorlatban a Ca-bentonitot megfelelő szódás kezeléssel, aktiválással Na-bentonittá alakítják át. A Bionit-S végeredményben szódával aktivált bajor bentonit.

A bentonit tulajdonságait elsősorban a montmorillonit szubmikroszkopikus szemcsenagysága és speciális kristályszerkezete szabja meg. Fajlagos felülete és adszorbciós energiája nagy. A montmorillonitrészecskék felületén szerves és szervetlen anyagok adszorbeálódhatnak. Réteges felépítése által erős duzzadási képességgel rendelkezik, vízzel kocsonyaszerű anyagot képez.

A bentonittal kapcsolatos eddigi vizsgálatok jelentős része arra utal, hogy ez az agyagásvány kedvezően befolyásolja az állatok testtömeg-gyarapodását és takarmány-értékesítését. Ezt a hatást több szerző a bentonit jelentős mérvű ioncserélő kapacitásával magyarázza (7). Mások feltételezik, hogy erélyes adszorpciós képességének következtében a takarmány áthaladási sebességét lassítja és ezáltal fokozza annak kihasználását (10). A Bionit-S teljesítmény-javító hatását azzal is magyarázzák (2), hogy az emésztőcsőben a nemkívánatos vagy toxikus metabolitokat adszorbeálja, a pH-érték szabályozásával pedig a tápcsatornában stimulálja az emésztőenzimeket. Mindezek eredményeként kedvező hatást gyakorol a különféle gastrointestinalis betegségek megelőzésére, ugyanakkor az NH3 adszorbeálásával csökkenti az ammóniaterhelést, ami kedvezőbbé teszi az istálló levegőjét (4, 6).

Hazánkban található a montmorillonit-tartalmú bentonit legjelentősebb lelőhelye Európában. A Tokaj-hegység bentonitvagyona mintegy 8 millió tonna, amely főként Ca-bentonit (3).

A különböző helyeken (országokban) előforduló bentonitok különböző hatóanyag-tartalommal és nehézfém-szennyezettséggel rendelkeznek (1. táblázat), és az eltérések több száz százalékosak is lehetnek. Ezért a természetes ásványi anyagoknak mint takarmány-kiegészítőknek az etetése pontos analitikai vizsgálatok elvégzése nélkül semmiképpen sem javasolható (10).

 1. táblázat

A Bionitot a Közös Piac irányelvei szerint állati takarmányadalékként hagyták jóvá, mert:

1. Az állatok egészségére semmiféle káros hatással nincs (Schwarz, 1984).

2. Az ember egészségét nem veszélyezteti.

3. A bentonit az emésztőcsatornán változatlanul halad át, reziduumképződés nincs.

4. A hígtrágyával kiürített bentonit, mint természetes talajösszetevő, nem káros a környezetre.

Rózsahegyi (9) leírta, hogy a bentonit szarvasmarhákkal etetve javította a termelési eredményeket. Tehenekkel etetve emelkedett a tejzsír és a tej mennyisége, a hízóbikákban pedig a takarmány 3%-os Na-bentonit-kiegészítése évi átlagban egyedenként 25,5 kg-os testtömeg-gyarapodási többletet eredményezett. A sav-bázis egyensúly zavarainak kiküszöbölésével nagyrészt megelőzte az ellés utáni megfekvést, javította a vemhesülési és borjadzási arányt. A téteményképesség-növelő hatása mellett tehát a bentonit egészségvédő szerepe is jelentős. A szerző mtsaival (10) arról is beszámolt, hogy a testtömeg és a fajlagos takarmányértékesítés is kedvezőbbé vált, amikor a pecsenyebárány-hizlalás során az állatok takarmányához 6%-os arányban N-100-as bentonitot kevert.

Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a hazai kipróbálások során nem csekély számban olyan eredmények is születtek, amelyek a bentonitos takarmánykiegészítés eredménytelenségére utaltak, megkérdőjelezve a bentonitnak mint hozamnövelő szernek a létjogosultságát.

A Bionit-S első hazai kipróbálása során az sz.-i á. g.-ban sertésekkel etetve úgy találták, hogy egy kg testtömeg-gyarapodást 1,59 Ft-tal sikerült olcsóbban előállítani, amikor süldőkortól a hizlalás befejezéséig a takarmányt 2%-os koncentrációban Bionittal kiegészítették. Emellett az istállóban csökkent az ammóniaterhelés, és ugyanakkor a hígtrágya-kezelés is javult, mert az homogénebbé vált és a trágyaelvezető csatornák nem tömődtek el (4).

A Hesseni Élelmezési, Mezőgazdasági és Tartományfejlesztési Hivatal gondozásában, Kasselben (1989) végzett kísérlet során úgy találták, hogy a sertések takarmányának 2%-os bionitos kiegészítése után 8%-os takarmány-megtakarítás mutatkozott, így egy-egy hízó előállítási költsége 9,73 DM-mel csökkent (11). A göttingeni Georg Auguszt Egyetem Állatélettani és Állatélelmezési Intézetében ugyancsak 1989-ben malacokkal végeztek etetési kísérletet. 1% Bionit-kiegészítés után a testtömeg-gyarapodás 8,6%-kal, a takarmányhasznosítás 7,0%-kal, 2% bekeverés esetén pedig 11,4, illetve 10%-kal javította az eredményt a kontrollhoz képest (2). A bécsi vizsgálatokban (1987) a 29 kg átlagos testtömegű, 2%-os bionitos takarmányt fogyasztó süldők a kísérlet végére 95 kg-os átlagtömeget értek el, és az értékesítésük során 1,69%-kal több hasznot tudtak elkönyvelni, ami a takarmány kedvezőbb kihasználásából adódott (6). Mendel 1971-ben végzett sertésekkel bentonitos etetési kísérletet és ugyancsak kedvezőbb takarmányhasznosításról számolt be, mind a sertések felnevelése, mind azok hizlalása terén (8).

Saját vizsgálatok

Gazdaságunk sertéstelepén 1990. szeptember 6-án két Agrober típusú, teljesen azonos felépítésű és berendezésű, egyenként 600 egyedes hizlaldában végeztük az etetési kísérletet. A bionitos takarmányt fogyasztó csoport 577 egyedből állt, amelyek átlagos testtömege 65 kg, tehát valamivel kisebb volt, mint az 590 egyedes és 76 kg-os átlagos testtömegű kontrollcsoporté. Az állatok elhelyezését úgy oldottuk meg, hogy lehetőleg azonos körülményeket biztosítsunk a kísérleti és kontrollcsoportnak. A sertéseket 16 egyedes ketrecekben helyezték el.

Az etetési kísérlet mindkét csoportban 62 napig tartott, a kísérleti csoport takarmányát 2%-nyi Bionittal egészítettük ki. A keveréktakarmányok (2. táblázat) elkészítése az üzem saját takarmánykeverőjében történt. A sertések a teljes hizlalás alatt önetetőkből fogyasztották a takarmányt, amelyek ellátását biztosító tartályokat a bionitos és a kontrollcsoport számára kétnaponként töltöttek fel, és ily módon kétnaponként tudtuk mérni az elfogyasztott takarmánymennyiséget is. Az állatok az itatókból ad libitum jutottak az ivóvízhez.

 2. táblázat

Az eredményt az alábbi szempontok szerint értékeltük:

1. Mennyi a takarmány-megtakarítás az adalékanyag alkalmazása során, következésképpen forintban számolva mennyivel csökkenthető a takarmányozási költség? (2, 6, 11)

2. Növeli-e, és ha igen, miként az adalékanyag az állatok vitalitását, ellenálló képességét? (9)

3. Mennyire sikerült megelőzni a telepünkön is oly gyakori emésztőszervi bántalmakat? (2)

4. Csökkenthető-e az adalékanyag alkalmazásával a kiesés (elhullás, kényszervágás, selejtezés)?

5. Nem befolyásolta-e kedvezőtlenül az adalékanyag a húsminőséget? (1)

6. Adszorbeáló hatásánál fogva kedvezőbbé teszi-e az istálló levegőjét? (6)

7. Javítja-e a hígtrágya-elvezetést? (4)

Eredmények 

ad 1. Gazdaságunkban a bionitos csoportban a 62 napos etetési idő alatt 10,1 kg-mal kevesebb takarmányra volt szükség egy hízó előállításához, ami azt jelenti, hogy egy ttkg-gyarapodás eléréséhez 6,44%-kal kevesebb keveréktakarmányt használtunk fel. Akkor árakon számolva ez ttkg-onként 1,46 Ft megtakarítást jelentett. Az eredmény azt látszik igazolni, hogy az adalékanyag kedvezőbbé tette a takarmány kihasználását és jelentősen csökkentette a takarmányozási költségeket (3. és 4. táblázat).

3. táblázat

4. táblázat

ad 2. Korábbi vizsgálatok egy része arra is utalt, hogy a bentonit növeli az állatok általános ellenálló képességét, vitalitását (9). A bionitos és kontrollcsoportokban jelentkezett bántalmak aránya esetünkben ezt nem bizonyította, mert a légzőszervi betegségek, valamint egyéb bántalmak megjelenésének aránya hasonló volt a két csoportban.

ad 3. Lényegesen jobb eredményt tapasztaltunk viszont az emésztőszervi bántalmak értékelése során. A telepen mutatkozott dysenteria során nemcsak lényegesen kevesebb állat betegedett meg a bionitos csoportban (11:54), de a bántalom lefolyása is sokkal kedvezőbb volt, mert a DM-premix háromnapos adagolása után a betegek meggyógyultak és a bántalom nem terjedt tovább. Ugyanakkor a kontrollcsoportban, a telep többi hizlaldájához hasonlóan, nagyobb populációt érintett a bántalom, és a beteg állatok egy részét egyedenként per os (Tylannal) és parenterálisan is kezelni kellett (Linco-Spectin inj.-val).

ad 4. A bionitos csoportban elhullás nem volt. 9 sertést saját vágóhidunkon kényszervágtak. A húsvizsgálat során 5 sertésben hurutos tüdőgyulladást találtam, mely a csúcs-, a szív- és a járulékos lebenyekre terjedt ki, kettőben mellékhártya-összenövések voltak. Két sertést panaritium miatt kellett kényszervágni, két esetben pedig a fejlődésben visszamaradt, "csökött" sertésben a húsvizsgálat során sem találtam olyan értékelhető elváltozást, amely konkrét betegségre utalt volna.

A kontrollállományból összesen 12 kiesés volt. Két sertés dysenteria következtében hullott el a bántalomra jellemző boncolási képpel, 10 állat pedig ugyancsak a saját vágóhídon került kényszervágásra. A húsvizsgálat során 2 esetben panaritiumot, 6 esetben pedig hurutos tüdőgyulladást találtam. Fejlődésében visszamaradt két sertés húsvizsgálata során a kissé megnagyobbodott, merev tapintatú máj felületén mozaikszerű tarkázottság volt látható, mely májdystrophiára engedett következtetni. A kiesések arányát tekintve nem volt tehát értékelhető eltérés a bionitos és a kontorollcsoport között (5. táblázat).
 

5. táblázat

ad 5. Bár a hús minősítését nagyon fontosnak tartottuk (I-IV. osztály), technikai okokból nem sikerült pontosítható értékelést kapnunk, mert az értékesítési nehézségek miatt a sertéseket a piaci lehetőségek szerint több vágóhídera szállítottuk.

ad 6. Bár műszeres vizsgálatra nem volt lehetőségünk, jól érzékelhető volt, hogy az istálló bűze, NH3-tartalma kedvezőbb volt abban a légtérben, ahol a sertések a bionitos takarmányt fogyasztották., Bizonyára a Bionit adszorpciós hatása érvényesült.
ad 7. Mások megfigyeléseihez hasonlóan (Junacski, 1991., Tímár, 1990.) úgy találtuk, hogy a bionitos takarmány etetése ugyancsak könnyebbé tette a hígtrágya-kezelést, mert az homogénebbé vált, folyékonyabb lett, és kevésbé tömte el a trágyaelvezető csatornákat, ami pedig a telepünkön főként a hizlaldákban nagyon sok gondot okoz.

A kísérlet lebonyolításában hasznos és értékes közreműködéséért köszönettel tartozom dr. Radnai Istvánné sertéstenyésztő szakmérnök, ágazatvezetőnek.

IRODALOM
1. Campbell, R. G. - Dunkin, A. C.: Pig. Int., 1991. 21. (1.) 5.
2. Günther, K. D.: Schweinez. Schweinem., 1990. 38. 144.
3. Juhász Á.: Term. Világa, 1976. 107. 311.
4. Junacski J.: Magy. Mezőgazd., 1991. 46. (10.) 23.
5a. Kovács J.: Magy. Állatorv. Lapja, 1971. 26. 667.
5b. Kovács J.: Magy. Állatorv. Lapja, 1976. 31. 143.
6. Leibetseder, K.: Bericht, Versuch im Inst. Ernahrung der Vetmed. Univ. Wien. 1987.
7. Marounek, M. - Bartos, S.: Arch. Tierernahr., 1977. 27. 667.
8. Mendel, V. E.: J. Anim. Sci., 1971. 33. 891.
9. Rózsahegyi T.: Magy. Állatorv. Lapja, 1978. 33. 125.
10. Rózsahegyi T. - Edvi P. - Tímár Lászlóné: Magy. Állatorv. Lapja, 1981. 36. 441.
11. Weiss, J.: Dt. Gefl. Schweinez. (Kassel), 1990. (5.)

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Magyar Állatorvosok Lapjában (1991. 46. (12.) 727-730.)