NDK-tanulmányút V

TANULMÁNYÚTON NÉMETORSZÁGBAN (1968)

Tapasztalatcsere-látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban a Rottmerslebeni Termelőszövetkezet meghívására

Berlinben

Amikor megérkeztünk az NDK-fővárosba, már megteltek a szórakozóhelyek vasárnap. Telt ház volt a hűsítő és látványos szökőkutaknál. Berlin területe 402,8 négyzetkilométer, lakóinak száma egymillió körüli. A város a Spree folyó két partján helyezkedik el. Berlin hajózható csatornahálózata 185,5 km hosszú. Ez a vidék tavakban nagyon gazdag.

A hatalmas nagyváros magán viseli a háborús pusztítások borzalmait és a gigantikus újjáépítés jellegzetességét. A hitleri hatalomátvételig Berlin mint a Weimari Köztársaság fővárosa összeolvadva a környékkel Nagy Berlint alkotja 4 millió lakossal (1920-ban).

A gyönyörű templomok környékét a város szívében is felverte a gaz, léckerítéssel vonták körül - valamikor a város büszkeségei lehettek...

A hitleri uralom eleve rombolással lépett színre: a Reichstag, a Birodalmi Gyűlés épületének a felgyújtásával. Németország belépése a II. világháborúba közismert, erről most nem szólunk. A főváros 1940-ben kapott először ízelítőt a bombázásokból. 1943-tól kezdve a napirendhez hozzátartoztak a légitámadások. 1945 áprilisában három irányból két és fél millió szovjet katona ostromolja a várost támadva az idekoncentrált Wehrmacht és SS-erőket. Április 30-án a Birodalmi Kancellária kertjében a Führer bunkerben öngyilkos lesz. Május 2-án a német csapatok leteszik a fegyvert.

A város romtengerré vált. A lakosság száma 2 millióra zsugorodott. Elpusztult a hidak és iskolák fele, a lakososok 40 százaléka. Az S-Bahn és U-Bahn pályaudvarait elöntötte a víz. Ivóvíz ellenben nem volt. 70 millió köbméter omladék lepte el az utcákat, pallókon és csővezetékeken lehetett csak átmenni a túloldalra.

A legtöbb jármű itt is trabant. 1951-ben indult meg a nagy újjáépítés, a romokat eltakarították ugyan, de számtalan épület meredt sötét ablakszemekkel az utcákra, belső udvaruk szemétteleppé vált, némelyek nyílászáróiból faágak nyúltak.

A kettészakadás után Nagy Berlin 20 kerületéből 8 jutott az NDK-nak. A központi negyed a régi városfaltól a Brandenburgi kapuig fennmaradt. Az objektum a német főváros jelképe. K. G. Langhans építette 1789-1794 között. Az ötnyílású markáns dór formákkal kialakított kapuzat homlokzatát a görög Eirene békeistennő képmása díszíti. Annak idején a Béke kapujának épült. A második világháború alatt súlyos sérüléseket szenvedett, de 1959-ben eredeti formájában újjáépítették. A tetőn robogó négyesfogat, rajta a győzelem istennője. Napóleon Párizsba vitette a négyesfogatot győzelmi jelképként, de 1814-ben, mikor Blöücher tábornok csapatai megszállták Párizst, visszahozták és valóságos népünnepély keretében helyezték vissza a kapura.

A brandenburgi kapu környéke ma kihalt! Megközelíteni tilos. A túlsó oldal már Nyugat. A nyitott határ egyre több gondot okozott az NDK-nak. A Nyugat-Berlinen át bonyolódó emberkereskedelem és a különféle szabotázsakciók felbecsülhetetlen károkat okoztak, ezért 1961-ben az NDK "lezárta" a német államhatárt. A 430 négyzetkilométeren elterülő 1,1 millió lakosú Kelet-Berlin lett az NDK fővárosa.

A berliniek közkedvelt kilátótornya a Müggel-torony. A Kis-Müggel hegyen magasodik. A Müggel-hegyek a téli sportok kedvelőinek törzshelyei. A kilátótorony elődjét, egy kínai pagodastílusban épült fatornyot 1890-ben avatták fel a természetbarátok. 1958-ban tűz ütött ki benne. A modern tornyot 1961-ben adták át. Ez a 30 méter magas, négyszögletű épület vasbetonból épült, 9 emelete van, amelyet körben üveg véd. Legfelső szintje 120 méterre van a tenger szintje felett és pazar kilátást nyút a város tavaira, erdőségeire. A tornyot, mely maga is látványosság, modern, napernyős, 700 személyes étterem egészíti ki, és új autóút vezet fel hozzá. Sajnos csak kívülről tudtuk megnézni.

Főiskolái és egyetemei mellett számos múzeuma és színháza van. Ez a tudományos és kultúrcentrum, de a külső kerületekben elhelyezkedő üzemekből kerül ki az NDK ipari termelésének az 5,9 százaléka. A Humbold Egyetem előtt áll a nagy tudós szobra.

A II. világháború áldozatainak emlékére készült épület. Az 1950-es években épült hatalmas létesítmények kaszárnyaszerűek, de az utóbbi időben épültek már szépek, fehérek vagy pasztell színűek, ízlésesek és óriások. Mégis van a városban valami ridegség.

Zenés őrségváltást láttunk a II. világháború áldozatainak emléképülete előtt.

Az ellenőrzések, a védőfal, a város szívében lezárt hatalmas Brandengburgi kapu környéke a katonai őrbódékkal, a kettéosztottság árnya kölcsönzi ezt a zord hangulatot.

A városi múzeum már újjáépült. A két Berlint, a keletit és a titokzatos nyugatit a védőfal és a Spree folyó határolja. A hatalmas dóm környékén éppen filmet forgattak. Rengeteg orosz katona ostromolja, állandó puskaropogás és a gránátok üvöltése, az ágyúk dübörgése és a háború összes kelléke borzolják idegeinket...

A berlini városi tanács épülete is újjáépült már. De... Őszinte legyek? Nem tetszett Berlin!