Ezúttal a szerző olyan képeit
válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor
őt fényképezik - ebben a bejegyzésben közterületeken a Európa különböző városaiban. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként
jelölt ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott
fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
1966. augusztus 20-a 6 óra 45 perc - mondja az autórádió... Különösebb felkészülés nélkül, de nem kis izgalommal indultam el
Szergejjel, a moszkvicsommal 13.273 km óraállás mellett, hogy mint
turista bebarangoljam a jó öreg Magas-Tátra szlovák és lengyel oldalát,
és megmásszam a fenségesen kiemelkedő, impozáns szépségű lomnici
csúcsot. Balatonföldváron tankoltam, majd hatalmas kocsioszlopokkal szembehaladva, szakadó esőben értem el Budapestet. Földváron az előbukkanó Nap
még bearanyozta visszaverődő sugaraival a tó vizét; úgy látszik, a
külföldi és magyar rendszámú autós tömeg is a pesti eső elől
menekülhetett, mert a főváros felé mindinkább szomorodott az idő, a
fővárosban pedig már szakadó zuhatagban tombolta ki magát. Ez nem volt
éppen egy biztatóan jó jel, ennek ellenére lelkes bizakodással haladtam
tovább.
.
.
.
.
A Tülériák kertje Párizs legnagyobb közparkja, mely a Louvre épületétől
nyugatra terül el. Nevét az egykor itt dolgozó téglaégetőkről kapta.
Helyiek és turisták békésen hűsölnek az örökzöldek árnyékában, vagy
napoznak a kis tavak partján. Először itt adott pénzért
bérbe székeket egy élelmes vállalkozó és itt működött a város első
nyilvános illemhelye is. A környező irodákban dolgozók is szívesen töltik itt az ebédszünetet. Mi is jóízűen uzsonnáztunk Párizs egyik legszebb parkjában, a Tülériák
kertjében, ahol valamikor kizárólag a királyi család és személyzete
tartózkodhatott!
.
.
.
.
Ki hitte volna, hogy 9 hónap múlva én is tolom a babakocsit! Ez is Párizs...
.
.
.
.
Nem hagyhatom ki a párizsi vezetőnk rövid jellemzését. A hölgy külleme
némi hasonlóságot mutat Gobbi Hildáéval. Alacsony, rendkívül energikus,
határozott és szigorú asszonyság. Rendszerünket nem szereti, hisz
földbirtokos családból származik és 1946-ban vándoroltak ki
Franciaországba. Már fiatalon megtanult jó pár nyelvet, a franciát, az
angolt és a németet, így lett idegenvezető. Naponta 100 frankot keres.
.
.
.
.
Párizs a 4. században kapta mai nevét egy egykor itt élt törzsről, a
parisiusról. 508-ban Klodvig a rómaiak felett aratott győzelme után
helyezte ide birodalma központját. Capet Hugó trónra kerülésekor, a Capeting-dinasztia uralmának kezdetén
(987) Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank Királyság legjelentősebb
városa volt. A 11. században a jobb parton kezdett terjeszkedni, a következő
két században pedig - mivel királyi székhellyé vált - komoly fejlődésnek
indult. Bár XIV. Lajos Versailles-ba helyezte át a királyi székhelyet, központi
szerepe megmaradt, az utak és objektumok építése tovább folytatódott. I. Napóleon elképzelése szerint Párizsnak a legvonzóbb városnak kell lennie, ezért uralkodása idején komoly erőfeszítéseket tett. A II. világháború szintén mérföldkő a város életében, ezután ugyanis rohamos fejlődésnek indult. Rövid történelmi és városjáró sétánk végeztével senki nem vitathatja: megjár a pihenés.
.
.
.
.
Ismét egy szép holland sajtvárosba, Goudába érkeztünk. Az 50 ezer lakosú város nemrégiben volt 750 esztendős. De a gaudai pipa ugyancsak világhírű. Meg a pipaüzem is. Érdekessége, hogy
ha gaudai pipát veszel, a vásárláskor fehér, de az első használat
során megbarnul, és megjelenik rajta a díszes mintázat! Íme a
biztosíték, hogy vadonatúj a portéka.
.
.
.
.
Siena városában amikor a patrícius párt visszaszorult és a gazdag bankár-kereskedő
családok kezébe került a hatalom, 1287-1355 között a Kilencek Tanácsa
békepolitikájával jólétet, belső egyensúlyt és gazdasági fejlődést
biztosított a városnak. Uralmuk alatt épült a Dóm és virágzott a sienai trecento festészet. A Dóm téren ma galambok miriádjai...
.
.
.
.
Sirmione utcáin egymást érik a luxusüzletek, bárok, éttermek, elegáns hotelek, a tóra nyíló teraszok....és gyümölcsök minden mennyiségben.
.
.
.
.
Padova a római császárság idején Itália második legnagyobb városa volt. A
régi városközpontot, szegényes, szűk utcáit árkádos, ódon házak övezik.
Némelyikük akár 6-8 száz éves.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése