Mostanság nagyon gyakran hallunk arról, hogy a Hatóság olykor
nagyobb mennyiségű élelmiszert, húst, húskészítményt is
elkobzott és megsemmisített. Mindez azért történt, mert
ismeretlen volt a származási helye, lejárt a fogyaszthatósági
határideje, nem az előírásnak megfelelő volt a hőkezelése (pl.
felolvasztották, majd újból hűtötték) vagy éppenséggel olyan
helyen tárolták, ahol szennyeződésnek, baktériumos fertőzésnek
volt kitéve.
Olyan eset is előfordult, hogy a tárolás helyén randalíroztak az
egerek, esetleg a patkányok, pedig amint látni fogjuk ezek a
rágcsálók számos, az embert súlyosan megbetegítő kórokozókkal
szennyezhetik az élelmiszereinket.
Ugyanakkor hallhattuk a megnyugtató felhívást is, hogy a hazai
hús- és húskészítmények vagy egyéb élelmiszerek mennyivel
biztonságosabban fogyaszthatók. És vajon miért? - kérdezte a
közelmúltban egy Olvasónk.
Azért, mert a hazai rendszabályok szerint az állati élelmiszerek
a termelésüktől a fogyasztásukig szigorú élelmiszer-higiéniai
ellenőrzés alatt állnak. És ez mit jelent? Azt, hogy már az
állattartó telepek állatorvosi ellátása sem csupán az állatok
egészségének megóvására terjed ki, de arra is, hogy az állatok
csak olyan takarmányokat fogyasszanak, olyan gyógyszereket
kaphassanak, melyek utóbb, az élelmiszerekben, a húsban, tejben,
tojásban stb. nem jelennek meg, nem képeznek úgynevezett
maradékanyagot, melyek az emberi fogyasztás során az ember
egészségét veszélyeztetnék.
Mindez a biztosítéka annak, hogy csak az ember egészsége
szempontjából aggálytalan egészséges állat kerülhessen
levágásra, és ilyen állati termék kerülhessen csak
közfogyasztásra.
Ezt követően a vágóhídon még a vágás előtt ismét
megvizsgálja a levágandó állatot a vágóhídi állatorvos.
Bármely vágóállat ugyanis csak akkor kerülhet levágásra és a
húsa közfogyasztásra, ha a levágást megelőző állatorvosi
vizsgálat eredmény azt nem korlátozza, tehát a vizsgálat során
nem fedeztek fel semmiféle betegséget vagy rendellenes állapotot.
Az állat levágását követően ismét alapos állatorvosi
húsvizsgálat következik a húsban rejlő mikroorganizmusok,
paraziták, biológiailag aktív maradékanyagok stb.
megállapítására, mely biztonságot jelent arra nézve, hogy az
embert a fertőző anyagot tartalmazó hús ártalmától megvédje.
Az ismeretlen eredetű, lejárt határidejű vagy környezetében
fertőződött hús és élelmiszerek közfogyasztásra bocsátását
feltétlenül meg kell akadályozni egészségünk védelmében.
Nagyon helyén való módon ezt tette az Állat-egészségügyi
Hatóság!
A továbbiakban olyan betegségekről lesz szó példaként a
teljesség igénye nélkül, melyeket nem kellően előkészített
vagy hőkezelt, a higiénia szabályainak mellőzésével előállított
vagy éppenséggel utólagos fertőzés során aggályossá váló
élelmiszerek fogyasztása okozhat.
A BOTULIZMUS
A botulizmus takarmány- vagy ételmérgezés, mely nagyon súlyos,
gyakran halálos megbetegedést idéz elő. Okozója egy vaskos,
pálcika formájú, anaerob (=mikroorganizmusok, melyek csak
oxigénmentes környezetben képesek szaporodni) baktérium, a
Clostridium botulinum, mely mérgező anyagot, toxint termel.
Valójában ez a méreg idézi elő a sokszor végzetes megbetegedést
az emberben és szinte valamennyi állatfajban.
Az ember megbetegedése leggyakrabban a bő nedvtartalmú és vastag
kolbászféleségek, véres hurka, nagyméretű disznósajt, valamint
nyers és főtt sonka, füstölt húsok, elégtelenül pácolt
húskészítmények útján történik, sok esetben akkor, ha a
feldolgozás során a botulinus-csírákkal szennyeződnek és a
konzerválás során azokat nem semmisítik meg pl. hőkezelés
útján.
A KÓROKOZÓ
A betegség okozója a Cl. botulinum végeredményben egy szaprofita
csíra, amely rendkívül mérgező hatású exotoxint termel. Spórás
alakja gyakran megtalálható a talajban, továbbá sertések
bélsarában, rosszul tisztított belekben, rosszul silózott
takarmányokban, fertőzött, bomló húsokban, hullákon hullák
légylárváin stb. E csírák gyakori és változatos előfordulásuk
folytán, főként a föld és bélsár közvetítésével juthatnak
az élelmiszerekbe.
Szaporodásukhoz a legkedvezőbb hőmérséklet a 25-35°C. a
botulinus toxinok az eddig ismert leghatásosabb szerves mérgek. Ezt
bizonyítja, hogy a felnőtt emberre a halálos adag 10 ug (ehhez
tudni kell, hogy 1 mg=1000 ug).
A Cl. botulinum akkor termel jelentősebb mennyiségű toxint, ha
20°C-nál magasabb hőmérsékleten elegendő fehérjét és
nedvességet talál a környezetében.
Megszűnik a szaporodásuk a 6-8% konyhasót és az 50% cukrot
tartalmazó élelmiszerekben is, de a már termelődött toxinra nem
hat a konyhasó-oldat. Ugyancsak tönkremegy a toxin 80°C
hőmérsékleten 30 percig tartó hevítés során, a baktériumspórák
azonban a forralás hőmérsékletét akár 20-120 percig is
túlélhetik.
A toxin, a méreganyag tehát az élelmiszerek feldolgozása során a
megfelelő hőkezeléssel (pl. 30 percig 80°C-on) gyakorlatilag
hatástalanítható. A Cl. botulinum spórái azonban nagyon
ellenállóak úgy a fizikai, mind pedig a kémiai hatásokkal
szemben. Egyes irodalmi adatok szerint 347 napot is túlélnek, és
100°C hőmérsékleten is hosszú ideig életképesek maradhatnak.
Ebből következik, hogy a nyers termékeken kívül a hőkezelés
után hosszabb ideig tárolt élelmiszerben (disznósajt, hurka) is
termelhet a szaporodó baktériumsejt toxint.
AMIT A TOXINRÓL TUDNI KELL
Az exotoxin az idegrendszerre ható protein (=fehérje). Nagyon erős
hatású méreg, amelyet az emésztőcsatorna enzimjei sem tudnak
hatástalanítani, sőt egyes toxinokat aktiválnak.
A szájon át felvett toxin a bélből a véráramba szívódik fel.
A botulinus toxin elsősorban idegméreg, de az ereket is
bántalmazza, és az izmok petyhüdt bénulását idézi elő.
Tudni kell, hogy a méreg okozta hatás vissza nem fordítható,
ezért a fokozatosan felvett kisebb toxinmennyiségek összegeződnek,
felhalmozódnak a szervezetben.
MI OKOZZA LEGGYAKRABBAN A BETEGSÉGET?
A bántalom okozója az elzárt konzervekben, húsban, hentesáruban
(kolbász, hurka, disznósajt) tenyészik leggyakrabban, de a
fertőződés bekövetkezhet zöldfőzelék konzervekkel, sőt
házilag eltett zöldborsóval, zöldbabbal, savanyúkáposztával,
savanyúságokkal is.
Az állott, kezdődő bomlásnak indult húsneműek felhasználása
ételek készítésére azért veszélyes, mert az elszaporodó
rothasztó baktériumok az oxigén elvonásával elősegítik a
botulinus bacilusok számára a kedvező anaerob (oxigénmentes)
viszonyok kialakulását. A bomlásra gyanús élelmiszerekkel tehát
nagyon óvatosan kell bánni!
Amint arról már szó esett, a megbetegedés igen gyakran a bő
nedvtartalmú és vastag kolbászféleségek, véres hurka,
nagyméretű disznósajtok, valamint nyers és főtt sonkák, füstölt
húsok, elégtelenül pácolt húskészítmények fogyasztásából
adódik.
Nagyon fontos tudni, hogy ezek többnyire nem mutatnak érzékszervi
elváltozásokat, mert a CL. botulinumra jellemző, hogy nem bír
fehérjebontó képességgel. Csak némelykor észlelhető
érzékszervi tünet, nevezetesen az avasság és a kellemetlen szag.
A hús-, növényi- és vegyes konzervek fogyasztása azért jár
fokozottabban a botulizmus veszélyével, mert a bélsárral
szennyezett hús, illetve a földdel szennyezett zöldségfélék
(bab, borsó, spenót, káposzta stb.) a botulizmus-bacilus spóráival
fertőzöttek lehetnek.
Az elmondottakból következik, hogy lejárt időtartamú konzerveket
nem szabad fogyasztani, azok legfeljebb csak 30-50 percig tartó
főzés után fogyaszthatók aggálytalanul.
HOGYAN ELŐZHETJÜK MEG A TOXIKÓZIST?
1. A húskészítmények előállítása során (kolbász, hurka,
sonka stb.) pontosan tartsuk be a konzerválás (főzés, pácolás)
szabályit. Ne feledjük, hogy a húsdarabok mélyén (ún.
maghőmérséklet) is el kell érni a 80°C hőmérsékletet!
2. Az állati és növényi nyersanyagokat különösen a földdel,
sárral való szennyeződéstől meg kell óvni, konzerválásuk
előtt alaposan meg kell tisztítani!
3. Az állati és növényi eredetű élelmiszerek feldolgozása
során nagyon pontosan be kell tartani a higiénia szabályait
(kézmosás, esetleges utófertőzés elkerülése stb.).
4. Beteg vagy gyanúsnak látszó állat levágása során
feltétlenül szóljunk az állatorvosnak!
5. A régi, hűtetlenül tárolt konzerveket ki kell vonni a
forgalomból! Lejárt hatásidejű konzerveket csak megfelelő főzés
után szabad fogyasztani!
A FERTŐZÉS TÜNETEI EMBEREN
A lappangási idő általában 12-24 óra, előfordulhat azonban,
hogy a klinikai tünetek csupán néhány nappal a fertőzöttség
után mutatkoznak. Kezdetben fáradtság, szédülés, émelygés,
hasi fájdalom, fejfájás, gyengeség érzete mutatkozik. Olykor
hányás, néha bélsárrekedés vagy éppenséggel hasmenés lép
fel.
Gyakori a száj-és torokszárazság. Nem egyszer nyelési zavar,
beszédzavar keletkezik, hangszalagbénulás alakul ki. a nyelv és
garatizmok bénulása a nyelést lehetetlenné teszi, gyakori az
aspiráció (=idegen anyag beszívása a tüdőbe)
A beteg homályos látásról panaszkodik és nem tud olvasni. Néha
kettőslátása, kancsalsága van.
Gyakori a nehéz légzés. A nyak- és végtagok gyengesége
fokozódik, a végbélzáróizom és a hólyag-szfinkter (=záróizom)
is megbénul.
Mindez láztalanul zajlik és a beteg tudata megmarad. Hőemelkedés
csak ritkán fordul elő.
Az enyhe rosszulléttől a halálos betegségig többféle klinikai
megjelenése is előfordul. A betegség vagy annak gyanúja esetén
azonnal orvoshoz kell fordulni, aki antitoxikus savóval, az
elfogyasztott ételeknek a gyomorból való mielőbbi eltávolításával
és tüneti kezeléssel gyógyítja a beteget.
A LEPTOSPIRÓZIS
Amint arról már szó esett, az élelmiszereket gondosan
elkülönített, higiénikus körülmények között kell tárolni és
megvédeni az utófertőzéstől. Súlyos fertőzést okozhatnak és
számos kórokozóval szennyezhetik az élelmiszereinket a rágcsálók,
főként az egerek és a patkányok! Ezek távol tartása és
gyérítése különösen fontos feladat.
Háziállataink gyakori és az egész világon elterjedt betegsége,
mely az embert is megtámadja a leptospirosis. Valamennyi melegvérű
állatot megbetegíthetik a vékony, csavart, fonal alakú mikróbák,
a leptospirák, melyek hossztengelyük körül forogva mozognak a
mikroszkóp alatt. A beteg állatok nagy tömegben ürítik a
vizeletükkel a kórokozót.
A különféle állatfajokban többféle leptospirafaj okozza a
megbetegedést, de az embert mindegyik szerotípus megbetegítheti.
Az állatokban levertségben, lázas állapotban, olykor sárgaságban
vagy éppenséggel a vemhes állatok elvetélésében stb. nyilvánul
meg a bántalom. Élelmiszer-higiéniai szempontból az a lényeges,
hogy főként a vizelettel ürül az embert is megbetegítő
kórokozó, azzal a rágcsálók is megbetegednek és az egyszer
megfertőződött egér vagy patkány egész életén át üríti a
leptospirákat, azokkal súlyosan szennyezve a környezetét.
Az ember fertőződése sokféle formában bekövetkezhet és sokszor
tömeges megbetegedést okoz. Hazánkban leírtak a fertőzött
állóvízben, vízgyűjtőben történő fürdőzés során
fellépett megbetegedéseket vagy mezítlábas sertésgondozás
(kanászkór), mezei munkák végzése során történt fertőzést.
A kutyatulajdonosok ún. kanikola-lázban betegedhetnek meg.
Ki vannak téve a fertőzésnek a bányában, csatornában dolgozók,
a vágóhídi dolgozók, állattenyésztők, állatorvosok, és
MINDAZOK, AKIK FERTŐZÖTT RÁGCSÁLÓK ÁLTAL „MEGJÁRT”
ÉLELMISZERT, ÉTELT FOGYASZTANAK:
Talán jó példa lesz erre, ha elmondom a következő eseteket: Az
egyik vidéki kórház fertőző osztályára került egy 31 éves
fiatal nő azzal a panasszal, hogy két nap óta magas láza van,
kínzó tarkótáji fejfájás gyötri, majd fokozatosan kialakuló
kialakuló bódulat állapotáig mélyült tudatzavarba került.
A beteg a megyei vágócsarnok húsvizsgálati laboratóriumában
dolgozott és az állati szervekből a mintavétel volt a feladata.
Maga is elmondta, hogy az egyik helyiségben tárolt tepertőből
rendszeresen szoktak fogyasztani a labor dolgozói és egyszer maga
is látta, hogy a helyiségben egy patkány „elsurrant”. Az
alapos vizsgálat során kiderült, hogy a beteg agyhártyagyulladását
a Leptospira grippotyphose nevű kórokozó idézte elő.
Ugyanebbe a kórházba került hasonló tünetekkel egy munkanélküli
férfibeteg, aki egérrágott palacsintát fogyasztott el.(...)
(Ha a címre, mely egy linket tartalmaz, klikkel, a megjelölt témára ugorhat egy másik, szintén a szerző által publikált cikkben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése