A
MALACOK FELNEVELÉSI BETEGSÉGEI 7.
HOGYAN
VÉDEKEZHETÜNK AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK FERTŐZŐ ELHALÁSOS
BÉLGYULLADÁSA (FEB) ELLEN? ÚJABB GYÓGYSZEREK
Már
egy évszázada ismert (1920) a betegség, mely mindenekelőtt a 2-4
napos újszülött malacok akár 20-80%-át is megbetegítheti. Ennek
során az érintett almokban, főként a kocák föcstejének
esetleges ellenanyag-tartalmától függően, túlheveny esetekben a
lázas malacok nem egyszer órák alatt elhullhatnak.
Endémiás
vidékeken (hazánkban a Tiszántúl) hazai irodalmi adatok szerint
az egész malacszaporulat 20-70%-ának elhullása sem tartozik a
ritkaságok közé (MÉSZÁROS prof.). Nagy-Britanniában és
hazánkban is csak 1955-ben történt a betegség oktanának a
tisztázása (SZENT-IVÁNYI – SZABÓ I.), azóta pedig már több
európai országon kívül az USA-ban is megállapították.
A
betegság orvoslása – ha már a bántalom felütötte a fejét –
a gyors lefolyása miatt aligha vezet eredményre, ugyanakkor nagyon
súlyos veszteséggel jár, nagyon sokszor pedig minden ellési
perioduson megjelenik. A legfontosabb és legcélravezetőbb feladat
tehát a betegség megelőzése, az ellene való védekezés, melyre
kitűnő gyógyszerek állnak rendelkezésre.
A
továbbiakban e súlyos malacveszteséget okozó bántalom, a malacok
fertőző elhalásos bélgyulladása (FEB) oktanát, tüneteit,
megelőzésének és leküzdésének lehetőségeit fogjuk a
gyakorlat nézőpontjait figyelembevéve ismertetni a korszerű
gyógyszerek alkalmazásával.
A
KÓROKOZÓRÓL
A
szopósmalacok fertőző elhalásos bélgyulladását a Clostridium
perfringens nevű bakterium C típusa idézi elő. Már az előbbi
Lapszámainkban olvashattuk, hogy a clostridium fajok Gram-pozitív,
anaerob (tehát csak oxigénmentes környezetben képesek
szaporodni), pálcika alakú spórás bakteriumok. A C. perfringens C
törzsek endemiás területeken mind a talajban, mind pedig a
sertések bélsarában megtalálhatók. Nálunk főként a tiszántúli
területeken fordul elő. A házisertésen kívül szórványosan
vaddisznók újszülötteiben is megállapították. A betegség
hazánkban is mind a nagy, mind pedig a kisebb sertésállományokban
előfordul, és rendszerint évről évre ismétlődik az endémiásan
fertőzött állományokban.
A
clostridiumok ellenálló képessége igen nagy. A vegetatív alakok
ugyan 80°C-on hevítve percek alatt elpusztulnak, a spórák azonban
a 100°C-on való forralást is elviselik hosszabb-rövidebb ideig.
A
C. perfringens spórái például már 5-10 perces forralás után
elpusztulnak. A fertőtlenítőszerek közül a spórák
elpusztítására a 8%-os formalin vehető igénybe legalább 2 órás
behatási idővel illetve a H-lúg oldatok alkalmasak 6-12 órás
alkalmazás után.
Endémiásan
fertőzött állományokban (endemia körülhatárolt, viszonylag kis
területen, váltakozó mértékben előforduló fertőző betegség,
tájkór) elsősorban előhasi vagy az idegenből behozott kocák
malacai betegszenek meg. Ez azzal magyarázható, hogy az idősebb
kocák a kórokozónak a talajból, bélsárból való ismételt
felvételének a következményeként kolosztrális védettséggel
látják el a malacaikat. (= a föcstej révén az újszülöttnek az
anyjától akpott védettsége).
KÓRFEJLŐDÉS
A
malacok rendszerint már az első szopás során megfertőződnek az
anyjuk csecsbimbóira jutott kórokozóktól.
A
bakteriumok a szájon át bejutnak a béltraktusba, majd a vékonybél
középső szakaszaiban az enterocyták felületén tömegesen
elszaporodnak, és méreganyagot, ún. béta toxint termelnek. A
bakteriumok exotoxinja ezután elpusztítja a bélbolyhok szövetét.
A
toxin a vékonybél nyálkahártyájának vérzéses, necrotikus (=
elhalás, elpusztítás) gyulladását okozza illetve felszívódva
toxaemiában (= vérmérgezés) elpusztítja a malacokat sokszor
nagyon rövid idő alatt.
Maga
a kórokozó bakterium csak a bélben szaporodik, és bár a
nyirokáram útján eljuthat a bélfodri nyirokcsomókba is, de a
véráramba nem tör be.
TÜNETEK
A
betegség többnyire 2-4 napos újszülött malacokban jelentkezik,
és a 7-10 napos kor után már rendszerint nem fordulnak elő újabb
megbetegedések..
Minél
később jelentkeznek az első tünetek, annál jellegzetesebb a
kórkép. A második hetes kort megért malacok jelentős része már
meggyógyul, de a túlélő malacok a későbbiekben is gyengén
gyarapodnak.
Túlheveny
esetekben a lázas malacok órák alatt elhullanak. Egyébként a
beteg malacok lázasak, étvágytalanok, a bőrük elszürkül,
kiszőrösödnek, a végbél környéke bélsárral szennyezett.
A
szürkéssárga színű, habos bélsár eleinte hígan folyó, később
vakolatszerű. A benne látható törmelékes anyag a bélnyálkahártya
felületének fokozatos elhalásából származik. A malacok gyorsan
soványodnak és elgyengülve elhullanak.
A
megbetegedés aránya 20-100% között változik a malacok
életkorától és a koca föcstejének ellenanyag-tartalmától
függően. Az is előfordul, hogy idősebb koca veszteség nélkül
neveli fel a malacokat.
Egyes
szerzők miközben megjegyzik, hogy újabb adatok szerint a
Clostridium perfringens okozta hasmenés előfordulási gyakorisága
nő (pfizer, 2010.), a klinikai megjelenési formáját
„schlagwortokban” három alakban foglalják össze:
1. Félheveny
forma: szürkés-sárgás vízszerű vagy szemecskéket tartalmazó
hasmenés.
2. Heveny forma: sötét színű, véres bélsár
ürítésével járó hasmenés.
3. Túlheveny forma: a malacok a
születés után néhány órán belül hasmenés nélkül
elhullanak.
MIT
LÁTUNK AZ ELHULLOTT MALACOK BONCOLÁSKOR?
A
jellegzetes elváltozásokat a vékonybél középső szakaszában,
az éhbélben találjuk. Túlheveny esetekben a 2-4 napos korban
elhullott malacokban ez a bélszakasz élénkvörös, a béltartalom
habos.
A
valamivel lassabban lefolyó esetekben az elváltozások mindinkább
jellegzetessé válnak (KÉP). Az érintett bélszakasz merev ráncos
csővé alakul át és felbontatlanul is hosszanti csíkoltságot
mutat.
A
gyulladásos bélszakaszok savóshártyája alatt gázbuborékok
vannak, és a felületükre fibrin lép ki, mely összetapaszthatja a
bélkacsokat. Gázbuborékok lehetnek a savósan duzzadt bélfodri
nyirokcsomók körül, a bélfodor lemezei között is.
Az
elváltozott vékonybélszakasz nyálkahártyája éles határral
kezdődően s végződően elhalt és szürkéssárga vagy
citromsárga morzsalékos anyaggá alakul át. E nagyon jellegzetes
elváltozásokon kívül legfeljebb pontszerű vérzések láthatók
a szív koszorúerei mentén és a vese burka alatt (VARGA-MÉSZÁROS).
A
KÓRJELZÉS MEGÁLLAPÍTÁSA
A
diagnózis megállapítása során figyelembe kell venni a
betegségnek az élet első két hetében való előfordulását, a
járványtani viszonyokat, a fentebb leírt klinikai tüneteket,
valamint a kórbonctani elváltozásokat. Mindezek együttesen
kórhatározó értékűek.
Szükség
esetén mindezeket kiegészíthatjük laboratóriumi vizsgálatokkal
is, mely során a kórokozót a bélből és a bélfodri
nyirokcsomókból lehet kimutatni, és ugyanakkor megállapíthatják
a béta-toxinok jelenlétét a béltartalomban.
ORVOSLÁS
Amint
arról az előbbiek során már szó esett, a gyors lefolyású
betegség orvoslására nem túl sok az esély, de a teljesség
igényével annak lehetőségéről is szót ejtünk:
1.
A malacok fertőző
elhalásos bélgyulladása (FEB) elleni szérum
az újszülött malacoknak passzív védettséget biztosít a
betegség ellen.
A
szérum bőr alá adagolandó és adagja 5 ml malaconként. A
FEB-vakcinával nem oltott kocák újszülött malacai megvédhetők
a betegségtől, ha azokat a fialás után mielőbb, de legkésőbb
24 órán beoltjuk a szérummal. Minthogy a szérumnak csak védő
hatása van, gyógyító hatása azonban nincs, az egynaposnál
idősebb vagy már beteg malacok szérumos oltásától eredmény nem
várható. A szérum forgalmazásával kapcsolatban a kezelő
állatorvos vagy az állatpatika ad tájékoztatást, miután a
betegség leküzdéséhez és megelőzéshez ma már sokkal
korszerűbb módszerek és gyógyszerek állnak rendelkezésre, amint
azt a továbbiakban látni fogjuk.
2.
Hiperimmun savó (szérum) hiányában ajánlják azt is, hogy a
kocáknak
rögtön az ellést követően az ivóvizen
keresztül
2-5 napon keresztül adjunk penicillint, amely a föcstejbe
kiválasztódva megakadályozza a clostridiumok elszaporodását a
malacok vékonybelében (VARGA).
3.
A legkorszerűbb és eredményesebb módszer, ha azokon a
területeken, ahol a betegség endemiás, a vemhes kocákat a C.
perfringens C anakultúrával aktívan immunizáljuk vagy más szóval
ilyen vakcinával beoltjuk. Ilymódon a föcstej útján a malacok
elegendő ellenanyagot kapnak, amely megvédi őket a béta-toxin
mérgező hatásával szemben az élet első időszakában. Ezeket az
oltóanyagokat az alábbiak szerint alkalmazzuk:
COGLAMUNE
VAKCINA A.U.V.
A malacok fertőző elhalása megelőzésére a vemhes állatok aktív
immunizálásával. Alkalmazása során a kolosztrum révén az
újszülöttekben passzív védelem alakítható ki. A vakcina adagja
sertésenként 4 ml. A vemhes kocákat kétszer kell oltani. Az első
oltást a várható ellés előtt 6 héttel, a másodikat pedig az
ellés előtt 2 héttel kell elvégezni. Az emlékeztető oltás
ugyancsak sertésenként 4 ml-es adagban történik, egy évvel az
utolsó oltás után, de legkésőbb a várható ellés előtt 2
héttel applikálva.
Csak
egészséges állatok vakcinázhatók. A flakon felbontása után a
vakcinát azonnal fel kell ahsználni. Véletlen öninjekciózás
esetén haladéktalanul orvoshoz kell fordulni bemutatva a készítmény
használati utasítását vagy cimkéjét.
A
készítmény 50 ml, 100 ml, 250 ml és 500 ml-es kiszerelésben
kapható.
Nemrégiben
forgalomba került a GLETVAX
6. VAKCINA A.U.V.,
mely az E. coli és a Colistridium perfringens – az újszülött
malacok hasmenésének két fő okozója – megelőzésére, kettős
védelmet nyújt a malacoknak. E két betegséget okozó bakteriumok
ugyanis állandó fenyegetést jelentenek a kis állatokra és
tetemes veszteségeket okozhatnak, melyekről Lapunkban már az
előbbiek során részletesen beszámoltunk.
A
GLETVAX tehát egy bizonyítottan hatékony kombinált, kettős
hatású vakcina, mely egyaránt védelmet nyújt az E. coli és a
Clostridium perfringens fertőzés ellen olymódon, hogy a
vakcinázott kocák a föcstejjel immunitást (=védettséget)
visznek át a malacaikra. Megjegyzem, hogy a malacok a föcstej első
felvételekor tesznek szert immunitásra, ezért az újszülött
malacok megfelelő gondozása nélkülözhetetlen.
A
vakcina tartalmazza az E. coli legfontosabb adhéziós faktorait és
a legfontosabb Clostridium perfringens toxoidok (B és C típus)
széles körét.
EGY
RÖVID EMLÉKEZTETŐ AZ E. COLI FERTŐZÉSRŐL
Az
E. coli okozta ún. coli-hasmenés összetett kóroktanú
megbetegedés. A kórokozó törzsek fajspecifikus
„virulencia-faktorokkal” (fimbriákkal) rendelkeznek, melyek
segítségével képesek a bélnyálkahártya sejtjeihez tapadni.
A
megtapadást követően lehetővé válik az E. coli tömeges
elszaporodása és az enterotoxinok (LT.ST) termelődése. Az E. coli
enterotoxinok erőteljesen fokozzák a bél lumenébe (üregébe)
történő folyadékszekréciót (szekréciós hasmenés). A malacok
már a születésük után 12 órával megbetegedhetnek.
KLINIKAI
TÜNETEK RÖVIDEN
1.
Sárgás vízszerű hasmenés.
2.
Kiszáradás okozta elhullás.
3.
A túlélő malacok a későbbiekben is gyengén gyarapodnak.
4.
A járványok jelentős gyógykezelési és munkaköltségekkel
járnak.
KÖVETKEZMÉNYEK
1.
Akár 100%-ot is elérő megbetegedési arány (morbiditás).
2.
Olykor 70%-os elhullási arány (mortalitás).
A
Clostridium perfringens részletes leírását az előbbiekben
olvashattuk.
A
GLETEVAX 6. VAKCINA ALKALMAZÁSA
A
vakcina adagja úgy a kocáknak, mint a süldőknek 5 ml sertésenként
bőr alá vagy izomba applikálva. A kocákat és az első vemhes
kocákat első alkalommal termékenyítéskor vagy legkésőbb a
várható ellés előtt 6 héttel, majd másodszor az ellés előtt 2
héttel kell oltani. Majd a későbbiekben a várható ellés előtt
2 héttel csak egyszer kell vakcinázni – a gyári előírás
szerint.
Kiszerelése
10 adagos (50 ml).
Javallat:
jszülött malacok E. coli hasmenése és a Clostrodium perfringens C
által okozott fertőző elhalásos bélgyulladás elleni prevencióra
(megelőzésre) szolgáló „kettős hatású” vakcina vemhes
kocák oltására. Megjegyzés:
Véletlen öninjekciózás esetén haladéktalanul orvoshoz kell
fordulni bemutatva a készítmény használati utasítását vagy
cimkéjét.
A
GAZDA TEENDŐI
Az
előbbiekben olvashattuk, hogy a vakcina alkalmazása mellett az
újszülött malacok megfelelő gondozása nélkülözhetetlen.
Minderről röviden:
1.
Gondoskodni kell a koca megfelelő tejtermeléséről (takarmányozás,
ivóvízellátás, esetleg MMA szindróma kezelése stb.).
2.
Megfelelő higiénia (takarítás, fertőtlenítés stb.).
3.
Megfelelő környezeti hőmérséklet stb. biztosítása.
4.
Járványvédelmi előírások megtartása.
5.
Malacok vas- és vitaminellátása stb.
6.
Esetleges zsúfoltság megszüntetése stb. Mindezekről
cikk-sorozatunk előbbi részében részletesen szóltunk.
A
malacok fertőző bélgyulladása nagyon veszélyes és súlyos
veszteséggel járó betegség, a védekezésre komoly fogyelmet kell
fordítani.
1.
Három napos elgyengült, hasmenéses malac, a fertőző elhalásos
bélgyulladás következményeként.
2.
Szopós malacok fertőző elhalásos bélgyulladása következtében
az éhbél nyálkahártyája éles határral kezdődően elhalt, az
érintett bélszakasz merev, ráncos csővé alakul át.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. februárjában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése