Az állatok tartási
körülményeinek a megváltoztatásával, vagyis a legelőre hajtás,
egyszersmind a mozgási lehetőség csökkentésével, az istállózás
fokozódásával, esetleg igényesebb fajták beállításával mind
gyakoribbá váltak a csülökbetegségek, noha a rendszeres
csülökápolással valamint a megfelelő istállóhigiéniával
jórészt megelőzhetőek. Fellépésükkor viszont már az állatok
téteményképességét nagy fokban csökkentik, következésképpen
súlyos gazdasági veszteséget okoznak.
Amint említettem, a
csülökbetegségek igen komoly gazdasági veszteséggel is járnak,
és a súlyosan beteg állat elhullásán, netán kényszervágásán
vagy selejtezésén kívül (hogy csak a leggyakoribbakat említsük),
a teheneknél nagymértékben csökken a tejtermelés, a hízósertések
súlygyarapodása elmarad, romlik a takarmány kihasználtsága,
következésképpen megdrágul a hizlalás, a juhoknál például az
ún. büdös sántaság során csökken a termelt gyapjú mennyisége,
kisebb testsúllyal születnek a bárányok, ugyancsak csökken a
tejtermelés stb., de minderről a továbbiakban részletesebben is
fogunk szót ejteni.
Azt azonban tudni kell, hogy a
csülökbetegségek és olykor azok jelentős következményei
jórészt megelőzhetőek volnának, ha sokkal több gondot
fordítanánk a hasított körmű állatok csülkeinek ápolására,
a megfelelő istállóhigiéniára, esetleg takarmányozásra.
A továbbiakban a szarvasmarha,
sertés és juh csülökbetegségeinek összefoglaló ismertetésével,
a megelőzés és a korszerű gyógyítási lehetőseinek ajánlásával
ezt a nagyon gyakori bántalom okozta veszteség megelőzését
kívánjuk elérni. A megfelelő csülökápolással nagyban
megelőzhetővé válik a költséges állatorvosi és gyógyszeres
beavatkozás és a téteményképesség csökkenésével beállított
gazdasági veszteség.
I.
A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI
Széleskörű hazai vizsgálatok
szerint a sántító tehenek több, mint 90 %-a valamilyen
csülök-rendellenességben szenved. A szarvasmarhák
csülökbetegségei a leggyakoribb, a termelési eredményeket
tekintve pedig a legtöbb gazdasági veszteséget okozó bántalmak
közé tartoznak. Természetesen ebben a körben nemcsak a
legsúlyosabb, állatorvosi beavatkozást igénylő bántalmakra kell
gondolni, mint például a gennyes csülökirha-gyulladás vagy a
panaritium stb., hanem az elhanyagolt állapotú csülökszaru
túlnövésének és a csülök deformálódásának a különféle
formáira is.
A sok-sok eset közül, amelyek a
mindennapos állatorvosi tevékenységem során előfordultak, egyet
elmondok a közelmúltból példaként.
Egyik alkalommal Pogány
községből érkezett a hívás, mely során azt panaszolta a gazda,
hogy reggelre egyik tehene nem evett, a jól tejelő tehén csupán
egyetlen liter tejet adott. Csak hosszas ösztökélés után állt
fel, mikor is az egyik hátulsó lábát annyira fájlalta, hogy nem
is nehezedett rá. A fájós lábán a csülke megduzzadt és nagyon
fájdalmas.
A vizsgálat során a tehén már
rátekintésre is kritikus beteg benyomását keltette. Csak hosszas
nógatás után sikerült felállítani, de a beteg végtagot nem
terhelve állt a jószág, a jó minőségű széna pedig
érintetlenül volt előtte a jászolban.
Mindenekelőtt lázat mértem,
mely során a belső hőmérséklete elérte a 41 °C-t. A beteg
végtagon a párta körkörösen duzzadt, a környezeténél melegebb
és rendkívül fájdalmas volt (1. KÉP). A csülökszaru mindkét
hátulsó végtagon jócskán túlnőtt. Bizony az istállóban a
higiéniás körülmények is eléggé kedvezőtlen képet mutattak.
Még két tehén állt a helyiségben, melyeknél ugyancsak túlnőtt
némileg a csülökszaru, de ezeknél semmiféle betegségre utaló
tünet nem volt észlelhető. Azért javasoltam a gazdának, hogy
mindegyik tehénnél végezze el a csülökszaru szabályozását,
mert ezzel nemcsak elkerülheti a csülökbetegség fellépését, de
az állatok tejtermelését is növelheti.
A beteg gyógykezelésére meleg,
fertőtlenítő párakötést tettem fel a sérült csülökre,
antibiotikum- és Calcimusc-injekciót adtam az állatnak, és
bőséges száraz almot javasoltam.
Három nap múlva utóvizsgálatot
végeztem, mely során a szaruszegély jól láthatóan elvált, és
a résen savós, gennyes váladék ürült, mely következtében a
fájdalmasság és a sántaság gyorsan csökkent, és az étvágy
is lassan visszatért. Az állat hamarosan meggyógyult, de a
tejtermelés csak lassan emelkedett. Örömmel láttam, hogy a gazda
megfogadta a tanácsomat, és a másik két tehén csülökszaruját
is rendbe hozatta.
MIÉRT KELL RENDSZERESEN
KÖRMÖLNI A TEHENEKET?
Azért, mert a csülökbetegségek
kialakulása, melyekre prediszpozíciós faktorként hat a
csülökszaru „kóros” növekedése, sokkal súlyosabb gazdasági
veszteségeket okozhat, mint ahogy általában vélik. Nézzük
tehát, hogy miből adódik a gazdasági veszteség?
① A tehenek tejtermelése már
akkor is csökken, ha a csülökszaru túlnövése kisfokú, vagyis
amikor egyszerű ránézéssel megállapítható ugyan, de kifejezett
sántaságot még nem idéz elő. Hazai vizsgálatok tisztázták (B.
Kovács professzor vizsgálatai), hogy azokban a gazdaságokban, ahol
évenként nem szabályozták az állandóan istállózott tehenek
csülökszaruját, az állomány 95 %-ában enyhébb vagy súlyosabb
mértékben túlnő a csülökszaru. Felmérései szerint ez már
enyhe esetben is a tej napi fél-egy liter csökkenésével járt még
akkor is, ha az állat semminemű csülökbetegségre utaló tünetet
nem mutatott.
A komolyabb fájdalommal,
sántasággal együtt járó csülökbetegségek esetében pedig 3-4
liternyi tejcsökkenés illetve akár a tehenek teljes elapasztása
is bekövetkezhet.
② A túlnőtt vagy
deformálódott csülkök esetében a hízóállatok súlygyarapodása
is csökken. Az elvárhatónál kevesebb lesz a felvett súly és
romlik a takarmány kihasználása. Más szóval ugyanolyan
testtömeg-gyarapodás eléréséhez több takarmányra lesz szükség,
ami megdrágítja a hizlalást.
B. KOVÁCS az egyik gazdaság
1000 férőhelyes bikatelepén végzett vizsgálatai során
megállapította, hogy az állatok csülökszaruja túlnőtt, a
sántító bikák száma is 17-20-ra növekedett, az átlagos havi
súlygyarapodás pedig alig érte el a 24-28 kilogrammot egyedenként.
③ Az elhanyagolt vagy
szakszerűtlenül végzett körmölés következményeként a kevésbé
ellenálló tehenek rendszerint csak a második vagy harmadik
laktációig maradnak termelésben, a súlyosbodó sántaságuk miatt
fokozatosan selejtezni kell azokat.
④ A túlnőtt vagy
deformálódott csülök irhájában zúzódások keletkezhetnek, és
savós esetleg gennyes csülökirha-gyulladás alakulhat ki, amint
arról a leírt pogányi esetben olvashattunk.
⑤ A végtag állásának
megváltoztatása az ujjízületekben és a csülökcsontban is kóros
elváltozást indíthat meg.
⑥ Az apaállatoknak csökken a
fedezési kedve.
⑦ Nem egy esetben a
csülökbetegségre illetve a mozgás hiányára vezethető vissza az
ellés után a méh hiányos involúciója (visszaalakulása), ami
rontja az ellési forgót, vagyis növeli a két ellés közötti
időt, ami szaporulatvesztéssel, nem egyszer pedig méhhurut
kialakulásával is járhat. Ennek pedig számos egyéb káros
következménye is lehet, és átmeneti vagy éppenséggel akár
végleges meddőség is kialakulhat.
A fellépő méhhurut
gyógykezelése olykor többszöri állatorvosi beavatkozást és
gyógyszerköltséget is igényel, és a termékenyítések számának
növelésével is járhat.
⑧ A csülökbetegségek
kialakulása akár nehéz ellést is okozhat.
⑨ Az utóbbi években az
állattenyésztés területén az állategészségügy és az
állatjólét központi téma az EU tagállamaiban, mivel – többek
között – az intenzív, csúcsgenetikájú tejtermelő tehenek
érzékenyebbek a környezet hatásaival, és a mozgásszervi
betegségekkel szemben szintén. Hazánkban is a tejelő
szarvasmarha-tenyésztésben a nagy mennyiségű tejtermelés,
valamint a kiváló küllemi tulajdonságok figyelembevételével a
hosszú, hasznos élettartam elérése a cél. Hazánkban a tejelő
tehenek selejtezésének több, mint 10 százaléka a sántaság
következménye (TŐZSÉR és munkatársai, 2010.).
A RENDELLENES CSÜLÖK
KIALAKULÁSA
A szarvasmarha főujjának
csülkei a patához hasonló szerkezetű, páros, szimmetrikus
körömképletek. A csülkön a párta, a fal, a talp és a
sarokvánkos különböztethető meg.
A páros ujjú állatokon, így a
szarvasmarhán is, a csülökszaru állandóan képződik, a szarutok
állandóan növekszik, ami legjobban a hegyfali és oldalfali szarun
figyelhető meg.
A csülökszaru havonta általában
6-10 millimétert növekszik. Azokon az állatokon, amelyek szilárd
és száraz talajon szabadon rendszeresen mozognak, a szaru
növekedése és kopása rendszerint nagyjából azonos mértékű,
és a hegyfali valamint sarokfali szaru egyformán, arányosan kopik.
Azokon az állatokon viszont,
amelyek keveset vagy egyáltalán nem mozognak, a szaru hónapok
alatt feltűnően túlnő. Ezt látjuk az állandóan lekötött
teheneken, amelyek állásukban előre és hátra illetve jobbra és
balra legfeljebb csak egy-két lépést tehetnek.
A csülökszaru hiányos
kopásának következményei valamennyi csülkön jelentkeznek.
A CSÜLÖKSZARU TÚLNÖVÉSÉNEK
A KÖVETKEZMÉNYEI
➀ Istállócsülökről akkor
beszélünk, a a hegyfal kisfokú túlnövése figyelhető meg (2.
KÉP).
➁ A papucscsülök során a
hegyfal nagyobb mértékben túlnő és felhajlik (3. KÉP).
➂ Ollós csülökről akkor
beszélünk, amikor egyik vagy mindkét csülök a középsík
irányában túlnő és keresztezi egymást (4. KÉP).
➃ A görbe csülöknél –
mely a hátulsó végtagokon gyakoribb – a túlnőtt hegyfali rész
dugóhúzószerűen megcsavarodik. A külső oldal és sarokfal
viszont erősen domború, a szarufal áthajlik a talpi felületre is,
ami nyomást gyakorol az irhára (5. KÉP).
A szaru túlnövekedése miatt a
csülök nemcsak deformálódik, hanem az alakváltozásnak számos
káros következménye is van. A csülök terhelési viszonyainak a
megváltozásával a csülök irhájában keringési és táplálkozási
zavarok, nyomási atrófiák (sorvadás) és gyulladásos folyamatok
keletkeznek, ami zavarja a szaru szabályos termelődését.
A saroktájék irhájában
zúzódások keletkeznek, ami irhagyulladásra vezet, a csülökszaru
túlnövése az ujjtengely és a végtag állásának megváltozását
is maga után vonja , ami az ujjízületekben és a csülökcsontban
is kóros elváltozást indít meg.
E kóros folyamtok többsége
klinikailag tipegő állásban, kötött mozgásban, sántaságban
nyilvánul meg. Az utóbbiak a kötötten tartott, ritkán mozgatott
teheneken hosszú időn át rejtve maradhatnak, ami késleltetheti a
bántalom felismerését.
HOGYAN ELŐZHETŐ MEG A
RENDELLENES CSÜLÖK KIALAKULÁSA?
Lehetőleg a szarvasmarhák
mozgatásával kell elérni, hogy a szaru növekedése és kopása
eredményes legyen. A mozgatás módszere többféle lehet TAMÁS
professzor ajánlása szerint.
1. Lekötés nélkül szabadon
mozgó teheneken a csülökszaru kopása akkor kielégítő, ha a
közlekedő terek, az etetőfolyosó és fejőházi felhajtó út
valamint a várakozó terület padozata megfelelő koptató hatású
(pl. érdes beton) és elég hosszú. Ahol erre nincsen lehetőség,
ott olyan jártató pályát célszerű kialakítani, hogy a tehenek
a fejés után 500-1500 méteres úton menjenek vissza a tartózkodási
helyükre.
2. Az állandóan istállózott,
lekötött teheneket naponta mintegy 1500-2000 méteres, szilárd
burkolatú pályán kell jártatni.
3. A tenyészbikák naponkénti,
rendszeres jártatása elengedhetetlen.
4. A jártatást előnyösen
egészíti ki a legeltetés. A legelő talajának a minősége
azonban tapasztalat szerint nem alkalmas a csülökszaru kielégítő
mértékű koptatásához. Az állatokat az istálló és a legelő
között legalább részben célszerű betonúton hajtani.
5. A szarvasmarhák karámban
tartása előnyös, de ennek a talaj rendszerint nem koptató hatású.
A karámok egy részének talaja annyira sáros, hogy az a
csülökszarut és a lábvég bőrét kifejezetten károsítja.
Ahol az állatokat nem vagy nem
rendszeresen jártatják – és hazai viszonyok között és főleg
a kistermelők körében ez a gyakoribb – a csülökdeformitásokat
csülökápolás, körmözés útján kell megszüntetni illetve
megelőzni.
1.
Körkörös duzzanat a pártaszélen (pogányi eset)
2.
Istállócsülök
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. szeptemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése