Az újszülött malacok reszketőkórja

MIÉRT RESZKETNEK AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK?

Karcagról telefonált S. János Olvasónk elpanaszolva, hogy két vemhes kocája közül az egyik a napokban 9 malacot ellett és közülük 8 csak reszketett, rángatózott, nem is tudott szopni. A koca egészséges, van elég teje is. Ez volt az első ellése. A malacok is szépek, jól fejlettek.

Azt kérdezte, hogy mi okozhatta a bajt, mert ő elsősorban takarmányozási hibára gondolt, és mi a teendő, amivel meg tudná menteni a malacokat, és megelőzni, hogy a másik kocánál se forduljon elő a baj.

Ez az újszülött malacok reszketőkórja nevű betegség, mely számos helyen előfordul nem csak itthon, de a külországokban is, és nem csak a kistermelőknél de a nagy sertésállományokban is. Bizony sok veszteséget okoz, különösen most, amikor magas a malac ára. De nemcsak a gazdáknak okoz bajt, de probléma az állatorvosnak is, mert a bántalom oka nem tisztázott, következésképpen nincs is olyan gyógyszer, ami a kóros szindrómát megszüntetné.

Tekintettel az elmondottakra bizonyára érdeklődésre tarthat számot, ha röviden ismertetjük Lapunkban a bántalmat, és néhány tanácsot adunk a bántalom megelőzésére, a veszteségek csökkentésére.

AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK RESZKETŐKÓRJA

A betegség fellépése során egyes kocák összes malaca vagy éppenséggel a malacok egy része azonnal a megszületése után reszketni, „rángatózni” kezd. Amint arról már szó esett a bántalom a kistermelők sertésállományában éppen úgy előfordul, mint a nagyüzemekben. Jó példa erre, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az egyik állami gazdaságban 1191 ellő koca közül 186 összesen 1694 reszkető malacot hozott világra. A laboratóriumi vizsgálatok során kizárták azokat a fertőz betegségeket, melyek a malacok reszketését ugyancsak előidézhetik (sertéspestis, Aujeszky-betegség vírusa, parvovírus stb.).

A betegség nem egyszer komoly gazdasági veszteséget okoz azzal, hogy a reszkető malac nem tud szopni, megnyomja az anyja stb., miután pedig a baj eredete nem tisztázott, a malacok gyógykezelésének a lehetőségét sem ismerjük, bizony az állatorvos aligha tud valamit is tenni. Egyébként már évtizedek óta tudunk a bántalom hazai előfordulásáról.

MI OKOZZA?

A szakemberek egy része – mint ahogy Olvasónk is írja – takarmányozási anomáliákra gondolt, és mindenekelőtt bizonyos vitaminok (A, B, C, D-vitaminok), ásványi sók (kalcium, nátrium, kálium) vagy nyomelemek stb. hiányát feltételezte a koca takarmányában. Miután azonban a bántalom kifogástalan minőségű és az igényeknek megfelelő takarmányozás mellett is előfordult, az érdeklődés a fertőző okok, majd az örökletes tényezők oktani szerepének a lehetősége felé fordult, és mostanság a remegőkórt örökletes betegségnek tekintik (HORVÁTH Z.).

TÜNETEK

A betegség a remegésen (rángatózáson) kívül semmiféle egyéb tünettel nem jár. A malacok nem lázasak és az étvágyuk is töretlen. Csupán az alom néhány vagy valamennyi malacán enyhébb-súlyosabb formában a reszketés észlelhető.

Megfigyelhető, hogy alvás közben a malacok nem reszketnek, de a felébredés után azonnal jelentkezik a rendellenesség. A legnagyobb baj az, hogy a malacok nem képesek vagy csak nehezen tudják a csecsbimbót a szájukba venni.

akkor azonban, ha ez sikerül és nem pusztulnak éhen, megtanulnak reszkető állapotban is szopni, ugyanúgy fejlődnek, mint a társaik. Több esetben is megfigyeltem, hogy a külső hatásokra, így a zajra vagy izgalomra, például amikor a malacot megfogták, a reszketés nagy mértékben fokozódott.

A reszkető malacok ellenálló képessége, a testtömeg –gyarapodása – ha tudnak szopni – semmiben sem különbözik az egészségesen született társaikétól, és néhány (3-6) hét vagy inkább néhány hónap múlva a reszketés teljesen megszűnik.

Mivelhogy pedig a reszkető malacok mozgása is nehézkesebb, a megnyomás veszélye is fennáll, főként az olyan kocák alatt, melyek kevésbé „figyelmesek”.

Amint arról az előbbiek során már olvashattunk, a bántalom nem gyógyítható, akár a koca, akár pedig a malacok gyógyszerelése csak felesleges kiadást jelent.

MI A TEENDŐ?

Miután a bántalom okát nem ismerjük, a baj biztos megelőzésére nincsen recept. A megelőzést illetően az eddigi megfigyelések is inkább tájékoztató jellegűek, a jó tanácsok a kedvező tapasztalatokra épülnek.

1. Amennyiben a betegség több alomban való jelentkezése valamely kanra vezethető vissza, az apaállatot célszerű felcserélni.

2. Kerülni kell a rokontenyésztést.

3. A reszketésből kigyógyult kocasüldőket semmiképpen sem ajánlatos tenyésztésbe állítani annak ellenére, hogy a kísérletek során a malackorban reszketett kocákban nem sikerült a bántalmat reprodukálni.

4. Végül pedig a gyakorlatban sokszor feltett kérdés: vajon tenyésztésben tartható-e a reszkető malacokat ellett koca?

Igaz, hogy arra nincsen garancia egyetlen esetben sem, hogy egy koca egészséges malacokat ellik, az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a következő fedeztetés során a kan fajtájának a megváltozása eredményt hoz.

5. Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy amennyiben sikerül a reszkető vagy kevésbé remegő malacok táplálását megoldani, a reszketés utóbb megszűnik, és az állat téteményképessége is megfelelő lesz. A mindennapos állatorvosi gyakorlatomban erre is láttam példát.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)