2015. július 8., szerda

Kalózok 2.


Ezúttal a kalózkodással kapcsolatos képeket gyűjtöttünk, melyeket a szerző készített egy-egy helyen, ahol járt. Természetesen a jegyzeteit sem hagytuk el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
.
.
Lemegyünk a tengerpartra. Először Salét érjük el, mely régen egy különálló város, kikötő volt, utóbb azonban Rabattal összeolvadt. Salé volt a Merinida szultánok idejében Marokkó legforgalmasabb kikötője. 1260-ban ugyan a birtokukba kerítették a várost a spanyolok, és elhurcoltak a falai közül mind egy szálig minden nőt, de a marokkóiak hamarosan visszafoglalták, és a biztonság kedvéért megerősítették a várfalakat. Akkoriban a kikötő a kalózkodásairól volt különösen híres. A kalózkodás akkoriban a tengeri hadviselés bevett formájának számított. Mindkét félnek (gondolok a spanyolokra és muszlimokra) megvoltak a maga kalózai, mint ahogy mindkét félnek megvoltak a maga rabszolgái is. A keresztények egy hajszállal sem voltak jobbak a mohamedánoknál. A Szent János Lovagjai - nálunk máltai lovagoknak nevezik őket - többnyire éppúgy tengeri kalózkodásból szerezték a vagyonukat, mint ellenfeleik. Sok dél-európai rabszolga-kereskedő szemében a keresztény rabszolga éppoly áru volt, mint a mohamedán, és cseppet sem riadtak vissza attól, hogy az észak-afrikai üzlettársaikkal karöltve szállítsák a szebbnél szebb cserkesz lányokat.
.
.
.
.
Megérkezünk Porto Santora. Ma már el sem hiszi a látogató erről a csendes, majdhogynem kihalt vidékről, hogy a XVI. században mennyi vér patakzott itt. A francia kalózok iszonyatos pusztítást végeztek e helyen: öltek, gyilkoltak, raboltak, fosztogattak. A kalóztámadások elől a dombra épült kastélyban találtak menedéket az itt lakók.
De vajon nem volt védelem? Dehogynem! Az anyaországból érkeztek ágyuk is, de töltény nélkül! Mert a puskaport útközben lenyúlták!
.
.
.
 .
Megpillantjuk a szigetet! Gozónak saját történelme van. A római kortól a lovagok idejéig a szigetnek önrendelkezési joga van és Máltával egyenlő státuszú, de védtelenebb, mint "nagyobb testvére", és rengeteg pusztító kalóztámadás éri. A XVIII. századig Gozó a kalóztámadáson felül az arab és török veszélynek is ki volt téve...
.
.
.
 .
A római korban Ciprust Paphosból kormányozták. Itt tért keresztény hitre a római kormányzó, Sergius Paulus, akinek a története összefonódik Pál apostoléval. A helységet többször tönkre tették a földrengések, a VII. században pedig járványok tizedelték a lakosságot, majd a szaracén kalóztámadások teljesen elpusztították. Az erődöt a kalóztámadások ellen húzták fel.
.
.
.
.
Durres Albánia legrégibb kikötője, legrégibb városa, legnagyobb üdülőhelye. Az ország második legnagyobb városa és az egykori illír kalózok székhelye. Sokan uralták már. Illír eredetű görög város, bizánci, velencei, török, szerb, olasz fennhatóság alatt is volt. A rendszerváltás után menekülők ezrei lepték el, akik Olaszország felé indultak. Ekkor ismét jöttek az olaszok, majd az 1997-es zavargások során a nemzetközi erők.
.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése