A pulykák aortarepedése

MI OKOZZA A PULYKÁK AORTAREPEDÉSÉT?

S. Dénes, kecskeméti Olvasónk arról panaszkodik, hogy pulyka-állományában az utóbbi időben gyakran előfordult, főként a bakpulykák esetében a hirtelen elhullással járó aortarepedés (aorta= főütőér, a szív bal kamrájából eredő legnagyobb osztóér). Az a kérdése, hogy mi okozhatja a bajt, ami esetében nem kevés gazdasági veszteséggel járt, és miként lehetne megelőzni?

A pulykahizlalás és nevelés egyik nagy kárt okozó bántalma az aortarepedés, mely amint Olvasónk esetében is történt, leggyakrabban a bakoknál fordul elő.

Csupán a teljesség kedvéért említem meg, hogy más állatfajokban is előfordul. Nem megy ritkaságszámba például a lovak spontán aortarepedése, amikor az aorta közvetlenül az eredésénél reped meg, a folytonossági hiány mintegy 2-3 cm hosszú és többnyire kissé háromszög alakú repedés.

A halál nem elvérzés következtében, hanem azért áll be, mert a szívburokba ömlő, és azt feszülésig kitöltő vér a szív diasztolés (= összehúzódás után elernyedés) kitágulását megakadályozza.

A lovak aortája többnyire olyankor reped meg, amikor a vérnyomásuk nehéz munka végzése közben vagy izgalmi állapotukban felemelkedik. Észleltek azonban már aortarepedést pihenő lovakban is.

Néhány évtizeddel ezelőtt leírták (REDLICH), hogy a Keleti-tenger parti vidékein egyes malacállományokban enzootiás (= járványos) alakban jelentkezett a kór, amit táplálkozási viszonyokkal hoztak összefüggésbe.

Pulyka-állományokban az aortarepedés általában a hízlalás második felében a 12-16 hetes életkortól jelentkezik. Kiváltásában elsősorban a vérnyomás emelkedését tartják számon, az okok között a takarmányozási hiányosságokat, hibákat és a genetikai tényezőket említik meg.

KÓROKTAN

Megállapították, hogy a takarmányozási hiba következtében a vérfalban regresszív (= károsító, hanyatló) elváltozások fejlődnek ki, maga a repedés pedig az izgalmi állapot miatt létrejövő hirtelen vérnyomás-emelkedés hatására következik be. Kísérletesen zsír- és fehérjedús takarmányozással pulykákban elő is idéztek degeneratív jellegű vérérfal károsodást.

MI OKOZZA?

1. Mindenekelőtt tudni kell, hogy bizonyos genetikai vonalak érintettsége jelentős szerepet játszik. A tapasztalatok szerint a nagy fejlődési erélyű hibridek hajlamosabbak a bántalomra. A kakasok pedig ingerlékenyebbek, esetenként agresszívebbek.

2. Arról már szó esett, hogy magas szintű fehérje és zsír etetése milyen jelentős szerepet játszik a bántalom fellépésében.

Többen is megemlítik a réz (Cu) hiányát is. A réz azért fontos, mert a kollagén és elasztikus rostok szintézisében vesz részt.

3. Ugyancsak olvashattunk arról, hogy a magas vérnyomás a kiváltó okok között szerepel. A magas vérnyomás pedig összefüggésbe hozható bizonyos genetikai vonalakkal.

Az átlagosnál magasabb vérnyomás a hízlalás második felére alakul ki, az ilyen genetikájú állatoknál pedig az ivartól függetlenül számolni lehet az aortarepedés kórképével.

Úgy is mondhatnám, hogy a pulykák ivarérésének idejétől, mely a tojók esetében 12 hét, a bakoknál pedig 14-16 hétre tehető, lehet számolni a bántalom fellépésével. Ekkor ugyanis a madarak versengése és agressziója intenzívebbé, fokozottabbá válik.

Miután pedig a bakok sokkal ingerlékenyebbek, a veszteségek legnagyobb része a kakasokat érinti. Ennek mértéke elérheti akár a 10-15%-ot is.

MIT TANÁCSOLUNK A BAJ MEGELŐZÉSÉRE? LEKÜZDÉSÉRE?

A genetikai tényezőkön aligha lehet változtatni, de a takarmány megváltoztatása sem egyszerű feladat. Meggátolható azonban a kóros elváltozás fellépése, ha olyan takarmányadalékot alkalmazunk, mely az előbb felsorolt és a bajt előidéző faktorok negatív hatását csökkenti.

Nemrégiben hazai forgalomba került PULYKA MIX néven egy olyan takarmányadalék, amely a pulykák aortarepedésének a megelőzésére szolgál.

A vízoldékony por az állatpatikákban vény nélkül kapható, és abból fél-egy kilogramm mennyiséget kell 1000 liter vízben feloldani 7-10 naponta egy alkalommal.

A készítmény alkalmazását az előnevelés után a 7. héten kell elkezdeni és a bakok ivaréréséig (12-15 hét) vagy akár a vágás előtti hétig ajánlják adagolni (az állomány további megnyugtatására).

AZ ADALÉKANYAG HATÁSMECHANIZMUSA

A készítmény összetételét és hatásmechanizmusát illetően az lesz a legcélszerűbb, ha az alábbiakban a gyártó eredeti ajánlását ismertetjük.

A PULYKA MIX takarmányadalék speciális összetétele révén perifériás értágító hatással bír (nikotinsav), az érfalak ellenálló-képességét és rugalmasságát növeli (C-vitamin, króm, kobalt, molibdén), valamint az állomány nyugtatásával (magnézium) a pulykák aortarepedését igen jó eredménnyel előzi meg.

A cink (Zn) létfontosságú enzematikus és csontfejlődési folyamatokat befolyásol kedvezően. A réz (Cu) a csöves csontok és az ízületi porcok egészséges fejlődésében nélkülözhetetlen, ugyanakkor fontos alkotórésze a kollagénszintézis enzimjeinek.

A PULYKA MIX alkalmazásával az állomány nyugodt, kiegyensúlyozott és jó növekedési erélyű lesz az aortarepedésből eredő elhullások pedig jelentősen csökkennek, illetve megszűnnek.

Ha alaposabb tájékoztatást kíván, a kezelő állatorvos vagy a gyógyszerforgalmazó részletes felvilágosítással szolgál.

A PULYKA FERTŐZŐ VAKBÉL ÉS MÁJGYULLADÁSA

(Hisztomonadózis, Black-head)

A sokszor nagyon súlyos gazdasági veszteségeket okozó parazitás bántalmat, mely főként a fiatal pulykák megbetegedésével, legyengülésével és olykor elhullásával járhat, egy nagyon kicsiny protozoon (= véglény, egysejtű állati szervezet), a HISTOMONAS MELEAGRIDITIS okozza.

Ami a veszteségeket illeti olyan beszámolókról is olvashattunk, melyben leírták, hogy a bántalom következtében a pulykaállomány 80-90%-a is elhullott.

Egyik lothárdi olvasónk arról számolt be, hogy néhány héttel a pulykák leadása előtt ütötte fel a fejét a baj, súlyos hasmenéssel a Black-head (= fekete fej) jellegzetes tüneteivel. A számos elhullás mellett a vágásra leadott állatok egy része annyira lesoványodott, hogy a vágóhídon kobzásra került. Keserűen írta, hogy egyetlen fillér haszna sem lett, sőt még a ráfordítása sem térült meg.

A betegség, mely a pulyka őshazájából, Amerikából került Európába az intenzív pulykatenyésztéssel foglalkozó államokban mindenütt elterjedt.

Annak idején sok helyen olyan intenzitással jelentkezett a baj, hogy egész állományok kipusztultak. A századfordulón egyes földrészeken (pl. Rhode Island) teljesen fel is hagytak a pulykatenyésztéssel.

De miért nevezik Black-headnek, azaz magyarul fekete fej betegségnek? Ismert tény, hogy a betegség tünete a fej lógatása, minek következtében a fej és függelékeinek bőre a vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé válhat. A betegség ennek alapján kapta az angol (Black-head), vagy a német (Schwarzkopf-Krankheit) elnevezést.

A KÓROKOZÓ

A Histomonas meleagreditis 8-19 um nagyságú, gömbölyded pleomorph (= sokoldalú, nagyfokú változékonyság) véglény. Ez azt jelenti, hogy a vakbélben és tenyészetben egy, de kivételesen kettő ostora van, a szövetekben azonban ostor nélküli amoeboid formája van jelen.

Intenzív stádiumban a korai elváltozások területén pseudopodiumokkal (= állábakkal) amoeboid mozgása van (= az állábak kinyújtása után a protoplazma a mozgás irányába áramlik).

Igaz, hogy gazdája lehet a házityúk, gyöngytyúk, fácán, fogoly, páva, fürj stb., de fontos kórtani jelentősége főleg a fiatal 1-4 hónapos pulykákban van. A kórokozó leggyakrabban a madarak végbelében élősködik.

A FERTŐZŐDÉS

A hisztomonászok egy a vakbélben élősködő fonálféreg, a Heterakisz gallinarum második stádiumú lárvákat tartalmazó petéinek szájon át történő felvétele útján jutnak általában a madarak emésztőcsatornájába.

Ezekben a lárvákban inkorporált (bekebelezett, bezárt) hisztomonaszok e lárváknak a vakbél nyálkahártyájában történő megtelepedése során szabadulnak ki azokból.

Ezután kettéosztódás útján szaporodnak, majd a véráram közvetítésével leggyakrabban a májba kerülnek.

Azok a hisztomonaszok, melyek a heterakiszokba, azok petéibe zárva kerültek a külvilágra, optimális körülmények között akár 4 évig is fertőzőképesek maradnak.

A pulyka és más tyúkfélék vakbélférgeiben (Heterakisz) és azok petéiben szinte mindig vannak hisztomonaszok. Amint arról már szó esett, ezek a petékből kibújt és a vakbelek falába hatoló Heterakisz lárvákkal a szövetekbe kerülnek, ott elszaporodnak, majd a vérárammal a májba is eljutnak.

A Heterakisz-peték mindenféle tyúkféléből ürülhetnek. Minthogy azonban a Black-head a pulykán kívül csak ritkán okoz betegséget, ezek a szemmel láthatóan egészséges, de fertőzött madarak a pulyka Black-headjének leggyakoribb és legveszedelmesebb terjesztői.

Hazai megfigyelések is igazolták, hogy a Black-head sokszor olyan állományokban ütötte fel a fejét, ahol az előző évben tyúkokat tartottak.

És mi történik a külvilágban szabadon, tehát nem a Heterakisz petékbe zártan ürülő trophoblastokkal? Ezek a külvilágban legfeljebb néhány óráig élnek, ezért ezek direkt felvétele a frissen ürített bélsárból vagy akár a végbélnyílás csipegetése során, legfeljebb csak zsúfolt tartási viszonyok között, és akkor is csak ritkán idéznek elő fertőzöttséget.

KÓRTAN

A vakbél nyálkahártyájában kezdetben gombostűfejnyi, majd lencsényi fekélyek alakulnak ki. Később a vakbél lumene kitágul, fala megvastagszik, a nyálkahártya nagyobb területen elhal.

A vakbél üregét sárga, sajtszerű massza tölti ki. Esetenként a boncolás során hashártyagyulladás és összenövések állapíthatók meg.

A májban éles határú kisebb, majd 1-2 cm átmérőjű szürkéssárga elhalásos gócok alakulnak ki.

Gyöngytyúkokban esetenként generalizált formában jelentkezik a bántalom, és ilyenkor gyulladásos elhalásos gócok észlelhetők a vakbélen és a májon kívül a lépben, tüdőben és a vesében is.

A vakbél elváltozásainak a kialakulásához vegyes baktériumflórára, különösen az Escherichia coli jelenlétére is szükség van.

KLINIKAI TÜNETEK

A fertőződés után kb. 2 hét múlva először a bélsár hígabbá és sárgássá válása tűnik fel. Később általános gyengeség, aluszékonyság, étvágytalanság, szárnylógatás, a többi állattól való lemaradás utalhat a betegségre (KÉP).

Általánosan ismert, de – bár nem specifikus – tünete a betegségnek a fej lógatása, minek következtében a fej- és függelékeinek a bőre a vérpangás következtében sötétvörössé, csaknem feketévé válhat. A betegség ennek alapján kapta az angol „Black-head” elnevezést.

A betegség előrehaladásával a hasmenés erősödik, az ürülék fehéres, sárgás vagy éppen zöldes lehet, és benne fibrincafatok láthatók.

Idősebb pulykákban a betegség elhúzódó jellegű, és amint lothárdi Olvasónk írta, az állatok egy része teljesen lesoványodik.

Egyéb madarak általában kevésbé súlyosan betegszenek meg – kivétel a gyöngytyúk – és gyakran a hisztomonaszok tünetmentes hordozói.

MEGELŐZÉS – VÉDEKEZÉS

A pulykákat óvni kell a fertőződéstől. Csak olyan helyre szabad telepíteni, ahol tyúkfélék legalább 2-3 éve nem tartózkodtak. A pulykatelepek közelében tilos a tyúktartás.

Ügyelni kell a higiéniai viszonyokra! Főként arra, hogy az ivóvíz és a takarmány bélsárral ne szennyeződhessék.

A védekezésben az alapvető tétel, hogy a betegség forrása a pulykákban vagy tyúkfélékben élősködő vakbélféreg (Heterakisz). Ennek petéivel jutnak be a pulykákba a hisztomonaszok, mely ezeknek a férgeknek a hiperparazitája. A megelőzés hatásos módja a vakbélférgek időnkénti eltávolítása (FLUBENZOL stb.).

Nagyon fontos a takarmány A-vitamin kiegészítése.

Tudni kell, hogy a betegségen átesett pulykákban csak rövid ideig tartó védettség alakul ki. Az állatok 2-3 hét alatt ismét fogékonnyá válnak. Nagyon gyakori az egyéb kórokozókkal való „társfertőzés”, pl. Escherichia coli stb.

A betegség megállapítása, a gyógykezelés és védekezés szakszerű meghatározása a kezelő állatorvos feladata. A betegség gyanújának esetén mielőbb állatorvoshoz kell fordulni a veszteségek megelőzése érdekében.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. januárjában.)