Hawaii III

UTAZÁS HAWAIIBA, A MESESZÉP, FÖLDI PARADICSOMBA

Átmegyünk a másik szigetre, Molokaira

Erre a gyönyörű szigetre, amely valamikor a leprások elzárt helye volt. Ma már ez a betegség ismeretlen, a szigeten a nyoma sem látszik, azonban számos megrázó, megrendítő történetet hallottunk itt a leprás időkből helyi vezetőnktől.

Megemlékezett Damien atyáról, a francia papról, aki annak idején elhagyta a világot, és önként a leprások szigetére, Molokaira költözött, ahol a szomorú, számkivetettségben élő lakosok között végezte a munkáját. Azok között, akik a lassan emésztő kór nyomorúságában csak a halált várják. Ő maga is megkapta a leprát, és ez a betegség jelentette számára a véget.

Egy másik történet arról szólt, hogy egy Luka Kaakuai nevű asszony 12 évig élt a leprás férjével a telepen. A férfinak jóformán egyetlen ízülete sem maradt már épen, a végtagjai torz, fekélyes csontok voltak csupán, és a feleség négy éven keresztül minden falatot külön tett a szájába, úgy etette. A kiszolgáltatott ember többször is mondta a teljesen egészséges nőnek, hogy hagyja ott nyomorúságos tetemét, de Luka kijelentette, hogy zokszó nélkül marad szeretett urával, míg annak lelke meg nem szabadul terhétől. Így is lett.

Ám a sziget ma már nem olyan deprimált! Amint látjuk, itt is csodálatosan szép a természet. Mindenfelé portalanított utak vezetnek keresztül-kasul az őserdőben, így annak jórészt érintetlen, lenyűgözően dús vegetációjú világát is bebarangolhatjuk.

Hawaii szigete hatalmas tűzhányóiról, ma is működő vulkánjairól híres. Látogatást teszünk a kihűlt lávafolyamoknál, krátereknél és a lávamúzeumban. Sok helyen még ma is füstölög a lávamező.

Íme, egy kihűlt kráter.

Természetesen a működő lávahegyek környékére nem tudtunk elmenni, de a múzeumban levetítették a vulkánok tevékenységét. Csak a már kihűlt kráterekhez és lávamezőkhöz jutottunk el. A 4170 méteres Mauna Loa földünk egyik legnagyobb és legaktívabb lávaóriása. Oldalát a XIX-XX. századi lávafolyások bordázzák. Általában 3 évenként tör ki, rendkívül lágy lávája pedig csak nehezen szilárdul meg.

A Kilauea mellékkráterében 1247 méter magasan fortyog a Halemaumau vörösen izzó lávatava. A pokoli katlan állandóan örvénylik, forr, piros lávafoszlányokat fröcsöl a magasba. A szél gyakran elkapja, és finom lávaszálakká húzza a magasba földobott lávacseppeket. Ezt a bennszülöttek Pela (azaz a kráter) istennő hajának nevezik. A lávató izzó fénye éjszakánként csodálatos tűzként lebeg a tűzhányó és a tenger felett. Heves kitörések néha az egész tavat a levegőbe repítik. Mindezt egy rendkívül izgalmas filmen be is mutatták.

A szigetek nagy részét felépítő, idősebb lávatakarókon kiváló minőségű, termékeny talaj képződött. Ölükben ültetvények, erdők, kisebb települések fekszenek.

A partokat széles korallpadok veszik körül. Ilyenek védik Pearl Harbor kikötőjét is. A sziget délkeleti részén a Koolau hegység esőárnyékában települt az állam fővárosa, a derűs időjárásáról neves Honolulu is.