Mexikó V

A MEXIKÓI EGYESÜLT ÁLLAMOK A FÖLD LEGNÉPESEBB SPANYOL NYELVŰ ORSZÁGA

3 város: Puebla, Taxco és Oaxaca

A két bennszülött hölgy szívesen állt a kamerám elé. A hódítások óta eltelt 560 év alatt a spanyolok és későbbi bevándorlók erősen keveredtek az őslakókkal, ezért ma Mexikó lakóinak mintegy négyötöde mesztic, tehát fehér és indián keveréke, egytizede fehér és egytizede tiszta indián. Az indián lakosság számát csak becslés útján lehet megállapítani, hiszen a hegyek és erdők megközelíthetetlen helyein élő törzseket képtelenség pontosan számba venni. Feltételezik, hogy legalább százezer bennszülött kimaradt a népszámlálásból.

Betérünk egy utcai vendéglőbe ebédelni. Alapszabály, hogy utcán, sátrak alatt, lacikonyhákon - bármennyire is csalogató a sült húsok és a taco kellemes illata - nem szabad bármit is fogyasztani! És mit rendeljünk? A piros vagy zöld színű mártásból (salsa) csak az egyék, akinek a gyomra bírja a magyar paprikáénál is erősebb, csípős ízt! Még a jó étteremben sem ajánlatos zöldsalátát, epret vagy bárminémű olyan gyümölcsöt enni, amely nem hámozható! Egyik útitársunk valamiféle tengeri herkentyűt evett, és két napra is elrontotta a gyomárt - de kegyetlenül. Nem azért, mert romlott volt az étel, hanem egyszerűen nem bírta a szokatlan kosztot a gyomra.

És milyen italokat kínáltak a bárban? Nemzeti italnak számít a maguey gumójának nektárjából készült tequilapálinka. Megmosolyogtuk a tequilaivás szertartását, amire külön felhívták a figyelmünket. Az ökölbe szorított bal kéz hüvelykujja tövére csipetnyi sót kell hinteni, azt lenyalni, majd egyszerre lehajtani az erős italt, melynek átható aromája van. Szokás utána egy kis pohár erősen megborosozott paradicsomlevet fogasztani. Sokszor megcitormozzák, de olykor még a sörbe is nyomnak kevés citormot. Ezeket az ínyencségeket nem kóstoltuk meg.

Amíg gyönyörködünk ebben a szép kis koloniális típusú, nagyon is jellegzetes házban (melynek minden erkélye ugyancsak fel van virágozva), elmondom, hogy rengeteg a közlekedési rendőr, köztük igen sok a csinos rendőrnő. Sokszor hárman-négyen is állnak ugyanabban a kereszteződésben, és szünet nélkül fütyülnek, miközben az autósok ügyet sem vetnek rájuk. A büntetéstől nem kell tartani a zsúfolt utcákon, mert a szabálytalankodót - amiből van bőven - félreállítani nem tudják, mert nincsen hová, de megállítani is lehetetlen a sűrűn hömpölygő kocsisor koccanásveszélye miatt. A gépjárművek mennek, ahogy tudnak, a rendőrök megállás nélkül fütyülnek és hadonásznak, a gyalogosok pedig reménykedve várják a pillanatot, amikor átrohanhatnak az utcán.

Végre beérünk a szállodánkba! A bejárati kapu két oldalán az azték naptár figyelmeztet, hogy 52 évenként lejár egy-egy életciklus, amiről az előbbiekben már szó esett. Bámuljuk a naptárt, de bizony mi nem tudunk rajta eligazodni. Nem is tudnánk, hogy ez azték naptár, ha itteni vezetőnk nem hívná fel rá a figyelmünket.

Mintegy 137 kilométert teszünk meg a fizetős főúton, míg beérünk következő célpontunkra, Pueblára. Ez az egyik legnagyobb mexikói város. Manapság 570 ezer lakosa van. 2162 méter magasságban fekszik. A XIX. században többször érintette a háborúk szele. Az észak-amerikai intervenciós csapatok 1847-ben elfoglalták a települést, de 15 évvel később már a francia expedíciós hadsereg ostromolta. Zaracosa 1862-ben kizavarta a franciákat, és súlyos csapást mért a francia betolakodókra. Utóbb a franciák ismét ostrom alá vették a várost, amely akkor két hónap hősi ellenállás után katapultált.

A város a koloniális stílus gyöngyszeme. A fajanszkupolák a napsütésben már messziről szemünkbe villannak. Minden látható a pueblai nagypiacon, ami vonzza a tekintetet s az ízlésnek kedvez. Hatalmas cseréppiac, helyi színekkel és ábrákkal dekorált fazekak és egyéb porcelántermékek, hatalmas amforák stb. Sajnos ezeket a komoly tömegű tárgyakat nem lehet emlékbe hazavinni. Kár! Hatalmas a választék a zöldség- és gyümölcspiacon is. Itt persze már lehet alkudni. Rengeteg a textiláru és sokan vásárolták a híres mexikói kalapot, a sombrerót. Van itt szőnyeg, bőráru és rengeteg "népi ékszer", lánc s megannyi ezüstáru. A közeli bányákból kerül ki a sokféle ónixkancsó és egyéb használati vagy dísztárgy alapanyaga.

Nem tudom pontosan, hogy mi ez az épületkolosszus, de elmondom, hogy Pueblának van egyeteme is, az Alma Máter 13-14 ezer hallgató befogadására alkalmas. A hatalmas térség egyes pontjain szétszórták az épületcsoportokat, az egymáshoz vagy a fakultásokhoz tartozó intézeteket, kollégiumokat - mondja vezetőnk.

Maga a Dóm (a főváros katedrálisa után) a legnagyobb az országban. Minden díszítőelem egyesül itt, amit Puebla barokk világában megismerhetünk. Fafaragások, stukkók, a közeli Tecaliból bányászott ónix, ebből az áttetsző nemeskőből faragott plasztikák, angyalok, kerubinok, szentek szobrai. Az oltár felett pedig a rózsafűzér Madonnája.

Vajon a jezsuiták és a domonkosok templomainak szerzetesei a nemes vetélkedésben folytatták-e pueblai földön is évszázados viszálykodásukat - mármint, hogy melyik rend dekorálja gazdagabban templomát? Hogy a színek, formák, motívumok, anyagok gazdagsága melyik rétegét bilincseli le jobban a pueblai híveknek? Pueblában a nagy spanyol barokk a XVII. századi nemes stílusa tesz felejthetetlenné egy-egy homlokzatot vagy templombelsőt.

Taxco, a 38 ezer lakosú Ezüstváros még a fáradt turistát is rabulejtő varázsát és idegenforgalmát fekvésének, klímájának, gyarmati korú hangulatának és apró boltjaiban felhalmozott, mérhetetlen ezüstáru-választékának köszönheti. A város a Taxco hegységhez tartozó Atachi hegy lejtőjén és a hegy lábánál enyhén hullámzó dombokon épült. Itt már csak annyi időnk maradt, hogy némi emléktárgyat vásároljunk (természetesen ezüstből), és megnézzük a híres Santa Prisca templomot.

A Santa Prisca templom Mexikó egyik leggazdagabb churrigureszk díszítésű temploma. 1748-1759 között épült. A templom vöröses kőből készült, homlokzata és két tornya szinte roskadozik a kőfaragványoktól. A félkör-íves kapuboltozatot két pár korinthoszi oszlop tartaja. Fölötte Krisztus megkeresztelését ábrázoló dombormű, a pápai tiara, följebb pedig angyalok szobrai ejtenek ámulatba. A tornyok szemkápráztató díszítése, az összefonódott indák, levelek és fűzérek olyan benyomást keltenek, mintha nem is kőből, hanem fából lombfűrésszel készültek volna. Belül aranyfüst-lemezzel borított faoltárokban gyönyörködhetünk, valamint apostolok, szentek, főpapok, angyalok szobrai és domborművei láthatóak.

Utunk Oaxacában, az 1550 méter magasságban levő 145 ezer lakosú városban végződik. A település atmoszférája a gyarmati időkre emlékeztet. Hangulatos, kedves, nyugodt életritmusú hely. Északi részén található a katedrális, csak oldalkapuja nyílik a főtérre. Mai formáját 1733-ban kapta. Miután tornyai alacsonyak, magassága sem nagy, zömök, erőteljes benyomást kelt. Belül 5 hajót és egy kereszthajót látunk, melyek díszítése ugyancsak barokk stílusú. A főoltáron impozáns méretű Mária szobor áll, amit Olaszországban öntöttek bronzból. Figyelmet érdemelnek a mellékoltárok itáliai stílusban készült festményei és a katedrális színes ólomüveg ablakai.

Csodálatos utunk véget ért. Búcsúztatásunkra a mexikói zenekar játszott hangulatos dallamokat.