IRÁNY MOSZKVA! (1960)
Epilógus
Sok régi étteremben megtalálható a szökőkút, mindenütt kedves, mélabús orosz melódiák szórakoztatnak. Ha egy szórakozóhely vagy étterem megtelik, amíg nem ürül hely, oda nem lehet bemenni.
Az asztalokon többnyire sört és palackozott limonádét láttam a nálunk szokásos bor helyett és a sült csirke fogyasztásakor a kés és villa mellett bizony a kezüket is gyakorta igénybe veszik egy-egy comb megfogására...
Hotel Cosmos
Ha elsétál az ember egy étterem előtt, de főként ha belép oda, egy jellegzetes fűszerillat csapja meg az orrát, mely teljesen más, mint a mi éttermeink ételszaga.
A sok járkálás után mi is megéheztünk, és átmentünk a Hotel Armenijába.
Wickey és Iréne már ott ültek a megszokott asztaluknál sok-sok
csomaggal. Mivel az állami üzletek vasárnap délelőtt is nyitva tartanak,
így ők erre a napra tették a bevásárlást.
Vörös tér
Ünnepi ebéd van! Egy nemzeti eledelnek számító leves, benne sok bogyóval. A leves kesernyés, savanykás, nem is bírtam megenni.
Wickey buzdítására beleharaptam egy
bogyóba, de már - bocsánat - ki is köptem, mert még a hátam is
beleborzongott, annyira rossz volt...
Wickey hitvány gyereknek nevezett, mert bizony ő a bogyókat hősiesen mind megette.
Nem sokáig nevetett azonban rajtam, mert Olga, a tolmácsunk feláll, és
figyelmeztet bennünket, hogy a bogyókat nem kell megenni, azok csak
ízesítik a levest. Most tehát Wickey arca fanyalodott el...
Hotel Moszkva
Próbáltam agitálni Olgát, hogy hozzon összeköttesébe egy állatorvossal, Wickey pedig orvos lévén egy kórházba szeretett volna elmenni.
Nem, lehetetlen a kívánságunk, válaszolta Olga rendkívül határozottan minden megokolás nélkül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése