Moszkva 9.

  IRÁNY MOSZKVA! (1960)

Vásárlás

Előrebocsátok egy kis epizódot, ami vásárláskor történt meg velem. Az összes üzletben, de a legmodernebb áruházban is a pénztárnál az eladók számológéppel végzik a tételek összeadását. Persze nem egy elektronikus kalkulátorról van szó, hanem egy fehér és fekete golyók eltologatásával történő számolásról olyan géppel, mint amit mi az első elemiben használtunk. Persze ők rendkívül fürgén és ügyesen dolgoznak vele - és nemcsak a húszas számkörben, mint a gyerekek. Miután nem tudtam biztonsággal számolni oroszul, és több kisebb értékű portékát vettem, kértem, hogy az árat írják le. Erre felém fordította a számológépet, amin már ő előzőleg kiszámította az árat, és húzogatja a golyókat, hogy én is lássam és értsem. Sajnos nem megy a dolog, ezért újból mondom: "Nye ponyemáju! Prosú piszáty!" Elbiggyesztette lenézően a száját, és így szólt: "Nem tud számolni a külföldi..." Ezek után persze megerőltette magát, és leírta az összeget. Hazaérve azonnal jelentkeztem az általános iskolába, de nem vettek fel. Így már semmi lehetőségem nincs megtanulni az abakuszukon számolni?

A GUM Moszkva legnagyobb áruháza. Az előbbi képen a bejáratát lehetett látni. Olyan óriási, hogy négy utca határolja, több emelet magasságban sorjáznak a pavilonok. Már nyitás előtt gyülekezik a tömeg az épület előtt várva, hogy bejusson. Szokásunkhoz híven először csak az árukat és az árakat szemlélgettük. A különböző termékek más-más osztályokon voltak elosztva kivéve a kölnit és piperecikkeket, mert ilyen pavilon minden emeleten volt, és úgy láttam, annak ellenére mindegyik komoly forgalmat bonyolított le. A Szovjetunióban több mint 200 féle parfümöt gyártanak, ezek közül a 38 legnépszerűbbet óriási tételben exportálják mind keletre, mind pedig nyugatra. Feltűnt még a sok óra és azok olcsó volta. 190-360 rubelig ment az áruk, a villanyborotva 70-90-140 rubel. Megtudtuk, hogy a Szovjetunió óratermelése hatalmas! Csak a 2. számú Moszkvai Óragyár egymaga évi 5 millió órát készít. Néhány ár természetesen rubelban:

kerékpár 1130,

gyerekkocsi 300,

K-175 motorkerékpár 4300,

magnetofon 2900,

rádiók 715-2400 (ezek nem olyan ízlésesek, mint a mieink),

egy muszlinkendő 70-90,

női szövet kiskosztüm 320-500,

női tavaszi kabát 600-827,

1 kg fekete kenyér 1.15 és 1.45,

1 kg fehér kenyér 3.5,

1 kg aszalt szilva 20, ugyanakkor 

1 kg pörköletlen babkávé 37.

Nagyon olcsó még a bors és a tea is. Átszámítási kulcsként körülbelül a forint másfélszeresét lehet venni a rubel névértékének. A nejlon holmi nagyon drága és keveset is láttam a kirakatban. A GUM tetemes forgalmat bonyolít le, nyitáskor már tömeg áll a bejáratok előtt, de percek alatt elnyelik a méretes kapuk a sokaságot. Az áruház teteje gigantikus üvegkupola, benne egy hatalmas szökökút biztosítja a megfelelő páratartalmat és hőmérsékletet. A kiszolgálás végtelenül udvarias, készséggel mutatnak minden áruból bármennyit is. Talán nem kell magyarázatot fűzni ahhoz a kis epizódhoz, aminek szemtanúi voltunk. A Kremlből három tábornok sétált ki, és bejöttek a GUM-ba. Nagy csomagjaikkal - amit hihetetlen, hogy nem a szolgáik vittek utánuk - szépen beálltak a trolibusz megállónál a sorba, és ezzel mentek haza. Nálunk Magyarországon legalább három nagy Volga kocsi szállította volna őket vagy esetleg még három a csomagjaikat és feleségüket...

A GUM és a bazár vasárnap is nyitva van délelőtt. Megérkezésünk után 1-2 napra itt is megjelent a külföldi utaimról oly jól ismert "ügynök", aki eladó holmik után szimatolt. A különbség csak az volt, hogy míg a többi külországban ezt nyíltan csinálták, itt bezárta előbb Iván a szállodai szobánk ajtaját, százszor körülnézett, és csak ezután kezdte el tört magyarsággal igényei fejtegetését. Elsősorban a nejlon holmi érdekelte, de hajlandó volt mindent megvásárolni, ami divatos. Így például érdeklődött ultramodern szabású napszemüvegünk iránt is. Túlzott óvatossága és félelme ellenére is megjelent minden nap a Hotel Európában üzletet keresve. Iván villanyszerelő volt 800 rubeles havi jövedelemmel (- a fekete üzlet persze mellékes). Mikor mondtam neki, hogy én még a szállodánk környékén sem láttam egyetlen egy rendőrt sem, mitől fél annyira, azt válaszolta, hogy nem is a milíciától tart ő elsősorban, hanem az orosz civilektől, még a szobaasszonytól is, mert a feketézők társadalmi bíróság elé kerülnek. Nekünk nemigen volt eladni valónk, de a Mű-nő és egy pesti család óriási üzletet bonyolított le. Vásároltak is fényképezőgépeket, órákat, köves gyűrűket... A magyar vámon a szajrét a Mű-nő a már említett abroncsszoknyája alatt hozta át.

Előre kell bocsátanom, hogy az összes szeszes ital drága, viszonylag a sör a legolcsóbb és a kvasz. Annál olcsóbbak viszont az úgynevezett hűsítő italok és a gyümölcsszörpök. Az utcákon sok italautomatát helyeztek el, melyek 5 kopejka bedobása után egy pohár ásványvizet, 15 kopejkáért pedig egy pohár gyümölcsszörpöt adnak. Előtte a poharat (mely annak ellenére, hogy éjjel-nappal kint van, és nem lopják el) erős vízsugárral jól ki lehet mosni.

A gyümölcsszörp nem édes, és ezért nekem nem ízlett, de még mindig jobb volt, mint az úgynevezett kvasz, amit - bár nagyon szomjas voltam és már kifizettem érte egy egész rubelt - mégsem bírtam meginni. A kvaszt, amit az utcákra húzatott kis kétkerekű kocsikból mérnek, a sörhöz hasonló konzisztenciájú, hideg, habzó ital, amíg meg nem kóstolod, majd meggebedsz érte a moszkvai hőségben, ha látod, hogy milyen jóízűen isszák...

Wickey barátom rendkívül szomjas volt! Italboltot csak egyet láttam, de palackozott italt bőven lehet kapni az üzletekben. Érdekes, hogy mindezek ellenére nem egy részeg emberrel találkoztunk. Sokba kerülhetett nekik ez a kis illumináció. Ezek sem hangoskodtak, csupán tántorgó járásukról lehetett állapotukról véleményt formálni.