ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
TÁMADNAK A KULLANCSOK
Amióta megkezdődött a kullancsszezon, szinte záporoznak a
kérdések az állatorvoshoz, hogy miként kell a kullancsot az
állatból – leggyakrabban a kutyából és macskából, de nem
ritka a szarvasmarha, ló vagy juh kullancsossága sem – a
legegyszerűbben eltávolítani, vagy éppenséggel a kullancsok
megtelepedését megelőzni. Milyen betegségeket terjeszt a
kullancs, milyen tünetek alapján lehet azokat felismerni?
Való igaz, hogy a kullancs közel 200 fertőző betegség
terjesztésében játszik szerepet, melyek közül néhány súlyos
veszélyt jelent úgy az emberre, mint a háziállatainkra is. Bár
legfontosabb a kullancsveszély elhárítása, a kullancsok
fertőzésközvetítő szerepének a kiiktatása, de ugyanakkor
fontos ezen betegség tüneteinek a megismerése is, mert ezeknek a
fertőző betegségeknek a gyógyítása csak akkor lehet eredményes,
ha az első jellemző tünetek megjelenésekor mielőbb kérjük az
állatorvos segítségét.
A KULLANCSOKRÓL
Ezek a legnagyobb atkák, melyek részint a vérszívásuk, többnyire
azonban a betegségek terjesztése révén okoznak bajt. A kullancsok
pókszabású, egységes testű (fej-tor-potroh egybeolvadt), 4 pár
lábú, fajonként különböző alakú és színű élősködő
atkák.
A hím kullancsok kisebbek, mint a nőstények. Éhes állapotban a
kullancsok kisebbek és különösen laposabbak, míg vérrel
teleszívva magukat, főként a nőstények, erősen elgömbölyödnek
és a borsó nagyságot is elérhetik.
A vérrel teleszívott nőstény lehull a gazdaállatról, és a
talajba lerakja 1000-5000 petéjét. A petékből kikelt lárvák a
gazdaállatokra tapadnak, és vagy ezen érik el teljes
fejlettségüket (egygazdás kullancsok), vagy pedig egyszer
(kétgazdás kullancsok), vagy kétszer (háromgazdás kullancsok)
újabb gazdát keresnek maguknak (rágcsálók, madárfiókák stb.),
ahol vért szívnak, majd a kifejlett kullancs támadja meg az embert
és háziállatainkat.
HOGYAN TÁMADNAK?
A szemmel rendelkező, látó kullancsok a gyepi növénytársulásokat
lakják, és a fűszálak árnyékos fonákján megkapaszkodva lesből
várják áldozatukat. A gyepen bóklászó emberre vagy háziállatra
alulról kapaszkodnak fel. Különösen honosak a legelőkön,
kertekben, parkokban. Ilyen pl. A Dermacentor marginatus.
A szem nélküli, vak kullancsok a lombos erdők lakói. Az elülső
lábukon levő ún. Haller-szerv segítségével tájékozódva
felmásznak a cserjék vagy facsemeték, bokrok leveleinek árnyas
fonákjaira, ágaira, és fejjel lefelé, hátulsó lábpárjukkal
kapaszkodva várják, míg ember vagy állat ér a közelükbe, és
fentről vetik rá magukat. Áldozatukat elülső lábaikkal elkapva
rajta maradnak, majd a vékonyabb bőrrészeket felkeresve,
szájrészeikkel mélyen a bőrbe fúrva magukat vért szívnak.
Minthogy a szájrészek visszafelé álló fogakkal vannak ellátva a
kullancsot nehéz leválasztani.
BETEGSÉGEKET TERJESZT
Amikor a kullancsok, vagy fejlődési alakjaik olyan vadon élő
állatokból szívnak vért, melyek valaminő az emberre vagy a
hasznos háziállatainkra is veszélyes kórokozóval fertőzöttek –
ezek lehetnek vírusok, baktériumok, rickettsiák vagy paraziták –
a kórokozó mikróbák nemcsak a kullancsok bélcsatornájába
kerülnek, de bejutnak a nyálmirigyeibe, petefészkeikbe és a
kiválasztó szerveikbe is.
Ezután az éhes kullancsok a vérszívásuk során a nyálukban levő
mikróbákat bejuttatják az áldozataikba is. Azonban az
elmondottakból következik az is, hogy a fertőződött kullancs
ürüléke, vagy éppenséggel maga az elpusztult parazita akkor is
tovább közvetítheti a fertőzést, ha a kullancs tetemét vagy
ürülékét beszáradva és porral keveredve belélegzi az állat
vagy ember (pl. Kullancsencephalitis), de az is előfordulhat, hogy
valamely állat elfogyasztja a kórokozót hordozó kullancsot és a
béltraktuson át fertőződik (tularaemia).
Megjegyzem, hogy a természetben legelő juh, kecske vagy tehén
nyers teje is fertőzött lehet a kullancs által a kérődzőkbe
juttatott kórokozóktól.
Táplálékszerzés céljából a szezon napjainak reggelein és
délutánjain aktívak a kullancsok, ugyanis a napfényt kerülik,
mert a tűző napsugarak kiszárítanák és elpusztítanák őket.
Ezért áldozataikon is a napfénytől rejtett, izzadt-párás
testrészek hajlatait, redőit keresik fel vérszívás és
megtelepedés céljából.
A KULLANCS ELTÁVOLÍTÁSA
A legtöbb kérdés azzal kapcsolatban vetődik fel, hogy milyen
módon lehet a kullancsot a megtámadott állatból eltávolítani.
Ezzel kapcsolatban két szabályt kell figyelembe venni:
1. A kullancsot minél előbb el kell távolítani, hogy minél
kevesebb kórokozót juttathasson be az áldozatába. Ehhez tudni
kell, hogy a kullancs megtelepedését követően 4-6 óra múlva
juttat vírustartalmú váladékot a bőrbe.
2. A kullancs eltávolítását nagyon körültekintően kell
végezni, nehogy a nyakában gyöngyfüzérszerűen húzódó és
kóranyaggal telt nyálmirigyek megnyomásával még több fertőző
anyagot préseljünk az áldozatba.
Régebben azt ajánlották – és sokan ma is azt a módszert
követik -, hogy a kullancsot olajjal, zsírral, ragasztóval
bekenik, vagy akár egy csepp petróleumot cseppentenek rá, mire a
kullancs a bőrt egy idő múlva elengedi vagy legalábbis könnyen
ki lehet húzni.
Kiderült azonban, hogy ez a módszer nagyon ingerli a kullancs
nyálmirigyeit, vagy éppenséggel agóniás haláltusát okoz,
miközben a kórokozókat a gazdaállat vérébe öklendezi. Mai
ismereteink szerint ez a módszer nem ajánlható.
Olymódon is el lehet távolítani a vérszívót, hogy csipesszel
vagy két ujjal megragadjuk, majd tekerünk rajta 180 fokot és
várunk, míg szívócsövén levő kampók rögzítő hatása
megszűnik. A kullancs tehát magától leválik a bőrről, nem kell
letépni.
A kullancs eltávolítása legcélszerűbben a külön e célra
gyártott speciális kullancs-csipesszel vagy kullancseltávolító
kanállal történhet, mely egyszer használatos műanyag eszköz,
mellyel egyszerűen, óvatosan ki lehet tekerni a bőrből a
kullancsot anélkül, hogy beszakadna a szájszerve.
A kullancs-lárvákat és nimfákat (fejlődési alakok), mivelhogy
ezek alig rögzülnek a bőrbe, egy homorú hegyű 20 G-s injekciós
tűvel lehet könnyedén kipöccenteni a bőrből. A kullancscsípés
helyét mindig fertőtleníteni kell (alkoholos Betadine-os ecsetelés
stb.).
VÉDEKEZÉS
A legcélszerűbb védekezési mód a kullancsok távoltartása
kedvenc állatainktól. Ma már többféle olyan készítmény is
kapható, melyek akár a bőrre cseppentés, vagy az állat lemosása
útján hosszabb ideig is távol tartják a vérszívókat.
Így többek között a FRONTLINE SPOT ON a kutya vagy a macska
bőrére cseppentve 3 hónapig távol tartja a kullancsokat, de
ugyanígy alkalmazva az EXSPOT 4 hetes védelmet nyújt. A
NEO-STOMOSAN-os fürdetésre a vérszívókkal ellepett állatról
néhány óra alatt lehullanak a kullancsok, de további 2-3 napos
védelmet is nyújt ez a lemosás. Mindezzel kapcsolatban ki kell
kérni az állatorvos véleményét.
LEGGYAKRABBAN TERJESZTETT BETEGSÉGEK
1. Babeziózis a csípés után 10-20 nap után jelentkezik
lázzal, bágyadtsággal, elesettséggel, vérfesték-vizeléssel.
Túl heveny esetben akár 3-4 nap múlva elhullást okozhat.
2. Lyme borreliózis főként emberben, de kutyában, lóban
és szarvasmarhában is előfordul. A kullancs-csípés után 1-4 hét
után jelentkezik. Az általános tünetek és izületi gyulladás
mellett jellegzetes körkörös bőrpír mutatkozik.
3. Kullancsencephalitis-t a kullancs által közvetített
vírus okozza. Elsősorban az ember betegsége, de az állatot is
megbetegítheti. Az emberen a csípés után 7-10 nap múlva lázzal,
fejfájással, influenzaszerű tünetekkel jár. A viraemia (=a vieus
megjelenése a vérben) időszakában a fertőzött állat a tejjel
is üríti.
4. A Q-láz az emberben és a háziállatainkban aszerint
alakul ki, hogy a kórokozó a tüdőt, a májat vagy az
ivarszerveket támadja-e meg.
A bántalmak észlelésekor sürgősen orvoshoz, állatorvoshoz kell
fordulni!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2004. júliusában.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése