AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
A Krk-vízesés
A várostól, Sibeniktől mindössze néhány kilométerre gyönyörű természeti látványt nyújtott a Krk-vízesés.
Kifeküdtem egy teraszra a vízesés felett és élveztem a fenséges látványt.
Egy idős, nagyorrú férfi mellém parkolt a renault-jával rajta a H betű. Hogy mi történhetett előtte vagy egyáltalán történt-e valami, nem láttam-hallottam, csak azt, amikor egy idősebb szerb úr minden agresszornak elmondta és nagyokat köpködött.
A magyar nagyszájú neje mindjárt engem aktivizált "összetartásra", én
azonban kimentettem magam azzal, hogy nem provokálni, hanem kirándulni
jöttem, otthagytam őket. Udvariasan javasoltam nekik is. Néhány
pillanatra kaptam csak kölcsön a Baedekerüket (tudják, az enyém
elveszett), hogy utam további részéről legalább néhány rövid feljegyzést
készítsek
Rengeteg itt a külföldi, főként olaszok. Volt két igen merész fiatalember, akik innen, a hatalmas szikláról ugrottak fejest a rettentő és mély zuhatagba.
A megszelidült folyó
Szép népviseletbe öltözött dalmátok hordják a piacra a bort és a gyümölcsszörpöket. Tele van az asztalkájuk üvegekkel, korsókkal és műanyag boroskannákkal.
Először fordult elő, hogy nem húzott a kocsi! Rettenetesen megijedtem, de a gyertyák kicserélése után semmi baj nem mutatkozott. A műtétet a tengerparti tisztáson végeztem, mely már szálláshelyemül is szolgált.
Mindössze néhány méterre a tengertől egy tisztáson éjszakáztam rengeteg eldobott német és olasz konzerves doboz és úti faládikó társaságában. Reggel sikerült egy nagyot fürdenem, és már lassan hozzászokom a tenger mellett, hogy éjszakánként zuhog az eső.
Ismét történt egy kis incidens egy paraszttal. A tengeri fürdőből visszatérve láttam, hogy egy férfi legelteti a szamarait a tisztás másik oldalán jámboran és egykedvűen. Nyugodtan beágyaztam, megmelegítettem egy konzervet és el is fogyasztottam. Már éppen induláshoz készülök, amikor valami eszébe juthatott, mert egyszerre gyors léptekkel megindult felém. Hozzám érve kézzel lábbal magyaráz. Semmit nem értettem belőle azon kívül, hogy tri dinara, tri dinara... Valószínűleg az itt alvást számította ennyibe. Tehát ennyit kellett volna fizetnem? Milyen alapon? Vajon övé volt az a tengerparti rész és utólag jut eszébe? Vagy inkább egy jól bevált trükkel szedi a háromdínárokat? Nem tudom. És miután nem tudtam, semmiképp nem tartottam ezt jogosnak a furcsa körülményeket figyelembe véve és függetlenítve a valutával való takarékoskodástól magam. Így "cím nélkül távozott" mondhatta el a szerb paraszt, de ő nem ezt kiáltotta utánam, hanem egy ragyogó nemzetközi jelzővel tisztelt meg szinte akcentus nélkül:
- Magyar cigány!
Ebből viszont világosan kiderült számomra, hogy ismeri a rendszámokat, és nem én lettem volna az első áldozat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése