2013. november 13., szerda

Jugoszlávia 16.

AUTÓS KÖRUTAZÁS JUGOSZLÁVIÁBAN (1968)
Szeptember 1-je: irány Zadar!
 



Ismert tény, hogy Zadar vagy régi nevén Zára a két világháború között Olaszországhoz tartozott. Így hátország hiányában nem fejlődhetett úgy, mint a többi nagy kikötőváros. Ugyanakkor a második világháborúban 72 bombatámadás érte, melynek következményeit nem sikerült maradéktalanul eltüntetni.





Zára éppen úgy, mint valamennyi nagyobb adriai város, illír eredetű. Történetét tekintve a XII-XV. században ez a település volt a velencei-magyar harcok gyújtópontja. A váltakozó sikerű harcok után végül is 1358-ban Nagy Lajos döntő győzelmet arat a velenceiek felett, és a Szent Ferenc templom sekrestyéjében maga a király diktálja a súlyos feltételeket.





Ilyen gondolatok kavarogtak bennem, amikor beérkeztem ebbe az olasz-horvát kisvárosba.





Érdekes helyeződésű város Zadar. Mindenekelőtt lesétáltam a piacra, ahol életre kelt az olasz filmek zsibongó világa. Az emberek a nagy zsivajt túlkiabálva kínálták áruikat vegyesen olaszul és horvátul. Itt mindennek kettős ára is van: dínárban és lírában. Ezt a vásárélményt kizárólag valamiféle hanghordozó lenne képes a maga teljes jellegzetességében visszaadni.





Bizony itt 2 dínárt kellett fizetni a parkolásért! A Szűz Mária templom a piac közepén áll. A templom a XI. században épült, a harangtornya pedig - amely a legrégibb dalmát harangtorony - 1105-ben Könyves Kálmán utasítására.


 


A Szent Ferenc templomban éppen szertartás folyt, itt több éves pauza után belehallgattam a misébe. A templom mögött egy keskeny sikátor vezetett ehhez az 1282-ben épült templomhoz és kolostorhoz. Szép dombormű örökíti meg a sekrestyében lejátszódott, imént említett eseményt: Nagy Lajos királyunk megkötötte a Velence számára oly súlyos és megalázó Zadari békét.






Innen a görög-keleti Szent Illés templomba mentem, ahol szintén éppen szertartás folyt. Előtte a 15 méter magas márványoszlop a Római oszlop, melyet később szégyenoszlopnak használtak.





A Szent Donát templom a bizánci építészet monumentális alkotása. A pompás épületet Napóleon csapatai raktárnak használták.





Megnéztem a középkori kutat, mely felett ma is őrködik a régi vár bástyája, a Kastel.





A római Fórum Zárában.





Az új városháza épületét az olaszok építették. Persze itt is van új és modern városnegyed is. Csónakok bérelhetők, hogy mint a vízitaxik fél dínárért átvigyenek a város másik felére a tengeröblön át. Nagyon kár, hogy a patinás óváros régi, szűk sikátorainak házai itt is elhanyagoltak, kopottak, vakolatuk lehullott, és olyan a lépcsőház, mintha megépülése óta még sohasem takarították volna.





Lesétáltam a kikötőbe, ahonnan éppen indították az Illiráiát, ezt a hatalmas hajót...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése