India X

INDIAI ÚTIALBUM 1974.

Falusi életképek

Még le sem szálltunk az autóbuszról, az itt élők máris óriási figyelemmel és érdeklődéssel vesznek körül bennünket.

Amikor pedig sikerül kikerülni a járgányból, a kéregetők hadával találjuk szemben magunkat. Nem csoda! Nagy szegénységben élnek.

Falusi házaik finoman fogalmazva igen egyszerűek.

Ellenben nagyon barátságosak és "fényképezhetőek". Az asszonyok nem bújnak el, a gyerekek pedig kifejezetten élvezik a premier plánokat nyilván némi baksis reményében.

India évszázadokon át a legértékesebb brit gyarmat volt, a területéért vetélkedő nagyhatalmak közül a Brit Kelet-indiai Társaság került ki győztesen. India gazdasági életében mélyreható, negatív nyomokat hagyott az angol gyarmati uralom.

Megbontották a növénytermesztés hagyományos szerkezetét, a gabonafélék visszaszorításával, az ipari növények és élvezeti cikkek termelésének előtérbe helyezésével gyakorlatilag előidézői voltak az éhínségeknek.

Gazdaságában még ma is a mezőgazdaságé a vezető szerep, melynek fejlesztését a prekapitalista maradványok, a vallási kötöttségek, valamint a tőke- és szakemberhiány rendkívüli módon hátráltatják.

Az indiai népesség foglalkoztatási aránya, illetve annak változhatatlansága a kasztrendszer egyik sarkalatos pontja. Az indiai tömörülés kezdettől fogva a mezőgazdaságra épült, az agrárfoglalkozásúak aránya még ma is 70 százalék körüli. Az egyén helyzete örökletes, a kasztba sorolás akadályozza az iparon és a mezőgazdaságon belüli, vagy azokból való szabad munkaerő-vándorlást, a foglalkozási átrétegződést.

Néhány ültetvény kivételével a kisbirtokok és a kisbérletek az uralkodóak - csak úgy mint egykor. Az indiai törpegazdaságok számlájára írhatjuk az eszközök, gépek hiányát. Az atyafi éppen faekével szántja a földet.

A hengerezés is ugyanazon fejlettségű eszközökkel történik. A törpebirtokok tulajdonosai vagy azok bérlői nemigen rendelkeznek tőkével, így kockázatot nem vállalhatnak esetleg új növényfajták vagy termelési módszerek bevezetése miatt. Alapvetően csekély haszonnal dolgoznak, javarészt önellátásra termelnek, a kevés esetleges feleslegből nemigen származik bevételük.

A rizsültetvényen dolgozóknak is nagy része földnélküli bérmunkás.

Jellemző életkép ez, ahogy mindenki teszi a dolgát. Az asszony viszi a mosott ruhát a fején haza, a férfi csépli a termést, a gyerekek pedig ott lábatlankodnak mindenütt, és ahol csak tudják, befogják őket a munkára.

A hindu vallás tiltja a húsfogyasztást, a vallásos hindu még a tojást sem eszi meg, ezért jelentős szerepe van Indiában a fehérjepótló hüvelyeseknek, illetve az olajos magvaknak.

A szántókon takarmányt alig termelnek, a rét- és a legelőterületek aránya elenyésző, ugyanakkor állatállománya az egyik leghatalmasabb a Földünkön.

Az óriási állomány azonban csak alig ötödét adja a mezőgazdaságból származó bruttó nemzeti terméknek, s a jelen viszonyok között egyáltalán nem gazdaságos, hiszen mégcsak nem is fogyasztják.

Sok állatot tartanak: szarvasmarhát, kecskét, bivalyt, juhot, baromfit, de még sertést is, az állatok tenyésztésére azonban alig fordítanak gondot. A tehenek fejési átlagai megdöbbentően alacsonyak, és mindössze hatoduk tejel.