Egy mondás szerint a kézzel gyártott termékekben csak kétféle
adalékanyag van: a kézműves szíve és a lelke. Bizonyára találó
megállapítás. Sokszor elképzelni sem tudjuk, milyen nehéz körülmények
között jönnek létre igazán remekbe szabott darabok. Ezúttal tehát a
világ minden tájáról kézimunkákat kívánunk bemutatni és azok
"keletkezési körülményeit" dióhéjban. A teljesség igénye nélkül
válogattunk a szerző saját készítésű fotóiból, melyek mellől
természetesen a képhez tartozó jegyzetek sem maradnak el. Ha az
ország, táj, város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fotó szerepel, megjelenik
.
.
Megható,
hogy milyen serényen dolgoznak ezek a 10 esztendős kislányok a
szőnyegüzem szövőszékei mellett. Naponta 4 órában foglalkoztathatják
őket. Úgy jár a kezük, mint a motolla. Bámuljuk, csodáljuk és sajnáljuk
őket. A szőnyegkészítés igazi hazája Kelet!
Egyiptom, Perzsia, Törökország, India. Már 4 ezer esztendővel ezelőtt, a
fáraók korában is igen fejlett volt a szőnyegszövés. Nagy is a keletje
errefelé a szőnyegnek! A mecsetekben mindenütt szebbnél szebb puha
szőnyeg borítja a padozatot, de a házaik padlóján, falain is ott díszlik
a szőtt remek! Az utcán szintén látni, amint hónuk alatt viszik az
igazhitűek az imaszőnyegeiket.
.
.
.
.
.
Szőnyegvásárba megyünk. Milliónyi szebbnél szebb szőnyeg volt a
kínálatban. Előbb persze egy előadást hallottunk arról, hogy a perzsa
szőnyeg a világon a legszebb, a legértékesebb és a legjobban keresett
fajta. Ez volt a bevezető mézesmadzag. De folytatták a sort: a csomózott
szőnyeg csomózásának módja szerint lehet perzsa, vagyis szmirna. A
perzsaszőnyegeken 100 mm-re 40-50 csomó van, ugyanolyan csomókkal, de
hosszabb bolyhokkal készül az indiai. Így lehet ezeket megkülönböztetni.
Ennél többet nem is tudtam megjegyezni az előadásból, de nem is
terhelnék vele senkit. És a tájékoztatás után megindult a szőnyegvásár. A véget nem érő
alkudozás: röpködtek a számok Riálban, Dollárban és Euróban, kinek
melyik volna kedvezőbb... Több útitársunk esetében is eredménnyel járt a
hosszú egyezkedés: meglett az üzlet! A vásárolt szőnyegeket a cég
összecsomagolta, és beküldte a megadott címre a szállodába.
.
.
Ceylon (1996.)
.
Ceylon (1996.)
.
.
Honleányaink
nagy érdeklődést mutatnak a csipkeverő műhelyben. A fiatal lányok pedig
ránk tekintetet sem vetve dolgoznak rutinosan, ügyesen, gyorsan. És
micsoda remekművek kerülnek ki a kezük alól!
.
.
.
.
...a
tér közelében van a főváros egyik legnagyobb batikoló üzeme.
Alapanyagul pamutot vagy selymet használnak. Mintegy 550 mintával
dolgoznak. Megmutatják, miként készülnek a különféle valóban szép
mintázatok. A dekorálandó kelmét valamely rajzzal látják
el és azokat a felületeket, melyeket természetes színben akarnak
megtartani, valamely anyaggal befedik. Erre a viasz a legalkalmasabb,
ami utóbb forró vízzel könnyen leolvasztható, tehát egykönnyen
eltávolítható. Ezután a beviaszolt szövetet folyékony festékbe mártják,
majd a lefedett, fehéren maradt részekről a viaszt forró vízben
leolvasztják. A leggyakrabban használt színek az indigókék, a barna, a
vörös és a fekete.
.
.
.
.
Egy
papírgyártó üzemet látogatunk. Itt nem gépi technológiával, hanem
manufaktúraszerűen készül a papír... De hogyan is? Lássuk a
mozzanatokat! Természetesen minden kézzel, hagyományosan történik,
ellenére annak, hogy világszerte korszerű gépekkel végzik
a papírgyártás minden fázisát. A munkamenet a következő: a nyersanyagot
annak előkészítése után pépes matériává dolgozzák át. Ezután a pép
lemezzé alakítása következik, majd annak szárítása. A papírformákat 12
osztályba sorolják, melyek között a legfinomabbak a bankjegy- és
értékpapírok valamint az okmányok, legdurvábbak a csomagolópapírok és a
karton.
.
.
.
.
A
papiruszműhelyben megnézhettük, hogyan is készülnek azok a csodálatos
papiruszképek, miként készül a növényből maga a papiruszlap, és miként
festik rá azokat a gyönyörű ábrákat, melyekből vásárolni lehet.
.
.
.
.
Magunkat is beleértve szinte nincsen olyan Kelet-Afrikából hazaérkező
turista, akinek csomagjából ne kandikálna ki egy-egy faragott zsiráf
vagy maszáj harcos figura.A fafaragások legtipikusabb példái ezek a jellegzetesen karcsú, magas
ébenfából készült szobrok. A makonde stílusú figurák készítői a kamba
törzs tagjai. A jó minőségű faragványok alapanyaga ében- vagy tikfa.Elég szegényesek a műhelypavilonok, a higiénia errefelé ismeretlen, de a rend sem volt erősségük. És a higiénia? Fedetlenül folyik a műhelyek között a szennyvíz, mely bűzös, mocskos, gusztustalan baktérium-tenyészet. Az áru az iparművészeti boltba kerül, ahol szebbnél szebb holmikból
vásárolhattunk. Itt már nyoma sem volt a káosznak, ízléses kirakatban
álltak a műremekek.
.
.
.
.
A kosárfonó üzemben a profi munka közben nem zavartatja magát, nem áll meg
egy pillanatra sem - még a felvétel kedvéért sem. Madeirán nagyon
fejlett a kézműipar, amint azt a hímzőknél is láttuk. És az állam
nagy fokban támogatja. A kosárfonás is nemzeti hagyomány a szigeten. Egyébként ahol most vagyunk, Camacha...
.
.
.
.
Amikor
még ismeretlenül csak képen látjuk, kíváncsiságunk, érdeklődésünk
határtalan a Tímárnegyed iránt. Aztán a valóság látványa hökkent meg
igazán! Egyesek számára a szagok gyomorforgatóak, és valami
elképzelhetetlen élőkép előtt állunk. A néma, fehérre
festett házfalakkal körbezárt udvar szabadtéri műhely. Piros, kék,
zöld, barna, sárga, bordó színek vetekednek a tűző napsütésben.
Visszahangzó emberi beszéd, orrfacsaró, hányigerkeltő szagok.
Félmeztelen, mezítlábas munkások hozzák-viszik a bőröket, melyek
szőrösek, nyúzottak, festettek, rossz szagúak. Senki nem dirigál, nem
utasít, mindenki tudja a maga feladatát. Kevés szóval dolgoznak,
feltehetően szenvednek, láthatóan izzadnak. Néha megállnak egy
pillanatra a szinte kibírhatatlan hőségben és bűzben, aztán ismét a
munka: a bőr és a bőr.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése