Olaszország (II.) 1/e

BARANGOLÁS ITÁLIÁBAN (1989-BEN) II. RÉSZ

Velencei városnézés

Megbámuljuk a Minelli Palota jellegzetes csigalépcsőjét a San Lucán! Ez a Vida utcában a Contarini del Bovolo gótikus stílusban épült palotája. A neve onnan ered, hogy az épület mögött levő terecskén egy nagyon szép és különleges, a XV-XVI. században épült csigalépcső van. Boltív sorozata kis oszlopos párkányokkal követik a lépcső emelkedő vonalait. Magányosan áll és kiemelkedik a kicsiny téren. Önmagában véve is egy remekmű, amit mindig megmutatnak a turistáknak. Mi is elgyönyörködtünk benne.

A közelben van a középkori várra emlékeztető Bargello Palota.

Kimegyünk a piacra, ahol már a kora délelőtti órákban nyüzsögnek a szigetek halászai, a szárazföld kertészei és a kofák. A rendkívül színes és tarka kép hangulatát az általános zsivajgás mellett a halak, gyümölcsök és zöldségfélék meg a csatorna sós párjának különös szagegyvelege jellemzi. A nagy tülekedés ellenére veszekedés vagy más piaci rendbontás nemigen fordul elő. Erről már évszázadokkal ezelőtt gondoskodtak a köztársaság szigorú törvényei.

Feleségem képeslapokat vásárol.

Milliónyi újságot lehet kapni, de a legérdekesebb az volt, hogy velencei útikönyveket is árusítottak - MAGYAR NYELVEN! Elmondták, hogy olyan sok turista érkezik Magyarországról, hogy bizony ezeknek a könyvecskéknek, helyesebben magyar könyvecskéknek bizony nagy keletjük van. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy mi is vettünk egyet.

Bementünk a belvárosba kirakatnézőbe. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy ezeket az árakat nem a mi pénztárcánkhoz szabták. Sok helyen a kávézók az utcára települtek, és itt is minden helyet elfoglaltak a taljánok.

Ugye milyen szépen gondozott a temető? Néhány híres ember síremlékét mutatta meg a vezetőnk.

Betérünk a San Lorenzo Medici kápolnába.

Nem élte át Velence igazi varázsát, aki nem gondolázott éjjel a kanyargós csatornán. A gondola különös karcsú vízi jármű. Ezüst alabárdos hosszú orra messze kinyúlik a vízből. A mintegy 6 méter hosszú, 1 méter széles hajótestek közepe ér a vízbe. Azt hihetnénk, hogy nem is a vízben, hanem a víz felett siklik, hogy lágyan imbolygó teste bármely pillanatban felborulhat, holott teljesen biztonságos, sok évszázadon át kialakult közlekedési eszköz. A gondolák egyformán fekete színéről azt tartja a hagyomány, hogy a túlzott fényűzés ellen vezették be. Egy-egy kanyar előtt elnyújtott férfihang jelez, nehogy összeütközzenek egy másik járművel. A holdfényes éjszakákon a hangulatot még fokozzák a keskeny riókba benyúló, ezüstös fénypászták, a holdsugár vibráló játéka, kékesfehér felületek és mély árnyékok.

Rendszeres vízitaxi Vaporetto-járatok közlekednek a csatornákon.

És utazunk tovább buszunkkal az Örök Város, Róma felé...