Olaszország (II.) 1/b

BARANGOLÁS ITÁLIÁBAN (1989-BEN) II. RÉSZ

A Szent Márk tér

Anno a tér számtalan történelmi ünnepség színtere volt. Itt mutatták be a megválasztása után a dózsét, akit az arzenál munkásai azon a trónon, azzal az ernyővel és gyertyatartókkal vitték körös-körül a téren, melyekkel III. Sándor pápa 1177-ben oly bőkezűen hálálta meg a Barbarossa császár elleni segítséget. A dózse ilyenkor pénzt szórt a népnek. A maradékot pedig a hagyomány szerint a trónvivők kapták, aminek következtében az "azenálottik"  - hogy minél több pénz maradjon a részükre - már futólépésben loholtak fejedelmi terhükkel.

A középkorban pompás lovagi tornákat is tartottak ezen a téren, utoljára 1441-ben Foscari dózse tragikus sorsú fiának esküvőjén. A reneszánsz idején látványos ünnepi felvonulások színtere. Évente egyszer a templom előtt nemzetközi jellegű vásár is zajlott.

És a rengeteg galamb! Történelmi hagyomány fűződik a tér híres szárnyasaihoz is, melyek etetése elmaradhatatlan része a velencei útnak. A XIII. században Krétát ostromló Dandolo admirálisnak feltűnt, hogy a körülzárt Candiából sok galamb repül a védelmet támogató genovai flotta irányába. Néhányat elfogtak és a szárnyaik alatt olyan üzeneteket találtak, melyek megkönnyítették a főváros elfoglalását. Az emlékül hazahozott galambcsaládok azután békésen szaporodtak. Szárnysurrogásuk a tér hangulatának állandó aláfestő zenéje.

A prokurátorok hatalmas palotáját látjuk. Ők a dózse után a legrangosabb állami méltóságok voltak! És a Szent Márk templom gondnokai.

A dózse árkádok előtt vagyunk. Kávéházak sorjáznak egymás mellett. Szombat este pedig térzene szól, egyébként a hét többi napja is ünnepi hangulatban telik. De ilyenkor a tér a legpazarabb bálterem benyomását kelti! Szabad részein pedig szakadatlanul hömpölyög a velenceiek korzója.

Ámde amikor a "mórok" az óratorony tetején elütik az esti 10 órát, mintegy varázsütésre megszakad a nagy sürgés-forgás, a helybeliek tömege percek alatt szétszóródik az árkádsorok boltívei alatt vezető átjárókon. Az óratorony 1496-ban épült, palotaszerű szárnyaiból középütt kimagasló része alatt emeletnyi magas árkád vezet az előkelő üzletek utcájába, a Merceriába. A torony két emeletét elfoglaló, kék alapon aranyozott díszű óra felett egy kerekded balkonon keleti királyok hódolnak a trónon ülő Madonna előtt.

Messzehangzó, jellegzetesen kongó harangja hozzátartozik a velencei atmoszférához. Tetején szabadon álló haranggal, melyen két gigászi bronzszobor, Dávid és Salome ütik az órákat. Hogy miért nevezik őket móroknak, én sem tudom, így mondta a vezetőnk.

A dagály rendszeresen elönti a teret, de vannak igazi árvizek is. Mindig is voltak Velencében. Már a 782-es, 875-ös és 1102-es évekből is maradtak fenn árvizekről szóló híradások a régi krónikákban. A víz elárasztotta a várost, behatolt a házakba és a templomokba, középületekbe is. De az utóbbi 100 esztendőben 58-szor emelkedett a víz több, mint egy méterrel a normális szint fölé. Különösen magas áradást mértek 1966-ban, amikor a szárazföld felé törő árhullám átszakította a gátakat, és mindent elsöpörve zúdult a városra. A legértékesebb műkincseket sikerült ugyan biztonságba helyezni, mégis a könyvtárakban és levéltárakban igen súlyos károkat okozott a két méter magas, sebesen rohanó ár.

A XVIII. század korában a város a nemzetközi arisztokrácia és kalandorvilág fényes szórakozóhelyévé válik. Ellepik a játékbarlangok, a találkozóhelyül szolgáló kaszinók, vég nélkül áll a farsang, a tereket vidám maszkok népesítik be. A játékasztaloknál mesés vagyonok cserélnek gazdát. A színházak páholyaiban nyíltan folynak a legmerészebb flörtök! A nagy szerelmi vásár a polgárság és a nép leányaira is kiterjed! Casanova világa ez. Gozzi és Goldoni színjátékai, az operaelőadások, a commedia dell'arte és főleg mindenütt a muzsika, mely gazdagon árad a csatornák vize felett. Ezt a muzsikás, játékos, szerelmeskedő, rafinált alkonyt söpri szét 1797-ben a francia csapatok előnyomulása. Az elaggott köztársaságot egy gesztussal eltörölte Napóleon, a forradalom tábornoka 1797. május 17-én. A Nagytanács utolsó drámai ülésén azzal vélte menteni a menthetőt, ha feloszlik, és átadja a hatalmat a népnek.

A Szent Márk téren nagy ujjongás közben égették el az aranykönyvet, leverték a Dózse Palota udvarán a feljelentések bedobására szolgáló oroszlánfejeket. A franciák mégis megszállták Velencét, Napóleon előbb átengedte Ausztriának, majd az austerlitzi csata után, 1805-ben az olasz királysághoz csatolta. Sokat és szívesen tartózkodott Velencében, és itt is hátrahagyta keze nyomát. Bukása után a város újból osztrák uralom alá került.

1848-ban itt is volt népfelkelés: Mamin Daniel vezetésével kikiáltották a köztársaságot, de Radetzky 1849-ben 15 havi ostrom után elfoglalta a várost, amely ezután még 1866-ig osztrák uralom alatt maradt, és csak ekkor csatlakozhatott végre egyhangú népszavazással az olasz királysághoz.