Románia II/2b

Szubjektív útinapló Romániából (1959)

Kincses Kolozsvár

Utunk következő állomása Erdélyország fővárosa, az erdélyi Érchegység lábánál és a Szamos két partján fekvő kincses Kolozsvár. Nagyvárad után nagyon jó benyomást gyakorolt rám a tiszta, szép nagyváros. Kolozsvár már a dák időkben lakott hely, a rómaiak alatt municipium, majd colonia volt. A római telep helyén 1178-ban a magyarok és a szászok alapítottak új települést.

Először a híres, Kelet-Európa legnagyobb botanikus kertjébe látogattunk.

A hatalmas üvegházban megcsodáltuk a gyönyörű Victoria Régiát.

Méretes filodendronok terpeszkedtek és kényszerítve a hatásától, külön fényképeztem a húsevő növényeket, melyeknek nagy, tátott szájuk félelmetesen nyílt az arra vetődő rovaráldozatok felé.

 

Felmentünk a botanikus kert víztornyába is, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra, melynek legszebb része volt a Mátyás-király, jelenleg Szabadság tér a régi Szent Mihály katedrálissal.

Megnéztük a katedrálist, melyet még 1349-ben kezdtek építeni. Tornya 80 méteres! Eredetileg gót stílusban épült, de a XVIII. században restaurálták és barokk stílusban alakították át a hajóját. Ekkor kapta gyönyörű barokk portálját is.

Előtte látható Mátyás király hatalmas lovasszobra, melyet Fadrusz János készített, és 1902-ben lett felállítva a téren.

Maga az alkotó így ír: "A kolozsvári Mátyás szoborban Magyarország fénykorát ábrázolom, amikor a magyar rettegve tisztelt és csodált nemzet volt Európa népei között. Ha a magyar ember szíve elborul és vigasztalást keres a régmúlt idők fényében és nagyságában, akkor e dicsőségteljes, pazar és világraszóló korszakba bolyong vissza és ott találja azt a csodás alakot, a magyar nép királyát, Hunyadi Mátyást, aki egyszerű ember tudott lenni az egyszerű emberekkel, de az akkori kor fejedelmei között olyan volt, mint sas a verebek között."

Mátyás király szülőházán egy jókora emléktábla jelzi a nagy király születési helyét.

Az épületben jelenleg könyvtár van berendezve.

Kolozsváron két színház van: egy magyar és egy román, van operája, ahol a két nyelven felváltva tartanak előadást. A színházban megnéztem a jegyek árát: 4-13 lejbe kerül egy. Ugyancsak az egyeteme is magyar és román nyelvű, 14 ezer diák jár az egyetemre.

Megnéztük a református templomot is, mely a XIV. században épült. Itt van eltemetve az egyik erdélyi fejedelem, Apafy Mihály. A reneszánsz stílusú, fából és márványból készült szószéket megcsodáltuk, de olyat is láttam a templomban, amivel ez ideig még sehol nem találkoztam! A falakon körös-körül halotti levelek vannak felfüggesztve. Egyesek közöttük ősnyomtatványok. Mindegyiken felül az elhalt címere van egy kódex iniciáléjához hasonló gondossággal, ügyességgel és szépérzékkel megfestve, alatta pedig az elhunytra vonatkozó tájékoztató szöveg található. Az egyiket szó szerint leírtam:

Szép diszes
aranyozott 
cimer képe.

Ősi cimere néhai gróf
Teleki Kata urasszonynak
Előbbi néhai kisrhedei Farkas ur
Aztán néhai borbereki
Alvinczi Gábor ur özvegyének
ki is közelebbi özvegységben
XXI. esztendőket töltvén el
Életének LXIII. esztendejében
Meghalt MDCCCIX dik október 
20-dik napján.

Az utolsó címer gr. Bethlen Gézáé 1911-ből.

Dimitrov-piac

A városnézés után egy kis szabad idő adódott, mikor nyakamba vettem a várost, hogy legalább egy kollégámmal beszélhessek. Sajnos nagyon kevés állatorvos van itt, azok közül is, akinek a nyomára bukkantam román volt, és nem tudott magyarul.

A Bánffy-palotát Szépművészeti Múzeummá alakították át. Már záróra elmúlt, de megengedték, hogy végignézzem a tárlatot. E rendkívüli udvariasság nemcsak nekem a külföldinek szólt, hanem a látogatónak is. Olyan kevesen jönnek ide, hogy nagyon örülnek egy-egy vendégnek. Csodálkoztam ezen, hiszen igazán jó felhozatal volt az erdélyi festők műveiből.

Török hadifoglyok

Két kép különösen megfogott. Az egyik az Öreg zsidó című, ahol a ráncos arcú idős ember sunyi szemmel mindig engem követett, bármerre is sétáltam el előtte, a másik pedig Az iskolában, mely egy óriási kép, csaknem az egész falat befedte egy életnagyságú tanítóval. Annyira élethű, megkapó volt a mű, hogy alig tudtam odébbállni a bámulásától.

Milyen nehezen sikerült a múltkor egy "eredeti" románt népviseletben lefényképeznem. Bezzeg itt már sok népviseletbe öltözött emberrel találkoztunk az utcákon!