Románia II/3b

Szubjektív útinapló Romániából (1959)
Torda és Gyulafehérvár

Torda 35 ezres lakosú város, valamikor római colonia volt. A Főtéren egy kellemes szökőkút van, ahol a hattyúk szájából szökken elő a vízsugár. A mögötte levő ortodox templomról már nem tudtam képet készíteni, mert továbbsiettünk. Feledhetetlen látvány tűnik elő néhány kilométer távolságból: a híres Tordai-hasadék. A hatalmas képződmény mindössze 4-5 méter széles és benne fut a Hesdát patak. Az óriási hegyormot kettészelő hasadék az Aranyos-menti mészkőhegységben erózió útján keletkezett. A hasadék környékén található és a kínainál is értékesebb kaolin a tordai porcelángyár alapanyagát adja. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtuk megnézni a sóbányák beszakadása útján keletkezett Torda-környéki sóstavakat.

Keresztülhaladtunk Nagyenyeden és futtában megnéztük a kollégiumot. Mindjárt eszembe jutott Jókai szép elbeszélése A nagyenyedi két fűzfa, mely a kollégium lakóiról szólt a labancdúlás idejéből.

Nemsokára megérkeztünk utunk egyik érdekes állomására, Gyulafehérvárra. Mint a képek is mutatják, a jól megerősített, impozáns várkapun és falakon belül találjuk a híres vártemplomot.

Amíg a várkaput megnézzük közelről és a várról is több képet, addig el tudom mondani, hogy a templomot Szent István kezdte már építtetni. ennek emlékét őrzi az egyik mellékoltár előtt egy hatalmas kikoptatott kő, mely padozatként szolgált, és állítólag e kövön keresztelkedtek meg a pogány templomépítők. Hosszabb időt töltöttünk patinás szépségei megtekintésén a templomnak, érdemes kissé visszaemlékezni rá.

Szent László lebontatja és 1092-ben újjáépíti, majd később újból bővítik, közben a tatárok is lerombolják, és az eredeti román stílusú templom gót stílusban épül újjá. A vallási harcok idején is állandóan vallást változtatott a templom: szolgált római katolikus, református, sőt unitárius szenthelyként is. Talán szerencse is volt, mert ebben az időben falazták be az egyik mellékoltárt, mely csak nemrégen került ismét megnyitásra, és itt így eredeti freskó is került színre. Ez megúszta a törökök barbár pusztításait. Kilenc oltár van a templomban, melyek közül különösképpen egy ragadta meg az emlékezetemet: a Szent Mihály arkangyal oltára, melyen kétoldalt Péter és Pál apostolok olasz mesterek által fából készített szobra látható. Az érdekes az, hogy az apostolok szeme olyan, mintha könnyezne állandóan. 

Történelmi nevezetesség, hogy itt van Hunyadi János és Mihály szarkofágja, valamint Hunyadi László szépen faragott sírköve. Még több főúri sír is volt a templomban, de a törökök valamennyit kirabolták.

Külön felhívták a figyelmünket az ablakra, mely egy hatalmas üvegmozaik, ahol nem az üveg van különböző színre befestve, hanem különböző színű üvegek vannak ólommal ügyesen összeragasztva. A színeket úgy választották meg, hogy a beömlő fény mindig opálos, ünnepélyes legyen - alkalmazkodva a templom hangulatához. elöl vannak a papnövelde tanárainak a székei, mögötte aranyozott domborjelenetek az ótestamentumból, felette a 12 apostol és Jézus szobrai, előttük pedig a Romániában élő egyedüli katolikus püspök Márton Áron széke a püspöki címerrel.

Még fel sem ocsúdtunk a sok szépségtől, amikor átmentünk az ortodox, ún. koronázó templomba. Itt koronázták meg 1922-ben Ferdinánd királyt, mikor a Gyulafehérváron összegyűlt román küldöttek kimondták Románia és Erdély egyesítését a trianoni békekötés után. Ez a templom az ortodox templomokra jellemző pompás díszítésű, sőt még azokat is felülmúlja. Szép freskók, az aranyozott oltár, királyi székek, hatalmas kupolák - valóban szemet gyönyörködtetőek. Meg kell jegyeznem, hogy a görögkeleti vallású templomokban az elkülönített szentélybe nőknek nem szabad bemenniük.

A bizánci stílusú templomokba mielőtt bemennénk, egy nyitott csarnokon haladunk keresztül. Jobboldalt egy külön terem van, a keresztelő helyiség, ahol mikor az anya szült, neki is meg kell előbb tisztulnia, mert addig a templomba nem léphet be. Egy ilyen megtisztulási szertartásnak éppen a szemtanúja is voltam, valóban nagy szépnek tűnne, ha nem lenne készpénzfizetéssel egybekötve. 

Ha már szóba került, megemlítem, hogy a templomokban szentelt gyertyát is lehet kapni (nem valami olcsó, mert láttam, ahol 5 lejt fizettek darabjáért.). Nagyobb templomokban az egyházfi árulja, kisebbekben egy vizes alapú nagy "gyertyatartóban" állnak ezek a gyertyák és 1 lej odahelyezése ellenében meg lehet gyújtani. 

Az ortodox templom mellett ma is működő kolostort, majd Olaszország után római emlékművekben Európában a leggazdagabb múzeumot láttuk. Romulus és Remus szobrát a farkassal, orvosi műszereket a rómaiak idejéből, végül a gyulafehérvári római fürdő makettjét.

Egy másik teremben megnéztük Horia-Kloska-Krisán parasztfelkelők képeit és egy képet - miután Krisán bocskorszíjával a börtönben felakasztotta magát - a másik két parasztvezért, miként törték kerékbe. néhány szóval ismertették a parasztfelkelés történetét is. 1784-ben egy népgyűléssel tört ki a lázadás, mikor is Horia visszatért a császártól, ahol II. Józseftől a jobbágyokat ért jogtalanságok megszüntetését kérte. Miután a császár mindent megígért, de a jobbágyok helyzetének javítására semmi nem történt, felkeltek a parasztok, ám szervezetlenül és egység nélkül. Le is verték őket és véres bosszút álltak az urak. Horiát és Kloskát kerékbe törték. Úgy történt, hogy az elítéltet a hátára fektették, lekötözték, ízületei alá "cövekeket" tettek, és az ízületek közötti csontokat addig ütötték egy kerékkel, melynek ún. ütőrésze éles volt, mígcsak az áldozat nem halt meg. Kloska csak a 22. ütés után halt meg. A 20. ütés után már a vezénylő gárdatiszt is annyira megsajnálta, hogy kegyelemdöfést akart adni neki, de nem engedték. Kloska a hatodik ütést kegyelemütésként a mellére kapta, és ekkor azonnal meghalt. Kivégzésüket 6 ezer ember nézte végig, 2515 parasztot pedig kivezényeltek. 

E borzalmas visszaemlékezés után a folyosón egy hatalmas, szép képen pihentetjük a szemünket. A monumentális művön 12 esztendeig dolgozott egy Pataky nevű alkotó. Munkács várának átadását ábrázolja, a központban Zrínyi Ilona a gyermekeivel, mellette egy félszemű vitéz tépett zászlót tart, míg a másik félszemű katona sírva dől a vállára. 1896-ban készült el.

A múzeum után a levéltár következett. A könyvtárat 1474-ben még Batthyány püspök alapította. A könyvek 60 százaléka teológiai munka. Láttunk arab, abesszin, latin, német nyelvű Bibliákat, teológiai munkákat, természetrajz könyvet élethűen, eredeti növényképekkel, melyeket ugyancsak növényi eredetű festékekkel festettek. Aranylemezen gyönyörű művészi festésű iniciálékkal, piciny betűkkel írt, a XIII. századból származó Bibliát, olyan zsoltárt, mely egyben naptárként is szolgált. Ebben a könyvben elöl, az első lapokon volt a naptár, minden lapján egy-egy hónap, az arra jellemző gyönyörű rajzokkal illusztrálva. Júniushoz aratókép tartozott például. 

Láttam egy kódexet a VIII. századból. Egy könyvecske ez, melyben a szöveg kézzel, arany tintával íródott. Minden lapon a szöveghasábok között más és más színű motívumú festés van, mely motívumait a legnagyobb gondossággal rajzolták. Egy-egy szerzetes egész élete során nem tudott megrajzolni egy teljes könyvet, átadta egy másiknak, sőt esetenként egy harmadiknak is, aki végül befejezte 2 akár 3 ember életművét. Éppen ezért nemcsak a könyvecske szépségétől, művészi erejétől meghatva néztük a remek darabokat, hanem az elismerés és tisztelet érzületével is, az alkotó tehetsége, szépérzéke és  türelme irányában mi, a rohanó XX. század embere, aki annyira meghódította már a természetet, hogy holdutazáson elmélkedik.

Ha jól megnézzük ezeket a kicsiny betűket, láthatjuk, hogy mindegyik egy-egy aprólékosan és ízlésesen kidolgozott festmény, nem beszélve az iniciálékról, melyek valóságos mesterművek.

Élményben gazdag gyulafehérvári kirándulásunkat tehát a Batthyaneum megtekintésével fejeztük be, de továbbutazva is sokáig előttem táncoltak a Kódex apró, gyönyörű karakterei, láttam magam előtt a rajzoló szerzetest, s egészen belemerültem a középkor irodalmi világába.