Románia II/8

Szubjektív útinapló Romániából (1959)

Ploesti, Pitesti

Amint a petróleumvidékhez közeledünk, szegényes házak mind gyakrabban láthatók, és csaknem minden épület tetejét bádog fedi, hosszanti irányban a bádoglapok széle felhajlított az eső lecsorgására.

Befutunk Ploestibe. Ez a város arról nevezetes, hogy 1922-ben nem ismerték el II. Ferdinánd királyt, és köztársasággá kiáltották ki a várost, mígnem a román királyi hadak vérbe fojtották a város demokratikus törekvéseit. Ezen a helyen, de Romániában másutt is megragadott a sok-sok gyönyörű park, a működő szökőkutak. Mi ugyan sokkal jobb nívón élünk, gazdagabbak vagyunk náluk, szökőkutaink mégis csak bizonyos napszakokban működnek spórolási szempontból.

Pitestiben ebédeltünk. Meg kellett örökítenem a vendéglőt, mert itt szokatlan módon vételeztünk italt. Minden étkezésnél minden asztal sarkán el volt készítve a jégbe hűtött innivaló (bor) és természetes borvíz hozzá palackozva. Útközben néha nagyon szenvedtünk a melegtől, és egy kis ital sokszor jólesett volna. Anci biztatására Leó nem sokat habozott, hanem az egyik edényből kiemelt egy "borvizes palackot" és ugyanolyan plé pofával betette azt Ancika hatalmas, fekete, még nagymamájától származó retiküljébe. Mennyit szekáltuk szegény Ancit a múzeumba illő darabbal! És milyen jó szolgálatot tett nekünk most e táska...

Délután valóban nagyon meleg volt, hát előszedtük a szénsavas, hűsítő borvizet, hogy egyenlő arányban, testvériesen megosszuk egymás között. Igaz, megmelegedett kissé, de a szénsav-tartalmú ital akkor is kellemesen hűsít! Az első adagot Leó kapta. Félreérthetetlen szájfintorral adta tudtunkra, hogy nagyon rossz volt. Kisült, hogy véletlenül borvíz helyett magas szesztartalmú sört vételezett, mely már jó meleg volt, aki pedig még nem ivott rekkenő hőségben kimondottan felmelegített sört és nem hiszi, hogy utána csúnya grimaszt tud vágni az ember, hát próbálja meg!

Így jártunk pórul a pénz híján vételezett hűsítő itallal és annak ízére és hőmérsékletére még sokáig visszaemlékezve többé hasonlót sohasem cselekedtünk. Viszont a szép, bizánci stílusú templomot körbejártuk.

És elsétáltunk a pitesti pályaudvar felé.