Szubjektív útinapló Romániából (1959)
A Fogarasi Havasok
A Kárpátok vonulata mellett haladtunk tovább Brassó felé. Feledhetetlen, leírhatatlan szépségű panoráma tárult elénk. A végeláthatatlan hegycsoportok legmagasabb csúcsai teljesen a fellegekbe burkolóztak, mintha szégyenkeznének a nap minden szakában megmutatni szűzi, havas ormaikat szemérmetlenül bámuló szemeink előtt.
A Havasok legmagasabb csúcsát, mely 2540 méter magas, reggel nem, csak a késői órákban tudtuk megpillantani, mikor is a nap már elég erős volt ahhoz, hogy a felhőket, ködöt szétszórja. Tovahaladva mi is mind magasabbra értünk, és a napfényes meleg időben egyszerre csak elsötétedett minden körülöttünk, mert egy felhőtömegbe futottunk bele.
A Havasokról lefutó tiszta vizű hegyi patak mellett tartottunk rövid pihenőt, mert ebben a magasságban a nap is sokkal intenzívebben süt, és annak ellenére, hogy szeptember közepe van, ingujjban is melegem volt. Jólesett elnézni az alattam csörgedező gyors vizet, mely ezüstösen csillogott a napfényben, a part kavicskáit, melyek szintén aranyosan vagy ezüstösen csillogtak.
Eredménytelenül horgásztam a rövid pihenő alkalmával a Havasok alján a hegyi patakban. Aztán kifeküdtem a partra, behunytam a szemem, hogy a sok szépség és romantika ily nagyfokú hatása alatt a belső kényszertől hajtva áldozzak a természet oltárán.
Sajnos nem értek az ásványtanhoz, így nem tudtam megmondani, hogy milyen kövecskék a patakmenti kavicsok, melyeket egyébként valószínűleg a Havasokról szállított le nagy szorgalommal a futó víz.
Valahol nem messze pár énekes madár szórakoztatott bennünket, néhány kilométer távolságban pedig nagyon jól kivehetően a most már tiszta időben a Fogarasi havasok törtek a magasba. Fogaras felé haladva végigkísértek a Havasok, a hegyek lábánál pedig széles sávban mindenütt az egészséges havasi legelők.
Vasárnap volt. Ahogy beértünk Fogarasra, megnéztük a 21 ezres lakosú városka múzeumát. Megmutatták az épségben maradt vár képét, de a várban is katonák vannak, így azt még kívülről sem lehetett közelről megnézni. Láttam egy állítólag egyedüli eredeti Petőfi-képet, néhány érdekes képet az 1848-as szabadságharcból, több kínzóeszközt, majd Fogaras településének ősi voltát bizonyító több kőkorszakbeli leletet. Leginkább az ún. vasszűz kínzószerkezet darabjai ragadták meg a figyelmemet. A fogarasi vár kedvelt középkori kínzóeszközéről van szó. A bűnösnek azt mondták, ha megcsókolja az előtte álló Mária-képet, megbocsátják a bűnét. Midőn az arcával közeledett a kép felé, egy automatikus szerkezet hegyes vasfogakkal hirtelen összeszorította a testét, és a mélyben zuhogó folyóba dobta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése