2 TENGER + 6 ORSZÁG
A livadiai Márvány Palota
A közigazgatásilag még Jaltához tartozó Livadiába akár gyalogosan is átsétálhattunk volna, de mi busszal mentünk. A Jajla lejtőjén elhelyezkedő meseszép kisváros eredetileg cári birtok volt. Az egzotikus szépségű környékre cári nyaraló annak idején idevonzott megannyi udvaroncot, akiknek a villáiból a mai népszerű üdülők és szanatóriumok lettek.
A legérdekesebb látnivaló Livadiában az ún. Nagy vagy más néven Márvány Palota. II. Miklós cár építtette a reneszánsz stílusú épületet, Krasznov tervezte.
Gyönyörű időnk van, hétágra süt a nap, feleségem még a fotók kedvéért sem veszi le a napszemüvegét. A hely, ahol a belgyógyász barátnőjével állnak, történelmi jelentőségű. Miért?
1945. februárjában itt tartották a Jaltai Konferenciát, amelyen a 3 szövetséges nagyhatalom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői, azaz Sztálin, Roosevelt és Churchill megtárgyalták a háború eredményes befejezését és a háború utáni Európa problémáinak rendezésével kapcsolatos kérdéseket.
Ekkor határozták el, hogy követelik Németország feltétel nélküli kapitulációját, s hogy azt követően a Szovjetunió három hónapon belül háborúba lép Japán ellen. Itt mondták ki, hogy a háború utáni béke biztosítása érdekében felállítják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, melynek alapító értekezletét 1945. áprilisára hívták össze.
A történelmi jelentőségű tanácskozás színhelye, a Márvány Palota azokban a napokban az amerikai delegáció szálláshelye volt. A választás azért esett az Egyesült Államok küldöttségének rezidenciájára, hogy Roosevelt elnököt, aki súlyos betegsége következtében nehezen mozgott, megkíméljék az ide-odautazással járó fájdalmaktól.
A teljesség kedvéért elmondom, hogy a vendéglátó szovjet kormány küldöttsége a koreizi Juszupov-palotában székelt, a brit delegáció rezidenciája pedig az előző fejezetben már említett alupkai Voroncov-palotában volt.
Az a terem, ahol a konferencia volt, ma ebédlő. A mellette levő szobákban lakott Roosevelt a lányával. Megmutatták azt a padot, ahol a tárgyalások szüneteiben a három államférfi pihent.
A bejáratnál és a kertben is sok a mesterien faragott márványpad, melyeket olasz szobrászok faragtak. Vezetőnk elmondta, hogy II. Miklós komoly összeget ígért a faragóknak, ha szépen dolgoznak. Ám menet közben rájöttek a munkások, hogy a cár becsapta őket, nem kapják meg az ígért honoráriumot, s ennek tudatában amolyan tréfás bosszúból a padok karfájának mindegyikébe egy állatfejet fabrikáltak, melyek valamennyien II. Miklósra hasonlítottak.
A kertben van egy szökőkút, melyhez egy legenda kapcsolódik. Egy idős házaspár férfi tagja egyszer sétálás közben idetévedt a forráshoz. Miután ivott, úgy érezte, rendkívül frissítően hat rá. Egy hétig maradt a környéken, és mint ifjú ember tért vissza idős nejéhez. Az asszony látva a csodás változást, elhatározta, hogy ő is kipróbálja a víz "erejét". Eltelt egy hét, kettő, de a férj hiába várta vissza feleségét, nem jött. A harmadik héten keresésére indult. A kút mellett egy csecsemőt talált. A feleség addig fiatalította magát, míg pólyás nem lett, és természetesen ilyen állapotban már nem tudott hazamenni. Mondanom sem kell, valamennyien ittunk az üdítő vízből. Vajon mennyit fiatalodtunk?
A Márvány Palotában ma szanatórium működik.
Livadia nyugati határán a hatalmas park sűrű lombsátora már Oreandához tartozik. E különösen szép látványt nyújtó évszázados fák csendjében üldögélt egykor Tolsztoj is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése