Az utóbbi időben
több Olvasónk is panaszkodott a fokozott patkányinvázióra, és a
kiirtásuk olykor lehetetlen megoldására. Volt olyan tenyésztő,
ahol a csirkeállományt pusztította el, máshol a növendék
kacsákat, egyik Olvasónk pedig elpanaszolta, hogy értékes
postagalamb állományát pusztították el a patkányok,
mindamellett hogy az ólakat összefurkálták, az áram- és egyéb
vezetékeket elrágcsálták stb.
Kérdéseik, hogy
miként lehet elpusztítani ezeket az erőszakos kártevőket oly
módon, hogy az irtószer a hasznos állatokat ne károsítsa. Ha
pedig mégis fogyasztanak a „patkányméregből” a hasznos
háziállatok, megmentésükre mi a legfontosabb teendő?
Egyik Olvasónk
kérdezi, hogy milyen fertőző betegségeket, esetleg járványokat
terjeszthet a hasznos háziállatok, netán az emberek között a
patkány, és így tovább.
Az idei időjárás
(áradások és következményei stb.) valóban nagyfokban kedvezett
a patkányok elszaporodására, és mivel a patkányoknak ugyancsak
nagyon komoly szerepük van a járványos állatbetegségek
terjesztésén kívül a takarmányok elfogyasztásában és
elpocsékolásában, valamint az Olvasóink által elmondott
kártételekben, bizonyára közérdeklődésre tarthat számot, ha
részletesebben megismerjük a patkányok életmódját –
távoltartásuk és elpusztításuk, következésképpen a
patkányoktól való mentesítés lehetőségeit. Ugyanakkor
megismerjük a rágcsálóirtó szerek hatásmechanizmusát valamint
azon teendőket, melyek akkor lépnek fel, amikor hasznos
háziállataink fogyasztanak a rágcsálóirtó szerből, netán a
mérgezett állatot vagy tetemét fogyasztják el.
MILYEN
PATKÁNYFAJOK HONOSAK HAZÁNKBAN?
A vándorpatkány
(Rattus norvegicus) teste 20-28 cm, farka 17-23 cm és súlya 250-580
gramm. Szőre a hátán barnás, sárgásszürke, a hasán és a
lábán fehéres. Farka hengeres, hátrafelé vékonyodik, testével
azonos hosszúságú. Füle előrehajtva a szem hátsó szögletéig
ér. Mindenevő. Táplálékuk gabona, hús, gyümölcs és általában
mindenféle hulladék. Az állattartó telepeken és az emberi
településeken okoz nagy veszteséget. A padozat alatti és a falba
fúrt üregekben, csatornákban, a sertés-önetetők alatt, a
farakásokban és egyéb felhalmozott anyagban, pincében és
padláson egyaránt megtalálhatók.
A házi patkány
(Rattus rattus) kisebb, háta sötétbarna, hasa szürkésfekete,
farka hosszabb a testénél, füle előrehajtva eltakarja a szemét.
Főleg padlásokon, magtárakban található, inkább növényevő.
Bár a patkányok
elsősorban sötétedéstől hajnalig mozognak, nappal is
találkozhatunk velük, ez azonban magas fokú fertőzöttségre,
élőhelyük megzavarására, időszakosan elérhető táplálék
miatt megváltozott táplálkozási szokására vagy új betelepülő
példányokra utal.
Patkányürüléket
legnagyobb mennyiségben a táplálkozási helyük és a fészek
közelében találhatunk. Az eltérő méretű ürülékek a
szaporodás beindulását, a fiatal patkányok jelenlétét jelzi.
NAGYON SZAPORA
ÁLLAT
A patkány
szaporaságát meghatározza rövid vemhességi ideje is, mely
mindössze 23 nap. Egy-egy alkalommal a nőstény 7-8 újszülöttet
hoz világra és évente 3-6 alkalommal fial. Az újszülöttek
csupaszok és 12-14 nap múlva nyílik ki a szemük. Ha ebben az
időszakban sikerül az anyát elpusztítani, a kispatkányok is
kimúlnak.
A patkány nemcsak
mostanság okoz súlyos gondot, de nagymérvű elterjedtségével,
megdöbbentő mérvű kártételével, és az ellenük való
lehetséges védekezéssel igen széleskörű irodalom foglalkozott
már a XIX. század Európájában is. Elterjedésüket minden
országban sorscsapásnak tekintették.
Egykori tudósítások
az 1800-as években több mint egymilliárdra tették Párizsban a
patkányok számát. Franciaországban, Németországban és Dániában
jutalmat fizettek az elpusztított patkányok farkának a
beszolgáltatása után. A hetvenes években mintegy kétmillió
patkány élt Budapesten az akkori tudósítás szerint. Megjelenésük
oka a piszok, a rendezetlen köztisztaság, a rendszertelen
szemétszállítás, az elöregedő gazdátlan házak és a rothadó
csatornarendszerek, valamint – ha vidékre illetve Pest környékére
gondolunk – a nagyüzemi állattartás (NÉPSZAVA tudósítás).
Számos megdöbbentő
történetet olvashatunk a korabeli tudósításokból arról, hogy
miként támadták meg a bölcsőben fekvő csecsemőket, védekezésre
képtelen betegeket vagy pusztítottak el háziállatokat a
patkányok.
Hogy csak egy
híresebb esetet említsek, Las Cesas beszámol arról, hogy Napóleon
Szent Ilona szigetén 1816. június 27-én kíséretével együtt
reggeli nélkül maradt, mert a patkányok megelőző éjszaka
betörtek a konyhára és minden élelmet felfaltak, elhurcoltak.
Szemtelenségükre és erőszakosságukra jellemző, hogy átrágva a
falakat, mialatt Napóleon ebédelt , benyomultak a terembe, és
valóságos harcot kellett vívni a kituszkolásukra.
A szigeten
szárnyasokat egyáltalán nem tudtak tartani, mert még a fákról
is lerángatták és felfalták őket.
Akkortájt a
mérgeket a környezeti veszélyességük miatt nem merték a
kiirtásukra használni, egyéb módszerek pedig nem nagyon váltak
be. Végül is azt ajánlották, hogy oltatlan mész és maláta
keverékét kell eléjük szórni, mely után nagy szomjúság fogja
el őket, majd amikor teleisszák magukat vízzel, elhullanak óriási
kínok között. Szerencsére mostanság a rágcsálóirtás ennél
biztonságosabb, egyszerűbb és humánusabb.
A PATKÁNY
MEGLEHETŐSEN INTELLIGENS ÁLLAT!
Nagyon gyanakvó
természetű. A kihelyezett csalétekhez napokig nem nyúl hozzá,
először a kolónia idősebb tagja kóstolja meg, és csak ha nem
történik semmi baj, akkor fogyaszt belőle a többi. Ennek
megfelelően irtására késleltetett hatású csalétkeket
(véralvadásgátlók) kell használni. A patkány szívesen iszik, a
csalétek mellé kitett víz növeli a csalogató hatást.
A patkányok
szívesen fogyasztják a magas nedvességtartalmú, pépes
csalétkeket, különösen ott, ahol nehezen jutnak hozzá
folyadékhoz. Mivel a patkány gyakran elhurcolja a csalétket,
érdemes rögzíthető csalétket alkalmazni.
A patkány „tiszta”
állat, a szőrére tapadt koszt a nyelvével takarítja le. E
szokása miatt por formájú csalétket is alkalmazhatunk, mert a
szőrére tapadt szert hamar lenyalja. A penészes, szennyezett,
összetapadt csalétket nem kedveli, ezért azt védett helyre
érdemes kihelyezni, mert ilyen helyen a patkány szívesebben
fogyaszt belőle (KISS B.).
A PATKÁNY
FERTŐZÖTTSÉG KÁRTÉTELE
A patkányok
világszerte óriási gazdasági veszteségeket okoznak, miközben az
emberek között és az állatállományokban akár több kontinensre
is kiterjedő pusztító fertőző betegségeket is közvetíthetnek.
Ugyanakkor a
korszerű állattenyésztés új körülményei, a fehérjékben és
vitaminokban gazdag takarmányozás, a temperált istállók egyrészt
kedveznek a patkányok elszaporodásának, másrészt a
megszaporodott patkánysereg – a magas hozamokból következően
érzékenyebb állatállományok számára – fokozottan súlyos és
kiszámíthatatlan fertőzési veszélyt jelent.
Csak példaként
említem, hogy az AP. a nemrég közzétett hivatalos kínai
patkánykár-lajstrom alapján azt jelentette, hogy a jelzett két
évben 3,3 millió tonna gabonát pusztítottak el ezek a rágcsálók
Kínában.
Ugyanakkor az
állatok a gabona mellett gyapotból is „kiették” a részüket,
a veszteség az adatok szerint 16.500 tonnányira volt tehető,
cukornádból pedig 100 ezer tonnát „rágcsáltak” el. Ami az
ország egészének gabonatermését illeti, ez azt jelenti, hogy a
patkányok miatt két százalékkal kevesebb jutott az embereknek.
SÚLYOS KÁROKAT
OKOZ
1. A gazdasági
kártételét tekintve mindenekelőtt a takarmányveszteséget kell
megemlíteni. Hazai vizsgálatok szerint egy patkány napi
takarmányfogyasztása 36 és 62 g között ingadozik, ami azt
jelenti, hogy egy esztendő alatt egyetlen patkány 16,5-20,0 kg
takarmányt vesz fel, melynek legfeljebb csak fele hulladék.
Igaz tehát, hogy a
patkány napi szükséglete 5 dkg körüli táplálékot jelent, de
ennél jóval több takarmányt hord el vagy raktároz a fészkében.
Világviszonylatban tekintve a gabonaneműekben okozott pusztításukat
egyes adatok 15, más elemzések 33 millió tonnára taksálják.
2. A patkányok a
takarmányt, az élelmiszereket és ivóvizet is szennyezik
ürülékükkel. A mikrobiológiailag erősen szennyezett takarmány
és ivóvíz lehet egyik oka a gazdasági állatok emésztőszervi
betegségeinek. A patkányok a takarmányt, az ivóvizet, az etető-
és itatóedényeket, az alomanyagot, a padozatot a legkülönfélébb
kórokozókkal fertőzhetik, így járványokat indíthatnak el és
tarthatnak fenn. Summa summarum, nagyon jelentős a patkányok
fertőző és parazitás betegségeket terjesztő szerepe, amely
potenciális járványveszélyt tart fenn. Eddig több mint harminc
állatbetegség átvitelében igazolták a patkányok fertőzést
közvetítő szerepét.
Ezúttal csak
példaként két nagyon gyakori betegséget említek meg, melyek
állatról emberre terjedő betegségek zoonózisok) és a fertőzés
átvitelében a patkányoknak jelentős szerepük van. Egyik a
szalmonellózis („ételmérgezés”), mely tünetei emberen:
enyhébb láz, émelygés, hányás, hasmenés. Elhúzódó esetekben
szövődmények is kialakulhatnak: epehólyag gyulladás,
hashártyagyulladás, ízületi gyulladás stb. A csecsemők
különösen érzékenyek a szalmonellákra, amelyek súlyos gyomor-
és bélgyulladást, és gyakran vérfertőzést is okozhatnak.
A másik a
liszteriózis, az összes házi- és vadon élő emlős állat,
valamint egyes madárfajok világszerte előforduló és különféle
kórformákban megnyilvánuló fertőző betegsége, mely
tovahurcolásában és az ember megfertőzésében a patkány
jelentős szerepet játszik. Emberen a főbb tünetek: magas láz,
fejfájás, hányás, izgalmi tünetek és a bőrön megjelenő
elváltozások.
A magzatra nézve
igen veszélyes a terhes anyák fertőződése, amikor az anyán nem
mutatkoznak ugyan kóros klinikai tünetek, de a magzat károsodásának
következménye vetélés, gyakrabban koraszülés vagy halvaszülés
lehet.
3. Nem csak a
takarmányok szennyezésével, de a zsákok, göngyölegek, különféle
anyagok összerágásával is jelentős kárt okoznak.
4. Búvóhelyek,
járatok készítésével, furkálásokkal rongálják az épületeket.
A patkányjáratok és lyukak leggyakrabban a falak, csővezetékek,
kerítések, térbetonok, bokrok és hulladékhalmok mellett és
alatt találhatók meg.
A fészeknek számos
kijárata van, mely a menekülési útvonal mellett a fészek
szellőzését is biztosítja. A múlt század elejére a
vándorpatkány legfőbb élőhelyévé a szennyvízcsatorna
rendszerek váltak.
A falak, tárgyak
mellett közlekedő patkányok bundája a gyakran hasznát útvonalak
mentén zsíros foltot hagy. Poros felületeken láb- és
faroknyomokat találhatunk.
5. Káros
tevékenységük közé sorolható az állatok zaklatása, riogatása
is. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a megriasztott csirkék egymás
hegyén-hátán menekültek egy sarokba, ahol aztán összetaposva
egymást a kis állatok jelentős része megfulladt.
6. A patkány
állandóan növekvő metszőfogai koptatása céljából nem csak a
takarmányt, élelmiszert, hanem minden hozzáférhető anyagot
megrág. A padozatok és falak összefurkálásával az épületek
műszaki állapotában okoznak kárt. A villanyvezetékek
szétrágásával pedig rövidzárlatot és tüzet idézhetnek elő.
7. Lerághatják az
istállóban a ludak úszóhártyáit, a kismalacok fülét,
megtámadhatják és belerághatnak a kövér sertésekbe, a növendék
kacsákat pedig a víz alá húzhatják.
8. A vándorpatkány
támadó is. Harapásával meg tudja ölni a baromfit, az újszülött
malacot, a bárányt, sőt gyakran megsebzi az alvó embert is. Amint
Olvasóink is tudósítanak róla, egyes kisebb állatok,
naposcsibék, galambok, újszülött nyulak elpusztításával
tetemes kárt okoznak.
9. Amint arról már
az előbbiekben is szó esett, a vándorpatkány nagyon agresszív
állat, az embert (főként a magatehetetlen beteg vagy alvó embert,
főként azonban csecsemőt) is megharaphatja. Számos ilyan esetről
olvashattunk az orvosi irodalomban, de hallhattunk akár a hazai
gyakorlatban is.
A patkány harapása
után ajánlatos mielőbb felkeresni az orvost, mert pl. a
Streptobacilláris Patkányharapás-láz súlyos következményekkel
járhat. A S. moniliformis egészséges patkányok oropharynxában
(=szájgarat) él, és a harapás során fertőzést okozhat. A
harapás okozta seb rendszerint gyorsan meggyógyul. Az 1-22 napos
lappangás után a betegben hirtelen vírusfertőzésre hasonlító
betegség törhet ki hidegrázással, lázzal, hányással,
fejfájással, hát- és ízületi fájdalmakkal. A legtöbb beteg
kezén és lábán 3 napon belül kiütések jelennek meg. Ízületi
gyulladás is kialakulhat, de akár szívbelhártyagyulladás,
agytályog is felléphet. Kezelésére hatásos a penicillin,
erythromycin stb., de ez már orvosi feladat, ezúttal csak a harapás
veszélyére kívántuk felhívni a figyelmet. A teljesség kedvéért
megemlítem, hogy a Spirilláris patkányharapás-láz nagyjából
hasonló tünetekkel jár és a kezelése is hasonló, de
megállapítása, gyógyítása orvosi feladat. (MSD Orvosi
Kézikönyv, 1994)
A patkányok elleni
védekezés csak biológiájuk, viselkedésük és táplálkozási
szokásaik ismeretében és azok figyelembe vételével lehet
hatékony. Az elmondottakkal igyekeztünk mindenre kitérni. A
következő Lapszámunkban a rágcsálók irtásának módszereiről,
a rágcsálóirtó szerekről, azok hatásmechanizmusáról,
alkalmazásának lehetőségeiről fogunk ismertetést adni.
Ugyancsak szót
ejtünk arról, hogy az úgynevezett patkánymérgek mennyire
veszélyesek a hasznos háziállatainkra, mindenekelőtt
társállatainkra, a kutyára és a macskára – melyek a
legérzékenyebbek a mérgezésre -, és hogy melyek a mérgezés
tünetei, és a baj esetleges fellépése során mi a teendő,
valamint hogyan történik a gyógykezelés.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013. júniusában.)
Folytatás: Hogyan védekezzünk a patkányinvázió ellen (II.)
Folytatás: Hogyan védekezzünk a patkányinvázió ellen (II.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése