2014. november 17., hétfő

A sertés nedvező (kenőcsös) bőrgyulladása


ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A sertés nedvező (kenőcsös) bőrgyulladása

Nagyon sok gondot, bosszúságot és gazdasági veszteséget okoz a tenyésztőnek a meglehetősen elterjedt bántalom, a malacok nedvező, kenőcsös bőrgyulladása. Ha nem történik meg időben a gyógykezelés, nagyon rövid idő alatt egész almok kipusztulását okozhatja.
A megkésett esetek nehezen gyógyíthatók, de sokszor az átvészelés után is a malacok a fejlődésükben visszamaradnak, csökötté válnak. Miként lehet megelőzni a bántalmat?
MI OKOZZA?
A betegséget a STAPHYLOCOCCUS (olv. stafilokokkusz) HYICUS nevű gennyesztő baktérium okozza, mely természetes viszonyok között is megtalálható a sertés bőrén, de csak bizonyos hajlamosító körülmények hatására képes a betegséget fellobbantani, különösen súlyos formában pedig főként a fiatal 3-35 napos korú malacok között.
A kórokozó baktériumok nemcsak a bőr sérülésein, de hajlamosító hatásokra a sértetlen bőrön is képesek behatolni a szervezetbe. A bőr megbetegedése során a sertések bőrén előbb számtalan piros vagy piros udvarral körülvett apró göböcske képződik, melyekből később hólyag keletkezik, majd a hólyagok felfakadása után mézszerűen tapadó kenőcsös bevonat keletkezik. Utóbb a kenőcsös bevonat pörkös, varas jelleget ölt. A pörkös felrakódás úgy tűnik, mintha sárban turkáltak volna a malacok, esetleg a verekedések utáni sebzések következménye volna, a piros göbök pedig a rühösség fellépésére keltenek gyanút. Ezért késik sokszor az állatorvos igénybevétele.
MELYEK A HAJLAMOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK?
1. A bántalom elsősorban a kedvezőtlen higiéniai körülmények folytán üti fel a fejét. Főként télen lép fel a bántalom a hideg, párás környezetben, amikor nedves az alom is (vizelet- és bélsárszennyeződés stb.).
2. Zsúfoltság során.
3. A betegség annál súlyosabb formában zajlik le és annál nagyobb veszteséggel jár, minél fiatalabb korban betegszenek meg a malacok. Amikor egy-négy hetes korban betegszenek meg, akár 90%-os elhullással is lehet számolni.
4. Gyakran főként a marakodás következtében keletkezett különféle sérülések nyithatnak kaput a kórokozók behatolására. Különösen gyakoriak a fejen és a füleken a harapdált, karcolt sebek, vagy akár a tetoválás, fülcsipkézés is lehetőséget nyújthatnak a fertőzésre.
5. Nem egyszer a külső paraziták (rühatkák) és az egyéb bőrmegbetegedések okozta hámkárosodások segítik elő a bántalom fellépését.
6. Ugyancsak jelentős szerepet játszik a gazdaszervezet legyengülése többek között valamilyen anyagcserezavar következtében. Itt mindenekelőtt a vas-, A-vitamin-, Biotin- és fehérjehiányra kell gondolni. Utóbbi időben kimutatták, hogy az esszenciális zsírsavak hiánya is a prediszponáló faktorok között szerepelhet.
7. Az alom nélküli tartás során nagyobb a lehetősége annak, hogy az epifita baktérium kórokozó hatása érvényre jusson.

TÜNETEK

A betegség lappangási ideje 1-6 nap, a lefolyása pedig a fertőzés intenzitása és a hajlamosító tényezők szerint különféle kórformákban jelenik meg.
1. A nagyon heveny kórforma okozza a legsúlyosabb veszteséget. Ez főként a néhány napos malacokon járványszerű formában lép fel, és akár 50-80%-os elhullással is járhat. Nem egyszer az egész alom kipusztul.
Előbb a bőrön sok piros vagy piros udvarral körülvett apró göböcske, majd hólyag keletkezik, majd ezek felszakadnak. Többnyire a fejen, a fültövön, olykor a végbélnyílás körül kezdődő folyamat igen rövid időn belül az egész testfelületre átterjed, amit sárgás, sárgásbarna, bűzös, mézszerűen tapadó, kenőcsös bevonat borít.
A malacok lázasak, étvágytalanok, elesettek, sápadtak és megfelelő beavatkozás híján néhány nap alatt elhullanak.
2. A heveny forma tünetei az előbbiekhez nagyon hasonlóak ugyan, de a folyamat lassabban terjed, és a kenőcsös bevonat szennyel keveredve sötétbarna pörkké szárad be.
Sokszor a bőr harántráncokat vet, és a ráncok mélyén a sok kenőcsös váladék a szőrszálakat összetapasztja, és emiatt a szőr fel- és eláll.
Olykor a pörkösödés kisebb-nagyobb foltok képében mutatkozik. Feltűnő formában észlelhető a fej bőrén, az orrháton, máskor a combok belső felületén, de a test bármelyik részén is megjelenhetnek az elváltozások.
Nem egyszer gennyes hólyagok keletkezhetnek a fülkagyló bőrében is, melyek felfakadva, majd beszáradva ugyancsak pörkösödést indítanak meg. Az elhullás sem olyan gyorsan következik be, mint a túlheveny formánál, de a gyógyult állatok hosszabb időn át rosszul fejlődnek.
3. A félheveny forma során az elváltozások csak lassan és csupán körülírt, kisebb bőrterületeken alakulnak ki, és nem mutatnak terjedő hajlamot. A kenőcsös anyag hamarabb beszárad és a képződött pörk gyorsabban ellökődik.
4. Ferde fejtartást és egyensúlyzavart észlelhetünk, amikor a fülkagyló bőrében keletkezett gyulladás átterjed a középső, sőt a belső hallójáratra is.
5. A tőgy megbetegedése esetén gyakran a csecsbimbókat sapkaszerűen borítja a berepedezett pörk. Ilyenkor a tőgy fájdalmassága miatt a koca nem hagyja szopni a malacokat.
Súlyosabb esetekben előfordul, hogy a bántalom következtében a tőgy mirigyállománya is tönkremegy, ugyanis a gennyes hólyagok feltörése után a mélyebb rétegekben is keletkezhetnek maradandó elváltozások.
6. A csüdre és a pártaszélre is ráterjedhet a kóros folyamat, mely sántasággal és akár a csülök leválásával is járhat.
A piros „kiütések” megjelenésekor sok gazda azzal a panasszal keresett fel, hogy valószínűleg rühösek a malacok! Fontos tudni, hogy viszketegség alakul ki a bántalom során, és a malacok nem vakaróznak, noha a rühösség heves viszketéssel jár.

GYÓGYKEZELÉS – MEGELŐZÉS

1. Ha már fellépett a baj, a beteg állatokat egyedileg antibiotikumos kezelésben kell részesíteni. Szükség esetén az egész falka kezelését el kell végezni az ivóvízbe vagy a takarmányba kevert valaminő antibiotikummal, penicillinnel, eritromicinnel, tetraciklinnel stb. az állatorvos utasítása szerint.
2. A helyi kezelés úgy történik, hogy a pörkök fellazítása után az elváltozott bőrfelületen A-vitaminos, antibiotikomos kenőcsöt, hintőport vagy sprayt (pl. Oxicort spray) alkalmazunk.
3. Újabban jó hatásról számoltak be a Farmatanos-vitaminos-antibiotikumos kezelés alkalmazása után.
4. A gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos a fehérjetartalmú tápokkal történő etetés.
5. Ugyancsak gondoskodni kell az állatok vas- és A-vitamin ellátásáról és kedvező hatású a biotin (H-vitamin, a B-vitaminok csoportjába tartozó vitamin) adagolása.
6. A malacok esetében nagyon fontos a bőséges és kifogástalan minőségű száraz szalmával történő almozás.
7. Miután a bőr parazitái (pl. rühatkák) is elősegítik a kóros folyamat terjedését, ugyancsak ajánlatos az ektoparaziták (=külső élősködők) elleni kezelés.
8. Mindenekelőtt ki kell iktatni a hajlamosító tényezőket, amint azokat az előbbiek során megismertünk (jó higiéniai körülmények megteremtése, hiánybetegségek megszüntetése, anyagcserezavarok rendezése stb.).
9. A malacok vásárlásakor legyünk figyelemmel a bőrelváltozások tüneteire is.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. októberében.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése