2014. november 9., vasárnap

Szobrok meg én (1)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben szobrok "társaságában" a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt táj, ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

.
.
Bemegyünk a múzeumba, ahol számos Húsvét-szigetekről származó tárgyat állítottak ki. A Húsvét-szigetek Chiléhez tartozik. Polinéz őslakói több mint 1000 évvel ezelőtt faragták ki ezt a különös kőarcot. Puha tufából formálták szobraikat, némelyik magassága eléri a 20 métert, súlya pedig az 1000 tonnát.
.
.
.
.
Most pedig látogassunk el a dél-afrikai pihenő paradicsomba, Sun Citybe, amit egy kopár vidéken egy amerikai milliomos hozott létre! Ez egy 25 hektáron elterülő mesebeli város a fantasztikus paradicsomban.
A legenda szerint 1000 évvel ezelőtt egy nagyon tehetséges és művelt népcsoport létesített itt akkori mércével mérve egy csodálatos várost, egy földi paradicsomot! A sors azonban másként döntött, mert egy napon váratlanul kitört a tűzhányó, és forró lávával öntötte el az egész környéket. Könyörtelenül elpusztított mindent. Amikor a láva kihűlt, mindent betakart és kopárrá változtatott. És a város végleg elveszett. Vagy mégsem?
Mégsem, mert egy amerikai milliárdos 1990-ben újjávarázsolta az eltűnt édenkertet! 5000 munkás 19 hónap alatt építette fel ezt a káprázatos birodalmat.
Hatalmas luxusszállodák, golfpályák, kaszinók létesültek.
Óriási kőtömbökből kifaragott állatfigurák és élő állatok népesítették be ezt a csodavárost. Mint valami 1000 karú Síva trónol egy szürke kőtömbön a majomkirály. Megpihenek a "védelmében".
.
.
.
.
Az indiánok, akik előbb a Napot imádták istenként, bizony nehezen fogadták be az új vallást. De miért éppen a Napot imádták? Mert a Nap csak jót tesz a világgal: világosságot és fényességet ad, hogy lássa és gyarapítsa a földiek gazdagságát, ugyanakkor melegíti a hidegben az embereket, neveli a vetésüket és a legelőiket. Gyümölcsöt hoz a fákon és szaporítja a jószágaikat. Esőt és harmatot ad, mindenre vigyáz, miközben naponta megkerüli a világot, hogy napról napra lássa, mire is van szükség a Földön - ez volt az inkák hitvallása.
.
.
.
.
 A félelem atyja - ahogy itt nevezik a Szfinkszet. Arca 5 méter, a füle másfél méteres nagyságú. Esténként, amikor a hang- és fényjátékokon kék-zöld-piros fénycsóvák bírják szóra, kísérteties hangon ismétli monológját: "5000 év óta minden reggel látom a napfelkeltét, első sugara az én arcomat éri... Láttam Egyiptom történelmét, láttam Kleopátra és Antonius elvonulását, lábaimnál táborozott Napóleon..." 
.
.
.
.
Sétáljunk ki a tengerpartra! Órákig elhallgatnám a vízizenét, a ritmikus morajlást figyelve az egymást követő fehér hullámokkal a felszínen méltóságteljesen úszó, hatalmas hajókat. A szigetország egyik éltető eleme a tenger, helyesebben a tengeri halászat. Itt a hideg Grönlandi és a meleg Golf-áramlás találkozásánál a szigetet övező tengerek halban nagyon gazdagok. Ma Izland közvetlenül vagy közvetve a halból él. A kivitel mintegy 3/4 része feldolgozott haltermék. Amióta a Greenpeace a bálnák érdekében az izlandi hal bojkottjára szólította fel a kereskedőket, felhagytak a bálnavadászattal. Ugye még emlékszünk a tőkehal-háborúra, ami Izland, Anglia és Németország között egy negyedszázadon át zajlott a halfogás jogáért? Nos, mára ez megoldódott oly módon, hogy...
.
.
.
.
Utunk következő állomása Caesarea, mely a római uralom fővárosa volt. Egy nagyon fontos kikötő, de a 3-4. században a kereszténység jelentős központja is.
.
.
.
 .
Nagy Torontó parkjainak száma meghaladja a háromszázat. Az égővörösre változott juharfák pompája teszi feledhetetlenné a kanadai őszt. Helyenként az utcai árusok kínálják portékáikat, ahol helyet kapnak a virágárusok is. Azt ugyan nem tudtam megfejteni, hogy mit is ábrázol ez a modern szobor, de jót pihentem a talapzatán.
.
.
.
.
Lesétálunk a tengerpartra. Az öreg halász vigyázza a tengert! A tengert, mely ma csendes. Aranyló, selymes, homokos partja a napozók és fürdőzők paradicsoma. Ma nyugodt és csak a fürdőzők birodalma ez a 8 km hosszan húzódó tengerpart... De ki hinné, hogy itt 20 esztendővel ezelőtt még egy nagyon forgalmas kikötő volt?
.
.
.
.
Mit takar e név, hogy Walhalia? A szó óskandináv eredetű, Odinnak, a germán mitológiai főistennek a palotája, ahol a harcban elesett hősök szellemei lakoznak. A templom a híres költőknek, íróknak, tudósoknak és hadvezéreknek állít emléket e csodás épületben. Magamat is megörökíttettem ebben a tetszetős germán Pantheonban. A márványtábla sorait olvasva jutott eszembe, hogy e nagyszerű emberek emlékének lakóhelyéül miért kellett éppen a messzi Athén büszke fellegvárát lekopírozni... Nincs idő töprengeni, utazunk tovább.
.
.
.
.
Veronában nem hagyhattuk ki, hogy meglátogassuk a házat, ahol Rómeó és Júlia erkélyjelenete zajlott. Júlia bronzszobra a lakóházának udvarán megannyi simogatás nyomát viseli. A legenda szerint, aki megérinti a jobb mellét, az szerencsés lesz a szerelemben.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése