2014. november 7., péntek

Vizek meg én (1)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben vízpartokon a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt táj, ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.



.
.
Nagyszerű látvány tárul elénk, a Salzkammerguti tavak vidéke. Egész Ausztria legkellemesebb, leggyakrabban látogatott helye. A Salzkammergut magyarul sókamra-birtokot jelent. Számos sóbánya van ugyanis errefelé, és már a kelták, utóbb a rómaiak is kereskedtek a sóval, mely itt nem tiszta állapotban, hanem gipsszel és agyaggal keverten fordul elő. Ma már az orvostudomány is felfedezte a sós és kénes fürdők gyógyító erejét, jótékony hatását, és ügyes vállalkozók nem kis hasznot hozó gyógyüdülőket építettek a tavak partjára vagy a gyógyforrások mellé.
.
.
.
.
Leereszkedünk a Calchaqui-völgybe. A homokos, kavicsos hegyhátak között különös formája, sziklaképződmények érlelődtek. Az ide nem messze levő dombon zajlott az ún. guerra sucia, vagyis a mocskos háború. Itt semmisítette meg az argentin hadsereg a Népi Forradalmi Sereget, melyet a Fidel Castro kubai győzelme által kiváltott remény és lelkesedés hívott életre. Elfáradtam a hosszas bolyongásban. Megpihenek a kristálytiszta patak mentén.
.
.
.
.
A tengerparton haladunk szőlőskerteken és sziklás vidékeken át Petra tou Romiou-hoz, ahol a szerelem istennője, a mítoszi Aphrodité született. Útközben rövid pihenőt tartunk egy kávézóban. Több mint 30 fokot mutat a hőmérő higanyszála, és szikrázik a napfény.
.
.
.
.
Első utunk a tengerpartra visz. Kellemes, puha homokú a part, de kegyetlenül fúj a szél. Mivel teljesen kihalt a környék, jobb híján én állok modellt. Azt írja az útikönyv, hogy "aki iszappakolási és gyógyfürdő-szenvedélyének akar hódolni, jöjjön el Észtország nyári fővárosába, Pardu fürdővárosba..." Az ország nyugati részének legnagyobb, 51 ezer lakosú városában különösen a nyári üdülőszezonban van nagy forgalom. Már régen letelepedtek az első lakosok ezen a kedvező fekvésű helyen, ahol a Parnu folyó a Rigai-öbölbe ömlik.
.
.
.
.
Csendesen hömpölyög a városon keresztül a Grand Canal, mely a Shannon folyóból indul. Valamikor itt bonyolódott Dublin személy- és teherforgalma. Jó volt a hídon leülni a Grand Canal felett. Nem akármilyen híd ez: padlója fényes kék üvegből készült! Szokatlanul érdekes. Még soha életemben nem láttam ilyet. Nem csoda, hogy szívesen időztem.
.
.
.
.
A Holt-tengernél vagyunk. Az összes világtenger szintjénél 400 méterrel mélyebbre süllyedt tavat arabul Bahr El Lutnek, vagyis Lót tengerének hívnak. Vizének minden köbmétere 2 és fél mázsa sót tartalmaz. Úszni nem lehet benne, de az úszásra nincs is szükség - csak rá kell feküdni a tömény sós vízre, és az fenntartja az embert, akár újságot is olvasni a tükrén. És miért hívják Lót-tengernek? Mert itt volt Szodoma és Gomorra, ahol az egyetlen igaz embernek, Lótnak a felesége a parancs ellenére hátranézett, és sóbálvánnyá változott.
Egy Kr. előtt 70-ből származó történet szerint Jeruzsálem ostroma alatt Titus, római hadvezér halálra ítélt több zsidó rabszolgát. Nem sokat teketóriázott, megkötöztette, majd a Holt-tenger vizébe dobatta őket. De a halálra ítéltek nem fulladtak meg, a víz partra dobta őket. Másodszor is, harmdszor is végrehajtották az ítéletet, de mindhiába. Titus megijedt a csodától, és kegyelmet adott a rabszolgáknak. A feljegyzések szerint halála napjáig félt a legyőzött zsidók Istenétől.
.
.
.
.
Az Ontario-tó az észak-amerikai Nagy-tavak legkisebb és legkeletibb tagja. Hosszabb tengelye 310, szélessége 85 kilométer. Átlagos mélysége 85 méter. Az Ontarióba ömlő legnagyobb folyó a Niagara. A tó északi partvidékén intenzíven megművelt síkság terül el. A víz csak a part közelében fagy be, kikötői december közepe és április közepe között nem közelíthetők meg. A látvány nagyszerű, a levegő kellemes!
.
.
.
.
Ez a tengerparti sétány a Melacon, mely 1902-ben épült 10 km hosszan. A tengertől csak egy széles kőgát választja el. A tenger felől érkező cirógató hűs szellő különös élvezetet nyújt a nagy hőségben.
.
.
.
.
Mi ez a terjedelmes, véget nem érő drótháló? Ez a kínai határ. Tévedés ne essék, még véletlenül sem akarnék átmenni, bizony veszélyes volna. A határátkelőnél mindkét oldalon ugyanolyan fizimiskájú, ferdeszemű, sárgabőrű katonák látják el a szolgálatot, a különbség mindössze annyi, hogy itt kék, odaát a kínai oldalon  pedig kekiszínű uniformisban. 
- Régebben a portugál gyarmatokról érkezett mozambiki és angolai négerek látták el a határőr-szolgálatot - mondja vezetőnk. Ezek a feketék nagyon büszkék voltak arra, hogy ők portugál állampolgárok, és bizony a kínai leánykák is kedvelték őket.
.
.
.
.
A Szent Julian szórakozónegyedben, mindössze 10 percre volt a szállodánktól a tenger. A part itt annyira sziklás, hogy csak a megszállottan elszántak jöttek fürdeni. A háttérben látható a kaszinó. Este 10 órakor kezdődött és hajnali 3 óráig tartott a hajcihő, zene, nótázás. Mi kijöttünk a vízpartra hallgatni a tenger megnyugtató, egyhangú mormolását - így szórakoztunk.
.
.
.
.
Hatalmas erdőségek, hegyek és mély szakadékok között vezet az út Villaiba, ahol egy régi, ún. primitív népcsoport él. A falut nem tudtuk meglátogatni, mert közben eleredt a trópusi eső: mintha dézsából öntötték volna! Csak a színpadon ismertük meg a viseletüket
.
.
.
.
A Tátra bércei között levő 119 tengerszem közt a legszebb a Csorba-tó, amit a felette levő Csorba-völgyből lefolyó beszivárgások táplálnak. Fekvése különösen lebilincselő. A tó vize kristálytiszta és hideg. Fürdőzésről persze szó sem lehet, még a kabátomat sem vetem le, de a fotózkodás kihagyhatatlan.
.
.
.
.
Ha szépet akarsz látni, ne sajnáld a fáradságot, és ha az út éppen le is van zárva a járműforgalom elől, ülj fel az apostolok lovára, és sétálj fel a 6 kilométeres hegyi úton, szerpentinen, majd később a sziklás ösvényen, hogy megláthasd a Poprád patak forrását és az életemben látott legszebb tengerszemet, a Poprad-skie Plesot! Jóízűt ittam a Poprád kristálytiszta vizéből... Egy dolgot azért a lelkedre kötök, ó nyájas turista, azt, hogy ne délután 5 órakor indulj el felfelé, amikor már mindenki visszafelé jön, mert úgy jársz, mint én, és csak este 7 óra körül érsz fel a tóhoz, hogy végig sötétben jöjj visszafelé a hatalmas fenyvesek között. Ha közben eltévedtél, reggelig is kóborolhatsz. Miután letér az út a betonról, nyaktörő sziklák között halad a turistaösvény. Ha átmentél a kristálytiszta Poprád felett átívelő fahídon, egy kisebb haranglábbal és sok kereszttel találkozol, melyek kis névtáblával és évszámmal vannak megjelölve: ezek tulajdonosai itt lelték halálukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése