Ezúttal a szerző olyan képeit
válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor
őt fényképezik - ebben a bejegyzésben hotelekben és azok közvetlen közelében a világ különböző
tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként
jelölt táj, ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott
fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.
.
.
Szállodánk, a Poseidonia hotel, egy hatalmas, modern szálloda. Ahogy kiléptünk a kitűnő minőségű reggeli vagy vacsora
után, máris napozó-, pihenőpadok, nyugágyak vártak, rögvest ott
hullámzott zöldeskéken a Földközi-tenger, a parton végig selymes homok a
strandolók, sétálók nagy örömére. Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, mely 240 km hosszú
és 96 km széles. A mediterrán régió keleti csücskében fekszik. Csak
Szicília és Szardínia méretesebb nála. Gyakran kiültünk a szállodánk erkélyére és
gyönyörködtünk a kilátásban. Ciprus egy lenyűgöző látványt nyújtó
sziget!
.
.
.
.
Szállodánkhoz az út nyílegyenes volt a reptérről, mely során sikerült
megízlelnünk valamit a közlekedés stílusából, s már akkor felkeltette
nem csak az én érdeklődésemet ez a változatos forgatag. A Hotel Cleopatrát egyébként az elsőrendű szállók közé sorolják: rádió,
telefon, légkondicionáló - mind hozzátartozott a lakosztályomhoz.
Kihúzhatom magam az üvegajtóban! Elsőrendű szálló - minőségi személyzet. A portás is, a londiner is, a
személyzet is piros galabijába öltözött. A baksist már a liftben is, a
folyosón is, a szobában is kérte a flancba öltözött
alkalmazott. Jól kezdődött a szűkös zsebpénz-beosztás!
.
.
.
.
A Sonesta hotelban már várt a szállás és a vacsora. Shalom köszöntéssel
fogadtak bennünket, de itt így is üdvözlik egymást az emberek, ami azt
jelenti, Béke veled! Hát igen, így köszönnek azon a földön, ahol az itteniek évezredek óta
szünet nélkül vívják az élethalál harcukat a szomszédaikkal, az a nép,
melynek fiai 5000 éve kellő tisztelettel, fedett fejjel és tegeződve
szólnak Istenhez.
.
.
.
.
Péntek este van: beállt az ünnep! A Sonesta hotel igazgatója koktélpartira invitál. Ide át kell öltözni!
.
.
.
.
A Hotel Reichshofban ebédeltünk. Úgy alakult, hogy én vezettem a csapatot. Elöl állok.
.
.
.
.
Mielőtt elindultam felfedező utamra, egy kis ismeretanyagot gyűjtöttem: a
modern Szingapúr története 1819-ben kezdődött, amikor Sir Thomas
Stamford Raffles (1781-1826) megvásárolta Dzsohor szultánjától
Singapurt, a brit Kelet-indiai Társaság számára - az angol parlament
heves tiltakozása ellenére. Később brit koronagyarmat lett, a két
világháborúban a brit haditengerészet legfontosabb távol-keleti
támaszpontja. 1942-45 között a japánok tartották megszállva, 1963-ban
pedig a Maláj Államszövetség része lett, amelyből 1965-ben kilépett és
független köztársasággá alakult.
.
.
.
.
A szigetországnak 4 nagy tengeri kikötője van és 6 belföldi légi járata. Mi ezúttal nem hajóval, hanem repülővel indulunk haza. A csomagokat már összerakták, indulásra készen várok a hotel halljában. E
távol-keleti utazás sok-sok feledhetetlen élményt nyújtott, miközben
egy páratlan szépségű, különleges atmoszférájú vidékre vezetett.
Ízelítőt kaptunk a Távol-Kelet gazdag kis országainak az életéből.
.
.
.
.
A Hotel Prága a Tátra legimpozánsabb szállodája, mely előtt inkább
nyugati kocsik parkolnak, de elvétve találsz magyar és cseh rendszámú
autókat is. (Ez persze még nem bizonyíték arra, hogy itt is szállt volna
meg a tulaj 2 csehkorona parkolási díj és esetleg egy fénykép
erejéig... Ez jutott eszembe, mikor megpillantottam egy kopott magyar
trabantot, melyben a ruhák akasztón függtek!) És hogy miért vágok ilyen
szomorú ábrázatot, miközben kilépek a Hotel Prágából? Menj be te is és
fogyassz valamit, majd megtudod! Kis élvezet - sok pénz...
.
.
.
.
Megérkezünk a Szamje kolostorba, mely egy napig a szállásunk is lesz.
Szamje Tibet első buddhista kolostora volt. Két emelete tibeti, egy
kínai, a legfelső pedig indiai stílusban épült. És milyen volt itt a szállásunk? Egy vendégszoba. Összegezve primitív.
Csupán két ágy. Valójában a szerzetesek és zarándokok éjjeli
menedékeként szolgál. A vízcsap és az illemhely az udvaron. A tetőteraszon reggeliztünk. Tejet hiába kértem, a jaktej olyan sűrű, hogy vaj készül belőle, azt kaptunk. Körös-körül kopár hegyek, de a friss levegő kitűnő.
.
.
.
.
Lhaszában laktunk, a város szívében. Tibeti látogatásunk véget ért. Várom a gépkocsit, mely kivisz a
repülőtérre, hogy visszautazzunk Nepálba, Katmanduba. A turisták
kizsebelésére újból kell 50 dollárt fizetni a vízumért...
.
.
.
.
Utunk utolsó állomása Tunézia legkedveltebb üdülőhelye, Hammamet.
Szállodánk mór stílusban épült. Megállok a pálmafa árnyékában-védelmében-támaszában.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése