2014. november 16., vasárnap

Vendéglőben (1)

Ezúttal a szerző olyan képeit válogattuk össze, ahol azon ritka pillanatoknak lehetünk tanúi, amikor őt fényképezik - ebben a bejegyzésben  vendéglátó egységekben a világ különböző tájain. Szokásunkhoz híven a jegyzeteket sem hagytuk el. Ha a címként jelölt táj, ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik. Nem egy így megnyitott fejezet több képet és részletesebb leírást is tartalmaz a témában.

.
.
 Jólesik az ebéd a Corcovado alatti kerthelyiségben. Azt hiszem, hogy ennyi sült vagy éppenséggel félig sült marhahúst nem sok országban ettem. Nem kis erőfeszítésbe került a széttrancsírozása, pedig errefelé elég gyakran szerepel az étlapon.
.
.
.
.
A festői madarai sziklaplató lábánál vendéglő és turistaszálló, valamint egy kis múzeum található. A vendéglő teraszán két üveg jégbe hűtött pivó meghozta a jókedvünket, már barátságosabban el tudtunk beszélgetni Toma úrral. Elmondta, hogy ő ucsítyel és nyári szabadságát tölti, a háború alatt mint officír járt Budapesten és nagyon tetszett neki a főváros. Van egy pesti barátja, akinek a címét is megadta. Néhány árat felírt nekünk (Wartburg gk. 3200, Moszkvics 4100, Skoda 4300 leva, 1 kg vaj 3,80, tej 0,26, kenyér 15-26-34 stotinka, a hős 1,70-0,90-2 leva). Felvetődik a kérdés, hogyan értettük meg egymást. Meg kell mondani, hogy valóban nagyon nehezen! Többnyire oroszul, de leginkább mutogatva vagy leírva-lerajzolva. 
.
.
.
.
Itthon megszoktam, hogy sok tejet és tejterméket fogyasszak, ezért nagyon ki voltam éhezve ezekre az ételekre. Nem is gondoltam volna, hogy egy olyan vidékre tévedünk be, ahol az út mentén egymás mellett állnak a túrós bódék. Hát ezt nem hagyhattam ki! Beléptem az egyikbe. Ezekben a speciális edényekben árusítják a túrót, ami 24 óra alatt készül el. A készítési módját ugyan nem mondták el, de azonnal vásároltam egy tányérkával és megkóstoltam. Most aki arra vár, hogy elmondom mennyire nem volt jó és miért, azt ki kell ábrándítanom: bizony nagyon finom volt! Sajnos ebben a hőségben a tejes holmi nem tárolható, így csak egyet vettem alig néhány rupiáért.
.
.
.
.
Soveto lakossága 4 és fél millió, borzalmas sanyarúságban tengeti az életét. De bizony nem minden fekete nyomorog, mert a város szélén hatalmas palotákat csodálhattunk meg, ahol a gazdag feketék élnek. Horribile dictu közöttük 28 milliomost tartanak nyilván. A fekete negyedben tett látogatásom végén megpihenek egy sovetoi vendéglő teraszán.
.
.
.
.
A Rák Vendéglő!
- Ne hagyja ki, tessék befáradni! Kóstolja meg kiváló tengeri termékeinket - mondja az invitáló ember. Beültünk. Igazi halétterem volt, amilyen nagyon sok van Miamiban, de hogy autóülés lesz a székem - erre nem gondoltam! A választék v
iszont csodálatos volt: kagylók, rákok, osztrigák és különféle homárok is. Mindemellett a marhahús is kedvelt errefelé, így a steak az étlap fő fogásai között szerepelt.
.
.
.
.
Rekkenő a hőség, sokat jártunk, elfáradtunk. A főváros központjában számos kerthelyiség, kis bolt és étterem van. Rábeszélik az embert, hogy kóstolja meg a helybéli bort és a gbejniet nevű ételt, ami nem más, mint borsszemekkel borított juhsajt. A szabadtéri piacon és a körötte levő ajándékboltokban számos helyi kézműves munkát kínálnak, így horgolt gyapjúruhákat, amit helyi birkák gyapjából szőttek a sziget asszonyai. Ilyesmit vásároltunk mi is. Az emeletes házaknak 2 ajtaja van! Egyik a földszinté, a másik izoláltan az emeletre visz. Érdekes, hogy itt a házaknak nem száma, hanem neve van: János, Mihály stb.
.
.
.
.
Közvetlenül a Vöröstorony szomszédságában sikerült megfelelő szálláshelyet találnunk az Olthoz címzett fogadóban 3902 kilométeróra-állásnál. Igazán romantikus éjszakánk volt! Minden forgalom a mellettünk futó úton és a vele párhuzamosan épített vasútvonalon bonyolódik le a Kárpátok két oldalán. A folyó monoton és altató zúgásába időnként belehasított a vonatok gőzöseinek éles füttye, és gyorsan szaladt el mellettünk a sötétben a sokszemű sikló képét mutató, zakatoló szerelvény. Ugyanakkor az autóforgalom is igen élén volt egész éjjel. Mindezért azonban kárpótlást nyújtott a reggeli fürdő az Olt kristálytiszta, hűvös, rohanó vizében. Ezután pedig elkészült a reggeli is a konyhán jó magyar rizseslecsó-konzervből. Mondhatom, hogy ritka jólesett!
.
.
.
.
Már mélyen alattam látszott a csillagvizsgáló és a fenséges panorámában gyönyörködtem, amikor percek alatt felhőbe burkolózott a Lomnici-csúcs, és annyira elsötétedett minden, hogy éppen csak a saját lábam alá láthattam. Pillanatok alatt kicsit szürkült, és locsogó permet öntözte szorgalmasan fedetlen fejemet és zakómat. Ezért volt hát itt mindenki esőkabátban - rajtam kívül! Bőrig áztam... A szakadó permetben most már csak csúsztam-másztam felfelé, majd a helyzet kilátástalansága miatt visszafordultam és immár lefelé csúszkáltam a meredek sziklaélek között. A sötét és világos "időszak" tíz percenként váltogatta egymást. Közben rendületlenül másztak felfelé és haladtak lefelé, mit sem törődve az idővel a viharkabátos tapasztalt turisták ügyet sem vetve rám, a kiskabátban és félcipőben megázott amatőrre. Hazatérve bizony jólesett a töltöttkáposzta a Hotel Prága bisztrójában!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése