A sertés orsóférgessége

ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG

A SERTÉS ORSÓFÉRGESSÉGE. VÉDEKEZÉS, GYÓGYKEZELÉS, GYÓGYSZERVÁLTÁS

A sertés leggyakoribb és legtöbb gazdasági veszteséget okozó parazitás betegsége az orsóférgesség. Különösen veszélyes a nagyfokú elterjedtsége, az óriási mérvű petetermelés és a fertőző anyag nagyfokú ellenálló-képessége miatt.

Nem szabad megvárni, míg a bántalom klinikai tünetei is megjelennek, az állatok tétemény-képessége is lecsökken, és esetleg állatorvosi beavatkozásra is szükség lehet. Meg kell előzni a bajt. Erről fogunk a továbbiakban szót ejteni.

MI OKOZZA?

A bántalmat a sertés orsóférge, az ASCARIS SUUM okozza, mely a sertés vékonybelében tartózkodik. A hím 15-20, a nőstény pedig akár 20-30 cm hosszúságra is megnő, a vastagsága pedig eléri a 3-6 mm-t.

Rendkívül nagy a szaporasága, mert egy-egy nőstényféreg naponta 50-200 ezer petét is képes termelni, amivel elárasztja a környezetét.

A FERTŐZÉS

A peték a külvilágra kerülnek, majd azokban 30-40 nap alatt fejlődik ki a fertőzőképes lárva. A fertőzés mindig az ilyen lárvákat tartalmazó petékkel történik, melyeket a sertés a takarmánnyal, az ivóvízzel, a malac az anyja csecsének szopásakor, a ketrecek, ólak, etetőedények felületének nyalogatásával, vagy egyéb úton vesz fel a környezetből.

Az állat vékonybelében kiszabadul a felvett petéből az ébrény, mely befúrja magát a bél falába és abból többnyire a vérárammal eljut a májba, majd onnan a tüdőbe, onnan pedig a gégébe és a torokba. Ezután az állat lenyeli, és ily módon kerülnek a végleges helyükre, a bélcsatornába a férgek. A véráramba került lárvák a vemhes állat magzataiba is bejuthatnak, és ilyenkor intrauterinális (=méhen belüli) fertőződés történik.

Ahhoz, hogy kifejlődjön a nagy méretű, orsó alakú, sárgás-fehér, szürkés-vörös ivarérett orsógiliszta, mintegy 8-9 hétre van szükség.

Itt kell megemlítenem, hogy a peték rendkívül ellenállók! Megfelelő körülmények között a külvilágon éveken át is képesek megtartani a fertőző-képességüket, de száraz helyen, közvetlen napfényben néhány hét alatt elpusztulnak.

HOGYAN KÁROSÍTJA A SZERVEZETET?

1. A bélben megtelepedett giliszta helyi jellegű, jobbára mechanikai természetű elváltozásokat (vérzéseket, bélelzáródást stb.) idézhet elő. A férgek által termelt toxinok (=méreganyagok) megzavarhatják az anyagforgalmat, a fertőzött sertések rosszul értékesítik, vagyis pocsékolják a takarmányt.

2. Ugyanakkor az élénk anyagcseréjű giliszták jelentős mennyiségű tápanyagot vonnak el a szervezettől.

3. A vándorló lárvák a májban májgyulladást okozhatnak, de előfordul, hogy elzárják az epevezetéket és ilyenkor sárgaság alakul ki. A férgek vándorlása során keletkeznek azok a kékesfehér foltok is, melyeket a fertőzésen átesett malacok levágása, vagy boncolása során a májon láthatunk.

4. A tüdőben vándorló lárvák a súlyosabb esetekben gyulladásos folyamatokat idézhetnek elő a tüdőben, sőt kaput nyithatnak egyéb kórokozó mikroorganizmusoknak is.

Az orsóférges malacok ezért köhögnek, köhécselnek.

5. Az orsóférgekkel fertőzött sertés ellenálló-képessége lecsökken, és sokkal fogékonyabbá válik a baktériumok és vírusok okozta baktériumok iránt. Gondoljunk csak arra például, hogy a férgekkel fertőzött sertések esetében sokkal elterjedtebb a rühösség, ami azzal magyarázható, hogy a belső paraziták által legyengített szervezetben a rühatkák is jobban elszaporodnak.

TÜNETEK

Minél fiatalabb a malac és minél súlyosabb a fertőzés, annál súlyosabb tünetek mutatkoznak. A tüdőben vándorló lárvák vérzéseket és savós gyulladásos beszűrődést okoznak. Kevéssel a születés után erősen fertőzött malacokon köhögést, hurutos tüdőgyulladást, esetleg tüdő- és mellhártyagyulladást lehet találni.

Kevésbé súlyos fertőzés során a tüdőbeli folyamatok elkerülik a figyelmet, viszont a malacok rosszul fejlődnek, pocakosodnak ugyan, azonban soványak, fejük, fülük nagy, a bőrük ekcémás, kialakul az ún. „csökött malac szindróma”. Olykor az állatok étvágytalanok, vérfogyottak, időnként hasmenés és hascsikarás mutatkozik. A bélsár gyakran puha és benne időnként egy-egy giliszta található.

Amikor az orsóférgek bevándorolnak az epeerekbe, súlyos sárgaság mutatkozik. Sok féreg esetén a gyomor kiürülésének akadályoztatása miatt gyomortágulat, sőt bélelzáródást követő elhullás is bekövetkezhet.

GAZDASÁGI VESZTESÉG

1. Egy kg testsúlygyarapodásra számítva 250-270 g-mal több takarmányra van szükség a fertőzött sertések esetében, ami megdrágítja a sertéstartást.

2. A napi súlygyarapodás mintegy 72-117 g-mal kisebb, kb. 18-36 nappal elhúzódik a hizlalás időszaka.

3. Fertőzöttség esetén romlik a hús minősége, és használhatatlanná válik a máj.

4. Jelentős az ellenálló-képesség csökkenése miatt fellépő vagy súlyosabbá váló egyéb betegségek (cirkovírus okozta senyvesség, sertésdizentéria, légző- és emésztőszervi problémák, melyeket fakultatíve patogén kórokozók idéznek elő stb.) kártétele is.

5. Nem elhanyagolható a vakcinás oltásokra adott elégtelen immunválasz stb.

GYÓGYKEZELÉS

Miután beléptünk az EU-ba, több készítmény, amit évtizedeken át kiváló eredménnyel alkalmaztunk, nem kerülhet forgalomba. Ilyen pl. a Vermitán is, mely az egyik legsikeresebb orsóférgesség elleni készítmény volt és ma is gyakran kérik a gazdák. Miután az EU-ban nincsen hivatalosan megállapított maradékanyag-szint, az albendazolra, mely a Vermitán hatóanyaga, erre z állatfajra nem alkalmazható.

Több olyan injekciós készítmény is van (Ivomec, Ivergen premium, Dectomax) forgalomban, melyek nemcsak a bélgilisztákra, de a külső parazitákra (pl. rühösség) is hatékonyak.

Jelenleg is kapható olcsó készítmény az INTERZOL pulvis, amit a takarmányba kell keverni, a mellékelt használati utasítás szerint.

Legújabban forgalomba került a FLUMIXAN 5%, mely nemcsak a férgeket pusztítja el, de a féregpetén belüli lárvanövekedés gátlása révén ovicid hatással is bír.

A jelenleg forgalomban levő készítmények kapcsán a kezelő állatorvos ad tájékoztatást.

VÉDEKEZÉS

A védekezés lényege, hogy mentesítsük sertéseinket az orsóférgektől és igyekezzük elérni, hogy minél kevesebb féregpete szennyezze a környezetet, mintegy megszüntetve a korábbi fertőzéseket.

1. A malacokat 50-60 napos korban ajánlatos féregteleníteni, majd a kezelést 2-3 hét múlva megismételni. A férgek a gyógyszer beadása után 2-4 nap múlva távoznak a bélcsatornából.

2. A kocákat 2-3 héttel az ellés előtt szoktuk féregteleníteni. Egyesek azt ajánlják, hogy a kocák féregtelenítése 10 nappal a fedeztetés előtt, majd 10 nappal a fialás előtt történjen, mert ily módon lehet az utódok fertőzési esélyét a minimálisra csökkenteni.

3. Nagyon fontos a kedvező higiéniás körülmények megteremtése, a rendszeres trágyaeltávolítás. Ismeretes, hogy egy nőstény orsóféregben akár 30 millió pete is lehet, melyekből naponta 50-200000-et ürít. Ez azt jelenti, ha egy malacban 33 orsóféreg van, és ezek közül 16 nőstény, ez az egyetlen malac naponta több mint 3 millió petével szennyezi a környezetét.

4. A peték rendkívül ellenállók, és több esztendeig megtartják a fertőző-képességüket. Leginkább forró lúgokkal, lángszóróval és szénkéneg tartalmú fertőtlenítő szerekkel pusztíthatók el.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. augusztusában.)