ROKONLÁTOGATÁSON JUGOSZLÁVIÁBAN 1971-BEN
A part arculata Opatijánál
A jugoszláv tengerpart hossza 2040 kilométer. Az adriai tengerpart hossza 800, szélessége 160-170 kilométer, területe 13 ezer négyzetkilométer.
A hosszú partsávon gyakran közvetlenül a tengerparton hegyláncok húzódnak és meredek falként elválasztják a keskeny partszegélyt a félsziget belsejétől.
A szürke hegyóriások azonban nemcsak a tengerpart képét és éghajlatát befolyásolják, hanem a vidék történelmét, gazdasági és kulturális fejlődését is.
A táj arculatához törölhetetlenül hozzátartozó magas, kopár hegyek mintegy ellenpontjai a csillogó tengerben szétszórt dús vegetációjú szigeteknek. Az Adria-part hegyei nem mindig voltak ilyen kopárak.
Egykor hatalmas szálfaerdő-rengetegek borították lejtőiket. Ezek szolgáltatták évszázadokon át a hajók (velencei gályák) faanyagát.
Az erdőkaréjuktól megfosztott hegyek karsztosodni kezdtek, és ma szürke hegyvonulatokként magasodnak a háttérben. Oldalukon akadálytalanul zúdul le a csapadék, vad hegyi patakokként egyesülve omlik a tengerbe.
A tengerpart rendkívül tagolt, számtalan kisebb-nagyobb öböl, félsziget, tengerszoros és csatorna tarkítja.
Egyes szigetei csak a második világháború befejezése óta tartoznak Jugoszláviához.
Idillikus szigetek, kitáruló öblök, magasba nyúló sziklacsúcsok, szikrázó kék tenger. Pálmák, ciprusok, babérok, virágzó oleanderek.
Templomok, kolostorok, paloták. Ősi várfalak, múltba merevedett városkák, romantikus halászfaluk kísérték utunkat.
A terület őslakói a partvidéket a mai Velence környékétől Albániáig benépesítő illírek voltak, majd a VII. században jelentek meg a szlávok a parton.
Opatija helyén a XV. században Benedek rendi apátság állt, melyről a nevét is kapta. Az egykori kis halászfalu a századforduló idején nőtt látogatott fürdőhellyé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése