Akárhová megyek a világban, mindig örömmel és nagy érdeklődéssel
beszélgetek kollégákkal. Gyorsan megtaláljuk a közös hangot és nyelvet, melyen tolmács
nélkül is konzultálni tudunk.
.
Ezúttal tehát olyan képeket válogattunk, melyeken a szerző kollégáival szerepel. Ha a címként
jelölt táj, ország vagy város
nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes
fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik.
.
.
.
.
Az Agrártudományi Egyesület az 1958. júniusára tervezett szakmai
tanulmányutat kétszeri halasztás után végre október 18-ra tűzte ki.
Résztvevői az Egyesület tagjai közül 32 állatorvos és mezőgazdász. A
fenti nap csepergős, borongós reggelén találkoztunk Budapesten az Engels
téren. A modern Ikarus egyik kényelmes ülésén ablakhoz kerültem, de az örömbe
(mint később észrevettem) egy kis üröm is vegyült, mert aktatáskám az
elemózsiával a bőröndömben maradt, és - ha nem is messze tőlem, de -
számomra hozzáférhetetlenül az autóbusz tetején utazott. Így korgó
gyomorral tettem meg az utat a határállomásig, Rajkáig. Miután az
ismerősök igyekeztek egymás mellett elhelyezkedni, így került mellém
Kisfaludi Péter kollégám, volt egyetemi évfolyamtársam, aki nemcsak úti-,
de mindvégig szobatársam is lett.
.
.
.
.
Felkeressük az állatkórházat, ahol állatorvos kollégám nagyon barátságosan fogad bennünket. A tehén sérthetetlen, szent állat. A legnagyobb
utcai forgalomban is kényelmesen járnak-kelnek az úton, elhajtani,
felzavarni nem szabad őket, inkább az egész közlekedés leáll. A beteg vagy
elaggott szent jószágokat a rendőrök kötelessége behozni a kórházba,
ahol nemcsak gyógykezelésben, de gondozásban részesítik e szent
barmokat.
.
.
.
Zakopánéban csaknem minden ház fából készült, az állatorvosé is.
Berendezése egyszerű, ízléses, bent jó (vendégmarasztaló) meleg van.
Sajnos a kollégám nincsen otthon, csak a feleségével tudtam szót váltani. Tolmácsra vele sincsen szükség, beszél németül és angolul. Miattam inkább németül folyik a társalgás. Elmondja, hogy az északi síkságon már nagyon sok a termelőszövetkezet, itt a Tátrában azonban zömmel magángazdaságok vannak. Vonakodás nélkül kijelenti, hogy a férje fizetése 3000 zloty, erre jön havonta olyan 1000 zloty prémium és visszatérítés. A tanács kocsijával és sofőrjével jár és a bevételt befizeti az államnak. Lengyelországban nincsen magánállatorvos.
Sajnos a kollégám nincsen otthon, csak a feleségével tudtam szót váltani. Tolmácsra vele sincsen szükség, beszél németül és angolul. Miattam inkább németül folyik a társalgás. Elmondja, hogy az északi síkságon már nagyon sok a termelőszövetkezet, itt a Tátrában azonban zömmel magángazdaságok vannak. Vonakodás nélkül kijelenti, hogy a férje fizetése 3000 zloty, erre jön havonta olyan 1000 zloty prémium és visszatérítés. A tanács kocsijával és sofőrjével jár és a bevételt befizeti az államnak. Lengyelországban nincsen magánállatorvos.
.
.
.
.
A mérlegház is német precizitással épült. Mint látszik, jó barátságban
voltunk az elnökkel, csak olyan dialektusban beszélt, hogy több szavát
nem értettem. Ha lehetett, kerültem a hosszabb társalgást vele.
Állatorvos kollégám egy rendkívül kedves, kellemes, nagy darab, szőke
férfiú, aki egy ütött-kopott Wartburggal érkezett, és olyan gyorsan
beszélt, amilyen gyorsan (és sokat) evett a reprezentatív vacsorából.
Úgy látszik, ő is örült a találkozásnak, bár nem tudtam pontosan
megítélni, hogy minek is örült jobban, a jó kollegiális beszélgetésnek
vagy a korlátlan sör- és konyakivási lehetőségnek. Az est folyamán
gyakorta gyönyörködhettem az ivás-művészetében, amiből sportot űzött -
nevezetesen, hogy hogyan is kell leküldeni sorozatban egy-egy korsó sört
konyakkal váltogatva nyelés nélkül... és hogyan kell autót vezetni
ilyen mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Mindeközben azonban a
baráti beszélgetésünkön túl meginterjúvoltam, néhány szakmai kérdésre
adott válaszát meg is örökítettem.
.
.
.
.
Egy
fél napot töltöttünk "szabad programban" Nagyváradon, s ezt az időt mindenképpen arra
akartam felhasználni, hogy legalább röviden érdeklődjem az itteni
állatorvosok körülményeiről. Sikerült is a rendelőintézetben
megtalálnom dr. Maftei Mircea kollégámat, az ambulancia vezetőjét, aki
jól beszélt magyarul, s tőle nyertem rövid tájékoztatást.
Romániában
az Állatorvosi Fakultás elvégzéséhez 6 esztendő kell, ha figyelembe
vesszük, hogy a középiskola elvégzéséig csak 11 év telik el a mi 12 esztendőnkhöz
viszonyítva, akkor végeredményben ők sem tanulnak hosszabban. A fakultás
doktori címet nem ad, ezt kizárólag csak az orvosok nyerik el
automatikusan, a többi egyetemeknek doktorráavatási joguk nincs.
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése