2014. december 4., csütörtök

Ők+én (1)

Ezúttal olyan képeket válogattunk, melyeken a szerző a címben jelölt országbeliekkel szerepel.  Ha a feltüntetett ország vagy város nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a fénykép szerepel, megjelenik.


.
.
Felkerestük az otavaló indiánok üzletét Quitó belvárosában. Az otavalók a kecsua nyelvet beszélik és nagyon jó üzletemberek. A boltban sikerült angol nyelven megérteni egymást. A hely tele volt indián holmikkal, árukkal, népművészeti remekekkel. És egy polcon egymást sorjázták a zanzák. A nejem megrökönyödésére vásároltam is egyet. Persze nem eredeti emberfejet, mert azt már tiltja a törvény, hanem állati bőrből készült másolatot. Ezek a zsugorított emberfej-kópiák fekete hajjal és szakállal - akárcsak ha eredetiek volnának - sorakoztak. Feleségem megilletődve nézte a szerinte szörnyűséges tárlatot. Megkérdeztük az üzlet tulajdonosát, az indián hölgyet, mesélje el, hogy valójában mi ez a zanza. Elmondja.
.
.
.
.
Betérek egy üzletbe. Mondtam, hogy már elköltöttem a pénzem, nem tudok vásárolni, de - ha szabad - körülnéznék. Barátságosak: teával kínálnak, sőt még egy fényképet is készítünk. Elmesélik, hogy nagy segítséget nyújt nekik a SZU az asszuáni gát építésénél, és mellettük állt az izraeli háború idején is, a szocialista országok is barátaik.
.
.
 .
Szerény otthonában bemutatta népes családját. Félig angolul, félig gesztikulálva de (miután a jó szándékú barátság mindent felülír) megértettük egymást. Ők is az asszuáni vízműnél dolgoznak. A jóindulat, szimpátia az üzletben már megismert okokból adódik. Egyszerű ember létére nagyon is tájékozott volt a politikai helyzetről.
.
.
.
.
Városnézésre indulok, helyi szokás szerint riksát fogadok. Kicsit szégyellem magam, hogy jó kondícióm mellett ez a cingár indus szállít. Itt minden az utcán zajlik. Óriási az embertömeg! Zajonganak, kiabálnak, alkusznak, vitáznak. 
.
.
.
.
Menjünk el egy táncestélyre, ahol indonéz táncot ősi kultúrájukból táplálkozó mitikus jeleneteket látunk, élvezhetünk! A karcsú táncosnő szemelt ki a nézők tömegéből s kért fel táncolni. Nem is volt olyan könnyű a mozdulatsor, pedig beleadtam apait-anyait. Kínomban igyekeztem nagyon mosolyogni, de komolyan kellett figyelnem, nehogy kiessek a ritmusból, amit gamelán zenekar adott.
.
.
.
.
Korán reggel pedig már várt bennünket a szálloda előtt a bettyások serege, hogy városnézésre vigyen. A bettyások a valamikori, kocsit húzó és kocsija előtt futó riksák modern utódai. Szerettem velük utazni, mert olcsóbb, mint a taxi, lassúbb, jobb a kilátás és jobban meg lehet ismerni a környéket, a látnivalókat. A két kerékre szerelt guruló karosszék díszes, mindkét oldalán színesre zománcozott lemez látható: paradicsomi rizsföldek, kínai tájak, pagodák vagy kókuszpálma-erdő. A képek felett a kölcsönző cég címe, mert ezeknek a szegény atyafiaknak annyi pénzük sincs, hogy bettyát vásároljanak.
 .
.
.
 .
Egy gyönyörű tó partjára értünk! Ez a Genezáret tava vagy Galileai-tenger. Hajókirándulást teszünk a nyugodt tó kék tükrén egyik partról a másikra. Élvezzük a lenyűgöző tájat. A tó felett kellemes szellő cirógatja az arcunkat. A Genezáret név a hárfa-alakú héber szóból származik, amely a tó formájára utal. A hajó kormányosa szívesen állt velem egy fényképre.
.
.
.
.
Szebbnél szebb fából faragott figurákat is lehetett kapni. Persze az alapár duplája annak, amire alkudni kellett. Olyan mutatósak voltak, hogy nem volt könnyű választani belőlük. Összebarátkoztam egy kenyai atyafival, és ezek után csak nála vásároltunk. Ízlésünk szerint megrendeltük, amit szerettünk volna, ő pedig 2 nap múlva hozta a kialkudott árért. Ő is jól járt, és mi is elégedettek voltunk.
.
.
.
.
Örömmel fényképezkedtem egy laoszi leányzóval, de ő sem tiltakozott, sőt szívesen vállalkozott.
.
.
.
.
A szállodába visszatértünkkor - utolsó nap lévén - eszünkbe jut, hogy kellene néhány emléktárgyat venni nekünk is meg az otthoniaknak is. Betérünk egy butikba, ahol az indián nő kedvesen szolgál ki bennünket.
.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése