Táncos képek néhány országból, melyek már szerepeltek egy-egy blogbejegyzésben. Ha a címre (ez minden esetben egy ország neve) klikkel, a teljes fejezet megjelenik, melyben legtöbb esetben a szerző által készített több, az itt kiragadotthoz hasonló témájú fotó is megtalálható kommentárral együtt.
Utolsó este színházba mentünk, ahol maláji és sziámi látványos táncprodukciókkal szórakoztattak, búcsúztattak bennünket.
Estére egy folklórműsorra voltunk hivatalosak. Volt tánc, tűznyelés és
népi mutatványok is. Ez csak egyetlen jelenete a parádés és jó hangulatú
bemutatónak...
Aki Hollandiában jár, nem hagyhatja ki
az alkmaari híres sajtvásárt! Külön sajtexpresszek hozzák a szép
kisvárosba a turistákat. Az 50 ezer lélekszámot meghaladó településen
minden pénteken rendezik meg a sajtaukciót. Eddig virágillat kísért
bennünket, most a sajtszag kísért... A gazdag kiváros nemcsak a frízek,
de a skandináv partról induló rablók és kalózok állandó zaklatásának is
ki volt téve, de 1573-ban megerősödött és bevehetetlenné vált. Óriási
tömeg várt már a sorára, hogy a mázsaház előtti térre juthasson, a
sajtaukció színhelyére. A minden pénteken megismétlődő alkmaari
sajtvásár ma már nemcsak a kereskedőket, hanem a látványosságot,
érdekességet figyelő turistákat is vonzza. A sárgás és vöröses külsejű
sajtokat - mint megannyi illatos gömböt - a városka piacán olyan
halmokban tornyozzák fel, mint nálunk a dinnyét. A vörös szín a
védőbevonatot alkotó viaszrétegtől van, mely megóvja a tengeri szállítás
során a sós, párás tengeri levegőtől. Fehér nadrágban, fehér ingben, de
piros, zöld, sárga vagy kék kalapban vonulnak fel a sajthordók, a
kászdrégerek. Még az 1600-as évek elejéről való ez a viselet.
Kukkantsunk be egy színházi előadásra! Sok darabban főszerepet játszik a
kolt, a westernfilmek szelleme, az amerikai múlt, amit minden formában
szeretnek felidézni. Talán 3 ilyen előadást láttam, így csak egyetlen
megjegyzést teszek: amikor előrántották a szereplők a koltot és
megkezdődött az élethalál harc, olyan indulatos ordítozás és izgalom
tört ki a nézőtéren, amilyet én idehaza vagy más országban még sohasem
tapasztaltam.
Nézzünk meg egy show-műsort a Cézár Palotájában! A belépő 10 dollár, a
kötelező fogyasztás ugyancsak 10 dollár. Bármennyire is szíjjuk a
fogunkat, ezt nem hagyhatjuk ki. Bort kérünk (amit itthon sem
fogyasztunk), de (így) emellett legalább sokáig el lehet üldögélni a
pincér zaklatása nélkül. Feldübörög a zene, majd 40 szoborszerű hölgy
tódul a színpadra. Ezek tánca után a zsonglőrök
következnek, és már kezdem sajnálni a 20 dolláromat, amikor ismét
megjelennek a nők, de most már teljesen mezítelenül. Amit nem lehetett
levetni, azt leborotválták. Az ő táncuk fejezte be a néhány órás műsort.
Csak a játéktermen keresztül lehetett távozni, így sok nézőt a
közönségből ismét magához szippantott mint valami mágnes valamelyik
játékasztal vagy félkarú bandita.
Jöjjenek el velem egy színielőadásra! A
terem zsúfolásig megtelt, minden ülés foglalt. Rekkenő a hőség,
fagylaltot osztogatnak. Nagyon jó a zene, látványos a produkció. A
szöveget a színpadtól jobbra és balra elhelyezett függőleges vásznakra
vetítik.
Bármilyen hívogatóan incselkedtek is velünk a Karpac mulató plakátjai,
azt a programot máskorra halasztva elindultunk a Hargita felé.
Óceánparti folklórpartin vettünk részt, amely során Hawaiiból és néhány
szomszédos szigetről (Kauairól, Oahuról, Lanairól) is jöttek
csónakjaikon saját táncukat és dalaikat bemutató őslakosok. Nagyon
kellemes, szórakoztató, színes, látványos, táncos, dalos felvonulás
volt. Az óceániai népek közül a polinéziaiak és a mikronéziaiak Óceánia
vikingjei - mondta kísérőnk, amikor megjegyeztük, hogy milyen
nagyszerűen és otthonosan mozognak, táncolnak a csónakjaikon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése