2013. április 21., vasárnap

Szingapúr 4.

  SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS
A kézműves negyed




Továbbmegyünk, ezúttal a kézműves negyedbe. Legelőször megcsodáljuk azt a műhelyt, ahol a féldrágakövekből kirakott figurák, alakzatok, tájképek készülnek. Csodálatosak! 1972-ben, a világon először itt létesült egy olyan alkotóműhely, ahol a a föld minden részéről vásárolt féldrágaköveket megmunkálják, csiszolják, vágják és azokból csodálatos alkotásokat készítenek.





Bemutatják a kellékeket, de azt is megnézhetjük, miként készülnek ezekből az értékes féldrágakövekből a képeken kívül óra-számlapok, lámpácskák vagy éppenséggel szobrok is. Ugye csodálatosak? 50 USA dollárba kerül egy mestermű. Mi sem hagytuk ki.





Amíg a patikatisztaságú műhelyeket bejárjuk, vezetőnk elmondja, hogy néhány évtizeddel ezelőtt bizony nem ilyen volt, de hogyan is nézett ki a maláji negyednek ez az utcája, ahol az egykori kézművesek dolgoztak, és ma már egy felhőkarcoló társaságában egy ízléses, takaros házakból álló városnegyed, a Bagdad Street van itt?





Miközben pedig járjuk a műhelyeket, hallgatjuk az érdekes történetet. A kis világoskékre meszelt házacskák egészen össze-vissza voltak építve, tehát egymás hegyén-hátán. Például az aranyműves egy kis szobában dolgozott a matrózkocsma mellett az első emeleten. De ugyanez az ajtó vitt a kövér, fehérre púderezett kínai szajhához, valamint a selyemkereskedő raktárához is. Esős éjeken pedig minden lépcsőn kulik aludtak.





A tető alatt a japán fogorvos például a maláji fehérnemű-tisztító mellett dolgozott. Minden szobában és a folyosón keresztül-kasul meztelen kölykök zsibongtak a fehér, sárga és barna szín árnyalatában. Kizárólag csak a beavatottak tudták, hogy a szajhához, a fogorvoshoz vagy éppenséggel akár máshoz tartoztak-e.





És az egész összevisszaság felett, amit egyetlen film vagy leírás sem tudna visszaadni, az Egyenlítő hősége rémes szagot "termelt ki", amihez a matrózkocsmák és mosogatók adják a javát - fejezi be mondandóját a vezetőnk. Csak ámulunk a néhány évtizedes fejlődésen! Szinte hihetetlen változások: ráismerhetetlen...





De azt is alig tudjuk elhinni - a szép város panorámáját tekintve - Katznak, amikor azt írja 1927-ben, hogy a legtöbb ház négyes-ötösével van összeépítve átfutó folyosókkal, alacsony tetőkkel és olyan komplikált rókalyukakká válva, hogy a legtöbb rendőr kétségbeesne, ha ott valami bűnöst kellene keresnie. Persze óriási létszámú rendőre is van a városnak - fehérek és barnák egyaránt az európai városokhoz viszonyítva.





Amióta patkányt láttam és fotóztam az belvárosban az utcán (bár útitársaink bőven lakmároztak) semmiféle étket nem mertem az utcai bódékban vásárolni, nem volt gusztusom onnan bármit is fogyasztani.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése