2013. szeptember 3., kedd

Csehszlovákia-Németország III/3b

 CSEHSZLOVÁKIAI ÉS NÉMETORSZÁGI ÚTIJEGYZETEIM (1958)
 Erfurti városnézés




A feledhetetlenül szép dóm megtekintése után elmentünk tehát városnézésre.





A háborús sérülések már mindenütt helyre vannak állítva, a pusztulásnak sehol sincsen közvetlen nyoma. A várost a Gera folyó szeli át. A Piac téren két olyan régi épületet is láttunk, melyek abból az időből származtak, amikor még nem volt házszám, hanem más-más jellel különböztették meg a házakat. Így például az egyik homlokzaton egy ökör, egy másikon pedig egy korona képét láttuk "domborműként".
 




Megnéztünk egy-két nagyon szép és jellegzetes épületet, majd átsétáltunk a Gera folyón egy nagyon-nagyon régi hídon, mely még 1325-ből származik, amikor a cement teljességgel ismeretlen volt. Felvetődik hát a kérdés, hogy miből tudtak akkor ezek egy ilyen masszív hidat építeni? Bizony túró-tojás és marhavér segítségével keverték ezt az idővel oly nagyszerűen dacolni tudó "habarcsot".




A folyómenti házak sorban a tímároké voltak, akiknek mindjárt a ház mellett volt a bőrszárító helyük is a folyóban. A város egyébként, melyről a képek "futnak" elegáns, tiszta és impozáns nagyváros összhangját mutatja mindamellett, hogy a múlt emlékeiben is lehet gyönyörködni. Visszafelé még egyszer elnéztük a mai ember számára oly hihetetlen összeállítású anyaggal készült hidat, melyet szétszedni egyébként egyáltalán nem lehet, hanem csak szétrobbantani.





Egy elegáns szállóban, az Erfurter Hofban voltunk elhelyezve, ahol utolsó este lementünk a bárba (persze csak azért engdtük meg magunknak, mert a szálló vendégeinek nem kellett belépődíjat fizetni). Míg tovább nézzük a városképeket, engedtessék meg elmesélni, amit itt láttam.





A lányok és a fiúk sokkal fesztelenebbül viselkedtek az asztaloknál, nekünk kicsit furcsa volt, de úgy látszik, ők nem csodálkoztak (mármint a német vendégek), hogy egyesek csaknem egymás ölében ülve enyelegtek.





A bárban sokkal több volt a nő, mint a férfi. Nemsokára csoportunk háromnegyed része táncolt. Jómagam is felkértem egy lányt, azonban pechemre állandóan polkát húztak, kivéve amikor éppen felkértem, mert akkor tangót játszottak, dehát én nem tudok jól polkát ropni. Elképzelhető micsoda munkámba került nekem ez a fél óra?





Tánc közben sodródott mellém az egyik alacsony, középkorú kollégám egy körülbelül fejnyivel magasabb, szőke, német nővel. Tökéletesen összetapadva táncoltak egymás szemét merően (magasságukból adódóan a nő le-, a kolléga pedig felfelé) nézve. Mivel semmit sem szóltak egymáshoz, megkérdeztem, miért nem beszélgetnek.
- Egyetlen szót sem tudok németül - mondta ő - de láthatnád, hogy ennél jobban sohasem tudnánk egymást megérteni... Együttérzésünk perfekt!





Az asztaloknál zömmel felstuccolt szőke férfifejek, elegáns nők. Elfogulatlanul meg lehet állapítani, hogy nálunk Magyarországon szebbek a hölgyek! A nemzetközi megértés, úgy látszik, minden vonalon tökéletes volt, mert az egyik asztalnál német tisztek szórakoztak vidáman a szállónkban lakó cseh turistalányokkal, akik a mi emeletünkön laktak, így véletlenül lettem szemtanúja s most már krónikása is egy kis botránynak. Az egyik német katona merő udvariasságból fel akarta kísérni az egyik cseh lányt a szobájába. Annyira túltengett benne a lovagiasság, hogy a portás figyelmeztető felszólítását sem hallotta meg. Riadóztatták a személyzetet és tettlegesen hozták le a hadnagyot! Kicsit muris volt, nem mondom, de az elérzékenyült, feltűnően csinos cseh hölgy kabátot húzott és lefutott hozzá a hallba, majd a szakadó esőben nekimentek együtt a sötét éjszakának...





Meg kell hagyni, a szórakozóhelyen kissé húztam a nyakam, mert én olyan ruhában mentem, ami utazáshoz elegáns, de a szórakozáshoz szürke volt. 





Persze tévedés volna azt gondolni, hogy mindannyian mulatni voltunk! A kereskedelem embereinek (mint sajnos sok másra) erre sem telt idejük. Hogy Csehszlovákiában árusítottak, nem szólok egy szót sem. Ott nem kellett kimenni az utcára kínálgatni, mert a csehek érdeklődtek, lebonyolódott rövid úton az üzlet és kész. Itt azonban merően más volt a helyzet! A németek mindamellett, hogy rendkívül fegyelmezettek, jól is élnek, minden kapható náluk, a feketeárura nincsenek rászorulva.





Itt tehát aki üzletelni akart, kikényszerült az utcára. Így fogta el a német Polizei egyik kollégámat az erfurti állomáson cigarettaárusítás közben. Megjegyzem, hogy a kollégának van egy moszkvicsa, jó köre és 60 év körüli, tehát erre igazán nem szorul rá. Voltak közöttünk olyanok is, akik nem átallottak szórakozóhelyen is asztaltól asztalig vándorolni és ajánlani a magyar cigit... éppen úgy, mint ahogy szórakozóhelyeken egyes elszánt éhenkórászok a virágokkal zaklatják a vendégeket. Sose hittem volna, hogy ilyenre képesek legyenek jólszituált, diplomás emberek is!





Mindezekkel együtt szép emlékekkel hagytuk el a Virágvárost, s bár egyetlen kertészetet nem volt szerencsém megnézni, de mivel minden felirat így szól Erfurt die Blumenstadt, én is nyugodt lelkiiserettel és meggyőződéssel merem így nevezni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése