GALANDFÉRGESSÉG
A házinyulakban viszonylag ritkán előforduló galandférgek (5%
körüli fertőzöttség) a vékonybélben élősködnek. A scolexből
és ízekből álló férgek az Anoplecaphalidae családba tartoznak.
Hosszúságuk 80 cm, a szélességük pedig 5-10 mm.
Az ivarérett férgekről leváló hátulsó ízekben levő, a
bélsárral a külvilágra jutott peték közül azok fejlődnek
tovább, amelyek a köztigazdaként szolgáló páncélos atkákba
(Orbitidae) kerülnek.
A talajlakó páncélos atkákról tudni kell, hogy egy mm körüli
nagyságúak, és a talaj felszínén és felső rétegében
tartózkodnak, főleg a nyirkos helyeken. Több parazita esetén is a
köztigazda szerepét tölti be. tehát ezekben fejlődnek ki a
fertőző cysticercoid típusú lárvák, melyek akár 20 hónapig is
életben maradhatnak.
Az ilyen atkákkal szennyezett takarmány (fű, széna stb.)
elfogyasztása után fertőződnek a nyulak, amelyek bélcsatornájában
40-50 nap alatt fejlődnek ki az ivarérett férgek.
TÜNETEK: Súlyos fertőzöttség étvágytalanságot, hurutos
bélgyulladást, alkalmasint bélsárrekedést, szőrhullást
okozhat.
A BETEGSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA boncolással történhet, mely során
megtalálhatjuk a galandférgeket, vagy bélsárvizsgálattal az
egyesével vagy többesével ürülő ízek kimutatásával.
GYÓGYKEZELÉSre az egyéb állatfajok esetén alkalmazott
féreghajtók alkalmazhatók.
Taenia pisiformis galandféreg scolexe
A HÁZINYÚL FONÁLFÉRGESSÉGE
Előfordul, hogy a tenyésztő azzal a panasszal keresi fel az
állatorvost, hogy a nyulak gyakran dörzsölik a végbélnyílás
környékét, végbélnyílásukat a ketrec falához, a padlóhoz
dörzsölik, így gyakran ülőhelyzetet vesznek fel és ebben a
helyzetben ide-oda csúszkálnak. Ennek eredményeként sérülések
keletkeznek a végbél tájékán. Hasmenés is jelentkezhet.
Olykor a végbélnyílás környékén szürkésfehér vagy
szennyesszürke felrakódásokat lehet látni, melyekben tömegesen
találhatók a lerakott és a bőrre ragasztott petecsomók. A
kiürített bélsárban gyakran megtalálhatók a fehér színű
nőstényférgek.
Valójában a nyulak vastagbélférgességéről van szó, melyet a
hegyesfarkú giliszta, a Passalurus amiguus okoz. A férgek
hosszúsága 5-12 mm és alig fél mm vastagságúak. Petéiket a
nyálkahártya és a bélsárgolyó felületére rakják le,
esetenként petecsomókat ragasztanak a végbélnyílás környékére,
melyekben a lárvák már a bélben való tartózkodás során
kialakulhatnak.
A bélsárral a külvilágra került peték 2-5 napon belül
fertőzőképessé válnak. A fertőzés a lárvatartalmú petékkel
szennyezett takarmány és ivóvíz felvétele útján történik. A
lárvák a vakbél nyálkahártyájában folytatják a fejlődésüket,
melyekből 8 hét után alakulnak ki az ivarérett férgek.
Súlyos fertőzés esetén a növ. nyulak visszamaradnak a
fejlődésben, a vastagbélhurut miatt hasmenés, felfúvódás lép
fel a végbélnyílás környékének az állandó vakarása mellett.
A betegség megállapítása a férgek felismerésével vagy a bélsár
mikroszkópos vizsgálatával történhet. A bélsárnyerés
legegyszerűbb módja, ha a hasfalon át a medence tájékán nyomást
gyakorlunk a végbélre, és ezzel az állatot bélsárürítésre
kényszerítjük, és ily módon annak felületén megtalálhatjuk a
férgeket.
A férgek elhajtására számos készítmény van forgalomban
(Mebendazol, Panacur, Vermitan, Ivomec inj. 0.05 mg/kg bőr alá
stb.).
VÉDEKEZÉS: 1. A behurcolás megakadályozása. 2. Szigorú
higiénia, forróvizes fertőtlenítés. 3. A trágya gondos
összegyűjtése, elszállítása.
GYOMOR- ÉS VÉKONYBÉLFÉRGESSÉG
Csak súlyos fertőzés esetén okoznak súlyosabb tüneteket, mely
gubbasztásban, a fejlődés visszamaradásában, vérfogyottságban,
hasmenésben, senyvességben, olykor elhullásban nyilvánul meg.
A gyomor nyálkahártyájában élősködik a másfél-két cm
hosszúságú, vörösbarna Graphigium strigosum, a vékonybelekben
pedig a szürkésfehér 6-8 mm-es, apró trichostrongylusok. A lárvák
a takarmány közvetítésével jutnak a gyomor-bélcsatornába.
Az orvoslás és a védekezés az előbbiek során leírtak szerint
történik.
(Megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. decemberében.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése