2015. július 15., szerda

Italok innen-onnan

Ezúttal sajátos, különböző nemzetekhez kapcsolódó "italos" képeket gyűjtöttünk, melyeket a szerző készített egy-egy helyen, ahol járt. Természetesen a jegyzeteit sem hagytuk el. Ha a feltüntetett ország, város, táj nevére (mely minden esetben egy linket tartalmaz) klikkel, a teljes fejezet, melyben a kép szerepel, megjelenik, a témáról további információkat tartalmaz.
 
.
.
Egy korabeli söröskocsi. Ilyen kocsival és ilyen hordókban szállították a sört az aranyásók hada igényeinek a kielégítésére. Dühöngött az italozás, az erőszak, a prostitúció és a gyilkosságok az aranyra éhes kincsvadászok népes táborában.
.
.
.
.
 Ezek a fiatalok sört isznak és talán már nem is tudják, hogy őseiknek az ún. kaffer-sör volt a nemzeti italuk. Ez gyengén alkoholos, élesztő szagú folyadék, "úgy is mondhatnám, erjesztett korpalé" - írja egy hazánkfia, aki azidőben megkóstolta a feketék által olyannyira istenített nedűt. És miből készült ez a csodálatos, közkedvelt ital? Közönséges cirokból, amit mi a seprűgyártók által jól ismerünk.
.
.
.
.
 Mit árul ez az asszonyság ezekben a kisebb-nagyobb üvegekben? Ez a híres indián sör: a csika! Kukorica vagy jutagyökér (krumpli) erjesztése útján készül. Elmondja vezetőnk azt is, hogy hogyan, ami nem éppen az európai ember ízlésének megfelelő... Nem is írom le, nehogy bárkit is elriasszak az indiánok kedvenc italának kívánalmától, ha errefelé járna.
.
.
.
 .
 A kvaszt, amit az utcákra húzatott kis kétkerekű kocsikból mérnek, a sörhöz hasonló konzisztenciájú, hideg, habzó ital, amíg meg nem kóstolod, majd meggebedsz érte a moszkvai hőségben, ha látod, hogy milyen jóízűen isszák...
.
.
.
.
Jöjjenek el velem a sziget fővárosába, Vila Baleirába! Meleg van, a nap szikrázóan süt. Jólesik a hideg mangószörp. Szinte hihetetlen, hogy két évtizede ugyancsak igen nagy forgalom volt e helyütt a tengeren és óriási nyüzsgés a parton. Matrózok és szállítómunkások jöttek-mentek, tereferéltek, hangoskodtak, zajongtak. A vízen pedig vitorlás bárkák és a XV. századi karavellák utódai suhogtak és kötöttek ki a ma már csendes parton, itt, ahol éppen üldögélek. Innen bonyolódott akkoriban a forgalom Porto Santo és Madeira között. Szállították a Porto santoi égetett meszet Funchalba, onnan pedig hozták a mindennapi élethez elengedhetetlenül szükséges árukat.
.
.
.
.
 A hagyományos arab kávéházakban csak férfiak szórakoznak, az európai jellegű vendéglőkben már nőket is lehet látni. És hogyan múlatják itt az időt az igazhitűek? Rendületlenül szívják a vízipipát és társasjátékokat játszanak. Legkedveltebb a dominó. Mit fogyasztanak közben? Természetesen erős teát vagy törökös kávét. Igaz, hogy nem ízlett, de frissítő hatású volt a sötét vagy speciális cukor nélküli zöld tea, mely hűsítő hatását fokozza a beledobott friss, fodormenta-ág íze, illata. Persze ha van pénzed, jéghideg vagy forró teát is ihatsz, teafagylaltot is kaphatsz az Indiai Teaház légkondicionált helyiségeiben. De a nálunk szokásos presszót erefelé hiába keresed.
.
.
.
.
 Sajnos egy kis probléma is akadt, mert megkínált teával a (képen látható) mongol háziasszony. Egy jókora darab kínai préselt teából letört egy részt, majd tejben megfőzte, miután egy famozsárban összezúzta. Kevés juhfaggyút tett bele, kissé megsózta és kedvesen megkínált bennünket. A kínok kínját álltam ki, amíg megittam a facsészéből! Azt már előbb olvastam, hogy a teázás szertartás. Ha csak egy percre is megállsz egy sátornál és beinvitálnak, meg kell innod a teát, mert ha enélkül távozol, halálosan megsérted a házigazdát! Az olyan ember pedig, aki nem kínálja meg teával a vendéget, nem is megy emberszámba. A bajt fokozta, hogy a teát megsózták! Még az volt a szerencse (ha volt is ebben valami jó), hogy kortyokban erőszakoltam le ezt a szörnyű nedűt, mert egyébként utána töltötték volna, ne legyen üres az ibrik, a kitöltött italt pedig nem illik otthagyni. Sóvárogva néztem egy kannában fekete teát is, amit vízben főztek, nem juhfaggyút, hanem kevés vajat tettek bele, de hát errefelé azt csak maguk isszák, a vendéget kizárólag fehér teával illik megkínálni.
.
.
.
.
50 Shillingbe került egy kókuszdió, ámde rendszeres vásárlóként én megkaptam 40-ért (ami fél dollár). Míg mások söröztek, megengedtem magamnak egy diónyi "kókusz-fröccsöt", diónyi kókusztejet - mely nemcsak nagyon kellemes ízű, de üdítő hatású nedű volt. Élvezettel iszogatom a szobánk erkélyén sziesztázva - mintha a presszóban lennék.
.
.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése