Tátra III/2

  Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

Lanovkával a lomnici csúcsra

Igen nagy izgalommal váltottam meg a jegyemet a lanovka "indóházban" Lomnicon, a Hotel Prága szomszédságában, hogy megmásszam ezzel a számomra még ismeretlen járművel a csúcsot.

Az utazó, akit Tátra-Lomnicról a szédítő magasság felett a Kőpataki-tóhoz, majd a havas csúcsra röpített már lanovka, sohasem felejti el ezt a ritka élményt!

Érdemes lesz kicsit megnézni ennek a viszonylag ritka járműnek a mechanizmusát. A nagy hegyekkel és a komoly idegenforgalommal dicsekvő országok az elmúlt másfél évtized alatt szinte özönével építették a személyszállító kötélpályáklat. Ausztriában 1950 és 60 között félszáz nagy és számos kis kötélpálya készült.

A kétköteles nagykabinos ingarendszerű pályáknál egy-egy tartókötélen két kabin közlekedik: az egyik fel-, a másik pedig lefelé. A két kabint a vonókötélhez rögzítik, mely a húzóerőt fejti ki. A vonókötél egyik végét a hajtómű korongjához erősítik, a másikat pedig a másik állomáson rögzítik. A pálya felett vannak a segélykötelek, melyeket szükség esetén  leeresztenek, hogy a kabinokat velük az állomásra vontathassák.

A Lomnici-csúcson levő torony zúzmarabundában. A toronyban a sodronykötélpálya végállomása van.

A kabinokat legalább 8 gumibetétes futókerékkel felszerelt futómű és könnyűfém kocsiszekrény alkotja. A hajtóművet a felső állomáson helyezik el, melyet egyenáramú motor hajt, de a hálózati áramkiesés esetére Diesel motorokkal is ellátják, melyek szükség esetén áramot fejlesztenek.

Amikor az ember a nagy magasságban lebeg, önkéntelenül is azt hiszi, hogy igen veszélyes utazáson vesz részt! A statisztika azonban azt mutatja, hogy a gyalogjárás után azonnal ez a legkevésbé veszélyes jármű. Olvastam, hogy Venezuelában a Merida pálya hossza 12 kilométer, és a kocsi 4700 méter magasságra viszi fel az embert, az alátámasztások távolsága a 3 ezer métert is eléri.

A lanovkát nagyon izgalmas és kellemes járműnek találtam. Fenséges érzés és látvány a nagy magasságban lebegni a hatalmas és büszke fenyőcsúcsok felett, amikor pedig a jármű a tartóoszlopokhoz ért, a hirtelen emelkedés és leereszkedés a hintázás idilli érzetét keltette.

Amikor kiszálltunk a Kőpataki-tónál, egy másik, még érdekesebb de bátrabb emberek számára konstruált kötélpályát láthattunk, az ún. függőszékeset. Erre, hogy őszinte legyek, már nem mertem volna felülni. Meg is csodáltam azt a turistát, aki valami nagy bottal, melynek hálókosár volt a végén, lezseren felült a székre anélkül, hogy a láncot bekapcsolta volna, és lassan himbálózva emelkedett a magasba. Ez körforgalmú jármű, melynek székei, ülőkéi nyitottak, csupán hát- és lábtámasszal, karfával és elöl bekapcsolható lánccal vannak ellátva. 8 méter magasba emlekdnek, és 3-5 kilométer a sebességgük óránként.

Az ingaszerű nagykabionos járműtípus az egész világon nagyon elterjedt! Ilyen vezet a Rajna felett Köln mellett, a Zürichi tó felett Svájcban, legutóbb pedig Algírban épült egy ilyen pálya, mely egy sűrűn lakott dombtetőt köt össze a belvárossal.

Az egyköteles kabinos vagy függőszékes pálya elrendezésének sematikus ábrája.

Kétköteles körforgalmú kiskabinos pálya.

Rendületlenül haladtam felfelé immár elhagyva a gyalogfenyők birodalmát is! Itt fent minden sziklás és szép zöld színű a sziklákra tapadt mohától. Hegymászó cipő kellett volna, de nem sajnálva a félcipőmet a magasból nyíló kilátás élvezetének kihasználására törekedtem felfelé, néhol kapaszkodtam a sziklapadokon.

Már mélyen alattam látszott a csillagvizsgáló és a fenséges panorámában gyönyörködtem, amikor percek alatt felhőbe burkolózott a csúcs, és annyira elsötétedett minden, hogy éppen csak a saját lábam alá láthattam. Pillanatok alatt kicsit szürkült, és locsogó permet öntözte szorgalmasan fedetlen fejemet és zakómat. Ezért volt hát itt mindenki esőkabátban - rajtam kívül! Bőrig áztam... A szakadó permetben most már csak csúsztam-másztam felfelé, majd a helyzet kilátástalansága miatt visszafordultam és immár lefelé csúszkáltam a meredek sziklaélek között. A sötét és világos "időszak" tíz percenként váltogatta egymást. Közben rendületlenül másztak felfelé és haladtak lefelé, mit sem törődve az idővel a viharkabátos tapasztalt turisták ügyet sem vetve rám, a kiskabátban és félcipőben megázott amatőrre.

Hazatérve bizony jólesett a töltöttkáposzta a Hotel Prága bisztrójában!

Tátra III/1

 Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

Csodálatosan szép a környéket uraló, hatalmas sziklatömb, a lomnici csúcs!

A Magas-Tátra déli lejtője klimatikus gyógyhely és üdülőhely. Nagy szállodák, nyaralók, gyógyintézetek és hatalmas, az idegenforgalom számára berendezett áruház található itt pompás fenyvesektől övezve ezer méter körüli magasságban. Indul innen személyszállító kötélpálya, a lanovka, de kiinduló állomása a pirosszínű villamos hegyivasútnak is.

Tájékozódom Lomnicon.

A Hotel Prága a Tátra legimpozánsabb szállodája, mely előtt inkább nyugati kocsik parkolnak, de elvétve találsz magyar és cseh rendszámú autókat is. (Ez persze még nem bizonyíték arra, hogy itt is szállt volna meg a tulaj 2 csehkorona parkolási díj és esetleg egy fénykép erejéig... Ez jutott eszembe, mikor megpillantottam egy kopott magyar trabantot, melyben a ruhák akasztón függtek!) És hogy miért vágok ilyen szomorú ábrázatot, miközben kilépek a Hotel Prágából? Menj be te is és fogyassz valamit, majd megtudod! Kis élvezet - sok pénz...

A medvebőrös férfi egy fényképész reklámja.

Védett terület, nem nagyon félnek tőled a mókusok sem, melyek még a betonúton is szaladgálnak jókedvűen ide-oda. A természet fenséges szépségét, az emberek teljesen kikapcsolódó pihenését kiegészíti - vagy mondhatnám az egészet aláfesti - az impozáns nagy zenekar, mely a téren játszik, ahol a padsorokba leülve nyugodtan hallgathatod anélkül, hogy valaki is körbejárnak kalapolni!

Külön élményt jelent a lomnici csúcs megpillantása! Csodálatos a környéket uraló, hatalmas sziklatömb, a természet meseszép költeménye. A Magas-Tátra Közép-Európa legváltozatosabban, legszebben tagozódó hegysége. Kelet-nyugat irányban 25 km hosszan, észak-dél irányban pedig 15 km szélességben terjed ki. Ez a maga nemében egy monumentális tájegység, ahol a mély sziklavölgyeknek, a sziklatarajoknak, a tengerszemeknek és vízeséseknek színes sokasága váltakozik.

A Magas-Tátra a Kárpátok gerincéből emelkedik ki, főtömege gránit. A Tátra lejtőin mintegy másfélezer méteres magasságig összefüggő fenyőerdő zöldell - micsoda fenséges fenyőillattal!

Tovább, 1700-1900 méter magasságig a törpe- vagy gyalogfenyők birodalma következik. Ezekre az jellemző, hogy rugalmas ágaik már közvetlenül a talaj felett szétágaznak, a téli hószőnyeg alatt pedig a földig hajolnak, és így - bár nyáron akadályt képeznek a turistáknak - télen szabad teret nyitnak a síelőknek.

A törpefenyők felett a tar sziklaöv rendkívül meredek lejtőjű és élesen csipkézett 2400-2600 méter magasságig emelkedő csúcsokkal tarkázott tarajokban végződik.

Már messziről kirajzolódnak a Tátra tömegébe bevágódott mély völgyek. E hegység jelenkori arculatát a jégkorszak formálta ki.

A völgyfőkben vagy ún. cirkuszvölgyekben megkapóan szép tavak, az ún. tengerszemek ágyazódtak be. A tátrai tavak száma eléri a 140-et is. Némelyikük egészen apró, többségük azonban jelentékeny nagyságú és mélységű. A Csorba-tó 20 hektár nagyságú és 19 méter mély, a Tengerszem-tó pedig 77 méter mély.

A gleccservájta völgyek sziklalépcsőin szép vízesést alkotva zuhognak le a kristálytiszta patakok. Legismertebb a Tarpataki vízesés, de szinte valamennyi völgyben vannak hasonlóak.

A Tarpataki vízesés nem egy művészt munkára ihletett: többen is megfestették azt és annak környezetét.

1500-2100 méter magasságban a sziklafüves gyepek alakultak ki. A havasi növényvilág jellemzője, hogy nagyok a virágaik a termetükhöz képest. Ez azért van, mert rövid a virágzási idő, ugyanakkor gyér a rovarlátogatottság is. A feltűnően nagy virággal könnyebben oda tudják csalogatni a rovarokat, és ezzel a megporzást jobban biztosítják. A Tátrában ismert lágyszárú havasi növényfajok: a nárciszvirágú szellőrózsa, gleccserboglárka, hószéli szegfű, havasi gyopár, mely kizárólag csak mészkövön él. Érdekes az állatvilág is: elég gyakoriak a zergék és a mormoták. Utóbbiak jellemzője, ha egy idősebb hím, amikor két lábra állva őrszolgálatot teljesít és veszélyt észlel, füttyszóval figyelmezteti a társait. Újabban ismét betelepítették a kihalt ősi állatokat, a medvét és a bölényt, és az egész Tátrát védett területté nyilvánították.

A baromfigümőkór

A BAROMFIGÜMŐKÓR

L. Lajosné berzéki Olvasónktól érkezett a levél: „Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz, hogy segítsenek. Már hét éve foglalkozom díszbaromfi tartással, és csak most jutottam odáig, hogy nem túl sok pusztult el belőlük.

Többek között ami a legborzasztóbb, hogy felnőnek az egyedek, és egyszer csak elkezdenek gubbasztani, lesoványodnak és elpusztulnak. Amikor felbontom – amit mindig megteszek –, a mája nagyobb és tiszta daganat, kemény göbökkel van tele. Van, amelyiknek már a belén is ilyen göbök vannak.

Már születésükkor leoltatom mindennel (himlő, gumboró, pestis, baromfibénulás stb. ellen). Ezt a daganatos betegséget mégsem tudom kivédeni. Az a kérdésem, hogy mitől van ez a daganatos betegség, és hogyan lehet kivédeni, megelőzni?...”

Miután számos olyan baromfibetegség van, melyek közel hasonló kórbonctani elváltozásokban nyilvánulnak meg (baromfigümőkór, daganatos bántalmak, Marek-féle betegség, leukózis, baromfitífusz, paratífusz és így tovább), azt tanácsolom Olvasónknak, hogy az esetleges további elhullások során, anélkül, hogy otthon felbontaná, feltétlenül vigyen vagy küldjön hullát a legközelebbi Állategészségügyi Intézetbe, ahol laboratóriumi vizsgálattal tisztázzák a bántalom okát, és elmondják a leküzdésének a módját is.

Ezúttal a szóba jöhető bántalmak egyikéről, a baromfigümőkórról fogunk szót ejteni, mely a díszmadarak esetében gyakoribb, főként a „felnőtt állatok” betegsége, olykor számos porckemény gümő keletkezésével jár a májban, lépben és bélben, és nagyfokú lesoványodás előzi meg az elhullást.

A BAROMFIGÜMŐKÓR

Elsősorban az idősebb tyúkfélék, az állatkerti és díszmadarak idülten lefolyó bántalma, amit a MYCOBACTERIUM AVIUM nevű baktérium idéz elő.

A KÓROKOZÓ

A gümőbaktérium nagyon ellenálló mikroorganizmus. A külvilágon igen nagy az ellenálló-képessége. Sötétben akár 10-18 hónapig, a baromfi bélsarában vagy azzal fertőzött talajban pedig egy év múlva is fertőzőképes maradhat. A M. avium ritkán átjuthat a gümőkóros tyúkok tojásaiba is, és a tojásfehérjében, illetve a sárgájában a kórokozó csak 5-10 percnyi főzés után pusztul el. A 3%-os formalin néhány óra alatt elpusztítja. A közvetlen napfény is csak hosszú behatás után károsítja.

A gümőkórban megbetegedett baromfi többsége egy évnél idősebb, de kedvezőtlen higiéniai viszonyok között tartott fiatal állatok is megbetegedhetnek. Valamely állomány gümőkóros fertőzöttsége hosszú időn át rejtve maradhat.

Zárt istállóban, zsúfoltan elhelyezett baromfiállományokban a behurcolt és idejében fel nem ismert gümőkór tömeges, akár járványszerű megbetegedéseket okozhat.

A FERTŐZŐDÉS

A fertőzés elsősorban szájon át következik be, a beteg baromfi bélsarával szennyezett takarmány vagy ivóvíz elfogyasztása során. Csak ritkán tapasztalható a fertőzés a porral felkavart és nyálkacseppekben kitüsszentett ragályanyag belélegzése vagy bőrsérülések útján. A legnagyobb jelentősége tehát a fertőzött állatokból ürülő bélsárnak van.

A betegség terjesztésében szerepet játszhatnak a különféle ragályfogó tárgyak is, melyekre a fertőzött bélsár rátapad.

A fertőzés forrásaként elsősorban a háztáji idős tyúkok, az állatkerti és vadon élő madarak szolgálnak. A fertőzött, zárt tavak hosszú ideig terjeszthetik a fertőzést a vízibaromfi állományokban.

Tudni kell, hogy a sertések is közvetíthetik a kórokozót a bélsarukkal. A sertés klasszikus gümőkórjának, tuberkulózisának kórokozója leggyakrabban a Mycobacterium avium, mely gümőkóros baromfi bélsarával vagy az ilyen hullákkal és hullarészekkel kerülhet a sertés szervezetébe.

Ez főként olyan háztáji gazdaságokban fordul elő, ahol a baromfigümőkór jelen van, és a sertések nincsenek a baromfiaktól tökéletesen elkülönítve.

A fertőzés terjedésének ezúttal is kedvez a tisztaság hiánya és az állatok szűk ólban tartása. Ugyancsak fokozódik a fertőzés veszélye, ha az idősebb állatokat a fiatalabbakkal együtt tartják, hisz a fertőzés főként az idősebb állatokból indul ki.

TÜNETEK

Az állatok bágyadtak, gubbasztanak, vérfogyottá válnak, lesoványodnak. Gyakran mutatkoznak az ún. góctünetek, melyek a különféle szervek megbetegedésére utalnak. Az emésztőcső bántalma tartós, makacs, gyógyszerekkel nem befolyásolható hasmenésben nyilvánul meg. A máj elváltozására sárgaság utal.

Az ízületi gümőkór esetén a megduzzadt ízületek fájdalmasak és mozgászavarok, sántaság mutatkozik. Ugyancsak sántasággal jár a csontok megbetegedése. A tüdőben keletkező gócok nehézlégzéssel járnak. A bőr gümőkórja esetén a szemek körül többnyire egyesével a bőr alatti kötőszövetben apró göbök keletkeznek, melyek lassanként növekedve jókora borsó nagyságot is elérhetnek. A nagyobb göbök fel is törhetnek, amikor a bőrön sajtos anyaggal fedett, alávájt szélű fekélyek képződnek.

A BONCOLÁSI KÉP

Leggyakrabban beteg a máj, megnagyobbodott, és benne olykor igen nagyszámú gümős gócot találhatunk. A nagyobb gócok sárgák és porchoz hasonlók vagy még keményebbek.

Hasonló elváltozások találhatók a megnagyobbodott lépben, az emésztőcsőben, bélgümőkór esetén egy vagy több bélszakasz felületén. Ugyancsak lehetnek elváltozások a tüdőben és az ízületekben is. Megjegyzem, hogy az ízületek gümőkórja tyúkfélékben ritkább, a galambokban azonban gyakran előfordul. Az ízület környéke duzzadt, az ízületi porc kimaródott.

HOGYAN ÁLLAPÍTHATÓ MEG ÉLŐ ÁLLATON A BETEGSÉG?

1. Gümőbaktériumoknak ürülékben vagy váladékokban való kimutatásával.

2. Tuberkulin-próbával, amikor a tuberkulint a torok- vagy füllebeny bőrébe fecskendezzük és 36-48 óra múlva a reakciót (duzzanatot) elbíráljuk.

3. Tárgylemez agglutinációs próbával. Mindez állatorvosi feladat.

VÉDEKEZÉS – MEGELŐZÉS

Tudomásul kell venni, hogy a baromfigümőkór gyógyíthatatlan betegség. A bántalom megállapítása esetén a legcélszerűbb a fertőzött állomány felszámolása és tartózkodási helyük alapos kitakarítása, és fertőtlenítése után új, fertőzéstől mentes állatokat beállítani.

Meg kell akadályozni a betegség behurcolását fertőzöttségtől mentes állatok beállításával, de törekedni kell a vadmadarak (sertés) lehető távol tartásáról is.

Meg kell jegyeznem, hogy emberben, főként gyermekekben szájon át történt fertőzést követően megállapítást nyert a mycobacteriumok megtelepedése.

Kisebb-nagyobb gümők tyúk májában, lépében

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. februárjában.)

Tátra II/3

 Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

Poprádon át

Poprád felé az út valóságos Autobahnná szélesedik ki, hogy lehetőséget nyújtson az óriási autóforgalomnak.

Itt vagyunk a Magas-Tátra kapujában, útban Tátralomnic felé.

A város belsejében autó autó hátán várakozik (de mindenütt pénzért!).

A regényekben és útleírásokban gyakran találkozhatunk a község nevével, mely a régi időkben útforgalmi gócpont, a bécsi postakocsi pihenő és lóváltó helye volt.

A könyvekből ítélve egy dimbes-dombos nagyközséget vártam, hisz 1921-ben még csak 2300 lakosa volt. Ezzel szemben egy modern nagyvárost találtam!

Szépen megfér egymás mellett a korszerű urbanizáció és az 1245-ben épült templom, miközben a háttérben a Magas-Tátra hatalmas láncolata őrzi a város nyugalmát.

A település Poprád-folyó kanyarulatában fekszik, arról kapta a nevét is.

Sajnos már nem találtam meg Husz apó vendégfogadóját, mely igen híres, úri pihenő és találkahely volt valamikor, melynek egy zöld szobájából egy másik nyílott ajtaján erős tolózárral. Hogy becsukták-e vagy nyitva felejtették, ki tudja... Gyónják meg a papnak!

Tátra II/2b

 Felvidéki barangolás - Magas-Tátra

A jégbarlangban

A betonúttól 30 perces gyalogösvény vezet fel a barlang bejáratához. Korlát segítségével haladunk a szédítően emelkedő szerpentin-gyalogúton, és bizony mindenki liheg a fáradságtól a barlang kapujában.

Nyolc korona a belépőjegy. Vagy százan is lehetünk, akik egyszerre jöttünk. Figyelmesen hallgatjuk az idegenvezetőt. Már a belépés előtt megcsap a barlangból kitóduló hideg levegő!

Közép-Európa egyik legsajátosabb természeti érdekessége a dobsinai jégbarlang. Évenként sok tízezer látogató keresi fel ezt a csillogó, föld alatti jégpalotát, s az ember évek múltán sem felejti el lenyűgöző hatását, pompás jégtermeinek, áttetsző jégoszlopainak bűvöletes szépségét.

Kissé mosolyogni lehet, hogy - bár kint rekkenő nyári meleg van - sokan fülvédőt is tettek fel a belépés után. A jégre fektetett lépcsőkön már néhány méteres ereszkedés után tágas terembe, az ún. kisterembe érünk. Itt sírkő alakú jégoszlopok csoportja fogad. Ezt a részt temetőnek hívják.

A barlangot vagy 90 évvel ezelőtt tárták fel a turisták számára Dobsina bányavároska határában. A Gölnic patak völgyének mészkősziklás, fenyőerdőkkel borított oldalában ugyan már régebben is ismertek egy jéglyuknak nevezett töbröt, ahol még nyáron sem indult meg az olvadás. Abban az időben a vadászlakomák söritalát tárolták benne.

1870-ben ereszkedett le először a barlangba Ruffiny Jenő bányamérnök, Fehér Nándor városi orvos, Láng G. és Méga E. természetbarátok és még négy bányász. Ruffiny még ezen a nyáron feltérképezte a barlangot, Fehér doktor pedig 1872-ben tanulmányt írt róla a Természettudományi Értesítőben. 1880-ban már egy képekkel illusztrált turistakalauz is megjelent a barlangról egy dobsinai orvos szerkesztésében. A község jóvoltából 1886-ban bevezették a villanyt a méretes sziklaüregbe, turistaházat és szállodát is építettek itt.

1893 nyarán a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégünnepélyt rendezett a barlangban. Itt készült fel a versenyekre Divin, a híres cseh műkorcsolyázó. A nyílás felett emléktábla jelzi a magyar felfedezők neveit.

Kissé mosolyogni lehet, hogy - bár kint rekkenő nyári meleg van - sokan fülvédőt is tettek fel a belépés után. A nagyterem a jégpalota legimpozánsabb, legnagyobb méretű csarnoka. 60 méternél hosszabb és 18 méternél magasabb terem, melynek padozata tükörsima jégtömeg.

A jégpadozaton néhány hatalmas, az erős villanyfényben smaragdzöldesen tündöklő, áttetsző jégoszlop áll. Ezek a sziklarepedések vízbeszivárgási pontjai alatt képződtek, és az évek során lassan ugyan, de valamit változnak.

A nagyterem sziklaboltozatát gyakran vastag rétegben borítják a jégkristályok, s bennük (mint megannyi gyémányszemcsében) sziporkázva tükröződnek a reflektorok fényei.

Az alsó szintben gyönyörű, az évtizedek során változatlan 15-20 méter magas tömör jégfal található. Ezen a helyen alant egy hatalmas mélység tátong, alján szikladarabok tömegével. Ez a pokol. A továbbiakban jobb kéz felől óriás-jégfal kiséri utunkat, melynek réteges szerkezete élesen kirajzolódik.

A barlangban 7 ezer négyzetméternél nagyobb a jégfelület, a jégtömeget pedig mintegy 100 ezer köbméternyire becsülik. A hőmérséklet a legnagyobb nyári melegben sem emelkedik 2-3 °C fölé, viszont télen sem hűl le -1 és -5 alá. Mindezek után kétségtelenül felvetődik az a kérdés, hogy miképpen képződött, és hogyan maradhatott meg ez a hatalmas jégkolosszus? A mészkőben képződött óriási üreg valószínűleg még a nagy eljegesedések idején töltődött meg lépésről lépésre jéggel. A jégképződés évről évre fokozódott. Ezt bizonyítja a barlang jegének réteges felépítése is. A beszivárgási helyeken kialakult képződményekben időről időre kisebb változás: olvadás és jéggyarapodás észlelhető. Tavasszal és ősszel a víz a sziklarepedéseken át beszivárog és megfagy, nyár végén viszont kissé olvad - ebből adódnak a változások.

A barlang nyílása az üreg legmagasabb pontján, a tenger szintje felett 970 méternyire van. Ha melegebb a levegő, könnyebb fajsúlya miatt felemelkedik és eltávozik, viszont a hideg levegő megülepszik benne. A nyílás északra tekint, napfény sohasem éri, az évi középhőmérséklet itt nem több 5 foknál. A természeti tényezők szerencsés találkozása folytán keletkezhetett tehát eme hatalmas jégverem! Világviszonylatban a jégbarlangok száma jóval kevesebb, mint a cseppkő-barlangoké.

Háromnegyed óráig tartott a séta bent, és bizony jólesik a kinti nyári forróságban megmelegíteni a hidegtől gémberedett tagjainkat!