Juhok és kecskék varas szájfájása

A JUHOK CSÜLÖKBETEGSÉGEI

Arról már részletesen olvashattunk, hogy a juhok panaritiumát (büdös sántaság, sársántaság) az egyik legjelentősebb juhbetegségnek tartják, mely nagyon súlyos gazdasági veszteséggel jár.

Azt is megtudhattuk, hogy kialakulásában a megfelelő csülökápolás elhanyagolása mellett a kedvezőtlen higiéniai-, tartási- és takarmányozási körülmények, de olykor más fertőző betegségek, nevezetesen a világszerte elterjedt, de hazánkban sem ismeretlen vírusos bántalom a juhok varas szájfájása és olykor a ragadós száj- és körömfájás is lényeges szerepet játszik. Hazai szerzők tapasztalatai szerint (OLÁH és mtsai 1950-54) a büdössántasági esetek majdnem felében az Aynaud-vírus – mely a varas szájfájás okozója – is szerepet játszott.

Ezúttal az Aynaud-vírus által előidézett súlyos betegség, az úgynevezett juhok- és a kecskék varas szájfájásának tüneteit, járványtanát, gyógyítását, a gazdasági veszteséget és a bántalom megelőzésének lehetőségeit fogjuk ismertetni.

JUHOK ÉS KECSKÉK VARAS SZÁJFÁJÁSA

A juhok és kecskék fertőző hólyagos bőrgyulladása főként a bárányoknak és a kecskegidáknak a szájra és környékére, a lábvégekre, szoptatós anyákban a csecsbimbókra és a tőgyre kiterjedő himlőszerű, erős pörkösödéssel járó bántalma.

A betegség a XVIII. század óta jól ismert. Vírusos eredetét AYNAUD professzor csak 1921-ben tisztázta. A betegség világszerte mindenütt előfordul, ahol juhtenyésztés folyik. Hazánkban is régóta ismerik a bántalmat, ugyanis TÁTRAY már 1915-ben leírta a betegség tüneteit. (VARGA)

EGY TANULSÁGOS TÖRTÉNET A PRAXISOMBÓL

Az eset az ötvenes években még a pályám kezdetén történt, amikor Európában, és így hazánkban is dühöngött a rettegett betegség, a ragadós száj- és körömfájás, mely nemcsak a szarvasmarhákat, de a juhokat és a kecskéket is elérte.

Ekkortájt történt, hogy egy Pécs környéki juhász kétségbeesetten keresett meg egyik nap azzal a panasszal, hogy néhány bárány étvágyát vesztette, nyálaznak, a szájuk habzik és sántítanak is.

Kérdésemre elmondta, hogy nagyon egészséges és jól jövedelmező gazdaságon működő juhászatába nemrég hozott egy felszámolás előtt álló alföldi juhászatból, ott vásárolt 50 birkát – szinte féláron -, melyek teljesen egészségesnek látszottak, és az állatorvosi igazolvány szerint (mely az eladáshoz szükséges volt) fertőző betegségtől mentesek. A gondosan „zárt” telepén más állatmozgatás nem volt. Sürgős kiszállásomat kérte.

Hirtelen legrosszabb lehetőségként a ragadós száj- és körömfájás megjelenése jutott eszembe az elmondott tünetek alapján, és azonnal motorkerékpárra ültem és a helyszínre rohantam.

Az alapos vizsgálódás során – a gazda által elmondottakon kívül – néhány beteg bárányon, az ajkak bőrén, főként a szájszegleteken találtam néhány apró hólyagot, és hasonlóakat a sántáknál a körömhasadékban is, ami a sántaságukat okozta.

Lezárattam a telepet, és a diagnózis biztos megállapítására kihívtam a megyei szakállatorvost és az Állategészségügyi Intézet illetékes állatorvosát is. Néhány órába sem telt és a kollégák a helyszínen voltak. Mindenre kiterjedő alapos vizsgálat után az elváltozott területekről mintát vettek, és elvitték laboratóriumi vizsgálatra.

Nem szaporítom a szót, hamarosan megjött a laboratóriumi eredmény is, mely szerint a juhok között az Aynaud-féle juhok varas szájfájása ütötte fel a fejét.

Ekkor jöttek a gazda kérdései: „De hiszen a vásárláskor egészségesnek látszottak az állatok, meg a vásárlási helyen akkor nem is volt járványos betegség.” – érvelt a gazda. „Hogyan fertőződhetett meg az állományom? – kérdezte a juhász, akinek egyébként mezőgazdasági technikusi végzettsége volt.

A válasz egyszerű volt, ugyanis az Állategészségügyi Hatóság időközben azt is kiderítette, hogy a felszámolt alföldi gazdaságban hónapokkal előbb a juhászatban lezajlott egy varas szájfájás járvány, de az állomány klinikai értelemben maradéktalanul meggyógyult. Bár a tájékoztatásuk szerint minden szükséges intézkedést megtettek, úgy látszik a vírus nem semmisült meg teljesen, ugyanakkor a szállítás valamint a helyváltoztatás okozta „stressz”-hatása a juhok ellenálló képességét megtörte, és így léphetett fel a baj súlyosabb formában. De minderről majd a következőkben részletesebben is fogunk szólni, és mindez bizonyára érthetőbbé válik.

A VARAS SZÁJFÁJÁS

Amint arról már az előbbiekben szó esett a betegség szerte a világon mindenütt előfordul, ahol juhtenyésztéssel, kecsketartással foglalkoznak, valamint hogy a bántalom már nagyon régóta ismert, és sok veszteséget, gondot és bosszúságot okoz a juhászoknak.

A gazdasági veszteség főként abból adódik, hogy a súlyosabb szájelváltozások miatt a kis állatok nem tudnak megfelelően táplálkozni, és a fejlődésben visszamaradnak, exportra eladhatatlanná válnak, ugyanakkor a kórokozó vírus a lábvégeken kaput nyithat a különféle kórokozó csírák behatolására, ami számos juhászatban az egyébként is sok gondot okozó sántaság tömeges fellépéséhez és nagyobb mérvű terjedéséhez vezethet. Minderről azonban és a juhok csülökbetegség okozta kártételéről az előbbi lapszámainkban részletesen beszámoltunk.

A KÓROKOZÓ

A betegséget okozó vírus a PARAPOXYVÍRUS genusba tartozik, melyek törzsei között a megbetegítő képességet illetően nagy különbségek vannak. A vírus ellenálló képessége a többi himlővírushoz képest is igen nagy. Az istállóban, a porban, a berendezési tárgyakon, a gyapjúban vagy éppenséggel a ragályfogó tárgyakra rászáradva, mint például a szállító eszközök stb. akár évekig is életképes, fertőzőképes marad.

Ezzel magyarázható, hogy ha a vírust valamelyik juhászatba behurcolják, bizony nagyon nehéz tőle megszabadulni, és ott akár évekig is fennmaradhat a fertőzés.

A vírus iránt a juh, a kecske és az ember fogékony, tehát a varas szájfájás zoonózis, vagyis az állatról emberre terjedő betegségek közé tartozik.

A régebbi felfogással szemben megállapították, hogy a szarvas, a zerge, a teve és a fókák parapoxvírusa külön-külön önálló vírusok, ezek a nekik megfelelő állatfajokban a juhok és a kecskék varas szájfájásához hasonló tüneteket idéznek elő.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZÉS?

A fertőzést az állományokba rendszerint a betegségen átesett, tünetmentes juhokkal vagy kecskékkel hurcolják be, de a vírus nagy ellenálló képessége miatt – amint arról már szó esett – közvetíthetik szállító eszközök, az istálló pora, az alom, a gyapjú stb. is.

Az elléseket követően a tőgyön és a csecsbimbókon kialakult elváltozásoktól a szopós állatok tömegesen fertőződnek. Főleg a fiatal bárányok és gidák betegszenek meg.

Később a tünetek enyhülnek ugyan, de a vírus az állományban, az alomban az aklok környezetében tartósan fennmarad, ezért a betegség az odatelepített újabb állományokban is megjelenik.

Fontos tudni, hogy mivel a betegség kiállása is csak rövid ideig tartó immunitással (védettséggel) jár, ugyanaz az állat akár újból is megbetegedhet. Endemiásan (=körülhatárolt, viszonylag kis területen váltakozó mértékben előforduló fertőző betegség) fertőzött állományokban az újszülötteknek életük első néhány hetében valamelyest passzív védettsége van. (VARGA J.)

A fertőzés helye és a betegség klinikai megnyilvánulása szerint a bántalom többféle formáját különböztetjük meg.

1. Labiális kórforma, mely az ajak, nyelv, száj- és orrkörnyék, ritkán a szem vagy a torok tájékára szorítkozik.

2. Podális a csülkök közötti és a párta környéki bőrrész elváltozása.

3. Genitális a külső nemi szervek és a tőgy megbetegedése.

4. A gyapjas bőrfelületek megbetegedése a legritkább, bár hazai szerzők ilyen kórforma fellépéséről is beszámoltak. (TANYI és mtsai)

TÜNETEK

A vírus többnyire a száj nyálkahártyáján át, ritkábban a bőr sérülésein keresztül jut be a szervezetbe. Ezt követően az első elváltozások vagyis tünetek általában 3-9 napos lappangás után jelennek meg az ajakon, a száj nyálkahártyáján, a lábvégeken vagy a nemi szerveken, és csak ritkábban szorítkoznak a test gyapjúval fedett területeire. Az elváltozások nagyon fájdalmasak.

1. Az ajkakra szorítkozó alakja étvágytalansággal kezdődik, majd az ajkak bőrén, főként a szájszegletekben hol csak néhány elszórt, hol sűrűn egymás mellett borsónyi nagyságú, savót tartalmazó hólyag keletkezik, melyek később elgennyesednek, majd helyükön kisebb-nagyobb pörkök képződnek. Olykor a szemhéjak bőrén, a fülkagylókon és az orrszárnyon is megjelennek a pörkök.

E kórforma során többnyire jóindulatúan zajlik a bántalom, és a pörkök már 2-3 hét alatt nyom nélkül lehullanak.

Ha a kóros folyamat ráterjed a száj nyálkahártyájára is, a hólyagok helyén fekélyek keletkeznek, a rágás és a nyelés nehezítetté válik, a szájból pedig bűzös nyál csorog.

A szájbeli kóralak hosszas, akár hetekre elhúzódó folyamat, amikor az állatok lesoványodnak, sőt nem egyszer el is hullanak.

2. A lábvégekre szorítkozó alak során a csülök közötti bőrön vagy a pártaszélen keletkeznek előbb savóval, majd gennyel telt hólyagok.

Később ezek helyén fekélyek képződnek, melyek utat nyitnak mindazon kórokozók számára, melyek a juhok panaritiumát (büdös sántaságát) előidézik. (Lásd előbbi Lapszámunkban a részletes leírást.)

3. A nemi szervek megbetegedése során a nőivarú állatok hüvelyében a péraajkakon és a szomszédos bőrön jelennek meg a hólyagok, gennyes hüvelykifolyás kíséretében. A tőgyön és a csecsbimbókon kialakuló elváltozások miatt az anyák nem hagyják a bárányokat vagy gidákat szopni. Az esetek túlnyomó többségében az elváltozások 4-6 hét alatt gyógyulnak, a pörkök leválnak, helyük pedig többnyire hegesedés nélkül gyógyul.

Kosokon a tasak bőrén és a hímvessző makkján keletkeznek hasonló elváltozások.

A bántalom során a morbiditás (megbetegedési arány) magas, az elhullások aránya azonban rendszerint nem haladja meg a 10%-ot. (VARGA)

ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS

A szájüregre és a száj környékére kiterjedő súlyosabb elváltozások esetén ajánlják a szájüreg enyhe fertőtlenítőszerekkel való kiöblítését, és a szoptatást illetve az evést akadályozó szájkörnyéki pörkök eltávolítását, majd antibiotikumot is tartalmazó hámosító kenőcsökkel való kezelését. A gyógyszerek kiválasztásával és alkalmazásával kapcsolatban a kezelő állatorvos vagy az állatpatika gyógyszerészének ajánlása szerint kell eljárni.

A fertőzött állományokat célszerű zárt állományként tartani, abból állatot eladni, még kevésbé azonban külföldre szállítani nem szabad, mert a szállítás okozta stressz következtében a megérkezéskor az állatok egy része már beteg lesz.

Különösen fontos, hogy alapos „körültekintés után” mentes állományból vásároljunk juhokat, de ajánlatos a vásárolt állatokat két hétig a saját állománytól elkülönítve megfigyelés alatt tartani.

A bántalom megelőzésére, leküzdésére megfelelő vakcinák, oltóanyagok állnak rendelkezésre, melyek rendelése állatorvosi feladat.

AZ EMBER IS MEGBETEGEDHET

Fogékony a vírus iránt az ember is. Ismételten észleltek már megbetegedést beteg állatokkal foglalkozó egyének, különösen kecskepásztorok és juhászok, valamint laboratóriumi szakemberek és húsipari dolgozók között. Emberen a bántalom 2-4 napig tartó lázas állapothoz társuló göb-, majd hólyagképződésben mutatkozik, vagy bőrön, a kezeken vagy az alkaron, kivételesen egyebütt pl. a szemhéjakon vagy a szemöldökön. Emellett megduzzadnak a környéki nyirokcsomók is.

A hólyagok 3-4 nap múlva felfakadnak, és a keletkező fekélyek mintegy tíz nap alatt meggyógyulnak. Ha azonban főleg staphylococcusok okozta gennyesedés társul az alapbajhoz, akár 3-4 hétre is elhúzódhat a gyógyulás. (MÉSZÁROS)

A JUHOK RAGADÓS SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS OKOZTA CSÜLÖKBETEGSÉGE

A betegség rendszerint szarvasmarháról vagy sertésről terjed át juhra. Felnőtt állatokban a betegség sokszor alig észrevehető módon zajlik le. Szopós bárányokban rosszindulatú fomában fordul elő és elhullással jár.

A felnőtt juhokon sokszor első és egyetlen tünetként a körömfájás, a sántaság jelentkezik. A pártaszél enyhén duzzadt, a körömhasadékban csupán egy-két köles nagyságú hólyag, majd ezek felfakadása után hámhiány figyelhető meg.

A pártaszélen valamint a sarokvánkosokon jóval ritkább a hólyagok megjelenése, mint szarvasmarhán és sertésen. Hasonlóképpen a száj nyálkahártyáján is ritkák a hólyagok, illetőleg a hámhiányok, és ilyenek a lábvégeken is gyorsan gyógyulnak, ezért a megállapításuk nehéz.

GYÓGYKEZELÉS

A járványügyi szabályok szigorú betartása mellett kell elvégezni a csülökszaru szabályozását, a lábvég lágy szöveteiben előforduló elváltozásokat a sebészet szabályai szerint kezeljük, amint az előbbiek során már olvashattuk. A lefaragott szarurészeket gondosan el kell égetni a vírus továbbhurcolásának elkerülése érdekében. (B. KOVÁCS)

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013-ban.)

Szingapúr tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék a SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS című bejegyzésekhez

1. A világ egyik legkisebb, legsűrűbben lakott és legvirágzóbb országa 

2. "Olyan Szingapúr, mintha egy óriási kert volna" 

3. A központtól egészen közel van a kikötő 

4. A kézműves negyed 

5. Már szó esett arról, hogy a környéken számos sziget is tartozik a városállamhoz  

6/a A városban van maláj, kínai és hindu negyed, és ennek megfelelően templomaik is (1.) 

6/b A városban van maláj, kínai és hindu negyed, és ennek megfelelően templomaik is (2.) 

7. A világhírű növény- és pálmakert 

8. Senang vagy nem senang? 

 (Ha a fejezetcímekre, ún. linkre ráklikkel, a fejezet megjelenik, olvashatóvá lesz.)

 

További képekért és jegyzetekért a szerzőtől a témában kattintson ide!

 

Szingapúr 8.

 SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

Senang vagy nem senang?

Másnap reggelre a nejem már teljesen kipihenten kezdte a városnézést (akárcsak én)...

Besoroltunk az utcai forgalomba.

Gyerekzsivaj fogad egy iskola előtt. Az épületből pedig kihallatszik a nebulók angol nyelvű kántálása. Egy másik osztálynak tornaórája van az udvaron.

Szingapúr jelentős kulturális központ. Ez idő szerint az 1949-ben alapított állami egyetemen több mint 4000 hallgató tanul. Ezenkívül egy kínai egyetemen is folyik oktatás, ezt az intézményt azonban jelenleg (1995) magánosok adományaiból tartják fönn.

Az esküvőre igyekvő házaspár láttán egyik útitársunk megkérdezi, hogy a malájok annak idején mit tartottak a házasságról. Vezetőnk elmondja, hogy a szerelmeskedés ennél a népnél természetes senang volt, a misszionáriusok meg is botránkoztak azon, amit a pálmaárnyékos bambuszkunyhóikban műveltek, és ezeket az ördögi erkölcstelenségek tanyájának nevezték. A házasságukban azonban hűek,  amit a könnyű válási lehetőség is magyaráz. A házasságtörés nem senang, viszont a válás - ami csak a papnak lefizetendő pár centbe kerül - már senang. Ilyen alapon ítéli meg a nőtlenek szerelmeskedését, de kevéssé tűri a házasságtörést. Nem egy olyan eset is került bíróság elé, amikor a férj leszúrta a felesége "udvarlóját" nem törődve a súlyos következményekkel.

Ebbe a nagyáruházba bármilyen különlegességeket is ajánlott, nem mentünk be, mert már teljesen kiköltekeztünk az ajándékok vásárlása során.

A múzeumban a malájok történelmét, életét mutatták be élethű figurákon "skanzenszerűen". Ma is 15 százalék a maláj lakosság létszáma. De mit is kell érteni a senang szó alatt? Ennek magyarázatára egy híres világutazó 80 esztendővel ezelőtt írt beszámolóját fogom idézni. Tehát mit ír Richard Katz 1927-ben? A maláji senang szó lefordíthatatlan, mert az európaiból sajnos hiányzik az a fogalom, amit ez a szó megjelöl. Mélyebb értelemben a senang szócska azt az életbölcsességet jelenti, hogy miként kell igénytelenül, boldogan élni. Mi európaiak is tanulhatnánk valamit a malájoktól, mindenekelőtt azt, ami fontosabb még a folyó számlánál is, nevezetesen hogy nem csak a jövőért élni, hanem máért is - egyszóval senangnak lenni.

A maláj mindent egy szempontból néz: senang vagy nem senang! Mi például rendkívül üdvös állapotnak tekintjük, ha sok pénzt keresünk, és magas pozíciót érünk el. A maláj azonban azt tartja, hogy a sok pénz sok bosszúsággal jár, így hát nincs se pénze, se becsvágya és soha nem viszi túlzásba a munkát, melynek célja teljesen érthetetlen előtte. Ha a malájinak állást kínálnak, háziszolgának vagy kulinak akarják alkalmazni az ültetvényen, nem az az első kérdése, mint nálunk Európában, hogy mennyit fizetnek, hanem hogy senang-e! A mi szavainkra nem egészen jól lefordítva: kényelmes-e vagy sem.

Egyik vitrinben az egykori uralkodó család megjelenítését látjuk. Azt, hogy mindez manapság errefelé hogyan is realizálódik, ezen a rövid úton bizony nem tudtuk, nem lehetett kideríteni. Ezért is idéztem a nagy világutazót - persze azóta bizonyára malájiéknál is modernizálódott az életfelfogás vagy legalábbis annak a gyakorlata. Ha a szigetek dzsungeleiben nem is, de a hatalmas nyüzsgésű, modern, gazdag városállamban minden ezt bizonyítja. Vagy lehet, hogy itt a senang eredeti maláji értelmezése is modernizálódott volna? Bizony ez is lehetséges. Tessék eldönteni!

A juhok panaritiuma (ún. büdös sántaság)

A juhok csülökbetegségei

A JUHOK PANARITIUMA (ún. Büdös sántasága)

A juhok csülökbetegségeit számos szakember az egyik legelterjedtebb juhbetegségnek tartja, mely súlyos gazdasági veszteségekkel jár. Többek között csökken a beteg állatok testtömeg-gyarapodása, romlik az exportbárányok húsminősége. A beteg állatok testsúlya mintegy 10 %-kal kisebb, mint az egészséges társaiké. De csökken a termelt gyapjú minősége, és mintegy 20-25 %-kal kevesebb tejet termel a beteg állat, ugyanakkor kisebb testsúllyal születnek a bárányok, az anyák késve vagy egyáltalán nem üzekednek, súlyosabb esetekben pedig akár nagyobb számú elhullással is kell számolni.

Kialakulásában a megfelelő csülökápolás elhanyagolása mellett a kedvezőtlen higiéniai-, tartási- és takarmányozási körülmények, és olykor más fertőző betegségek (pl. juhok varas szájfájása, ragadós száj- és körömfájás) játszanak fontos szerepet.

Megismertünk néhány gyakoribb csülökbetegséget, nevezetesen a körömcső gennyes gyulladását valamint a juhok csülökirha-gyulladását, fellépésüknek előidéző okait és a gyógykezelés lehetőségét.

Ezúttal ugyancsak egy nagyon gyakori csülökbetegségről, a juhok panaritiumáról vagy más szóval ún. büdös sántaságról, a kiváltó okokról, a megelőzésről és a korszerű orvoslásáról fogunk szót ejteni.

A JUHOK PANARITIUMA (ún. Büdös sántasága)

A panaritium (ún. büdös sántaság) a juhok legelterjedtebb csülökbetegsége. A világ szinte minden országában előfordul a szakemberek több mint egy évszázada behatóan foglalkoznak a betegség kóroktanával, kórfejlődésével, a bántalom megelőzésével és orvoslásával.

A többi párosujjú állat hasonló elnevezésű betegségével megegyezően, a lábvég bőrében és a bőr alatti kötőszövetében lezajló gennyes (phlegmonósus) folyamatot minősítjük panaritiumnak.

ELTERJEDTSÉGE

Talán nincs is a világon olyan juhtartó ország, ahol a betegség kártételével nem kellene számolni. Hosszú évtizedek óta számos közlemény, tanulmány jelent meg, amely a betegség oktanával, gyógykezelésével, megelőzésének lehetőségeivel és a gazdasági veszteségekkel foglalkozik.

Példának okáért Ausztráliában már néhány évtizeddel ezelőtt 16 millió dollárra becsülték a betegség által okozott kárt évente, s ugyanez Olaszországban 1,7 millió líra volt. Az akkori Szovjetunióban a vizsgált juhállományok 10%-át találták fertőzöttnek, Jugoszlávia egyes vidékein pedig már a 15 napos bárányok fertőzöttsége is elérte a 95 %-ot (helyenként: TAMÁS-FELKAI).

Az említett szerzők 6 hazai juhtenyésztő gazdaság (31000 juh) vizsgálatakor három gazdaságot a betegségtől mentesnek találtak, a másik háromban azonban igen magas, mintegy 50-70 %-os fertőzöttséget találtak.

Sajnos saját tapasztalataim is voltak a betegség tömeges fellépését és a veszteségeket illetően. Még a pályám kezdetén történt, hogy a J-i ÁG Ságpusztai juhászatában a mintegy 1500 egyedes juhállományban a kedvezőtlen tartási- és takarmányozási körülmények, valamint a fellépett májmételykóros fertőzöttség által is legyengült állományban az ún. büdös sántaság olyan súlyos bántalomként jelentkezett, hogy az előbbiekben már ismertetett veszteségeken kívül az állomány 15%-át selejtezni kellett, de a juhászat ezen kívül is súlyos veszteséggel zárt.

Csak akkor sikerült a juhok egyedi kezelésével a bántalmat teljesen felszámolni, amikor a mételykóros fertőzöttséget megszüntettük és sikerült az igényeknek megfelelő takarmányozást rendezni, mely az állatok megfelelő ellenálló képességét helyreállította.

MI OKOZZA?

A bántalom okozója egy vaskos pálcika alakú Gram-negatívan festődő anaerob baktérium (=olyan mikroorganizmus, amely csak oxigénmentes környezetben képes szaporodni), a Dichelobacter nodosus (bacteroides). A kórokozó elszaporodását a Fusobacterium necrophorum, az Arcanobacterium pyogenes vagy a Clostridium perfringens – a csülkök közötti bőrben megtelepedő gennyesztő baktériumok egyidejű jelenléte is elősegíti. A felsorolt kórokozók patogén (=kórokozó) tulajdonságait a farmon uralkodó körülmények (az alom nedvességtartalma és hőmérséklete) erősen befolyásolhatják.

Ugyancsak kedvező feltételeket teremt a bántalom fellépéséhez az AYNAUD-féle epitheliotrop vírus (=azok a vírusok, melyek elsősorban a hámsejtekben szaporodnak el), mely a juhok ún. varas szájfájását okozza.

A betegség népies neve „büdös sántaság”, az irodalomban pedig gyakran necrobacillosis elnevezés szerepel. A betegség szórványosan, egyes állományokban azonban tömegesen, szinte járványszerűen fordul elő.

A bántalom létrejöttéhez bizonyos hajlamosító tényezők szükségesek.

KÓRFEJLŐDÉS

A juhok nedvesség által fellazított és a csülkök közötti bőrében megtelepedő gennyesztő valamint a szövetek elhalását okozó baktériumok bőrgyulladást és elhalásokat hoznak létre.

A betegség fellépésére jelentős befolyást gyakorol az állatok kora, fajtája, neme és immunállapota. Például idősebb juhokban könnyebben következik be a szarutok elválása az irhától, mint a fiatalabbakban.

Azt is megfigyelték, hogy a merinó juhok érzékenyebbek a betegségre.

Az endémiásan (=körülhatárolt területeken) fertőzött és átvészelt állományokban a betegség „megnyugszik”, a fogékony nyájakba behurcolt bántalom azonban súlyos kórképben manifesztálódik.

HAJLAMOSÍTÓ TÉNYEZŐK

Amint arról már szó esett, a betegség létrejöttéhez bizonyos hajlamosító körülmények is szükségesek. Rendszerint a különböző kedvezőtlen körülmények együttes illetve egyidejű hatása érvényesül, bár olykor egy-egy erősebben ható hajlamosító körülmény egymagában is elegendő lehet a baktériumok megtelepedésére és a kóros folyamat megindítására.

A hajlamosító okok között mindenekelőtt az állandóan nedves, fülledt alom káros hatását kell megemlíteni. A 35-40 °C-os nedves lúgos kémhatású alom a baktériumok szaporodására különösen kedvező körülményeket teremt, a kórokozók virulenciája (támadókészsége) nő.

A lábvég nedvesség által fellazított szöveteinek ellenálló képessége lecsökken, és utat nyit az előzőekben említett kórokozó baktériumok megtelepedésének.

1. A nedves fülledt alom hatására különösen a túlnőtt csülökszaru ellazul, az oldalfal túlnőtt szaruja a talp alá hajlik, üreget képez és a bejutó pangó trágya a szarutokban rothadást indít meg.

Hasonlóképpen fellazul a lábvég bőre, mely folytán a kórokozók megtelepedésére kedvező lehetőség nyílik.

2. A hodály levegőjének magas hőmérséklete rendszerint együtt jár a relatív páratartalom túlzott növekedésével. Ha ilyen körülmények között az állatok még zsúfoltan is vannak elhelyezve, akkor számítani lehet rá, hogy az állandóan nedves, lúgos kémhatású alom miatt csökken a juhok általános valamint a lábvég szöveteinek helyi ellenálló képessége.

3. A csülökszaru szabályozásának az elmaradása egyrészt annak rendellenes terhelésével, másrészt a szaru rothadását előidéző szennyező, fertőző anyag megtapadásával jár.

4. Jelentős szerepe lehet a legelő talajának, talajminőségének is, ugyanis a tavaszi és őszi esőzések idején a sár felpuhítja a lábvég bőrét, majd az ujjak között beszáradó sár mechanikusn sérti a bőrt. Így alakul ki a juhászok által „sársántaságnak” nevezett kórkép.

5. A köves egyenetlen talaj ugyancsak hasonló következményekkel és sérülésekkel jár.

6. A juhok varas szájfájását előidéző Aynaud-féle vírus által a pártaszél bőrében létrehozott hólyagok és hámhiányok ugyancsak jó megtelepedési- és szaporodási feltételeket biztosítanak a gennykeltő baktériumok, főleg a Necrosis bacillus számára.

7. Amint már említettük, jelentős szerepet játszik a bántalom fellobbanásában a szervezet ellenálló képessége. Részben a szervezet jó ellenálló képességével, részben pedig a baktériumok csökkent virulenciájával magyarázható, hogy a csülkök közötti bőr, valamint a párta bőrének sérülésein keresztül bejutó bakteriumok nem minden esetben idéznek elő panaritiumot.

Más esetekben viszont, ha csökkent az ellenálló képesség, még a sértetlen bőrön át is kerülhet be annyi kórokozó csíra, amennyi a lábvég szöveteiben betegséget indít meg.

8. Amint azt a ságpusztai esetben is láttuk, a megfelelő, az állatok igényeit kielégítő takarmányozás nagyon jelentős tényező az állatok ellenálló képességének fenntartásában.

Következésképpen a takarmányozás hiányosságai, mint pl. az A- és C-avitaminózis, a nyomelemek hiánya, továbbá a kalcium és foszfor egyensúlyának zavara jelentős hajlamosító tényező. Az A- és C-vitamin hiánya esetén csökken vagy teljesen meg is szűnhet a bőr fehérjéinek újraképződési folyamata. Ezt bizonyítja, hogy a vizsgálatok szerint a panaritiumos juhok vérének a Ca-tartalma jelentősen csökkent.

9. Kedvező lehetőséget teremt e betegségnek a levegő túlzottan magas hőmérséklete is, mert a rekkenő hőség felborítja az állatok hőszabályozását.

A panaritiumot előidéző és lefolyásában szerepet játszó sokféle tényező nagymértékben befolyásolják a betegség klinikai képét és a bántalom lefolyását.

TÜNETEK

1. A betegséget mozgászavar kíséri. A csülkök közötti bőr heveny gyulladása miatt a lábvégek fájdalmasak, a juhok sántítanak. A beteg juhok nem szívesen mozognak, térdelve vagy ülve esznek.

2. A hosszan tartó szeptikus folyamat és a hiányos táplálkozás miatt az állatok leromlanak, sőt elhullásra vezető szövődmények is felléphetnek.

3. A beteg anyák étvágytalanok, elapasztank, ami gyakran a bárányok eléhezéséhez vezet és elhullással jár.

4. A beteg lábvégek, a lágy részek és a szaru elbomlása miatt igen bűzösek. A szarutok és az irha között kenőcsös, bűzös anyag halmozódik fel.

5. A bántalom többnyire csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a csülökirhára is ráterjed, és az irhanekrózis (sejtek, szövetek elhalása) folytán a szaruszegély az irhától elvált. Az elvált szaru alól híg és zavaros vagy sűrű, kenőcsszerű, esetleg gennyes, többnyire bűzös váladék ürül, és az állat súlyosan sántít.

6. A heveny gyulladások kezdetén – különösen amikor mélyreható elhalások keletkeznek – a súlyos fokú megterheléses sántaság mellett a betegek lázasak, bágyadtak, étvágytalanok, sokat fekszenek és lesoványodnak. Az ilyen beteg birkák a nyájtól elmaradoznak, fekve legelnek, különösen akkor, ha egyidejűleg több végtag betegszik meg.

7. A hosszan tartó betegség miatt a csülkök deformálódnak, hosszúra nőnek, felfelé görbülnek, gyűrűzöttek, fénytelenek lesznek, és nem egyszer a lábvég ízületeiben olyan elváltozások keletkeznek, amelyek miatt az állatok a bántalom megszűnése után is sánták maradnak.

8. A régóta fennálló megbetegedés gyakori tünete a talpfekély. Ez azért alakul ki, mert a talp irhájának elhalása esetén a talp szarujának termelése megszűnik, így a régi szaru lekopása vagy mesterséges eltávolítása után a talpszaru nem tud pótlódni. Nem egyszer találkozni fertőzött állományban olyan egyedekkel, amelyekben a panaritium egyéb tünetei már hiányoznak és csak a talpfekély utal a lezajlott bántalomra.

MEGELŐZÉS

1. Bármilyen megelőző és gyógyító beavatkozás hatékonyságának az előfeltétele , hogy a juhokat száraz területre vagy száraz alommal fedett ólakban helyezzük el. Kerüljük a nedves, tüskés, köves, sáros legelőket. Az ólak kijárata és az itatók körüli tócsákat meg kell szüntetni.

2. A csülökszaru szabályozására évente legalább kétszer sort kell keríteni.

3. A juhállomány megfelelő ellenálló képességéhez nagyon fontos a mennyiségileg és minőségileg kielégítő takarmányozás.

4. Vásárlás előtt meg kell győződni arról, hogy az állatok lábvégei egészségesek-e. Célszerű a vásárolt juhokat 30 napig elkülönítve tartani.

5. A betegség megelőzésében kedvező eredményeket értek el a szuperfoszfátos alomkezeléssel. Ennek az a lényege, hogy 2-3 naponként szuperfoszfáttal behintik az almot valamivel erősebben, mint amikor a műtrágyát a földre szórják. Négyzetméterenként kb. 5 dkg szuperfoszfátot kell használni. A szuperfoszfátra azonnal vékonyan szalmát kell borítani, nehogy a juhok a szuperfoszfátból nagyobb mennyiséget megegyenek.

ORVOSLÁS

1. A legelső feladat az állomány egyedenkénti átvizsgálása. A meglazult szaruval együtt el kell távolítani az elhalt szöveteket is. Nagyon fontos, hogy az így lefaragott szarurészeket összegyűjtsük és megsemmisítsük, mert azok igen nagy mennyiségű fertőző anyagot tartalmazhatnak.

2. Ezután a megtisztított lábvégeket valamilyen antibiotikumot tartalmazó gyógyszerrel kezeljük. Jól bevált a recept nélkül kapható panaritium elleni kenőcs. Összetétele az alábbi: Rp. Acidi salicylici, Cupri sulfurici aa gta 200.0, Formaldehydi soluti gta 30.0, Vaselini albi, Cerae lanae aa ad gta 1000.0. Mf. unguentum! DS: Panaritium elleni kenőcs, juhok büdös sántasága kezelésére.

3. A felületes bőrsérülések helyi kezelésére alkalmas a KUBATOL spray, mely a dezinfekciós hatása mellett folyékony kötszernek is tekinthető. Az elváltozott területet kb. 15 cm távolságból két ízben kell a spray-vel lefújni. Az egészséges és enyhe tüneteket mutató állatokat 5-10%-os formalinos fürdőn szokták áthajtani.

4. A súlyosabban beteg állatoknak ajánlatos antibiotikumos injekciót adni, melyre alkalmas többek között pl. a Tetravet inj., mely oxytetraciklint tartalmaz. Újabban ausztrál szerzők az erythromycint találták a leghatásosabbnak, mely GALLIMYCIN 200 inj. néven van gyógyszertári forgalomban 50 milliliteres kiszerelésben. Úgy találták, hogy már egyszeri kezelés után, amikor 10mg/ttkg adagban applikálták a gyógyszert, 14 nap múlva a kezelt állatok 80%-a meggyógyult. Az injekció állatorvosi rendelvényre kapható.

5. A több lábon súlyos elváltozásokat mutató, rossz általános állapotban lévő állatokat mielőbb ki kell selejtezni.

6. Nagyon fontos, hogy az előbbiekben részletesen ismertetett hajlamosító körülményeket kiiktassuk, és a csülökszaru szabályozását a fentiekben leírt módon rendszeresen, évente kétszer elvégezzük.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából 2013-ban a Kistermelők Lapjában.)

Szingapúr 7.

SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

A világhírű növény- és pálmakert

Meglátogattuk a sziget világhírű növény- és pálmakertjét - a Mennyországból egy darab! Csodálatos szépségű...

A hegyes-völgyes kertben Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália növényritkaságai, főleg pálmafái vannak itt együtt. Középen egy nagy tó terül el, melyen a felséges Viktória Régia méteres levelei és virágai "úszkáltak" gyönyörű pompájukban.

És az élő növényekből kialakított állatformák, valamint emberek, házak és sok-sok figura mesterien formált alakzatai.

A kert közepén néhány ketrecbe zárt, elkényeztetett állat csodálkozott ránk. Közöttük egy szemtelen, fekete majom meg is dobált bennünket.

Szingapúr 6/b

 SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

 A városban van maláj, kínai és hindu negyed, és ennek megfelelően templomaik is (2.)

Lefényképeztem a cifrára pingált és démonnal védett kereskedőházat, de többet nem tudtunk meg róla.

A kínai negyedben vagyunk. Hirdetések mindenütt, minden mennyiségben, még az útszéli fákon is díszelegnek.

Mi is sorba állunk, hogy bemehessünk egy tao templomba.

A szentély magasan kiemelkedik a kínai házak felett.

A jövendőt megmondó kis pálcikákat árusító templomszolga szerencsére elaludt, így nem kellett vásárolni, nem tudta ránk tukmálni, de a templomnak szedendő dollárost is megspóroltuk.

Odabent az "oltáron" érdekes kép tárult elénk, melynek jelentését sajnos nem mondták el, de az emelvény előtt kis tálkákon ott voltak a hívek által hozott ajándékgyümölcsök. Aki a templomba jön, annak ugyanis illik ajándékot hozni.

De mit is jelent a tao? A kínai filozófia egyik alapfogalma "helyes út" vagy "mennyei út". A taoisták számára az élet és a halál csak az abszolút tao két szakasza vagy megnyilvánulása. Ebből következik, hogy az életet a természettel harmóniában kell élni. Az ilyen élet derűje éles kontrasztban áll a szolgálatban eltöltött élet konfuciánus felfogásával...

Búcsúzás előtt volt miről "meditálnunk", hiszen ránk zúdult a sok információ, közben pedig kipróbáltuk az ülőalkalmatosságokat.

Szingapúr 6/a

 SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS

 A városban van maláj, kínai és hindu negyed, és ennek megfelelően templomaik is (1.)

Órákig is el lehetne gyönyörködni ebben a szép, csodálatosan megépített hindu templomban. A városban van maláj, kínai és hindu negyed, és ennek megfelelően templomaik is.

Levesszük a cipőnket, szabadon bemehetünk és kedvünkre fényképezhetünk is a hindu templomban. Vezetőnk néhány szóban elmondja a hinduizmus lényegét. A többi világvallással ellentétben nincsen számon tartott alapítója a hinduizmusnak. Eszerint az egész mindenséget egyetlen örök, végtelen, változatlan és egységes szellemi tényező alkotja. A dolgok, élőlények csupán ennek megjelenési formái.

E vallás társadalmi oldaláról az indiai feudalizmust fejezi ki, mindenekelőtt a kasztrendszer megváltozhatatlanságát, szellemi téren pedig a lélekvándorlást. Fő istenségei: Brahma, az alkotó, Visnu, a megtartó és Síva, a pusztító, megújító.

Az ideológiája szerint mindenkinek a kasztja előírásait kell teljesíteni, ezért jutalmul a következő életében magasabb kasztban születik újjá. A bűnösök azonban alacsonyabb kasztban, sőt akár állati alakban reinkarnálódnak - tartják.

Minden tettnek (karma), sőt gondolatnak elkerülhetetlen következménye mindenek előtt az, hogy a cselekedetek túlvilági jutalmának vagy büntetésének lejártával újból kénytelen megszületni az egyén. A születések forgatagából való szabadulás a végső jutalom, a Nirvána.

A hinduizmusban fennmaradt a bálványimádás, valamint az állatok, különösen a tehenek és a majmok, növények (pl. lótusz), a folyók és hegyek tisztelete. A vallásos gyakorlat részei az isteneknek való áldozás, az ősök kultusza és a szent helyekre való zarándoklat. A hinduizmuson belül számos változat, szekta alakult ki (pl. a szikeké stb.) - hallottuk dióhéjban a rövid látogatásunk során, amíg körülnéztünk. Persze érdekes lett volna, ha a sok-sok számunkra különös szobor, kép, no meg a félmeztelen egyházik ember tevékenységéről is részletesebb tájékoztatást kapunk, erre azonban a szoros program miatt nem volt lehetőség.

Hatalmas épület a muszlim mecset. A városállam lakóinak az adatok szerint több mint 15 százaléka muszlim vallású, de tudjuk, hogy a világon 1-1,2 milliárdra tehető a számuk. Sajnos a mecsetbe nem tudtunk bemenni, csupán az udvaron lévő mosakodó alkalmatosságokat láttuk.

Annyit elmondtak, hogy a vallási jog szerint az öt legfontosabb istenükkel szembeni kötelesség, tehát a "vallás oszlopai" a következők:

1. A naponta többször elmondandó hitvallás (saháda).

2. Napi ötszöri imádkozás, amit tisztálkodásnak kell megelőznie (szalát).

3. Vallási adó (zakát) megfizetése.

4. A böjt betzartása a böjthónapban (ramadán). Amikor is napkeltétől napnyugtáig nem szabad enni, inni, dohányozni, tilos a szexuális élet.

5. Mekkai zarándoklat (hádzs) annak, aki megteheti.

Mindezen felül minden muszlim számára kötelező a szent háború (dzsihád) segítése.

A muszlim nőknek a fejüket be kell kötni, helyesebben a hajukat. A maláji hölgy ugyancsak a mecset kapujánál várakozik a kislányával.

Szingapúr 5.

SZINGAPÚR: SIMHAPURA, AZAZ OROSZLÁNVÁROS
Már szó esett arról, hogy a környéken  számos sziget is tartozik a városállamhoz 
 

Függővasúttal megyünk egy kisebb maláj szigetre, és meglátogatunk egy cölöpökre épült falut. Közben a kísérőnk ezekről az őserdőkkel borított szigetekről mesélt hátborzongató történeteket. Elmondta, hogy akár egy évszázaddal ezelőtt is még fura világ uralkodott errefelé. Nemcsak a maláj kalózok, de egyik-másik szigeten a vad, barbár őslakók miatt is. Olyan is előfordult, hogy az őslakosok felhizlalták a megvásárolt, elrabolt vagy éppenséggel harcban elfogott, foglyul ejtett embereket, majd élve megsütötték, s miközben jót lakmároztak belőlük, vidám mulatságot tartottak.

Néhány évvel előbbi szingapúri látogatásunk során a Tigris Balzsam Kertben élethű viaszfigurákon sok-sok szintén hátborzongató, véres jelenetet láttam az itteni életről és a kegyetlenkedésekről. Ellátogattunk egy faluba, ahol mostanság is cölöpházakban élnek az emberek. Nekünk furcsa, de persze érdekes volt. És csodálatos élményt nyújtott az őserdő!

Mielőtt betértünk a nagyszerű dzsungelbe (ahol már nem tudtam fényképezni), egy "páros" képet készítettünk a nejemmel. A sűrűségbe egy nagyon keskeny, kavicsos úton haladtunk, amit az angolok építettek. Kétoldalt magas, dús növényzet össze-visszanőve. Bambusz, páfrány, kúszóindával összekötözött fák körülövezve mimózabokroktól, amelyek remegve csukták be leveleiket, ha hozzáértünk. Egy vad kenyérfa csúcsáról, mint méretes barna tokok, lógtak le az alvó bőregerek. A hatalmas bambuszok 30 méter magasra is megnőnek. Óriási szárukon éppen egy barna majom kúszik a magasba. Megáll. Minket figyel! Tudni kell, hogy vajon ki jár ilyenkor errefelé megzavarva a dzsungel nyugalmát. Egy kaméleon is kíváncsi, és bámészan forgatja a golyószemeit. Valahol a közelben fütyül egy madárka, mint valami suszterinas, egy másik pedig kellemesen trillázik. A kígyóval vigyázni! - mondja vezetőnk. Érdekes, izgalmas út az őserdőben... Egy igaz, hogy kannibálokkal sehol sem találkoztunk. Bizonyára a modern kor őket is elsöpörte.

Az utcákon a gyerekek örömére már itt is megjött a Mikulás.

Nézzük, mit kell tudni még Szingapúrról! Államformája egykamarás törvényhozású, többpártrendszerű köztársaság. Államfő az elnök, akit a parlament választ 4 évre. Ő nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait. Az 58 képviselőből álló egykamarás parlamentet 5 évre választják.

Területe 581,5 négyzetkilométer, lakossága körülbelül 4 millió. Államvallása nincs. A Maláj-félsziget déli csücskénél a 42 km hosszú és 22 km széles városállam a Szingapúr-szigeten, valamint 59 környező kis szigeten terül el. Népességének 77,7 százaléka kínai, 14,2 maláj, indiai és sri-lankai, 7,1 pedig egyéb. Hozzávetőleg 40 ezer európai él a szigeten.

És milyen a vallási megoszlás? Az adatok szerint buddhista-taoista 53,9, muzulmán 15,4, felekezeten kívüli 14,5, keresztény 12,6, hindu pedig 3,6 százalék.

Melyek a hivatalos nyelvek? Az angol, kínai (mandarin), maláj és a tamil. A születéskor várható időtartam férfiaknál 72, nőknél 77 esztendő. A hadsereg összlétszáma 55500 fő. Minden 18 év feletti polgárnak kell munkahellyel rendelkeznie. Szerencsére majdnem mindenkinek akad is munka.

A sertés csülökbetegségei I.

A SERTÉS CSÜLÖKBETEGSÉGEI (LÁBVÉGBETEGSÉGEI) I.

A csülökbetegségeket ismertető sorozatunk során – előbbi lapszámainkban – megismertük a szarvasmarha, juh és kecske csülökbetegségei által okozott súlyos gazdasági veszteségeket, a bántalmak tüneteit, orvoslásukat és a megelőzés lehetőségeit. Azt is megjegyeztük, hogy a csülökbetegségek megelőzése megfelelő odafigyeléssel megvalósítható nagyon fontos feladat.

Ezúttal a sertések lábvégbetegségeiről fogunk szót ejteni, melyek ugyancsak a nagyon gyakori bántalmak közé tartoznak és igen érzékeny gazdasági veszteséget idéznek elő. A sántikáló, étvágytalan, takarmányt rosszul értékesítő hízónál elhúzódik a hizlalási idő, megdrágul a hizlalás, a tenyészkoca kevéssé törődik a malacaival, csökken vagy elapad a tej, az állat idő előtt selejtezésre kerül stb. A továbbiakban minderről részletesebben fogunk beszélni és ismertetjük a sertések csülökbetegségeit, valamint azok tüneteit, az orvoslás és megelőzés lehetőségeit.

MI IDÉZHETI ELŐ A SERTÉSEK OLYKOR TÖMEGES LÁBVÉGBETEGSÉGEIT?

Előre kell bocsátani, hogy a sertések oly nagy gyakorisággal előforduló lábvégbetegségeit (csülökbetegségeit) elsősorban a nem megfelelő tartási és elhelyezési körülmények váltják ki, de annak súlyosságában és elterjedtségében jelentős szerepet játszanak a higiéniás körülmények, a takarmányozási viszonyok, az anyagforgalmi zavarok, és nem utolsósorban a sertés lábainak a tartással és örökléssel kapcsolatos szerkezeti szilárdsága is.

A betegség kialakulásának egyik nagyon gyakori oka az alom nélküli, kemény, érdes, rugalmatlan, egyenetlen felületű padozat, mely csülökbetegségekre, a lábvégeken folytonossági hiányok, sérülések, zúzódások keletkezésére vezet. Ugyancsak fontos prediszponáló körülmény a csülök ápolásának az elhanyagolása.

A klinikailag beteg vagy éppenséggel tünetmentes, de baktériumokkal fertőzött úgynevezett baktériumgazdákból származó bélsár, vizelet, orrváladék vagy a feltört tályogokból szivárgó genny a padozat hézagaiban, repedéseiben összegyűlik, és különösen kedvező körülmények teremtődnek azok elszaporodásához. Ezek főként gennyesztő csírák (corynebakteriumok, streptococcusok, staphylococcusok stb.), melyek nemcsak helyi gyulladásos gennyes folyamatok kialakulásához vezetnek, de a későbbiek során a legkülönfélébb szervekbe is eljuthatnak, és ott megtelepedve gennyes áttéteket idézhetnek elő.

MIBŐL ADÓDIK A GAZDASÁGI VESZTESÉG?

1. A bántalom következtében romlik a hízók takarmányértékesítése, elhúzódik a hizlalási idő, megdrágul a hizlalás.

2. A tenyészkocák tejtermelése csökken vagy elapad, a fájdalom miatt nyugtalan kocák ráfekszenek és megnyomják a malacaikat.

3. A tenyészkocák idő előtt selejtezésre kerülnek.

4. A kanok elveszítik a fedezőkedvüket.

5. Az étvágyuk csökkenése következtében a fájós lábú állatok általános állapota leromlik.

6. A végtagbetegség miatt nem egyszer az állat kényszervágása válik szükségessé, a gyakori gennyes elváltozások miatt pedig a hús legtöbbször kobzásra kerül.

7. Az alom nélküli érdes vagy kitöredezett padozat káros hatása már szopós malacokon jelentkezik. A malacok a szopás alkalmával fekvő helyzetben a lábtőre támaszkodnak, amikor a padozattal érintkező bőrfelületük erősen súrlódik, ami horzsolásokra, karcolásokra, olykor kórokozókkal történő fertőzésekre vezet.

SAJÁT TAPASZTALATOK A GYAKORLATBÓL

Annak idején B. KOVÁCS professzor ajánlása és útmutatása szerint másfél évig gyűjtöttük a kocák és hízók selejtezésének okait és a gazdasági veszteségeket különös tekintettel a végtagbetegségekre az évente 6000 hízókibocsátású, általam ellátott m-i komplex sertéstelepen.

Azt tapasztaltuk, hogy a legsúlyosabb veszteség a tenyészkocák selejtezéséből, kényszervágásából és elhullásából adódott. AZ értékelt másfél év alatt a 89 kényszervágott tenyészkoca közül 53 esetben (84,3%) a végtagbetegség vagy ennek szövődménye volt a kényszervágás oka, de a fenti időszakban selejtezésre került 109 tenyészkoca közül is mintegy 22 egyedet (20%) a végtagbetegség miatt kellett kizárni a tenyésztésből.

A hízóállományban a veszteséget elsősorban nem a kényszervágások vagy elhullások magas számában kell keresni, hanem az étvágy csökkenésében és a gyengébb takarmányértékesülésben, az egy kg élősúly előállításához szükséges takarmány emelkedéséből és a hizlalási idő meghosszabodásából adódó veszteségekben.

Amíg az egészséges hízók napi súlygyarapodása a telepen általában 500 gramm körül mozgott, addig a végtagbetegséggel terhelt hízóállományban ez 479 gramm. A nagyszámú végtagbetegség esetén a szokásos 3,96 helyett 4,67 kg-ra emelkedett az egy kg élősúly előállításához feletetésre került sertéstáp mennyisége, nőtt a fel nem hizlalható egyedek száma.

Az Olvasóink ugyancsak gyakran kérnek tanácsot azzal a panasszal, hogy a hízók vagy főként más előrehaladottan vemhes kocák sántítanak, „fáj a lábuk”, elveszítették az étvágyukat, csak pazarolják a takarmányt. Legtöbbször valamiféle „hiányra” vagy csontlágyulásra gondolnak, megváltoztatják a takarmányt, azt vitaminokkal, ásványi sókkal is kiegészítik, de nincsen javulás. Bizony legtöbbször kiderül, hogy a csülökszaru megbetegedése okozta a bajt.

MELYEK A LEGGYAKORIBB CSÜLÖKBETEGSÉGEK?

A GAZDA TEENDŐI

Amikor a sertés sántítani kezd, nagyon alaposan nézzük meg a csülökszarut, hogy nincs-e rajta repedés, nézzük meg a csülökszaru kopását, és a sarokvánkosokat is. Vizsgáljuk meg, hogy nem duzzadt-e a pártaszél vagy megnyomáskor nem jelez-e fájdalmat az állat (panaritium stb.), végül pedig hogy nem duzzadtak, fájdalmasak-e a csülökízületek. Ez azért is fontos, mert a szarurepedés vagy panaritium következtében kórokozók juthatnak be az ízületek üregébe, ahol gyulladásos gennyes folyamatokat indíthatnak meg.

A CSÜLÖKSZARU REPEDÉSE

A szarurepedés klinikai tünetei helyi elváltozásokból és mozgászavarból tevődnek össze. A bántalomra az hívja fel a figyelmet, hogy a sertés állás közben behajlított ízületekkel pihenteti a beteg végtagját, és kötött a mozgása. Állás közben sokat tipeg, sokat fekszik, és gyakran lábtőre ereszkedve fogyasztja el a takarmányát. Az étvágya csökken és a beteg általános állapota, kondíciója mindinkább romlik.

Amikor a lábvéget alaposan szemügyre vesszük, a helyi tünetek jól felismerhetők. A hegy-, az oldal- vagy éppenséggel a sarokfalon különböző hosszúságú sima vagy egyenetlen szélű folytonossághiány (repedés) látható. Nyomásra az egymás melletti repedési szélek elmozdulnak, és ekkor az állat fájdalmat jelez.

Olykor a repedésből vér, savó vagy genny ürül, és a repedés szomszédságában a pártaszél kis fokban duzzadt, meleg és fájdalmas lehet. Gyakori szövődmény a heveny savós vagy gennyes irhagyulladás, de nem egyszer szövődményként akár panaritium is kialakulhat.

MI OKOZZA?

1. A leggyakoribb ok a szarutok kiszáradása. Ilyenkor a szarutok merevebb, rövidebb, keskenyebb lesz, elveszíti a rugalmasságát, és hajlamossá válik a megrepedésre. Ehhez tudni kell, hogy normális körülmények között a sertés csülökszaruja 18% vizet tartalmaz és ehhez még kb. 15%-nyit tud magába szívni. Ilyenkor éri el a szaru a legkedvezőbb rugalmasságát. Érdekes megfigyelés, hogy a száraz, csapadék nélküli időjárás esetén növekszik a csülökszaru repedésében szenvedő sertések száma.

2. Amikor a csülökszaru kopása nincs arányban a növekedésével, és annak hegyfali része túlnő, gyakran bekövetkezik a szarurepedés.

3. A kemény és érdes padozat által fokozottan koptatott, elvékonyodott szarufal szintén könnyen reped.

4. A hajlamosító tényezők közé sorolható a nagyobb testsúly is. A súlyosabb, jó kondícióban lévő tenyészállatokon gyakoribb a szarurepedés, mint a gyengén tápláltakon illetve a süldőkön.

A kezdetben hajszálvékony és szabad szemmel nem is látható repedések később mélyebbekké, hosszabbakká és szélesebbekké, s ezzel jól láthatókká válnak.

MEGELŐZÉS, ORVOSLÁS

A szarurepedés megelőzhető, ha a sertéseket a higiénia általános szabályainak megfelelően tartják, és a csülkeiket ápolják, szabályozzák.

A megelőzést és a gyógyítást szolgálja, ha az állatokat megfelelő padozatú helyen tartjuk, és a szaru túlzott kiszáradását locsolással megakadályozzuk.

A csülökszaru vízfelvevő képessége sokkal nagyobb fokú és gyorsabb. mint a vízleadása. A 6-7 nap alatt elveszített vízmennyiséget szobahőmérsékleten áztatással már egy nap alatt pótolni lehet. A csülökszaru víztartalma és rugalmassága az időjárástól és a talajviszonyoktól függően rendszeres fürösztéssel biztosítható. Erre a célra a betonozott fürdő (úsztató) medence szolgál, amelyet az állategészségügyi követelmények figyelembevételével úgy kell megépíteni, hogy vizét szükség szerint cserélni lehessen, továbbá hogy a medence le- és feljáró lejtési szöge a 15-20 fokot ne haladja meg. Ugyancsak fontos követelmény, hogy a medence le- és feljárójánál az állatok csúszását gátló rovátkák 2-3 cm magasak és lekerekítettek legyenek. Száraz meleg nyári napokon az állatok számára legalább fél-egy óra fürdést biztosítsunk.

Az elmondottakból következik, hogy a tartósan magas hőmérséklet és a száraz padozat csaknem olyan káros lehet, mint amikor állandóan sárban és trágyában van az állat.

Utóbbi esetben azonban a csülökszaru túlzottan felpuhul, a csülök közötti bőr kipállik, a pártaszél bőrének ellenálló képessége csökken, a külső traumákkal és a baktériumokkal szemben.

A csülökszaru kellő víztartalma és rugalmassága az időjárástól és a talajviszonyoktól függően rendszeres fürösztéssel, locsolással megfelelő szinten tartható.

A bántalom megelőzésére ugyancsak fontos a csülökszaru megfelelő szabályozása. A tenyészállatok jártatása, mozgatása nemcsak a természetes szarukopással, hanem a szaru rugalmasságának a növelésével is hozzájárul a baj megelőzéséhez.

Értékes tenyészállatokon a súlyos szövődményes eseteket megfelelő műtéti eljárással lehet gyógyítani, ez azonban már állatorvosi feladat.

A CSÜLÖKSZARU HIÁNYOS KOPÁSA

A rendellenesség nemcsak a nagyüzemi, hanem a kisgazdaságokban is nagyon gyakran előfordul, mely a nem megfelelő tartási viszonyokra, olykor tenyésztési hibákra vezethető vissza. Különös kórtani jelentősége van az istállópadozat minőségének.

Főként ott fordul elő, ahol a tenyészállatoknak nincs megfelelő mozgásterük, mozgatásuk, jártatásuk hiányos vagy az istálló padozata nem megfelelő minőségű, de amint már említettük, a tenyésztési hibák is hajlamosító okként szerepelhetnek.

A túlnőtt, hiányosan kopott csülökszaru olykor jelentős hosszúságot érhet el. Ilyenkor:

1. A csülök felhajlik, papucsszerűvé válik.

2. A kétoldali túlnőtt csülkök ollószárak módjára keresztezhetik egymást.

3. A túlnőtt szaru letörhet.

4. A túlnövés miatt az ujj állása megváltozik, az ujjízületek rendellenesen terhelődnek, a talpi felületen a súlyt elsősorban a kevéssé ellenálló sarokvánkos viseli.

5. Mindezek a rendellenességek pedig elősegítik ízületi bántalmak és szeptikus folyamatok kialakulását.

Amint erről már szó esett, a túlnövés miatt az ujj állása megváltozik, az ujjízületek rendellenesen terhelődnek, és a talpi felületen a súlyt elsősorban a kevéssé ellenálló sarokvánkos viseli.

MEGELŐZÉS – ORVOSLÁS

A csülökszaru túlnövésének megelőzése a sertések rendszeres jártatásával lehetséges. A tenyészsertések homokos talajon, zárt jártatópályán való tervszerű aktív mozgatásával mindazok a kedvező feltételek megvalósíthatók, amelyektől éppen a zárt tartási rendszer fosztotta meg azokat. (TAMÁS)

A nagy fokban túlnőtt szarut egyedi kezeléssel kell szabályozni, mégpedig minél előbb, megelőzve így a bántalomra utaló (sántaság stb.) vagy a kóros szövődmények kialakulását.

Hegyfalon és oldalfalon szövődményes szarurepedés (a szarut bőséges, gennyes váladék szennyezi)

Érdes padozat által okozott sérülések szopós malacon 

Túlnőtt csülök, felhajlott a talpszaru, sérült

Feltűnő mértékben túlnőtt csülökszaru

(A cikk meglenet dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2013-ban.) 
Folytatjuk a sertés csülökbetegségeit:
A sertés csülökbetegségei II.