TÁMAD
A VESZEDELMES SERTÉSBETEGSÉG, A PRRS?
S.
Jánostól kaptam a telefonhívást Karcagról, aki elmondta, hogy a
napokban látta a televíziós híradóban, hogy több helyen is
„fellépett” egy különös nevű fertőző sertésbetegség, a
PRRS az országban. Már régi tenyésztő, de erről a betegségről
még nem hallott. Több kocás tenyészete van, főként választási
malacok forgalmazásával foglalkozik. Szeretné tudni erről a
betegségről, hogy milyen tünetekben mutatkozik, hogyan történik
a fertőzés, és miként lehet megelőzni, vagyis ellene védekezni.
Miután
súlyos gazdasági veszteséget okoz ez a bántalom, mely
jelentőségénél fogva a sertésállományok kívánatos, ún.
NÉGYESMENTESSÉGE (brucellózi-leptospirózis-PRRS és Aujeszky-féle
betegség) körében is szerepel, szívesen teszek eleget Olvasónk
kérésének, és Lapunk hasábjain ismertetem a legfontosabb
tudnivalókat a bántalomról. A téma bizonyára közérdeklődésre
tarthat számot a sertéstenyésztők széles körében.
A
SERTÉS REPRODUKCIÓS ZAVAROKKAL ÉS LÉGZŐSZERVI TÜNETEKKEL JÁRÓ
SZINDRÓMÁJA
(PRRS = porcine reproductive respiratory syndrome)
Röviden
összefoglalva a PRRS a sertés magzatkárosodással, többnyire
koraelléssel és légzőszervi tünetekkel járó, gyorsan terjedő,
vírus okozta fertőző betegsége (DONE és mtsai 1996).
TÖRTÉNET
A
betegséget először 1987-ben írták le az Egyesült Államokban. A
fertőzés néhány hónap alatt nagyon gyorsan elterjedt a
sertéstartó államokban és még ugyanezen évben megjelent
Kanadában is, ahol szintén rohamosan terjedt tovább.
Alig
három esztendővel később, 1990-ben megjelent Európában is,
nevezetesen Németországban, és úgy, mint az amerikai kontinensen
ezúttal is rendkívül nagy terjedőképességet mutatott.
1991.
tavaszán már Belgium, Hollandia és Spanyolország is fertőzötté
vált. Ugyancsak 1991. tavaszán felütötte a fejét
Nagy-Britanniában, de októberben már Franciaországban is
megjelent. 1992-ben átterjedt Dániára, a következő esztendőben
Görögország és Ausztria, 1995-ben pedig a Cseh Köztársaság is
fertőzötté vált.
Még
a kilencvenes évek elején megállapították Dél-Koreában és
Japánban, majd Dél-Kelet-Ázsia több országában is. Amint
látjuk, egy rendkívül agresszíven terjedő bántalomról van szó.
A
PRRS okozta fertőzés világszerte napjaink egyik legnagyobb
gazdasági kárt okozó tényezője a sertéstartásban. Egyes
felmérések kb. 6-7 dollár/kibocsátott hízó összegre becsülik
az ehhez kapcsolódó kárt, ami egy átlagos 1000 kocás telepnek
(évi 20000 hízó kibocsátással számolva) kb. 30 millió
forint/év veszteséget jelent, és ez az összeg nem tartalmazza az
immunszupresszióval összefüggésben felerősödő egyéb fertőző
ágensek okozta kárt (streptococcus suis, Mycoplasma hyopneumoniae
stb.) (RÉVÉSZ, 2013.).
A
magyarországi árutermelő állományok többletköltségei még a
legóvatosabb becslések szerint is vágóállatonként – a 2006-os
hazai adatok szerint – 1500 Ft körüli összegre tehetők a PRRS
fertőzöttség következtében. A veszteség elsősorban a malacok
fejlődésének elmaradásából, a rossz takarmányértékesítésből,
a gyógyszeres költségek megemelkedéséből, a kocák vetéléséből
és a szaporodásbiológiai következményekből adódnak.
Korábban,
míg a betegség okozóját nem tudták meghatározni, számos névvel
illették a tünetegyüttest. Először „rejtélye
sertésbetegségnek” (X disease) nevezték, majd miután az esetek
egy részében hiperémiás és cianotikus bőrelváltozások
figyelhetők meg a fülvégen, az orron és a farkon, a sertés „kék
fül betegsége” elnevezéssel illették. Jelenleg a hivatalos neve
a jelentkező tüneteket figyelembe véve „A sertés járványos
vetélése és légzőszervi szindrómája, a PRRS”.
A
KÓROKOZÓ
A
kórokozó az Arteviridae családba tartozó, 60 nm átmérőjű
RNS-t tartalmazó burkos vírus. A vele egy csoportba tartozó
vírusokra egyaránt jellemző, hogy az elsődleges szaporodási
helyük a fehérvérsejtek (macrophagok), a fertőződést követően
pedig a tünetmentes vírushordozástól a fatális kimenetelű
megbetegedésig igen változatos a kórkép. Az USA-ban és az
Európában izolált vírustörzsek között jelentős
antigenitásbeli különbségek vannak, melynek a védekezés
szempontjából van jelentősége.
A
törzsek tehát két szerotípusba tartoznak, az egyikbe az amerikai,
a másikba pedig az európai izolátumokat sorolják. A VÍRUS IRÁNT
CSAK A SERTÉS FOGÉKONY! (Varga és mtsai)
HOGYAN
TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?
A
vírus terjesztésében a legfontosabb szerepet a betegségen átesett
vírushordozó sertések játsszák. A heveny szakaszban a vírus
megtalálható az orrváladékban, a vizeletben, a bélsárban és az
ondóban. A kórokozó az átvészelt egyedekben hosszú ideig, 6-8
hónapig, de akár tovább is fennmaradhat.
A
vírus az állományon belül közvetlen érintkezéssel valamint
különféle váladékok útján, a légutakon és a szájon át,
továbbá természetes fedeztetéskor és inszeminálás útján az
ondóval terjed, majd gyorsan szétszóródhat. Jó tudni, hogy
behurcolható ún. ragályfogó tárgyakkal is.
Nem
egyszer előfordul, hogy a fertőzés tünetmentes marad és csak
szerológiai vizsgálatok (pl. vérvizsgálatok stb.) útján
ismerhető fel. Ez valószínűleg a törzsek eltérő
virulenciájának (=fertőzőképesség) a következménye.
A
koca malacai már méhen belül is megfertőződhetnek, de akár a
fialás után is. Nagyon gyakori a fiatal és idősebb állatok
közötti keveredés során kialakult fertőződés.
MIVEL
MAGYARÁZHATÓ, HOGY A FERTŐZÖTT ÁLLATOK BEÁLLÍTÁSÁT KÖVETŐEN
NEM MINDIG KÖVETI AZT A BETEGSÉG MEGJELENÉSE?
Amint
az előbbiek során olvashattuk, igaz, hogy a betegségen átesett
egyedekben hosszú ideig fennmaradhat a kórokozó, esetenként
azonban mégsem ürül olyan mennyiségben, hogy az elegendő lenne a
fogékony állatok megfertőződéséhez.
Ugyanakkor
azt is tudni kell, hogy a betegségen átesett vagy vakcinázott
kocák az utódaikat kolosztrális immunitással látják el, és az
ellenanyagok csak a 8-12 hetes kor között ürülnek ki a
szervezetükből.
Ezzel
magyarázható, hogy fertőzött telepeken a malacok ezért
elsősorban ebben az időben fertőződnek. Járványtani szempontból
fontos, hogy a fertőzésen átesett állatok többsége legalább
egy évig szeropozitív (=szerológiai pl. vérvizsgálatok során
kimutatható specifikus antitesteket tartalmazó) marad. Gyakorlati
szempontból nagyon fontos, hogy a húsnak a kórokozó
terjesztésében nincsen szerepe.
KÓRFEJLŐDÉS
A
légutakba jutott vírus először a tüdőben szaporodik el, majd
ezt követően egy-két napon belül belép a keringési rendszerbe
és virémiát okoz. A virémia során a vírus tömegesen szaporodik
a keringő lymphoid setjekben, aminek átmeneti immunszupresszió (az
immunreakció elnyomása) a következménye. A virémia 2-14 napig
tart.
A
virémia során a magzatok is fertőződhetnek, melynek vetélés,
korai fialás, az utódok halva születése, mumifikálódása,
gyenge, életképtelen malacok születése stb. lehet a
következménye.
A
limfoid rendszer károsodása utat nyit a bakteriális társfertőzések
kialakulására, melyek elsősorban a tüdőbeli folyamatokat
károsítják. A reprodukciós zavarok rendszerint a fertőzést
követő 3-4 héttel kezdődően jelentkeznek.
Ismételten
hangsúlyozom, hogy a fertőzés iránt kizárólag a sertés
fogékony, sem más fajú állat, sem pedig az ember nem fertőződik
meg a betegségtől.
A
BETEGSÉG LEFOLYÁSÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
1.
A PRRS vírus fertőzőképességét mindenekelőtt az állatok kora
befolyásolja. Az előbbiekben olvashattuk, hogy fertőzött
telepeken a malacok elsősorban 4-12 hetes korban fertőződnek.
2.
A sertésállomány sűrűsége.
3.
A higiéniai körülmények (fertőtlenítés stb.).
4.
A fogékony sertésállomány nagysága.
5.
Gyakori, hogy a fertőzés csak a szerológiai vizsgálatok során
ismerhető fel!
6.
A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák az utódaikat
kolosztrális immunitással látják el. Az ellenanyagok 4-12 hetes
korban ürülnek ki, ezért a fertőzött telepeken a malacok főként
ebben a korban, időszakban fertőződnek meg. A fertőzött állatok
többsége legalább egy esztendeig szeropozitív marad.
7.
Kocákban csak a vemhesség harmadik hónapjában történő
fertőződéskor jut a vírus át a malacokba.
8.
Egyes szerzők szerint a fertőzés terjesztésében nem zárható ki
a sebészeti beavatkozás (farkalás, fogcsípés, herélés,
vérvétel stb.).
9.
Néhány szakember jelentősnek tartja a levegő fertőzést
közvetítő szerepét. Úgy tartják, hogy a levegő vírusterjesztő
szerepe kb. 3-20 km-es távolságon belül érvényesül. Ez főként
az alacsony hőmérsékletű, magas páratartalmú, ködös napokra
érvényes.
10.
Az alacsony hőmérséklet és a napfény (UV sugárzás hiánya)
kedvez a vírus túlélésének. Ezzel magyarázzák, hogy a
fertőződések halmozottan jelentkeznek a téli hónapokban.
11.
A klinikai tünetek kialakulása és súlyossága nagymértékben
függ a PRRS vírus patogenitásától (=a kórokozó képesség,
megbetegítő képesség).
A
BETEGSÉG TÜNETEI
A
lappangási idő általában 2-7 nap. A klinikai tünetek az állatok
korától és a vírustörzs virulenciájától függően igen
változatosak, de előfordul akár tünetmentes átvészelés is.
A
KOCÁK MEGBETEGEDÉSE
1.
A kocákban a fertőzöttség első tünete az étvágytalanság,
mely azonban legtöbbször nem jelent teljes fokú takarmány
visszautasítást.
2.
A kocák közömbössé válnak a környezetük iránt.
3.
Nehezített légzés jelentkezik.
4.
Esetenként egy-két napig tartó enyhe láz mutatkozik.
5.
A fertőzött állatok némelyikében hiperémiás és cianotikus
bőrelváltozások figyelhetők meg, melyek elsősorban a füleken,
néha a farkon és a túrókarimán észlelhetők. Innen ered a
korábbi „kékfül-megbetegedés” elnevezése a bántalomnak.
6.
A vetélés leggyakrabban a vemhesség utolsó szakaszában
következik be. A kocák a vetélésig tünetmentesek lehetnek.
7.
Általában 18%-kal megemelkedik a halvaszületések száma illetve
akár 33%-kal is a választások előtti elhullások aránya.
Különösen egy hetes korig magas az újszülött malacok elhullása.
8.
A fertőződés következtében nő a koraellések száma: A
vetélések és koraellések elérhetik a 30-35%-ot. Az újszülött
malacokon gyakran lábszétcsúszás, a szemek körül ödéma és
kötőhártya-gyulladás észlelhető. A vírus sejtkárosító
hatására megemelkedik a visszaivarzások száma és nő a csendesen
ivarzó kocák aránya is.
A
KANOK ESETÉBEN
Átmeneti
étvágytalanság, olykor a fülek cianózisa észlelhető és romlik
az ondó minősége. Ne feledjük, hogy a beteg kanok ondója is
fertőző.
VÁLASZTOTT
MALACOKBAN ÉS HÍZÓKBAN
Esetükben
a légzőszervi tünetek dominálnak. Rövid lázas állapot mellett
nehezített légzés, köhögés, orrfolyás, néhány állaton
bőrpír és cyanózis (a bőr kékes, szederjes elszíneződése)
figyelhető meg.
Hízókban
a fertőzést követően gyakran csak szubklinikai (klinikai
tünetekben nem nyilvánuló, tünetmentes) elváltozások alakulnak
ki. Az átlagos napi testtömeg-gyarapodás csökkenése illetve a
fajlagos takarmány-értékesítés, valamint a gyógykezelés
költségeinek megnövelése miatt veszteségessé válhat a
hízótartás. Fertőzött állományokban feltűnő a süldők,
hízók „szétnövése”, a hízlalási idő meghosszabbodása.
Az
immunszupresszió (lecsökkent védekezőkészség) miatt gyakoriak a
másodlagos bakteriumos fertőzések. A streptococcus suis,
paratyphus, Mikoplazma, Actinobacillus pp, Pastörella stb.
kiváltotta kórképek sokkal súlyosabb formában jelentkeznek.
ELKÜLÖNÍTŐ
KÓRJELZÉS
szempontjából
elsősorban a sertéspestis (tartós láz, étvágytalanság,
bőrvérzések, a hátsó testfél gyengesége, nagyobb számú
elhullás) és a parvovírus okozta magzatkárosodás jöhet szóba,
melyről előbbi Lapszámainkban részletesen beszámoltunk. Gyanús
esetekben a biztos kórjelzés megállapítására laboratóriumi
vizsgálatra lehet szükség.
VÉDEKEZÉS
– MEGELŐZÉS
1.
A betegség vagy annak gyanúja bejelentési kötelezettsége.
2.
A vírus behurcolásának a megakadályozása.
3.
A vásárolt állatok karanténozása.
4.
A mentesség bizonyítására szerológiai (vér- stb.) vizsgálatok.
5.
Betelepítés során egyszerre betelepítés és ürítés.
6.
Közötte alapos fertőtlenítés, izolált tartás.
7.
A fertőzött állomány zárlat alá vonása.
8.
A fertőzött szeropozitív állományok előbb-utóbb történő
levágása.
9.
A fertőzésen átesett vagy vakcinázott kocák malacainak a korai
elválasztásával gyakran sikerült mentes utódokhoz jutni (VARGA).
Mindenben a kezelő állatorvos utasításai szerint kell eljárni.
A
VAKCINÁS OLTÁSRÓL
A
betegség megelőzésére és kártételének csökkentésére
vakcinák is forgalomba kerültek. Kezdetben inaktivált vakcinákat
alkalmaztak, amelyekkel a vírus reproduktív szervekre káros
hatását sikerült csökkenteni, de ezek nem akadályozzák meg a
fertőzött állatok vírusürítését, és az immunizált kanok az
ondóikban is ürítik a vírust.
Az
élővírust tartalmazó attenuált (=a vírus megbetegítő
képességének a csökkentése) vakcinák már képesek
megakadályozni a virémia és a klinikai tünetek kialakulását is.
Mivelhogy
a vakcinázás és a védekezés teendőinek előírása állatorvosi
feladat, csupán példaként említek meg egy ma is forgalomban levő
vakcinát. Ez a PROGRESSIS VAKCINA kocák és kocasüldők részére.
Javallat:
Fertőzött környezetben a PRRS vírus által okozott reprodukciós
zavarok csökkentése. Kocákban és kocasüldőkben a vakcinázás
csökkenti a koraellések és a mumifikált magzatok számát.
Alkalmazás:
Elsődleges vakcinázás – Kocasüldő: 2 oltás 3-4 hetes
időközzel, legalább 3 héttel a búgatás előtt. Koca: 2 oltás
3-4 hetes időközzel. Az állomány összes kocáját a lehető
legrövidebb időn belül ajánlott vakcinázni. Kiszerelés:
5,10x5,25, 10x25 adag. ADAGOLÁS: 2ml/állat izomba applikálva. A
mellékelt utasítás szerint alkalmazandó az állatorvos javaslata
szerint!
PRRS
fertőzés miatt a hízóállomány egyenetlen fejlődése,
„szétnövése”
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2014. márciusában.)