A LOVAK PARAZITÓZISAI 2.
A Kistermelő Lapja előbbi számában olvashattunk arról, hogy a
lovak gyomor-bélcsatornájában élősködő férgek, paraziták az
állatok téteményképességének a csökkenését, a fejlődésükben
való elmaradást, megbetegedést, sőt olykor elhullást is
okozhatnak. Elmondtuk az orvoslás és védekezés lehetőségeit.
Ezúttal a kullancsok által közvetített babeziózisról fogunk
szót ejteni, mely nemcsak vérfogyottságot, de elhullást is okoz,
a rühösség különféle formáiról és a gyógykezelés
lehetőségeiről, valamint a lovak vastagbélférgességéről.
A BABESIOSIS (olv. babeziózis)
A babesiosis különböző fajú házi- és vadon élő emlősökben,
ritkán az emberben is kialakuló, kullancs által terjesztett
bántalom. A babesiák a vörösvértestek szétesését és ennek
következményeként súlyos, nemritkán elhullásban végződő
megbetegedést idéznek elő.
HAZAI ELŐFORDULÁSA
Az egypatások babesiosisa Olaszország, Dél-Franciaország, a volt
Szovjetunió és a balkáni országok erdős-bokros rétein már
régebben ismert betegség. Afrikában, Ázsiában, Közép- és
Dél-Amerikában is sok helyen honos.
Hazánkban első ízben az ötvenes években észlelték az Alföldön
a bántalmat – több gazdaságban is –, amikor számos ló
megbetegedett, és több állat elhullását is okozta.
Csupán az egyik állami gazdaságban is másfél hónap alatt 23 ló
betegedett meg, melyek közül 7 tragikus gyorsasággal 1-2 napon
belül, de egyik-másik néhány óra alatt elhullott.
FERTŐZŐDÉS
Magyarországon a Babesia nevű „vér-parazita” beoltója egy
Dermacentor kullancsfaj, a D. marginatus. A fertőzést a
germinálisan (a kórokozó anyáról utódra terjedése) fertőzött
imágók (érett) közvetítik, bár némely irodalmi adatok szerint
a lárvakorukban fertőződött nimfák is terjeszthetik a
betegséget. (KÉP)
A D. marginatus egy 3 gazdás kullancs, mely erdős-bokros vidékeken,
nem ritkán azonban bokormentes legelőn, lárvakorban a talaj
repedéseiben is meghúzódva található. Imágói nálunk, miként
egyéb európai vidékeken is, már március-április hónapokban
jelentkeznek.
A fiatal stadiumok (lárva, nimfa) apró emlősökön (egér-féléken,
ürgén, vakondokon) táplálkoznak, s jobbára csak az imágók
keresik fel a nagyobb testű állatokat, így a lovakat is.
Rendszerint a hímek is vért szívnak. Megtapadási helyük lovakon,
leginkább a sörényél és a farokrépa, ahol folytonossági
hiányokat okozhatnak. A mérsékelt égöv alatt a jóllakott
nőstények a talajra rakják le a petéiket (2-6000-et), ezekből
őszig nimfák, ritkábban egy újabb imágó nemzedék fejlődik ki,
mely tavasszal vérszívás után a talajon rakja le a petéit.
A KLINIKAI KÉP
A lappangási idő 1-2 hét. A betegségnek három alakját ismerjük:
1. A túlhevenyen lefolyó betegség tartama rövid, 5-10 óránál
alig hosszabb, s az elhullás léprepedés miatt következik be.
2. A heveny alak esetén a betegség magas lázzal (39,5°C - 41,5°C)
kezdődik, és ha beavatkozás nem történik, a hőmérséklet az
elhullásig magas szinten marad. A kötőhártyák sárgásszürkék,
rajtuk, különösen a pislogóhártyán pontszerű vérzések
lehetnek. A lélegzés feltűnően nehezítetté válik, a szívverés
szapora, gyenge, az állat étvágytalan, néha hasmenés
jelentkezik. Esetleg vérfestékvizelés is előfordulhat. A halál
orvoslás hiányában 3-5 nap után szokott bekövetkezni.
3. Az idült alak esetén a betegség kevéssé szembetűnő
tünetekkel, esetleg csak mérsékelt hőemelkedéssel, hosszabb
időre nyúlik el, és a beteg fokozatos lesoványodás után, hetek,
esetleg csak hónapok múlva hullik el.
VÉDEKEZÉS – ORVOSLÁS
A védekezés a kullancsok irtásával, az állatok átvizsgálásával
és a kullancsok leszedésével (melyek főként a sörényél és
farokrépán találhatók) megsemmisítésével történhet.
A betegség gyors lefolyása miatt, annak gyanúja esetén mielőbb
kérni kell az állatorvos beavatkozását.
A LOVAK RÜHÖSSÉGE
A rühösség, mely minden állatfajon és az emberen is előfordul,
valójában a rühatkák által okozott, pikkelyezéssel,
pörkösödéssel járó bőrkiütés, ekcéma, amely a test
felületén ún. predilekciós helyeken fordul elő. Jellemző rá a
nagyfokú viszketés, mely meleg környezetben fokozódik. A betegség
előrehaladott szakában a bőr tetemesen megvastagodik, és
jellemzően ráncolttá válik. A súlyos fokú rühösség
senyvességet idéz elő.
A KÓROKOZÓ
A lovak rühösségét három különböző aktafaj idézheti elő,
amelyekről azért kell külön-külön szót ejteni, mert eltérő a
lokalizációjuk (helyeződésük), az életmódjuk, de az általuk
okozott bőrbeli elváltozások jellege és jelentősége is.
A lovon élősködő rühatkák általában 0,2-0,8 mm nagyságú
apró paraziták, melyek a bőrben vagy a bőr felületén élősködve
hámsejtekkel, nyirokkal, bőrzsírral és az izgatásukra képződött
savóval vagy éppenséggel vérrel táplálkoznak.
Az atkák egyrészt mozgásuk és anyagcseretermékeik révén,
másrészt szúrásukkal izgatják a bőrt, és nyugtalanítják,
vakarózásra ingerlik a megtámadott állatot.
A FERTŐZŐDÉS
Ismert tény, hogy a rühatkák gazdaspecifikusak! A gazdafajlagosság
(specificitás) azt jelenti, hogy egy bizonyos rühatkafaj csak
bizonyos állatfajokon, esetleg azok legközelebbi rokonain tud
elszaporodni, megtelepedni. Meg kell azonban jegyezni, hogy vannak
atkafajok – és ide tartozik a Sarcoptes-fajok többsége –,
melyek természetes elterjedési és fajfenntartási ösztönük
folytán, válogatás nélkül bármely emlős bőrében kísérletet
tesznek a megtelepedésre. Az idegen gazda bőrében ideiglenesen
tartózkodva a gazdaszervezet egyéni érzékenysége és
hajlamossága szerint kisebb-nagyobb mérvű, a tipikus scabieshez
(=rühösség) hasonló bőrbántalmat idéznek elő. Az utóbbinak
jellegéhez tartozik azonban, feltéve hogy újabb atka-invázió nem
történik, a rövid tartama és a spontán gyógyulásra való
hajlamossága.
A természetes fertőződés úgy történik, hogy a
megtermékenyített nőstény atkák, esetleg hím és nőstény
atkák vagy legalábbis fertőzésre képes peték kerülnek
közvetlen vagy közvetett érintkezés révén az állatra.
1. A közvetlen fertőződés rühös lovak beállításakor, együtt
tartásakor vagy nemegyszer az egybefogásakor, például vásári
kipróbálás során stb. következhet be.
2. A közvetett fertőzés a rühös állattal érintkezésben volt
szerszámmal, takaróval, tisztítóeszközökkel, kocsival (rúd,
saroglya), alomszalmával, a gondozó személyzet ruhájával,
fertőzött istállóba történő beállítással stb. történik.
HAJLAMOSÍTÓ KÖRÜLMÉNYEK
A lappangási idő a fertőzés súlyosságától és az állat
fogékonyságától függően a fertőzést követően akár csak
néhány nap is lehet, jó erőnlét vagy csekély fertőzés esetén
azonban akár hetek is eltelhetnek az első tünetek észleléséig.
A fertőzést megkönnyíti a sűrű, hosszú szőr, és a
tisztogatás hiánya, a nedves időjárás, a nyirkos istálló, a
silány takarmányozás, gyöngítő betegségek stb.
Hirtelen súlyos alakot ölthet a bántalom, ha az állat erőnléti
állapota valamely ok folytán hirtelen leromlik (pl. megerőltető
munka stb.).
A SZERVEZET IS VÉDEKEZIK!
Amikor például egy nőstény sarcoptes atka rákerül a bőrre,
abba befurakodik, majd mindinkább arra törekszik, hogy bejuthasson
a számára táplálékban gazdag, mélyebb rétegekbe is. Azonban a
gazdaszervezet nem „nézi tétlenül” a rühatka garázdálkodását,
hanem mozgósítva védekező erőit, az atkát tokszerű
képződménnyel veszi körül. Ily módon gátolja az
élettevékenységét, következésképpen a rühösség klinikai
képének a kialakulását.
Amikor azonban valaminő okból (stressz-hatások, megfázás stb.)
lecsökken a szervezet védekező ereje, fokozódik az atkáknak a
tok feloldására irányuló tevékenysége is. Erőre kapnak,
mérhetetlenül elszaporodnak, és megjelenik a klinikai tünetekben
is megnyilvánuló és mindinkább súlyosbodó rühösség jellemző
klinikai képe.
TÜNETEK
1. A mindössze 0,3-0,35 mm nagyságú Sarcoptes atkák
petéiből már 2-3 nap alatt kikel a lárva, mely 2-4 hét alatt éri
el a teljes fejlettségét.
A hámba befurakodott atkák, főként hámsejtekkel és nyirokkal
táplálkoznak. A szarkoptesz-rühösség a rövid szőrrel fedett
bőr betegsége (KÉP), amely főként a fejen, a nyakon, a lapocka
tájékán, máskor a nyeregtájékon kezdődik és igen heves
viszketéssel jár.
Nagyon jellemző viselkedésformát észlelhetünk a lovon, amikor a
viszkető bőr felületét megvakarjuk, mert ilyenkor az állat a
felső ajkát felhúzza, fejével integet és a vakaró tárgy felé
dől. A viszketés melegben mindig fokozódik.
Ahol az atka befurakodik a bőrbe, ott előbb apró göb, majd ezen
parányi hólyag keletkezik, amely utóbb pörkké szárad. Hamarosan
a szőr is kihull, és kopasz folt jelenik meg, ezek utóbb
összefolynak, a szőrtelen bőr pedig pikkelyeződik, megvastagodik,
merevvé és ráncossá válik.
2. A Psoroptes-rühösség esetén az atkák nem furakodnak a
bőrbe, hanem a bőr felületén, továbbá azon pörkök alatt és
pörkökben élnek, amelyek a szúrások keltette izgalom
következtében a bőrön keletkeznek. Szövetnedvet és vért
szívnak.
A bántalom többnyire a sörényélen kezdődik, és onnan terjed a
szomszédos bőrfelületekre, de a lejjebb eső bőrrészeken inkább
csak elszórt foltok alakjában mutatkozik.
A fertőzöttség fellépésére többnyire a sörényél heves
viszketése kelti fel a figyelmet. A bántalom bejelentési
kötelezettség alá tartozik!
3. A Chorioptes atkák szintén a bőr felületén a
szétrágott hámpikkelyek és törmelékek között élősködnek.
Táplálékuk a még el nem szarusodott hám, bőrzsír és savó.
A korioptesz-rühösség főként a hosszabb bokaszőrökkel borított
lábvégek betegsége (KÉP). A lovak álláskor topognak, bokáikat
egymáshoz dörzsölik, néha pedig látszólag minden ok nélkül
kirúgnak.
Ha ilyenkor a bokaszőrök között a bőrt alaposabban
megvizsgáljuk, előbb csak korpázást észlelünk, majd a folyamat
előrehaladásával a bőr is feltűnően megvastagodik.
ORVOSLÁS
A rühösség, valamint a kullancsfertőzés kezelésére is
alkalmazható többek között a SEBACIL 50 EC oldat AUV., melyből
(10 ml/ 10 liter víz) előírás szerinti lemosószert kell
készíteni. Rühösség esetén a kezelést 7 nap múlva meg kell
ismételni. Alkalmazása során a védőkesztyű kötelező!
Ugyancsak használható rühösség ellen többek között az Equalan
vagy Ecomectin stb. lópaszta is, melyek számos belső parazitás
fertőzöttség esetén is eredménnyel alkalmazhatók. A pasztát a
nyelvgyökre kell juttatni a mellékelt utasítás szerint.
A LOVAK VASTAGBÉLFÉRGESSÉGE (Strongylidosis)
Annak idején én láttam el a Jankaptai Állami Gazdaság
lovászatának állat-egészségügyi szolgálatát. Egyik napon
sürgős hívás érkezett, hogy a legértékesebb kanca
„bekólikázott”. Fél órán belül a helyszínen voltam és
elláttam az állatot, mely látszólag megnyugodott. Néhány óra
múlva azonban kaptam az újabb telefont, hogy az értékes állat
egyszeriben megizzadt, összeesett és elhullott! A hirtelen elhullás
okának megállapítására felboncoltuk, de ehhez kihívtam az
Állategészségügyi Intézetből egy szakállatorvost is.
A boncolás során megállapítottuk, hogy – bár a ló
vastagbelében és a vakbélben nagyszámú kifejlett Strongylus
férget találtunk – az elhullást nem ezek, hanem ezeknek a
férgeknek a lárvái okozták.
A szervezetben a vándorlásuk során ugyanis ezek a féreglárvák a
bélfal artériáiban elakadva, és azokat elzárva vérkeringési
zavarokat hozhatnak létre. Az esetünkben fellépett ún.
thrombo-embóliás bélbetegség hirtelen, mindennemű tartási- és
takarmányozási hiba nélkül jelentkezhet az állat
vastagbélférgekkel való fertőzöttsége esetén. A bántalom, ha
fellépett, gyógyíthatatlan! A férgek elhajtásával kell
megelőzni.
A STRONGYLIDÁK (vastagbélférgek)
A Strongylidae családba tartozó férgek igen gyakori lakói
hazánkban is a lovak bélcsatornájának. Alig van olyan ló,
melyben néhány vastagbélféreg ne tartózkodna, súlyosabb
zavarokat azonban csak tömeges fertőzés esetén és
általában 3 évesnél fiatalabb állatokban okoznak.
Gyakorlati szempontból megkülönböztetünk nagy és kis
vastagbélférgeket, melyek fejlődésükben is különböznek.
A nagy férgek 2-4 cm nagyságú szürkésfehér paraziták, melyek
kifejlett példányai a boncoláskor megtalálhatók a vastagbél
nyálkahártyájához tapadva, míg a kis strongylidák mindössze
0,5-26 mm hosszúak és ugyancsak a lovak vastagbelében élősködnek.
TÜNETEK
A bélcsatorna üregében élő ivarérett férgek csak igen súlyos
fertőzöttség esetén okoznak klinikai tüneteket. Ilyenkor a
csikók bágyadtak, elmaradnak a fejlődésben, mozgásuk kedvetlen,
szőrzetük borzolt és tompa fényű, a kötőhártyák sápadtak, a
bélsár esetleg híg, olykor hascsikarás jelentkezhet.
Súlyosabb megbetegedést okozhatnak a strongylos-fajok lárvái. A
takarmánnyal, ivóvízzel vagy más módon a szájon át felvett
lárvák a bélcsatornán kívüli vándorlásnak indulnak, és a
bélfodri artériában torzító érgyulladást idézhetnek elő,
mely vérkeringési zavarokra, az előbbiek során leírt
thrombo-embóliás bélbetegségre vezethet.
A S. edentatus lárvái nyálkahártya és a savóshártya alatti
vérzéseket okoznak, és súlyos fertőzés esetén a csikó
hashártyagyulladásban vagy vérömléses bélgyulladásban el is
pusztulhat.
ORVOSLÁS
A kezelésre alkalmazható pl. az Equalan paszta stb. A rendszeres
kezelés csökkenti a strongylus lárvák okozta érgyulladás és
kólika előfordulásának esélyét.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2009. őszén.)