Az ellési vizenyő
A
SZARVASMARHA „ELLÉSI BETEGSÉGEIRŐL”
4.
A
MAGZATBUROK VISSZAMARADÁSA
A
szarvasmarhák esetében az egyik leggyakoribb betegség ellés után
a magzatburok visszamaradása, retenciója. A bántalommal
kapcsolatban számos kérdést vetnek fel a gazdák az állatorvosnak.
Így
többek között, hogy mi az oka magzatburok visszamaradásának,
hogyan lehetne megelőzni,
normális
körülmények
között
ellés
után
hány
óra
múlva
veti el a tehén
a placentát
(méhlepényt),
és
mikor kell beavatkozni, vagyis a burkot eltávolítani,
mi a gazda feladata és
így
tovább.
Hosszas
praxisom során a tulajdonosok helytelen és szakszerűtlen
beavatkozása
miatt bizony tragikus esetekkel is találkoztam.
Előfordult
olyan eset, hogy a gazda a külvilágra
került
magzatburok-részletet
egyszerűen
erővel
akarta húzni,
elszakította,
és
a visszamaradt részlet
súlyos
méhgyulladást
okozott. De nem egy olyan esettel is találkoztam,
amikor valamilyen súlyt
(pl. tégladarabot)
kötöttek
a külvilágra
került
magzatburok-részre
arra gondolva, hogy az majd húzó
hatást
gyakorol a lepényre,
és
előbb-utóbb
a burok eltávozik.
Sajnos ily módon
a méh
megfertőződött
és
olyan súlyos
méhgyulladás
alakult ki, hogy a tehén
elhullott. De nem folytatom tovább
a kóros
vagy tragikus esetek sorát
–
ami többnyire
a megfelelő
ismeretek hiányából
adódhatott.
MIT
KELL TUDNI A MAGZATBUROK-VISSZAMARADÁSRÓL?
A
magzat megszületése után a magzatburkai felesleges képletekké
válnak, amiért is az anya ezeket hamarosan kiküszöböli.
Megjegyzem, hogy a húsevők
magzatburkai legtöbbször
a magzattal vagy magzatokkal együtt
távoznak
el. A sertések
burkai vagy mindegyik magzattal külön-külön
vagy több
illetve az összes
magzat után
távolodnak
el. Kancán
a burkok 30 perc alatt követik
a csikót,
míg
a
kérődzők
–
hibátlan
tartási
és
takarmányozási
viszonyok között
–
4
órán
belül
vetik
el a magzatburkot. Ha a magzatburkok a fenti időnél
hosszabb ideig maradnak a méhben,
magzatburok-visszamaradásról
beszélünk,
vagy népiesen
azt szokták
mondani, hogy az állat
„nem
vetette el a poklát”.
Amint
arról már szó esett, a magzatburok visszamaradása elsősorban
a kérődzők
betegsége,
jóval
ritkábban
fordul elő
kancán,
sertésen
és
húsevőkön
(CSEH S.).
MI
LEHET A KÓROS JELENSÉGNEK AZ OKA?
Ezek
az okok nagyon sokfélék és CSEH S. szülészprofesszor ajánlását
követve három csoportba sorolhatjuk, éspedig:
a)
Erőművi
b)
A működési
zavarokból
adódó
c)
A gyulladáson alapuló okok csoportjára.
Erőművi
okok
fennforgása
esetében
a magzatburkok a méhről
már
leváltak,
s a rendellenesség
csupán
abban áll,
hogy a már
levált
burkok nem tudnak a külvilágra
jutni. Mi idézheti
elő?
A
méhnyakcsatorna korai elzáródása. A méh a körkörös
izomzatának összehúzódása folytán csakhamar csatornává szűkül
úgy,
hogy a kérődzők
nyakcsatornája
az első
24 óra
után
már
csak 4-5 ujjnyi bőségű,
amelyen keresztül
csak a kúpszerűen
összefogott
ujjainkkal tudunk a méhtestbe
behatolni. A 2-4 napon a nyakcsatorna külső
nyílása
3-4, a belső
nyílása
már
csak 1-2 ujjnyi tágasságú.
Némely
esetben a nyakcsatorna már
az első
órák
alatt annyira szűkülhet,
hogy a levált
magzatburkok tömegüknél
és
terjedelmüknél
fogva nem tudnak rajta keresztülhatolni.
Tapasztalataim
szerint is meglehetősen
gyakori eset, hogy némely
állományban
húrszerű,
ujjnyi vagy ritkábban
még
ennél
is szélesebb,
függőleges
sövény
zárja
el a hüvely
üregét,
járatát.
Ez pedig a magzatburok külvilágra
jutását
megakasztja, megakadályozza.
Olykor
a magzatburkok a méh gombjaira rácsavarodnak. Ez úgy jöhet létre,
hogy a burkok egyes levált részei, főleg
erős
kötegei
a méhgombok
kocsányai
köré
csavarodva a burkok többi
részét
visszatartják.
Az
elmondott eseteket azért soroltam fel, hogy lássuk, a magzatburok
eltávolításához többnyire szakemberre van szükség, mert
gyakran – amint az előbbiekben
olvashattuk –
meg kell nyitni a méhcsatornát, esetleg műtéti
úton
eltávolítani
a hüvely
„járatát”
elzáró
sövényt
stb. Máskor
pedig –
ha már
a burok egy része
ki is került
a külvilágra
–
a placenta egyszerű
kihúzása
maradéktalanul,
annak elszakadása
nélkül
aligha sikerül,
de mindenképpen
komoly veszélyt
is rejt, ugyanis a méhgombokat
egyenként,
óvatosan
és
szakszerűen
le kell fejteni, mert ha erővel
leszakítjuk
(a kihúzás
során)
súlyos
következményekkel
(méhgyulladás
stb.) számolhatunk,
de ugyancsak veszélyes,
ha magzatburok-részletek
maradnak vissza a méhben.
Mindehhez pedig az esetleges „házi”
megoldások
helyett sem nélkülözhetjük
a szakszerű
ellátást!
Tovább
folytatva a sort, tudni kell azt is, hogy a magzatburok
visszatartását működési
zavarok is előidézhetik.
Ismert tény
ugyanis, hogy a magzatburok „elvetését”
a hasprés
által
támogatott
méhösszehúzódások
eredményezik.
Az ellés
után
pedig sokféle
megbetegedés
akadályozhatja
a hasizom és
a méh
erőteljes
összehúzódásait.
A
MÉH-ATÓNIA
A
méh működési
zavara a méhatónia.
A méh
renyhesége,
az ellés
folyamán
fellépő
rendellenesség,
a méh
fala ellazul, izomzata elernyed, csökken
az összehúzódó
képessége.
A
méh atóniáját létrehozhatja a nagyfokú kitágulás, de gyakori
a funkcionális zavar nehéz ellés után olyankor, ha a magzat nagy
vagy szabálytalan fekvésben helyeződött
és
ugyancsak a hosszan tartó
ellés
(pl. méhcsavarodás)
során
is.
És
bizony előfordulhat
a magzatburok késői
elvetése
a tartási
és
takarmányozási
hibákból
eredő
anyagcserezavarok során
is.
A
méh működési
zavarát
idézheti
elő,
ha az anya az ellés
során
többször
is a földre
veti magát,
és
a méh
a carunculákra
(=méhgomb)
kiterjedően
sérül.
A
méh motilitásának (mozgékonyságának) a zavara az esetek
többségében fennáll – akkor is, ha a tehenek 285
napnál hosszabb ideig hordják a magzatot.
Ebben az esetben hormonális diszfunkcióról van szó, ennek pedig
örökletes alapja is lehet, amely hibát az eddigi megállapítások
szerint a birkák örökítik (CSEH S.).
MILYEN
BÁNTALMAK, BETEGSÉGEK IDÉZHETIK ELŐ
A MAGZATBUROK VISSZAMARADÁSÁT?
A
hasprés, hasonlóan mint a méh aktívan részt vesz a magzat
kipréselésében, a magzatburok eltávolításában is. A hasi
szervek fájdalmas bántalmai szintén szerepet játszanak a
magzatburok-visszatartás bekövetkezésének. Kifárad vagy gyengül
a hasprés többek között a hashártya- vagy mellhártyagyulladás
vagy nagyfokú magzatvízkór esetén.
Nagyon
fontos szerepet játszanak magában a placentomában
[(placenta=méhlepény) a placenta fetális (magzati) és materna
(anyai) méhlepény együttes neve]
lefolyó gyulladást kiváltó okok.
A
placenta nem
fertőző
gyulladását
mindazok
az erőművi
behatások
előidézhetik,
melyek a vemhesség
alatt az anya hasfalát
és
méhét
érték,
úgymint
ütés,
rúgás,
döfés,
elesés
stb.
És
nagyon gyakran bekövetkezik toxikus eredetű
gyulladás
is rothadt vagy penészes
eredetű
takarmányok
és
növényvédő
szerekkel permetezett takarmányok
etetése
után.
De
allergiás kóros folyamat alakulhat ki az ismételt védőoltások,
sőt
ugyanazon antibiotikum többször
befecskendezése
után
is!
A
fertőző
placentagyulladás
–
fertőzött,
a betegségtől
nem mentesített
körülmények
között
–
leggyakrabban a brucella baktériumok
hatására
fejlődik
ki és
a visszamaradások
legnagyobb hányadát
képviseli,
de más
fertőző
betegségek
is okozhatják
(vibriosis, leptospirosis, listeriosis stb.).
A
MÉH ÉS A HASPRÉS EGYÜTTES ZAVARAI
UGYANCSAK
OKOZHATJÁK a magzatburok visszamaradását. Az előbb
elmondottakból
következik,
hogy a méh
és
a hasprés
működése
zavarai legtöbbször
együtt
járnak.
Az együttes
zavar mindig fennáll
általános
megbetegedések
során,
ha a betegség
a szervezet elerőtlenedését
és
kimerülését
idézte
elő.
Hiányos
a méh
és
hasprés
működése
heveny lázas
megbetegedések
és
idült,
hosszan tartó
betegségek
után
is.
Azonban
rendes vemhesség és ellés után is jelentkezhet a méh és a
hasprés együttes funkcionális zavara akkor, ha az állat szállítás
vagy lábonhajtás következtében az ellés előtt
nagymértékben
kifárad,
különösen
abban az esetben, ha a szervezet az öreg
kor, az állandó
istállóztatás
vagy túltápláltság miatt egyébként is erőtlen
volt.
TÜNETEK
A
magzatburok egy része a pérarésből
rendszerint kilóg,
azonban ha a cervix (méhnyak)
korai záródása
vagy a carunculák
(méhgombok)
többségére
kiterjedő
gyulladása
miatt a teljes retenció (visszamaradás) forog fenn, lehetséges az
is, hogy a pérában burokrészlet nem látható. Ilyenkor csak belső
vizsgálattal
tudjuk a visszamaradt burok jelenlétét
megállapítani.
A
magzatburkok kilógó része különösen meleg időben
hamarosan rothadásnak
indul, szennyes szürke
vagy zöldes
színt
vesz föl,
és
sajátságos,
rothadt káposztára
emlékeztető
bűzt
áraszt.
A rothadás
hamarosan átterjed
a hüvelyben,
majd a méhben
lévő
részekre
magzatburok-részletekre
is.
A
tehén az első
napokban nem mutat betegségre
utaló
tüneteket,
de a 3-4. naptól
kezdve –
amikor már
a méhben
lévő
burokrészletek
is rothadásnak
indultak –
az állat
közérzeti
zavarokat is jelez. A hátát
felpúposítja,
farkát
kissé
felemeli, hátulsó
lábait
esetleg maga alá
szedve szétterpeszti,
gyakran erőlködik,
tipeg, miközben
kevés
bélsarat
és
vizeletet ürít,
majd a hüvelyből
eleinte híg,
vörhenyes
vagy szennyes vörös,
később
sűrűbb,
borseprő-,
csokoládészínű,
de mindenkor igen bűzös
váladékot
présel
ki, mely olykor szétesőben
levő
magzatburok-cafatokat tartalmaz.
A
beteg étvágya csökkent, nem vagy ritkán kérődzik,
kevés
bélsarat
ürít,
amely eleinte kemény,
később
híg,
bőséges
és
szintén
bűzös.
A tejelés
fokozatosan, majd mind gyorsabban csökken.
ORVOSLÁS
a
magzatburok visszamaradásának orvoslása aszerint módosul, hogy a
retenciót milyen ok idézte elő.
Ha a visszamaradás
oka erőművi,
úgy
természetesen
a korai beavatkozás
az indokolt.
Ha
a burokvisszatartást funkcionális
zavarok idézték
elő,
úgy
a túl
korai magzatburok-leválasztás
nem járhat
sikerrel. A 3. napon azonban, amikor a méh
involúciója
(visszaalakulása)
némileg
előrehaladt
és
a méh
megkisebbedett, a burkokat nehézség
nélkül
teljes egészében
el lehet távolítani.
Közben
méhösszehúzó
szereket (pl. oxitocin inj. Stb.) ajánlatos
adni, és
a méhbe
fertőtlenítő
antibiotikumos tablettákat
kell behelyezni.
MELYEK
AZ ELŐZETES
TEENDŐK?
1.
A magzatburok-visszamaradásban beteg állatot a társaitól el kell
különíteni.
2.
A pérarésen kilógó magzatburok-részleteket az ágyéktájon
megkötött, naponta cserélt vászonzacskóba helyezzük, majd
naponta valamilyen fertőtlenítő
oldattal locsoljuk.
3.
A méhbe olyan készítményeket kell helyezni, amelyek gátolják a
baktériumok elszaporodását.
4.
Jó hatású az első
48 órában
Ca-Mg-szőlőcukor
infundálása
az Oxytocin injekcióval.
A magzatburok eltávolítása
az állatorvos
feladata.
VÉDEKEZÉS
– MEGELŐZÉS
a)
A magzatburok-visszatartás nagyon gyakori betegség a méh
atóniájának következtében, ami nem egyszer a nem
megfelelő
tartásra
és
takarmányozásra
vezethető
vissza.
b)
Gyakori a gyulladásból eredő
retenció
is, ezért
meg kell akadályozni
mindenekelőtt
a brucella baktériumok
által
okozott
fertőzéseket.
c)
A megelőzés
során
arra is figyelemmel kell lenni, hogy az állatokat
célszerűen
tartsuk, számukra
elegendő
mozgást
biztosítsunk.
A vemhes állat
pedig fokozott
gondosságot
igényel!
El
kell kerülni a vemhes állat hasát
érő
kóros
erőművi
behatásokat
(ütés,
rúgás,
döfés,
elesés
stb.), valamint azokat a toxikus hatásokat
is (rothadt, penészes
takarmányok
stb.), melyek prediszponáló
szerepet játszhatnak
a magzatburok-visszatartás
előidézésében.
d)
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a
méh atóniája az
atípusos ellési bénulásnak egyik tünete, ezért a
magzatburok-visszatartás megelőzése
érdekében
úgy
kell előkészíteni
a teheneket az ellésre,
ahogyan azt egy előbbi
írásunkban
olvashattuk az ellési
bénulás
tárgyalása
során.
Nevezetesen, hogy az ellés
előtt
2-3 héttel
az állatokat
„savanyú”
jellegű
takarmányozásra
kell fogni, a tőgyét
pedig csak a szülést
követő
6-8 óra
elteltével
kell teljesen kifejni.
A
KANCA MAGZATBUROK-VISSZATARTÁSA
A
betegség itt sokkal komolyabb beszámítás alá esik, mint a
szarvasmarhában. A magzatburok mielőbbi
eltávolítása
azért
fontos, mert a kanca a toxinok (rothadási
termékek)
iránt
sokkal érzékenyebb. Ezért, ha az ellést követő
30 perc alatt a magzatburkok nem távoznak
el, azokat haladéktalanul
el kell távolítani.
Ez úgy
történik,
hogy a szülész
a kezét
kíméletesen
a méh
fala és
a chorion (irhahártya)
közé
tolja, majd a burkot enyhe húzással
eltávolítja.
Ezután
a kanca méhébe
50-100 g aktív
szenet vagy a tehenek számára
előírt
gyógyszerkeveréket
helyez. Ha szükségét
látja,
az állatorvos
egyéb
gyógyszereket
is ad (ACTH. Illetve glukokortikoid készítményeket
stb.). Megjegyzem, hogy a bántalom
ritkán
fordul elő.
A
HÚSEVŐK
MAGZATBUROK-VISSZAMARADÁSA
A
húsevők
minden magzatának
burka a magzattal egyidejűleg
vagy pedig minden magzat után
külön-külön
távolodik
el. A burkokkal együtt
távozik
el az anyai placenta (decidua) is. A magzatok megszületése
után
a magzatburok a méhszarv
végében
szokott visszamaradni.
Ilyenkor
folyamatos vérzés észlelhető.
Minden burokleválás
egyébként
kisfokú
vérzéssel
is jár,
de ez a méhösszehúzódások
hatására
hamar megszűnik.
A magzatburok-visszatartás
a kutyánál
gyakori puerperális
bántalom.
(ZÖLDÁG
L.)
A
túl gyors szülések alkalmával, amikor a magzatok akár 5-10
percenként is követik egymást, egy-egy burok leválására és
eltávolodására nincs elegendő
idő,
visszamarad. Az ilyen burok általában
spontán
távozik,
vagy macerálódva
darabokban ürül.
A
24 órát meghaladó burokvisszatartás már komolyabb
következményekkel, így putrid méhhurut és involúciós zavar
kialakulásával járhat. A visszamaradt burkot mindenkor el kell
távolítani. Húsevőkben
mindig ellenőrizni
kell a megszületett
kölykök
és
a magzatburkok számát.
ORVOSLÁS
A
burok eltávolítása speciális fogók és hüvelytükör
segítségével rendszerint nem okoz nehézséget. Egy-egy burok
hosszúszárú érfogóval is eltávolítható, de a méh hasfalon át
történő,
hüvely
irányába
végzett
masszálásával
is külvilágra
juttatható.
Nagy
testű
kutyánál
kis kezű
szülész
a higiéniai
feltételek
betartásával
a szülőútba
nyúlva
kézzel
is kiszedheti a burkokat, de akár
a bennrekedt magzatokat is.
Enyhébb
esetekben elégséges méhösszehúzó szerek (pl. oxitocin és
Ergam) adása, a burkok ugyanis a méh üregében levált állapotban
vannak, és viszonylag könnyen kilökődnek.
A
burok eltávolítása után ajánlatos a méh üregébe antibiotikum
tartalmú tablettát juttatni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2015. májusában.)