2015. május 31., vasárnap

A baromfi lábrühössége

A levél Pásztóról S. Istvánnétól érkezett: „Tisztelt Doktor úr! Előbb csak néhány idősebb tyúkon vettem észre, hogy a lábuk mind jobban megvastagszik, és olyan mintha mész tapadt volna rá. Most azonban már a fiatalabbaknál is észlelem. Az állatok a lábukat csipkedik, és egyik-másik sántít is. Lehetséges, hogy takarmányozási hiba volna? (…)”

A BAROMFI LÁBRÜHÖSSÉGE (Meszes láb)
A leírtak alapján Olvasónk tyúkjai esetében a rühatkák (Cnemidicoptes mutans) okozhatják a lábak megvastagodását és a meszesedésnek tűnő elváltozást.
A kórokozóról tudni kell, hogy egy mindössze 0,2-0,5 mm nagyságú rühatka (kép), mely főként a tyúkfélék, ritkábban papagájok és éneklő madarak lábán élősködik.
Az atkák a lábakat fedő bőrpikkelyek alá furakodnak, és a bőrben gyulladást indítanak meg. Kezdetben a pikkelyek széle alatt korpázás indul meg, majd a pikkelyek alatt termelődő gyulladásos savó felemeli azokat. A szennyesszürke száraz pörk mind vastagabb rétegben termelődik, végül is a láb olyan, mintha mész tapadt volna rá.
A gyulladás viszketéssel jár, ezért az állatok ide-odatipegnek, lábukat gyakran csipdesik. A bántalom előrehaladtával az ízületek mozgása akadályozott, és ekkor az állatok sántítanak. A fertőzés lassan terjed állatról állatra. Az atkák a pörkökből mutathatók ki.
A láb gyógyítására ősidők óta aránylag jó eredménnyel használták a petróleumos fürdetést, a kényesebb énekesmadarak lábát perubalzsammal gyógyították. Ma már a bántalom kezelésére számos készítmény áll rendelkezésre (pl. Neo-Stomosan, Sebacil EC-50 % stb.) az állatorvos ajánlása szerint.


(Az írás megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2010. májusában.)

2015. május 30., szombat

A juhok kergekórja


ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
HOGYAN ELŐZHETŐ MEG A JUHOK KERGEKÓRJA?
A kergekór (coenurosis) elsősorban a juhok, jóval ritkábban egyéb kérődzők és növényevők betegsége, mely világszerte elterjedt, jellegzetes és súlyos klinikai tüneteket és akár 10-20%-os veszteséget is okozhat a juhászatban.
A bántalmat a kutya Taenia multiplex nevű galandférgének a központi idegrendszer szöveteiben megtelepedett metacestodája, a coenurus celebralis idéz elő. A betegség és az általa okozott veszteség megelőzhető, ha a kutyákat időben és hatékony gyógyszerrel féregtelenítjük.
A juhász legtöbbször azzal a panasszal keresi fel az állatorvost, hogy néhány birka nehezen mozog, elmaradozik a többiektől, a fejét lehorgasztva meg-megáll, majd lassacskán megindul.
Mások bágyadtan állnak, egyik-másik a takarmányt sokáig a szájában tartja, mintha nem tudná lenyelni, majd fejjel a falnak támaszkodik, és a fogát csikorgatja. Egyesek körbe-körbe járnak, miközben a fejüket kicsit oldalvást tartják stb.
És mit tesz az állatorvos? Az előzmények pontos megismerésével, a betegek alapos vizsgálatával – esetleg a laboratórium segítségét is igénybe véve – kizárja a hasonló tünetekben megnyilvánuló egyéb betegségeket, pl. listeriosis stb., és miután diagnosztizálta a bántalmat elvégzi a szükséges tennivalókat. Hogy miként lehet mindezt megelőzni, erről fogunk szót ejteni a továbbiakban.
MI OKOZZA A KERGEKÓRT?
A betegség okozója az agyban kialakuló coenurus celebralis nevű hólyagféreg, amely a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja. Valójában egy mérsékelten feszes, hullámzó, áttetsző falú tömlő, amelynek falában több tucat mákszemnyi vagy gombostűfejnyi skolex látható, melyekből a kutyában kinőnek a férgek.
A hólyagok nagysága a koruktól függ. A 6 hetes coenurusok átmérője kb. 1 cm, a 8 heteseké 8 cm, de 3 hónapos korra elérhetik a tyúktojás nagyságot, sőt ennél nagyobbra is nőhetnek.
Amikor a kutya a coenurus hólyagot elfogyasztja, annak belében 6-8 hét alatt számos galandféreg fejlődik ki.
HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?
A fertőzött kutyák bélsarával a legelőn a féregpeték tömege kerül a külvilágra, ahol azok különösen nedves időben heteken át életképesek maradnak. Olykor a fertőzött kutyák petékkel szennyezett bélsarukkal a szálas takarmányt vagy az akolban levő vályú vizét is szennyezhetik, és ily módon istállófertőzés is létrejöhet.
A juhok lenyelik a petéket, melyekből az oltógyomorban kiszabadulnak az onkosphaerák, melyek belefurakodnak a bél falában levő erekbe, majd a véráram útján eljutnak a nagy vérkörbe és a szervezet változatos helyeire.
A vándorló férgek közül azonban csak azok találnak a kifejlődésükhöz kedvező körülményeket, amelyek a központi idegrendszer szöveteibe, főleg az agyba, ritkábban a gerincvelőbe sodortatnak, ahol az idegrendszer apró ereiben elakadnak.
Miután az agyszövetben 10-14 napig vándoroltak, rendszerint a kéregállományban megállapodnak, és 3 hónap alatt – lassú növekedés után – fertőzőképes „hólyagokká” fejlődnek.
MILYEN TÜNETEK MUTATKOZNAK?
A heveny coenurosis jeleként a fertőzött juhok egy része a fertőzés után 1-2 héttel a traumás agyvelőgyulladás következményeként enyhébb vagy súlyosabb agyi tüneteket mutat.
Egyes juhok elmaradoznak a társaiktól, nehézkesen mozognak, majd tompultan, lehorgasztott fejjel állnak. Mások éppenséggel izgatottak, elrohannak, fogaikat csikorgatják, hőmérsékletük a normális fölé emelkedik. A juh normális testhőmérséklete 38,5-40C a végbélben mérve.
A juhok egy része pár nappal ezen tünetek jelentkezése után akár el is hullik, legtöbb azonban látszólag gyógyul. Ez a gyógyulás azonban az esetek egy részében csak látszólagos, mert a hólyagok a zárt koponyaüregben egyre inkább növekednek, és az agyszövet nyomásból eredő lassú sorvadását idézik elő. A hólyagok növekedésével mindinkább előtérbe kerülnek az agyi tünetek.
Ilyenkor a juh evése, rágása vontatott, lesoványodik, és a hólyagok helyétől valamint számától függően változatos kényszermozgások jelentkeznek.
Haladás közben az állat nem tud irányt tartani, fejét ferdén tartja, lógatja, körbe-körbe jár. Máskor a beteg erősen elfordított fejjel az oldalán fekszik, némelykor előretörés vagy gurulás figyelhető meg. Olykor futás közben nem tart egyenes irányt, és ferdén tartott fejjel tér vissza egy nagy kört leírva a kiindulási helyére.
A juh tudata szemmel láthatóan zavart, szemeit csukva tartja, szólításra, kutyaugatásra nem figyel, s csak akkor kezd enni, ha orrát beledugja a takarmányba. Evése, rágása vontatott, miközben félig behunyt szemmel és lehorgasztott fejjel szüneteket tart.
Milyen helyi tüneteket láthatunk? Ha a betegség már legalább egy-két hónapja fennáll, a fiatalabb juhok koponyateteje helyenként levékonyodik. Az ilyen helyeket, ha a gyapjút tövig lenyírjuk, áttapogatással könnyen meg lehet találni.
Az elvékonyodott helyek megnyomása vagy megütése során az állat összeesik, vagy görcsös tüneteket mutat.
Amennyiben a hólyag a gerincvelőben van, előbb a hátulsó testrész gyöngesége, rogyadozása, később pedig a teljes vagy a két oldalon nem egyforma súlyos bénulása következhet be. Érzészavarok vagy nincsenek vagy nem mutathatók ki.
A betegség az első tünetek jelentkezése után 2-5 hónapig is elhúzódik, és a betegek legnagyobb része kimerülés következtében elpusztul.
GYÓGYÍTHATÓ?
Ez idő szerint kemoterápiás szerekkel a fejlődő coenurus hólyagokat nem tudják biztosan elölni. Régi és biztos módszer a hólyagférgek sebészi úton történő eltávolítása, a koponyán trepanálással készített nyíláson keresztül. Tudni kell azonban, hogy a tünetek enyhülése a műtét után sokszor csak átmeneti eredményt ad, mert az agyvelő egyéb helyein egyidejűleg jelen levő hólyagok továbbfejlődnek, ami az állapot újbóli súlyosbodására vezet. Legjobb a beteg állatokat még a leromlásuk előtt kiselejtezni, és húsra értékesíteni.

MEGELŐZÉS

A kergeség okozta nagy károkra és a műtét gyakori eredménytelenségére való tekintettel mindent meg kell tenni a kergekóros fertőzés megelőzésére.
1. A juhászok csak szükséges számban tartanak kutyát.
2. A pásztorkutyákat évente két alkalommal galandféreg elleni kezelésben kell részesíteni. A kutyákat a kezelés után 24 óráig zárva kell tartani, és az ürüléküket meg kell semmisíteni.
3. A kerge juhok agyvelejét illetve az onnan kikerült hólyagot szigorúan meg kell semmisíteni, de semmi esetre sem szabad a kutyának odavetni, mert a hólyagokban levő skolexekből fejlődnek ki a kutyában a galandférgek.

NÉHÁNY FÉREGHAJTÓ SZER A KUTYÁKNAK

Előre kell bocsátani, hogy a kutyában többféle galandféregfaj fordul elő, de a kergekórt csak a Taenia multiceps „közvetíti”. Ugyancsak tudni kell, hogy a galandférgekkel történt fertőzöttség a kutyában semmiféle betegségre utaló klinikai tünetet nem okoz.
A galandférgek elhajtására számos gyógyszer kapható, amit az állatorvos rendelése szerint kell felhasználni. Jó hatású szerek többek között a DRONTAL PLUS tabletta, adagja 10 ttkg-ra 1 tabletta. Ha férgeket találunk a bélsárban, 2 hét múlva a kezelést meg kell ismételni. Hasonlóképpen alkalmazható a PRATEL tabletta, az ANIPRANTEL tabletta és így tovább.
A kutya galandférgessége elleni védekezés nagyon fontos feladat, mert a lárvák súlyos gazdasági veszteséget okoznak, de az ember egészségét is veszélyeztetik.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2005. októberében.)

2015. május 29., péntek

A kullancs eltávolítása, Lyme-kór


VESZÉLYES BETEGSÉGEKET OKOZVA TÁMADNAK A KULLANCSOK
Több Olvasónk is elpanaszolta, hogy az idén jóval több kullancs van, mint az elmúlt esztendőkben. Már a ház körüli füves bozótos helyeken is elszaporodtak, és nemcsak a kutyákból, de főleg a kisgyerekekből – akik a kertben játszanak – szinte naponta lehet kullancsot kiszedegetni. Azt is olvasták az újságban, hogy súlyos fertőzést okozó betegséget terjesztenek, nevezetesen a Lyme-kórt, mely akár hónapokkal a csípés után is veszélyes tünetekkel járó bántalmat okozhat. Ezzel kapcsolatban kérnek tájékoztatást úgy az ember, mint a kedvelt társállat vonatkozásában.
Való igaz, hogy idén a vérszívók nagyobb számban támadhatnak, mert különösen a meleg téli hónapokban nem tizedelte őket a fagy.
Az is igaz, hogy a kullancsok hazánkban is többféle fertőző betegséget is terjeszthetnek (pl. kullancs encephalitis, agyvelő- és agyhártyagyulladás, Babesiosis, Q-láz, erlichiosis = vérzéses kullancsláz, Tularaemia stb.), de ezúttal Olvasónk kérdésére válaszolva egy veszélyes, kullancsok által terjesztett betegséggel, a Lyme-kór részletes leírásával, a fertőzés módjával, a gyógykezelés és a védekezés lehetőségeivel fogunk foglalkozni.
Annyit előre kell bocsátani, hogy a világon több száz fertőző betegség kórokozóinak terjesztésében van szerepük a kullancsoknak. Vannak olyan mikroorganizmusok, melyek kizárólag emberi megbetegedést okoznak, mások valamelyik háziállatfajt betegítik meg, ismét mások pedig csak vadbetegséget okoznak. A legnagyobb figyelmet azoknak szenteljük, melyek emberi és állati megbetegedést egyaránt okozhatnak. Ezek a zoonózisok.
A LYME-KÓR KLINIKUMA EMBERBEN
A betegség elnevezése onnan származik, hogy az USÁ-ban Lyme városában indentifikálták először 1975-ben, amikor ezen a vidéken egyszerre sok ember, főleg gyerek betegedett meg hasonló, elsősorban ízületi elváltozások következtében. Nálunk az első eseteket emberben 1984-ben észlelték.
A Lyme borreliosis (Lyme-kór), amit mindkét végén hegyes, többszöri csavarulatot mutató spirochaeták okoznak, főként az embert támadja meg, de kutyában, lóban, juhban és szarvasmarhában is előfordul. Nálunk annak idején a Budai-hegyekben gyűjtött 31 kullancs közül 5-ben tudták kimutatni.
1. Az első szakaszban a fertőző kullancscsípést követően 48 óra vagy egy-két héten belül kialakulhat a betegségre jellemző bőrpír, mely centrifugálisan terjed, s középen halványulva gyűrűt formál.
Ez gyakran nem viszket és egyéb tünetek nélkül eltűnik. Máskor viszont egyidejűleg influenzaszerű tünetek jelentkezhetnek, ami fáradékonysággal, lázzal, fejfájással, a nyirokcsomók duzzanatával és köhögéssel jár.
2. A második szakaszban általában 1-4 hónappal a betegség kezdetét követően kialakulhatnak idegrendszeri tünetek (alvászavar, zsibbadás, enyhe bénulás stb.) és szívizomgyulladás.
3. A harmadik szakaszban legalább 5-6 hónappal vagy akár 1-2 évvel az első tünetek után ízületgyulladások (leggyakrabban a térdízületben), idült idegrendszeri tünetek, valamint bőrgyulladás fejlődhet ki.
Az idegrendszer károsodása fáradékonysággal, feledékenységgel, mérsékelt elbutulással stb. járhat.
Az egyes szakaszok nem mindig különülnek el élesen egymástól, gyakran összefolynak, vagy egyik-másik szakasz kimarad, sőt tünetmentes átvészelés is előfordulhat.
ORVOSLÁS – VÉDEKEZÉS
Legfontosabb a kullancsok távoltartása, elpusztítása, melyre számos készítmény kapható az állatorvosoknál vagy az állatpatikákban (rácseppentő, permetező, lemosó szerek, nyakörv stb.).
A vérszívó kullancsot minél előbb el kell távolítani szakszerűen (nehogy még több bajt okozzunk), a betegség gyógyítására pedig mielőbb antibiotikumokat (penicillinek, tetraciklinek stb.) lehet igénybe venni. Lényeges, hogy a gyógyszeres kezelés már a betegség legkorábbi szakaszában megkezdődjön.
A LYME-KÓR TÜNETEI KUTYÁBAN
Kutyában heveny szakaszban enyhe láz, étvágytalanság, bágyadtság, esetleg a szőrrel nem fedett területeken a kullancscsípés körül körkörösen terjedő bőrpír és egyik-másik ízület megduzzadása, fájdalmassága észlelhető.
Néhány hét múlva a tünetek enyhülnek vagy elmúlnak, azonban hetek, hónapok alatt idült polyarthitis (sokízületi gyulladás) alakulhat ki, a kutya sántít, nehezen mozog.
A betegség megállapítása a kórelőzményi adatok (kullancscsípések, a heveny szakaszban bőrpír, majd az ízületgyulladások) alapján történhet, de ez már természetesen az állatorvos feladata.
Az ORVOSLÁS ugyanúgy, mint az emberen antibiotikumokkal történhet. A Lyme-kór elleni védekezés alapvető tényezője ez esetben is a kullancsok pusztítása, illetve távoltartása a kutyáktól.
A kutyák bőrét, ha az állat kullancsok által ellepett területen tartózkodott, a tartózkodás közben és után kullancsokra alaposan át kell vizsgálni. Különös figyelemmel kell lenni a paraziták által kedvelt, vékony bőrrel borított testrészekre, mint a szemhéj, fül, hereborék, hasalja, hónaljak.
Amennyiben kullancsok fedezhetők fel, azokat lehetőleg azonnal el kell távolítani. A gyorsaság azért fontos, mert az élősködők főleg akkor fertőznek, amikor már egy napja szívják a gazdaállat vérét.
Mielőtt a kullancsok szakszerű eltávolításáról szót ejtenénk, elmondom, hogy a kullancs eltávolítása közben könnyen előfordulhat, hogy a kullancs feje beszakad a bőrbe, ez azonban csak kisebb helyi gyulladást idéz elő, komolyabb következményekkel nem jár. Semmiképpen sem válasszuk a korábban ajánlott és a praxisom során gyakran tapasztalt módszert, hogy a parazitát a potrohán lévő légző nyílásainak olajjal vagy más anyaggal való eltömeszelésével pusztítsuk el! A kullancs ugyanis ez esetben fulladozás közben borreliákkal (kórokozókkal) fertőzött testnedveit a szúrási csatornába ömleszti.
A KULLANCS ELTÁVOLÍTÁSA
Lépten-nyomon felvetődik a kérdés a gyakorlatban, hogy milyen módon lehet a kullancsot a megtámadott állatból szakszerűen eltávolítani. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt két nagyon fontos szabályt kell figyelembe venni.
1. A kullancsot minél előbb el kell távolítani, hogy minél kevesebb kórokozót juttathasson be az áldozatába. Ehhez tudni kell, hogy a kullancs a megtelepedését követően többnyire 4-6 óra múlva juttat kórokozót tartalmazó váladékot a bőrbe.
2. A kullancs eltávolítását nagyon körültekintően kell végezni, nehogy a nyakába gyöngyfűzérszerűen húzódó és kóranyaggal telt nyálmirigyek megnyomásával még több fertőző anyagot préseljünk az áldozatba.
El lehet tehát távolítani a vérszívót úgy, hogy csipesszel vagy két ujjal megragadjuk, majd tekerünk rajta 180 fokot, és várunk, míg a szívócsövén lévő kampók rögzítő hatása megszűnik. Ekkor a kullancs magától leválik a bőrről, és nem kell letépni.
A kullancs azonban legegyszerűbben és legbiztonságosabban a külön e célra gyártott speciális kullancscsipesszel vagy kullancseltávolító kanállal iktatható ki, mely a gyógyszertárban kapható, egyszer használatos műanyag eszköz. Ezzel egyszerűen, óvatosan el lehet távolítani a bőrből a kullancsot anélkül, hogy beszakadna a szájszerve.
Megjegyzem, hogy a kullancslárvákat és nimfákat (fejlődési alakok) – minthogy ezek alig rögzülnek a bőrben – egy injekciós tűvel is könnyedén ki tudjuk pöccenteni a bőrből. Az eltávolítást követően a kullancscsípés helyét mindig fertőtleníteni kell (pl. Betadinos vagy alkoholos ecseteléssel). 
 (A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. augusztusában.)
A kullancsfertőzések témájának folytatása: Kullancs-encephalitis.

2015. május 28., csütörtök

Myxomatózis


JÖNNEK A SZÚNYOGOK, TÁMAD A MYXOMATÓZIS! – HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?
Pogány községből hívott a napokban egy Olvasónk, és elmondta, hogy a múlt esztendőben az egész nyúlállományát elvitte a myxomatózis. Úgy elkeseredett, hogy abba is akarta hagyni a nyulászkodást, azonban nagyon rossz anyagi helyezte miatt mégsem mondott le erről a régebbi években olyan jó jövedelmet hozott és egyébként is kedvelt foglalatosságáról. Idén azonban nem szeretne úgy járni, mint tavaly, és szeretné megelőzni a bajt, mert az állatorvos azt mondta, hogy ez a betegség oltással megelőzhető.
Azt kérdezi, hogy miként védekezhet ez ellen a pusztító betegség ellen, valamint hogy mikor, mivel és hogyan kell beoltani a nyulait.
Olvasónk éppen jókor tette fel ezt a tapasztalataim szerint is bizonyára más nyúlászokat szintén érdeklő kérdést, mert a nyár elején éppen itt van a védőoltás ideje. Mielőtt részletesebben ismertetném a betegséget, elmondom, hogy MYXOVAC vakcinával kell oltani, mely 20 adagos kiszerelésben kapható, és állatonként fél millilitert kell izomba fecskendezni. Minden 5 hetesnél idősebb nyúl oltható. Vemhes és szoptató anyák is olthatók, de ezeket nagyon kíméletesen kell megfogni, mert a megfogás következtében elvetélhetnek. A védelem az oltást követő 10. napon válik teljessé és egy éven át tart.

 
A fül, a szemhéj, a száj-orr körüli bőrben kiemelkedő csomók. Súlyos gennyes kötőhártya-gyulladás (Vetési után)
MIT KELL TUDNI A MIXOMATÓZISRÓL?
A mixomatózis a házi- és üregi nyulaknak a fejen és a természetes testnyílások környékén nagy, vizenyős duzzanatokkal vagy göbökkel járó, gyakran elhullással végződő betegsége. A házi- és üregi nyúl egyik legtöbb gazdasági veszteséget okozó, rettegett vírusokozta bántalma.
MI OKOZZA?
A betegség kórokozója a Leporipox virus genus tagja. A vírus 55°C-on egy perc alatt inaktiválódik, beszáradt bőrön azonban 7 hónapig is életképes maradhat.
A vírus iránt az üregi nyúl és annak háziasított változata, a házinyúl nagymértékben fogékony. Az európai mezei nyúl azonban nem fogékony a vírus iránt.
A FERTŐZÉS MÓDJA
A kórokozóknak igen nagy a virulenciája, mert – ha valamely házinyúlállományban felüti a fejét – védekezés híján valamennyi nyúl megbetegedhet, és igen nagy az elhullási arány.
A vírust mindenekelőtt a különféle ízeltlábúak, többnyire a szúnyogfélék terjesztik, amelyeket a szél nagyobb távolságokra is elsodorhat. A kórokozó vírust főként vérszívó, külső élősködők, a hártyásszárnyú, szúrórovarok, különösen pedig a szúnyogok, mint vírushordozók viszik át egyik állatról a másikra.
Ezzel magyarázható az a tapasztalat, hogy a betegség főként tavak, folyók, tocsogók, nádasok, udvari víztározók, trágyadombok környékén élő nyúlállományokban szedi áldozatait.
Előfordulása szoros kapcsolatot mutat a szúnyograjzás idejével. Mentes állományokba olyan zöld- illetve száraz szálas takarmányokkal is behurcolható a vírus, amelyek mixomatózisban beteg üreginyulak lakta területről származnak.
Behurcolható a vírus a fertőzött ragályfogó tárgyakkal, nyúlszállító ketrecekkel és fertőzött szállítóeszközökkel is, de a kórokozó egyik nyúlról a másikra is átragadhat.
A FERTŐZŐDÉSRŐL
A szúnyog szúrás közben nemcsak nyálat bocsát a sebbe, hanem fertőző anyagot, tehát a kórokozó vírust is közvetíti. A nyúl allergiásan válaszol a szúnyogcsípésre, ami a szúrás helyén duzzanatképződésben manifesztálódik.
Igaz, hogy az éhes szúnyog nem válogat, de megfigyelték, ha lehetősége van, szívesebben támadja meg a színes nyulat, mint a fehéret. Hazai megfigyelés szerint a szúnyogok először az alsó rekeszekben levő nyulakat csípik meg, ezért ajánlatos az értékesebb állatokat a felső rekeszben elhelyezni.
Megjegyzem, hogy a szúnyog egyszeri vérszívás alkalmával 0,02-0,04 milliliternyi vért szív, mely emésztéséhez 3-4 napra van szükség. Ez azt is jelenti, hogy a szúnyog csak ezután fog ismét vért szívni.
TÜNETEK
A betegség lappangási ideje 7-10 nap. A bántalomnak többféle megjelenési formája ismert.
Az ödémás kórforma vizenyős, kocsonyás beszűrődések jelentkezésében nyilvánul meg. A virulens vírustörzsek hatására a fülek, szemhéjak és az orr bőre megduzzad, nyálkás-gennyes kötőhártya-gyulladás és orrhurut lép fel.
Később az egész fejet ödémás duzzanatok burkolják, a füleket olykor a hatalmas, kocsonyás duzzanatok lehúzzák. De hasonló kocsonyás duzzanatok jelennek meg a végbélnyílás, a nemi szervek nyílásai környékén és néha a test egyéb területein is.
A betegek légzési nehézségek és tüdőgyulladás tünetei között, többnyire 7-10 nap alatt elhullanak. Előfordulnak azonban korai hirtelen elhullások, valamint elhúzódó esetek is, amikor a betegek a második-harmadik héten csonttá-bőrré lesoványodva hullanak el.
A másik kórforma az ún. nodurális alak, amikor a felsorolt helyeken körülírt kisebb és tömöttebb duzzanatok képződnek. A betegségnek ez az alakja több hétre elhúzódhat és jobb indulatú, bár olykor ugyancsak jelentős veszteséget okozhat.
Észlelték azonban a mixomatózisnak olyan enyhe formáját is, amikor csupán kötőhártyagyulladás, orrfolyás és tüsszögés mutatkozott.
HOGYAN VÉDEKEZHETÜNK A BÁNTALOM ELLEN?
A betegség megelőzésének a legfontosabb módja, hogy megakadályozzuk a betegség behurcolását és a vérszívó rovarokat, de mindenekelőtt a szúnyogokat távol tartsuk és elpusztítsuk.
1. Gondosan kerülni kell a kórokozó vírus behurcolásának a lehetőségét is. Itt nemcsak a ragályfogó tárgyakra gondolok, de előfordult olyan eset is, amikor fertőzött tenyészállattal hurcolták be a betegséget.
2. Az állatokat lehetőleg zárt épületben tartsuk.
3. A nyulak tartási helye körül a nedves, pocsolyás helyeket meg kell szüntetni.
4. Gondolni kell arra, hogy a nedves területről begyűjtött zöldtakarmánnyal a zárt helyre is bekerülhetnek a szúnyogok.
5. A szúnyogok kedvelik az állatokkal zsúfolt, nagy ammónia- és páratartalmú levegőjű istállót. A szellőztetés helyes megoldásával elősegíthetjük a szúnyogok távol tartását.
6. Az istállók fali nyílásait gondosan el kell zárni, hogy a szúnyogok ne tudjanak behatolni. Jó szolgálatot tesz a keretre feszített, gázolajjal vagy valaminő szúnyogirtó szerrel permetezett szúnyogháló.
7. A kisgazdaságokban oly elterjedt a fészer alatti tartás, illetve a védőtető alatt elhelyezett, egyedi ketrecekből összerendezett ketrecsorokban való nyúltartás, mely egyáltalán nem biztonságos.
8. Rovarirtó vagy riasztó szerekkel ugyancsak irtani vagy legalábbis távol tudjuk tartani a szúnyogokat.
EGYÉB FONTOS TUDNIVALÓK
A beteg állatot nem szabad véres úton leölni, a bőrét kiszárítani vagy a húsát elfogyasztani.
A levágott és lebőrözött nyúl húsát értékesíteni és belsőségeit a szemétdombra szórni szigorúan tilos!
A betegséget vagy gyanúját jelenteni kell az illetékes állatorvosnak, aki a további intézkedéseket megteszi!
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. júniusában.)

2015. május 27., szerda

Stachybotryotoxicosis


A PENÉSZES SZÉNA, SZALMA ETETÉSÉT ÉS ALMOZÁSÁT KÖVETŐ SÚLYOS MEGBETEGEDÉSEK
A STACHYBOTRYOTOXICOSIS
Ha nem is egyedüli, de a legveszélyesebb penészgombaféleség, mely ott rejtőzik a megpenészedett széna- és szalmatakarmányban vagy fertőzött alomban, sőt gyakran a szemestakarmányokon is, mely a háziállatok nagyon súlyos megbetegedését, olykor akár néhány órán belüli elhullását okozza. Ez a Stachybotrys nevű penészgomba toxinja.
A stachybotryotoxikózis az egyik legjelentősebb és legrégebben tanulmányozott mikotoxikózis. Első ízben több mint hét évtizede Ukrajnában állapították meg lovak között, ahol annak idején egészen a 40-es évekig súlyos veszteséget okozott.
A lovak stachybotryotoxikózisát Magyarországon 1941-ben, majd tömeges és súlyos formában a 60-as években állapították meg. utóbb kiderült, hogy a takarmánymérgezés nemcsak lóállományokban fordul elő olykor járványszerűen, hanem hasonló tünetekkel megbetegszik a sertés, a szarvasmarha, a juh, sőt a tyúkfélék és a liba is.
ÓRÁK ALATT ELHULLOTT A LÓ
Akkortájt nagyon esős, ködös, párás október volt. egyik vasárnap délután – szokatlan időpontban – azzal küldött értem kocsit a lakásomtól 12 km-es földúton lévő ÁG. telepvezetője, hogy azonnal jöjjek, mert 4 ló néhány órája „bekólikázott”, dobálják magukat, hemperegnek és semmiféle ilyenkor szokásos módszerrel nem tudják lecsillapítani őket.
Azonnal vettem a táskámat és kimentem a telepre, ahol 45 lova és csikója volt a Gazdaságnak. Minden lehetséges módszerrel és gyógyszerrel megpróbálkoztam, de ennek ellenére 3 ló még aznap este ottlétemkor elhullott.
Valaminő toxikózisra (mérgezésre) gondolva alaposan körülnéztem. Megtudtam, hogy a napokban egy beázott szénakazlat bontottak meg, de a telepvezető annyira dohosnak, penészesnek találta a szénát, hogy megtiltotta annak takarmányként történő felhasználását, és a lovaknak kitűnő minőségű szénát adatott a jászolba. De hogy mégse menjen kárba a defektes széna, annak almozásra történő felhasználását rendelte el.
És itt volt a hiba! Senki sem gondolta ugyanis, hogy a lovak szívesebben szedegették maguk alól a súlyosan fertőzött almot (úgy látszik jobb ízűnek találták), mint a nekik kitett kitűnő minőségű takarmányt. Ez már felvetette a takarmánytoxikózis gyanúját.
Másnap kihívtuk az Állat-egészségügyi Intézet szakállatorvosait a helyzet tisztázására. (Abban az időben az ilyen esetben kötelező is volt.) A körülmények vizsgálata, a hullák boncolása (hatalmas belső vérzések), a laboratóriumi vizsgálatok stb. megerősítették a gyanúnkat, hogy nagyon súlyos heveny takarmánytoxikózisról volt szó, a mérgezést pedig megállapításuk szerint egyebek mellett főként a Stachybotrys nevű penészgomba toxinja okozta.
A KÓROKOZÓ
A toxikózist a Stachybotrys alternans nevű gomba egymagában vagy más gombafajok mérgező anyagaival együttesen okozza. Ez a gomba az egész világon széles körben elterjedt, még a talaj felső rétegében is megtalálható. Legszívesebben a szalmán, főként az árpaszalmán tenyészik, de megtalálható a szénán, sőt esetenként a szemestakarmányok magvain is (zab, árpa stb.).
A gombának mérgező (toxikus) és nem mérgező törzsei vannak. Az előbbiek arról ismerhető fel, hogy telepeik, tenyészeteik a szalmán, esetleg a szénán jellemzően feketés bevonatot képeznek.
Ezek a gombák kevésbé ellenállóak, mint a fuzáriumok, mert az irodalmi adatok szerint 100°C-os hő 5 perc alatt elpusztítja, a 2%-os formalin oldat pedig egy óra alatt teszi tönkre.
Amint arról már szó esett, Ukrajnában nagyon régen megállapították és olyan súlyos veszteségeket okozott, hogy egyes gazdaságokban gyakorlatilag az összes ló elhullott. Olykor más, velünk szomszédos országokban is járványszerűen lép fel a baj. A betegséget emberen is felismerték, s a lovakon kívül megbetegíti a sertést, a szarvasmarhát, a juhot, sőt a baromfit is, ezekről azonban majd a továbbiakban ejtünk szót. Hazánkban az időjárástól függően gyakran megállapítják, és ahol felüti a fejét a csikó- és lóállományokban akár 20-30%-os elhullást is okoz.
KÓRFEJLŐDÉS
A S. alternans cellulózbontó mikroorganizmus, a gomba az egész világon elterjedt. Tehát leginkább a cellulózban gazdag növényi részekben él, és szaporodik el. Fermentumai elősegítik a cellulóz bomlását, és ezáltal lehetőséget nyújtanak arra, hogy a cellulózban gazdag növényi részeken fejlődjék. Legjobb táptalaja a szalma, főleg az árpa és zabszalma, továbbá a szénafélék, de megtalálható a szemes takarmányok magvain, sőt az ezekből készült keveréktakarmányokban és tápokban, valamint a talaj felső rétegében is.
A széna- és szalmaszálakon sötétbarna-fekete, koromszerű bevonat alakjában főként a csomók közelében telepszik meg, a kézre erősen tapad, a szalma szétrázásakor pedig fekete porfelhőt képez. Gyakorlati megfigyelések – megfigyeléseink – szerint a Stachybotrys gombával fertőzött szénát, szalmát az állatok (lovak) szívesen fogyasztják.
A természetben a gomba a légmozgás útján terjed. Az előbbiekben szó volt róla, hogy a 100°C-os hő 5 perc alatt elpusztítja, azonban a gombának a megbetegedést kiváltó endotoxinja jóval ellenállóbb, mert 120°C-os hőmérsékleten egy óra alatt sem veszíti el a toxicitását. Nem károsítják a savak sem, lúgos kémhatáson azonban hamar elbomlik.
Az emésztőcsatornából a vér- és nyirokáram útján felszívódott toxin megtámadja az erek endotheljét (= a vér- és nyirokereket bélelő egyrétegű hám), és azokban gyulladásos elfajulásos folyamatot vált ki. Ezáltal az erek fala áteresztővé válik, ami vérzések, vizenyős beszűrődések keletkezésére vezet. Ezenkívül a toxin elhalásokat és a parenchymás szervek elfajulását, és az idegrendszer károsodását okozza.
Attól függően, hogy milyen mennyiségű toxint és azt mennyi idő alatt veszi fel az állat, a mérgezés többféle alakban szokott megnyilvánulni.
KÓRFORMÁI
A tipikus kórforma akkor alakul ki, amikor az állat hosszabb időn át, de kisebb mennyiségű toxint vesz fel. Ilyenkor általános tünetek nem észlelhetők, de az ajkakon, az orrszárnyakon és esetleg a szőrrel nem vagy gyéren fedett egyéb testtájakon a bőr hámrétege felületesen berepedezik, elhal, és ennek következtében hámlik vagy pörkös, pikkelyes elváltozást mutat.
A bővérű, ödémássá vált száj- és orrnyálkahártyán hurut alakul ki. Ennek következtében az állatok erősen nyálzanak, és gyakori a savós orrfolyás is. A nyál és az orrváladék a takarmány és porrészecskékkel keveredve, valamint a levált hámpikkelyekkel vaskos pörköket képez, melyek súlyosabb esetekben az orrnyílásokat el is dugaszolják. Ez a körülmény és a kocák tőgyének egyidejű megbetegedése a malacok 10-40%-os elhullását is okozhatja.
Amikor a betegség a toxin helyi hatására keletkezik, a folyamat 2-3 nap alatt alakul ki, és akár 8-30 napig is eltarthat. Ha ilyenkor a penészes szalmával való almozás vagy az ilyen szálas takarmány etetése megszűnik, a bántalom gyorsan és teljesen gyógyul.
Ha azonban az állat hosszabb ideig fogyasztja a romlott takarmányt, a vérképző rendszer is károsodik. Ha pl. a lovat továbbra is munkára használják, az állat hamar elfárad, csökken az ellenálló képessége, és kialakul a toxikózis harmadik, ún. letörési szakasza. Ilyenkor már csökken az étvágy, nyelési nehézségek mutatkoznak, a testhőmérséklet emelkedik, emésztési zavarok lépnek fel, a nyálkahártyákon vérzések, elhalások figyelhetők meg. A szervezet védekező készsége felmondja a szolgálatot és különféle szövődményes betegségek léphetnek fel. A toxikózis leggyakrabban pioszeptikaemia (gennyvérűség) stb. társul. A betegségnek ez a stádiuma már rendszerint elhullással végződik.
A MÉRGEZÉS TÜNETEI
A LOVAKON fellépő főbb tüneteket az előbb elmondottak során már jórészt megismertük. A lovak erősen nyálzanak, savós orrfolyásuk is van. Eseteinkben a lovak tömegesebb megbetegedése során az állat megbetegedésével egyidőben a gondozókon is tapasztalható volt makacs orrhurut. Jellemző volt az ajkak duzzanata, a bőr fájdalmassága, a száj- és a pofa nyálkahártyáján a kimaródások és fekélyek feltűnése.
Az idegrendszer bántalmazottságára utal a beteg lovak ingerlékenysége vagy éppenséggel teljes tompultsága, a mozgás rendezetlensége, olykor az állatok „kólikás” nyugtalankodása.
A toxin megtámadja a vérképző szerveket is, amire eseteinkben is több elhullott állat bonclelete is utalt (belső vérzések stb.).
A SERTÉS TOXIKÓZISA
Legtöbbször a fiatal szopós malacok és a szoptatós kocák betegszenek meg ott, ahol a S. gombákkal fertőzött szalmával almoztak. Az alomban való turkálás és a szalma rágcsálása következtében leggyakrabban a túrókarima és az ajak bőre betegszik meg. Enyhébb vagy súlyosabb formában károsodnak azonban a toxintartalmú alommal leginkább érintkezésbe kerülő egyéb bőrfelületek és nyálkahártyák is. Így a kocák tejmirigye, a malacok csecsbimbója és környéke, a péra és vaszora, ritkábban az állcsúcs, a fülek széli része és a lábvégek, valamint az orr és száj nyálkahártyája és a kötőhártya.
Először a bőr és a nyálkahártya megduzzad, kipirul és nedvedzik. A heveny duzzanat a legkifejezettebb a túrókarimán és az ajakszéleken. Ezt követően felületes pörk képződik. A savós orrváladék a levált törmelékkel, az apróbb alomrészekkel és porral az orrjáratokat eltömi. Ennek következtében a malacok szuszognak, szörtyögnek és szokatlan módon a szájukon lélegeznek.
A tünetek különösen a 2 hetesnél fiatalabb malacokon súlyosak annyira, hogy az elhullás akár 10-40%-os is lehet. A csecsbimbókon rendszerint barnavörös pergamenszerű pörkös bevonat képződik. A szoptatós kocáknak következetesen csak azon csecsbimbó körüli bőr betegszik meg korongszerűen, amelyet a malacok szopnak. Feltehetően ugyanis a malacok szopás közben dörzsölik a toxint a tejjel fellazult bőrbe.
Súlyos esetekben a toxikózis általános tünetei is jelentkezhetnek, mint az étvágytalanság, bágyadtság, a hátulsó végtagok gyengesége. A boncolási képet a vérzések uralják, melyek a különböző szervekben találhatók.
Megjegyzem, hogy bolgár és finn szerzők vemhes kocák elvetélését is összefüggésbe hozták a stachybotryotoxikózissal.
A SZARVASMARHA MEGBETEGEDÉSE
Sokáig úgy hitték, hogy ez a gombafaj a szarvasmarhát nem betegíti meg. Az akkori Szovjetunió állatorvosai azonban már jóval előbb felhívták a figyelmet arra, hogy a Stachybotrys alternans toxinja a szarvasmarha állományokban is súlyos veszteségeket okozhat. Ezt követően hazai körülmények között Dankó doktor végzett széleskörű vizsgálatokat, melyek során hét gazdaságban meg is állapította a toxikózist.
MILYEN TÜNETEKET ÉSZLELT?
A betegség főként olyan növendékborjak között okozott súlyos veszteséget, amelyek Stachybotrys gombákkal fertőzött szénát fogyasztottak, vagy ahol penészes szalmával almoztak. A vizsgálatai azt igazolták, hogy a Stachybotrys alternans nem egyedül, hanem más gombatoxinokkal együtt idézte elő a kórképet.
A beteg állatok bágyadtak, étvágytalanok, elesettek voltak, és sokszor fokozott szomjúságérzetet mutattak. Néha hasmenés is fellépett. Minden esetben észlelhető volt a nyálzás, a savós-gennyes, esetenként a véres jellegű orrfolyás. A beteg állatok hőmérsékletes 41-41,5°C között változott.
Az orrüreg nyálkahártyáján az szarvasmarhánál is keletkeznek olykor nagykiterjedésű fekélyek, de a szájüreg nyálkahártyáján, az ínyen és a nyelven is lehetett hasonló elváltozásokat találni.
A gazdasági veszteség meglehetősen számottevő volt, mert az egyik gazdaságban 70 növendékmarha közül 14 állat betegedett meg, és az azonnali és szakszerű állatorvosi beavatkozás ellenére is valamennyi elhullott. Az idősebb állatok között elhullás nem volt és csak azok betegedtek meg, amelyek nagyobb mennyiségű fertőzött takarmányt fogyasztottak. Figyelemreméltó tapasztalat, hogy a szarvasmarhák is szívesebben megeszik a penészes almot, mint az eléjük tett kifogástalan szálastakarmányt.
A hazai tapasztalatok is azt mutatják, hogy a szarvasmarha is érzékeny a toxikózisra, és a súlyosan beteg állatok kezelése is csak ritkán jár eredménnyel, tehát a szarvasmarhákkal is csak kifogástalan takarmányt szabad etetni, és almozásra is csak penésztől mentes szalmát szabad felhasználni.
A JUHOK MEGBETEGEDÉSE
Ugyancsak Dankó doktor számol be hazai viszonyok között a juhok megbetegedéséről. A fertőzött takarmányt fogyasztó juhok bágyadtak, étvágytalanok, nehezen mozognak, sokat feküsznek. Legtöbbjüknél orrhurut, véres orrfolyás vagy orrvérzés, majd hasmenés és véres bélsárürítés is megfigyelhető.
Az orrüreg nyálkahártyáján vérzések és kimaródások mutatkoznak, a hőmérsékletük pedig 39-41,5°C között váltakozik. A beteg állatok gyapja könnyen kihúzható, máskor pedig az állat magától is elhullatja.
A veszteség súlyosságát mutatja, hogy az egyik gazdaságban másfél hónap alatt 1100 anyajuh közül mintegy 84 elhullott a mikotoxikózisban.
A toxikózis lecsökkenti az állatok ellenálló képességét, és ez ebben az esetben is lehetőséget teremt a különféle baktériumok behatolására és elszaporodására a szervezetben, majd a szövődményes betegségek kialakulására.
A BAROMFI MEGBETEGEDÉSE
A takarmány-toxikózisok kiváló kutatója, PALYUSIK doktor vizsgálataiból tudjuk, hogy a naposcsibék és a növendékcsirkék is nagyon érzékenyek a gombatoxinokra. A csirkék stachybotryotoxicosisa esetén a száj nyálkahártyáján található elváltozások megtévesztésig hasonlítanak a baromfihimlő ún. nyálkahártyakiütéses formájához, de a betegség nem terjed át egyik állatról a másikra, és a kórosan elváltozott szájnyálkahártyából vett vizsgálati anyagból a baromfihimlő vírusa nem mutatható ki.
A fiatal libák szintén nagyon érzékenyek a gombatoxinokra, amely akár tömeges elhullást is okozhat. Ezúttal is a száj nyálkahártyáján és a nyelven alakulnak ki elhalások, és ún. diphteroid felrakódások.
Bármely állatfajon jelentkezik ez a veszélyes toxikózis, azonnal meg kell szüntetni a kóros takarmány vagy alom használatát, és mielőbb kérni kell az állatorvos segítségét.




(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. januárjában.)

2015. május 26., kedd

A mikotoxinok rejtett gyilkosok


A FUZÁRIUM-TOXIKÓZIS (2.)
Előbbi bejegyzésünkben arról olvashattunk, hogy a fuzáriumgombák, a fuzárium-toxikózis milyen súlyos egészségromlását, szaporodásbiológiai anomáliákat, nevezetesen meddőséget, vetélést, életképtelen magzatok szülését okozhatja a sertésállományokban – nagy fokban veszélyeztetve a sertéstartás eredményességét.
Ezúttal arról fogunk szólni, hogy a takarmányok gombás fertőzöttsége nemcsak a sertések egészségét veszélyezteti, de a többi haszonállatokét is. Az előbbiekben olvashattuk azt is, hogy a fuzáriumok gyakran más penészféleségekkel együttesen is okoznak súlyos egészségromlást és veszteségeket. Ezúttal példaként említek egy a fuzáriumokkal nagyon gyakran együttesen előforduló gombaféleséget, a hazánkban is nagyon elterjedt és sok gondot okozó Stachybotrys alternans nevű gombát, mely méreganyaga számos állatfajon súlyos betegséget a stchybotryotoxikózist idézi elő. A továbbiakban a penészes széna, szalma etetésének és az ezekkel fertőzött alom veszélyéről fogunk szót ejteni.
A MIKOTOXINOK REJTETT GYILKOSOK – TARTJA TALÁLÓAN A SZAKIRODALOM
Előre kell bocsátani, hogy emberben a mikotoxin-veszélyről már a XVII. században beszámoltak, amikor az anyarozs toxinja többek között hallucinációt okozott, ugyanis abban az időben gyakori volt a rozskenyér fogyasztása.
Egyes felmérések szerint a világ gabonakészletének 25 %-a toxinokkal fertőzött. A világ egyetlen része sem mentesül a toxinok okozta negatív hatásoktól az állattenyésztésben, de az emberi egészségügyben sem. Minden toxinnak megvan a saját káros hatása, de a toxinok egymás hatását erősítve még nagyobb veszélyt jelentenek.
A toxinok okozta tünetek (amint arról már az előbbi Lapszámunkban is olvashattunk) sokfélék és eltérőek. A vomitoxin csökkenti az önkéntes takarmányfogyasztást, a zearlanos súlyos szaporodásbiológiai zavarokat okozhat a genitáliák károsítása révén, a fumanosin toxinok idegrendszeri zavarokat okozhatnak és így tovább. A toxinok súlyosan károsítják a májat a baromfi esetében például az aflatoxin zsír-máj szindrómát okozhat stb. A mikotoxinok megtámadják az immunrendszert is megbénítva a szervezet védekezőképességet.
A másik nagy veszély, hogy a toxinok nemcsak az állati szervezet növekedését, fejlődését károsítják, hanem a tejbe, húsba átkerülve veszélyeztetik az ember egészségét is.
A toxinok elleni védekezés már az alapanyagok megfelelő tárolásával, szárításával kezdődik egészen a nem korrozív penész inhibitorok (kémiai folyamatok lefolyását gátló anyagok) használatáig. A meglévő toxinokat pedig inaktiválni lehet.
A SZARVASMARHA FUZÁRIUM-TOXIKÓZISA
Európában az első megfigyelések a hatvanas évek végén Angliából származnak, ahol egy 150-es létszámú tehenészetben, rossz minőségű széna etetése után termékenységi zavarokat tapasztaltak, s ezek kiváltásáért a szénamintában kimutatott F2 toxint (14 ppm) tették felelőssé.
Ezt követően Finnországban szaporodásbiológiai zavarokat figyeltek meg egy tehenészetben, ahol az állatokkal Fusarium graminearum által termelt F2 toxint tartalmazó takarmányokat etettek. A betegség heveny szakában vulvaduzzanat és bőséges nyálkás hüvelykifolyás volt megfigyelhető. Általános tüneteket nem észleltek.
A heveny időszakban azonban a termékenyített állatok közül a vemhesség második-harmadik hónapjában 3 tehén elvetélt 7 tehén pedig a többszöri termékenyítés ellenére sem termékenyült meg. Tavasszal a legeltetés megkezdésével az említett tünetek megszűntek.
Ezzel egy időben hazai szerzők is beszámoltak egy szarvasmarha-állományban Fusarium graminearummal fertőzött kukorica etetését követő klinikai tünetekről.
A tehenek tejhozamok csökkenése mellett, szórványosan az üszők vulvaduzzanata is fellépett és terméketlenné váltak.
A vulva-ödémát a Fusarium graminearummal mesterségesen fertőzött kukoricadarával kísérleti úton előidézték a három hónapos bárányokban is.
A TEJHOZAM IS NAGY FOKBAN CSÖKKEN
Az M-i Állami Gazdaság egyik legjobban tejelő 138 tehénből álló tehenészetben új tejelőtápot kezdtek etetni, amit egy kg kukoricadarával egészítettek ki. Az új tejelőtáp etetésének negyedik napján mintegy 15 tehén vulvájának kifejezett duzzanata volt észlelhető. A folyamatot váladékelválasztás nem kísérte és gyulladás, fájdalmasság sem mutatkozott. A klinikai tünetek jelentkezése után azonban az állomány nagy százaléka étvágytalanná vált, a rekeszizom görcsös összehúzódása miatt több állaton csuklás volt megfigyelhető.
A bendőmozgások lassultak vagy megszűntek. A tehenek az abrakot többnyire érintetlenül hagyták, ugyanakkor a zöld takarmányt szívesen fogyasztották. Néhány állatnak hasmenése is volt.
A legszembetűnőbb tünet a nagy fokú tejcsökkenés volt, melynek eredményeként a tejhozam néhány nap leforgása alatt mintegy 200 literrel csökkent. A takarmány visszautasítása és az emésztési rendellenesség a láztalan állapotot és a péra duzzanata egyértelműen a néhány nap óta etetett tejelőtápra terelte a gyanút, aminek etetését egy hét után meg is szüntették.
A gyanú beigazolódott, mert a laboratóriumban a rétegkromatográfiás vizsgálat során az F2 ösztrogén hatású fuzariotoxint meglehetősen nagy mennyiségben tudták kimutatni a tejelőtápban.
Az eset azt bizonyítja, hogy a fuzarium-toxin súlyos emésztési zavart, a tejtermelés nagy fokú csökkenését okozza. A tünetek a toxinnal szennyezett takarmány etetésének 5-6. napján alakulnak ki, majd a rövid ideig etetett hibás takarmány megvonása után hamarosan megszűntek.
A FUZARIOTOXIKÓZIS TÜNETEI
Előre kell bocsátani, hogy a szarvasmarhák és más kérődzők jobban ellenállnak a takarmányban levő mikotoxinoknak az olyan monogasztrikus (egygyomrú) állatokhoz képest, mint a sertés és broiler. A bendőben levő mikroorganizmusok ugyanis képesek bizonyos mikotoxinokat kevésbé ártalmas anyagokká alakítani.
A nagy koncentrációk azonban elnyomhatják a mikroorganizmusok semlegesítő képességét ezzel lehetővé téve a mikotoxinoknak, hogy kijussanak a bendőből és felszívódjanak. Felszívódásukat követően a mikotoxinok ugyanolyan hatással vannak a szarvasmarhára, mint a baromfira vagy (amint Lapunk előbbi számában olvashattuk) a sertésekre.
A ZEARALENONE ösztrogén jellegű válaszreakciót vált ki a tejelő tehenekből. Ennek a toxinnak a magas mennyisége vetéléshez vezethet, ugyanakkor csökken a takarmányfelvétel, a tejtermelés. A vulva megduzzad, hüvelygyulladás léphet fel. Rossz a szaporodásbiológiai teljesítmény, szűz üszőknél az emlőmirigyek megnagyobbodnak. Alacsonyabb a takarmányhasznosítás, károsodik az állatok ellenálló képessége az immunrendszerre ható károsító hatás eredményeként. Következésképpen csökken a betegségek elleni rezisztencia.
A T-2 TOXIN felvétele a teheneknél a takarmány visszautasítását váltja ki, csökken a termelés, a téteményképesség. Emésztési zavarok, akár vékonybélvérzések következhetnek be, mely elhullásra is vezethet. Borjaknál ugyancsak rontja az immunállapotot.
A TENYÉSZBIKÁK IS „MEDDŐVÉ” VÁLTAK A FUZÁRIUMOS TAKARMÁNY ETETÉSE UTÁN
A Sz-i Mesterséges Termékenyítő Főállomás tenyésztési okokból kiselejtezett két tenyészbikáját az Országos Állategészségügyi Intézet rendelkezésére bocsátotta annak vizsgálatára, hogy a fuzáriumos takarmány milyen hatást gyakorol az állatok termékenyítőképességére. A 8 és 3 éves tenyészállatok spermatermelése és fertilitása a „szolgálatuk alatt” előbb kiváló minőségű volt.
Az állatok 72 napon keresztül naponta 2 kg olyan fuzáriummal fertőzött kukoricát kaptak, amely 20 mg/kg F-2 toxint tartalmazott.
A kísérlet időtartama alatt a bikákat korábbi használatukkal megegyező gyakorisággal ugratták, a spermájukat pedig a következő mutatókra vizsgálták: mennyiség, szín, konzisztencia, sűrűség, mozgás- illetve morfológiai elváltozások, melyek az eredményes termékenyítőképességükre utalhattak.
Az egyik bika kezdettől fogva jó étvággyal evett, a másik bikán az F2 toxint tartalmazó takarmány fogyasztása után allergiás bőr alatti beszűrődések jelentkeztek, amelyek a megfelelő kezelés után megszűntek ugyan, azonban a bika étvágya romlott és az abrakadagját sem szívesen fogyasztotta.
A sperma minőségében a kísérlet 21. napján volt eltérés megfigyelhető. Az egyik bikánál 75,9 %, a másiknál pedig 84,8 % kórosan elváltozott spermasejt jelent meg az ejakulátumban.
Ezekben a kóros alakú ondósejtek mellett jellemző volt a sperma sűrűségének egyenletes és rohamos csökkenése. A toxintartalmú táp etetésének befejezése után a 4 napig tartó megfigyelés során sem javult a sperma minősége.
Ezután az állat levágásra, a nemi szervek pedig kórbonctani és kórszövettani vizsgálatra kerültek, mely során megállapítást nyert, hogy a herékben a csírahám elfajult és spermiogenesis nincs.
A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy az F2 toxint tartalmazó takarmány etetése a spermiogenezis zavarával jár. A toxin hatására a sperma minősége olyan mértékben romlott és szaporodott meg a kóros spermiumok száma, hogy azt termékenyítésre használni nem lehetett.
A FUZARIOTOXIKÓZIS JUHOKBAN
Nem csak a szarvasmarha, de a juh is érzékeny az F2, fuzariotoxin iránt.
Egy kísérlet során 14 kg átlagsúlyú jerkebárányokat 7 napon keresztül olyan takarmánnyal etettek, mely F2 toxint tartalmazott. A jerkebárányok pérája megduzzadt, lilásan elszíneződött. Kórboncolásuk során megállapítható volt a méhük ödémás beszűrődése, de a petefészek burkainak és kötőszövetének ugyancsak enyhe beszűrődését lehetett megállapítani.
Ugyanakkor egy másik juhászatban a fuzarium graminearummal erősen fertőzött takarmány etetése után 17 vemhes anyajuh közül 12 elvetélt. Mindez arra enged következtetni, hogy a fuizáriumos takarmány etetése a juhászatokban is hasonló szaporodásbiológiai következményekkel jár, mint a szarvasmarhák esetében.
A KOSOK TERMÉKETLENNÉ VÁLNAK
Annak idején egy import kosfalkában – amit merinói állományok minőségi javítására akartak felhasználni – a fuzáriummal szennyezett takarmány etetése olyan súlyos szaporodásbiológiai következményekkel járt, hogy az értékes állományt végül is selejtezni kellett.
Jól lehetett észlelni a herék megkisebbedését, sorvadását. Boncolás során pedig a herékben a csírahám teljes pusztulását állapították meg. A hereszövet ilyen súlyos károsodásában közrejátszhatott az a körülmény, hogy az állatokat a toxinhatás fiatalon a csírahám kialakulásának szakában, tehát már a nemi érettség előtt érte.
Mindez bizonyítja, hogy a fuzáriotoxikózisra a kosok ugyancsak érzékenyek, a gombákkal szennyezett takarmány a kosok terméketlenségére vezethet.
A HÁZINYÚL FUZÁRIOTOXIKÓZISA
A házinyúl nagyon érzékeny a fuzárizumok által termelt toxin iránt.
1.) Megállapították, hogy a F.graminearum által termelt vomitoxinnak hatása van a nyúl szaporodására, mert 0,024 % felvétele a takarmányban 100 %-os magzatelhalást okozott.
2.) Jellemzőnek tartják a nyúl fuzariotoxikózisára az agyszövet károsodását, mely kényszermozgás fellépésével jár.
3.) Tartós szubtoxikus mennyiségű mintegy 1 mg/ttkg/nap szájon át való adagolása után a más metabolizációs („lebontó”) képessége csökken, ugyanakkor a szervezet érzékenysége nő. Az önkéntes takarmány felvétele 60-70 %-kal csökken. Vagyis az étvágy nagy fokban romlik.
4.) A T2 toxin átmegy az anyanyúl tejébe is és veszélyezteti a szopósok egészségét.
5.) A lágy bélsár újrafelvételével a toxin újra a nyúl gyomrába kerül, ami magyarázhatja a nyúl viszonylagos érzékenységét a mikotoxinok iránt (VETÉSI).
A SZÁRNYASOK FUZARIOTOXIKÓZISA
A kísérletes etetés folyamán a tyúkok tojáshozama a 3-5 mg/tak.kg toxintartalmú takarmány hatására jelentősen csökkent. A csökkenés mértéke vagy megszűnése a felvett toxin mennyiségétől függött. A tojáscsökkenés a toxinfelvétel után már 4-6 nap múlva jelentkezett, majd a csökkenés mértéke a kísérleti etetés második hetében elérte az 50-60 %-ot! A toxinfelvétel megszűnése után a termelés fokozatosan állt vissza az eredeti szintre.
Ugyanezt találták nagyüzemi kacsaállományokban is. Az állatok a 3 mg/tak.kg toxintartalmú takarmányt 5 héten át fogyasztották és a tojástermelés egyharmadával csökkent, majd a toxintartalmú táp etetésének a megszűnte után ismét nőtt.
A toxin 15 napon át való etetése alatt 210-220 grammal csökkent a tyúkok testtömege, 6-7 grammal a tojás súlya, 300 μg-mal pedig a vérsavó karotintartalma.
A ludak tojástermelése már 0,1 mg/testtömeg-kg toxin elfogyasztása után csökkent, és 0,7 mg/testtömeg-kg toxin elfogyasztása után a tojáscsökkenés már 5 %-os volt.
A toxin mennyiségétől függően romlott a gépbe rakott tojások kelthetősége is. A 0,5-0,8 mg/testtömeg-kg toxin elfogyasztása után a tojásoknak a fele már nem kelt ki. A keltetés folyamán mutatkozó veszteség okai között terméketlenség, a véres tojás, az embrióelhalás és befulladás szerepelt. (KOVÁCS F.)
A LOVAK FUZÁRIUM MÉRGEZÉSE
A lovak annyira érzékenyek a fuzáriumokkal szennyezett takarmányok iránt, hogy a F.sporotrichioidesszel fertőzött 0,4-0,5 kg toxikus takarmány elfogyasztása után akár rövid idő alatt elpusztulhatnak.
Az általános tünetek kólikás nyugtalankodás, általános rosszullét stb. mellett sokszor súlyos idegrendszeri tünetekkel járó encephomalacia alakulhat ki járászavarral, görcsökkel stb.
Írásunk elején utaltunk arra, hogy a mikotoxinokat tartalmazó takarmányokat fogyasztó állatokban egyes vírusok, baktériumok vagy paraziták hatására gyakran olyan mértékű megbetegedés vagy elhullás léphet fel, amilyen toxinmentes takarmányt fogyasztó, egészséges állatokban nem következik be. A toxinterhelés alatt az állatok immunválasza romlik, természetes ellenálló képességük csökken, ami a mikotoxin immunszuppresszív hatásával hozható összefüggésbe.
Az elmondottakra jó példa az egyik tsz-ben megtörtént eset, mely során a szövetkezet 58 igáslova közül 6 hullott el néhány nap alatt mindössze 8-24 órai betegség után pyoseptikaemiában (azaz gennykeltő baktériumok által előidézett „vérmérgezésben”), mely előidézésében a Fuzárium gombák által kiváltott toxikózis játszott alapvető szerepet.
Kiderült, hogy közvetlenül a megbetegedéseket megelőzően a fogatosok egy része az istállók közelében levő morzsoló körül felhalmozódó, az időjárás viszontagságainak kitett kukoricahulladékból „pótabrakot” juttatott a lovainak. A helyszíni vizsgálat során a morzsoló környékén a földről begyűjtött kukoricából mintát vettek, és a laboratóriumban mikológiai és toxikológiai vizsgálatnak vetették alá, mely során annak súlyos fuzariotoxikózisos fertőzöttségét állapították meg. A sokirányú vizsgálat során konstatálták, hogy a toxintermelő takarmány csökkentette az állatok ellenálló képességét, mely a baktériumok nagyarányú elszaporodását, majd a lovak megbetegedését és elhullását okozhatta.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. decemberében.)

2015. május 25., hétfő

A fuzárium-toxikózis


A SERTÉSEK MEDDŐSÉGGEL, VETÉLÉSSEL JÁRÓ BÁNTALMAI VII.
Cikksorozatunkban az előbbiek során azokról a baktériumok és vírusok által okozott betegségekről ejtettünk szót, melyek a sertések szaporodási bántalmait okozzák. Ezúttal a fuzárium-toxikózis által okozott meddőséget, vetélést és magzatkárosodást ismertetjük, mely a sertések (háziállataink) leggyakoribb gombatoxinok által okozott súlyos gazdasági veszteséget okozó betegsége.
A FUZÁRIUM-TOXIKÓZIS
A fuzárium-mérgezés a háziállatok legjobban elterjedt mikotoxikózisa, melyet a fuzáriumfajok gombái okoznak. 1965 óta különösen elterjedt hazánkban is a kukorica csőpenészedése, a kukoricán kívül azonban egyéb gabonaféleségek, sőt egyes fuzáriumfajokkal a szálastakarmányok is fertőzöttek lehetnek.
A klinikai tünetek kiváltásában számos fuzáriumfaj illetve azok többféle toxinjai esetenként együttesen szerepel. Egyes gombafajok kevésbé, mások kifejezetten toxikusak. A klinikai képet elsősorban a toxin jellege, hatásának ideje, valamint a felvett toxin mennyisége határozza meg.
Bár a fuzárium-mérgezés más háziállatfajok súlyos betegségét is okozhatja (ló, szarvasmarha, nyúl stb.) ezúttal a sertések súlyos szaporodás-biológiai problémát okozó kétféle fuzárium-toxinnal, az F2-toxin (Zearelon) és a T2-toxin (Trichotecenvázas) kártételét fogjuk ismertetni.
KÉT JELLEMZŐ ESET A MINDENNAPOS ÁLLATORVOSI GYAKORLATBÓL
Egyik tenyésztő azzal a panasszal keresett meg, hogy 20 egyedes 6 hónap körüli sertésállománya egyik napról a másikra elveszítette az étvágyát. Egyik-másikuk hány, hasmenéses és a közöttük levő 14 kocasüldő mindegyike „ivarzik”, pérájuk kivörösödött és megduzzadt (1.KÉP).
Penészes kukorica etetése után jelentkező péraduzzanat
Fuzárium-toxikózis
 
Egyik sertés végbele is előesett, amit a társai részben megrágtak (2.KÉP). Ezt utóbb a fertőzés miatt le kellett vágni.

 Fuzarium-toxikózis következtében végbélelőesés sertésen

A helyszínre érkezésemkor valóban furcsa kép fogadott. A kocasüldők pérája nagyfokban megduzzadt, feszes és élénkvörös volt. Bár a kép ivarzásra emlékeztetett, annak semmiféle egyéb tünete nem volt észlelhető, mert az állatok nem nyugtalankodtak, egymást nem ugrálták, és nyálkás váladék sem jelent meg a pérarésben. Ugyanakkor jól szembetűnt a csecsbimbók duzzanata is.
Különösen furcsának és szokatlannak tűnt, hogy az ártányok csecsbimbói is megduzzadtak, néhányuknál pedig feltűnt a vaszora vizenyős beszűrődése is.
A sertések étvágya valóban komolyan csökkent, többnyire csak szaglászták, turkálták a vályúba öntött takarmányt. Két állat állandóan erőlködött és vízszerűen híg bélsarat ürített. Egyikük végbele előesett, amit a többiek megrágtak és le is kellett vágni (KÉP).
Kérdésemre a tulajdonos elmondta, hogy néhány napja elfogyott a szárított kukoricája, és azóta a góréból kapják a sertések a takarmányt, ami a beázott góréban megpenészedett.
A jellemző tünetek és a körülmények egyértelműen arra utaltak, hogy a penészes takarmány okozta a kóros jelenséget, a kialakult klinikai kép pedig a Fuzárium-mérgezésre (-toxikózisra) utalt.
A takarmány megváltoztatása után hamarosan visszaállt a sertések étvágya, fokozatosan csökkent a péraduzzanat, de 2 sertés étvágya szeszélyessé vált és „elkutyásodtak”.
A helyzet látszólagos rendeződése után a tulajdonos feltette a kérdést, hogy a kocasüldőket tenyésztésbe vonhatja-e az eredeti terve szerint. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy – jóllehet a takarmány megváltoztatása után az ösztrogén szindróma (péraduzzanat stb.) jelei megszűnnek, de egyúttal – a nemi szervek olyan, részben irreverzibilis (végleges) elváltozása is bekövetkezhet, amely miatt a búgatási idő jelentősen elhúzódik, és nagyon rossz lesz az ivarzási és szaporulati arány.
Ez indokolja azt a tényt is, hogy a fuzárium-toxikózis az adásvétel során számottevő, tehát szavatossági hibának minősül!
SÚLYOS GAZDASÁGI VESZTESÉG EGY NAGYÜZEMBEN
Az egyik általam ellátott gazdaságban 106 olyan tenyészsüldőt búgattak, melyek a szabványnak megfelelő takarmányt kaptak ugyan, de – amint a vizsgáló laboratóriumban megállapították (OTEF, ÁEÜ Intézet) – a megengedettnél lényegesen nagyobb számban tartalmazta a penészgombákat, nevezetesen a fuzáriumokat 100 telep/g.
A kocasüldők 80-90 napig ették a fertőzött takarmányt, ami súlyos szaporodás-biológiai következményekkel járt, mert a 106 közül csak 45 süldő ivarzott és mindössze 40 fogamzott.
Két koca elvetélt, kettő pedig az egészséges malacok mellett torz magzatokat is ellett (3. KÉP). Több újszülött malacnál – olykor igen nagy – péraduzzanatot találtunk (4. KÉP).


 Fuzarium-toxikózis: Torz malacok születése



  Fuzarium-toxikózis: Újszülött malacon óriási péraduzzanat


Néhány meddő tenyészsüldő petefészkét felküldtem az Állatorvosi Egyetem Kórbonctani Intézetébe, ahol megállapították, hogy a petesejt mindegyikükben elhalt. A tenyészsüldők nagy része selejtezésre és vágóba került nagy veszteséget okozva a gazdaságnak.
Azt több szerző is leírta, hogy a Fuzariotoxikózis súlyos szaporodás-biológiai hatásokkal is járhat, mert a kocák egy része nem ivarzik illetve nem fogamzik, magas a visszaivarzások aránya, gyakoribbak a vetélések, növekszik az életképtelen és a szülés után 10 napon belül elhalt malacok száma stb.
I. Az F2 (Zearelon) toxin hatásmechanizmusa
Az F2-toxin hatása mindenekelőtt az ivarszervekre irányul, és azok működését befolyásolja hátrányosan. Hatására a nőivarú állatokban a petefészek és a méh nyálkahártyájának a működése károsodik, hímivarú állatokban pedig az ondósejtek termelésében keletkezik zavar.
A hímivarú állatok csírahámja különösen érzékeny a keringésbe került toxin iránt, ami a csírasejtek károsodását és a termékenyítési eredmények romlását vonja maga után.
A TOXIKÓZIS TÜNETEI
A legjellemzőbb tünetek a sertésekben észlelhetők.
1. A kocák az ivarzás látszatát keltik, a péraajkak akár 3-5-szörösére is megduzzadnak, feszesek lesznek. Bár úgy tűnik, mintha ivarzanának, de a kant nem veszik fel.
2. Súlyosabb esetekben a vulva (=péra) és környékének vizenyős beszűrődése a bővérűség okozta duzzanata miatt az állatok erőlködnek, ami gyakran a hüvely és a végbél előesésére vezet. Mire a gazda az előesést észreveszi, az előesett, kipirult vagy véres hüvely- vagy bélszakaszt a társai már ki is kezdték.
3. Előfordulhat az is, hogy már az újszülött kismalacokon észlelhető a péraajkak olykor nagyfokú duzzanata, ami kórjelző értékű. Ez a duzzanat általában 6-7 nap múlva eltűnik.
4. Ugyancsak vizenyősen beszűrődhet és megduzzadhat a tőgy, a kanokban és az ártányokban pedig a tasak is. A csecsbimbók duzzanata olykor az újszülött malacokon is észlelhető.
5. Nem egyszer sorvadt a kocák petefészke. Olykor a petefészekben nagymérvű cisztaképződés indulhat meg. Mindez természetesen meddőséggel jár.
Az elmondott tünetek a toxikus takarmány fogyasztása után már 3-5 nap után megmutatkozhatnak.
Számtalanszor felvetődik a kérdés, hogy vajon ezek a kóros elváltozások végleges vagy csak átmeneti meddőséget okoznak. Amint arról az előbbiek során már szó esett, abban az esetben, ha a mérgező hatás tartós és fiatal korban éri az állatot, végleges meddőséggel lehet számolni. Egyéb esetekben az elváltozások visszafordíthatók, és a toxinhatás megszűnte után bekövetkezhet a regenerálódás.
A GAZDASÁGI VESZTESÉG
1. Azok a kocák, melyeknek a petefészkén irreverzibilis elváltozások jönnek létre, meddővé válnak, majd húsraértékesítésre kerülnek.
2. Rossz vemhesülési arány.
3. Az alomszám 1-2 malaccal csökken.
4. Több kistömegű, gyenge, életképtelen malac születik.
5. Előfordulhat vetélés, koraellés.
6. Torz magzatok születhetnek.
7. Jelzésértékű lehet, amikor már az újszülött malacokon is kifejezetten mutatkozik az ösztronhatás (vulva, csecsbimbók duzzanata stb.).
8. Az esetenként jelentkező végbél-, hüvely- sőt súlyosabb esetekben akár méhelőesés, súlyos következményekkel járhat.

II. A T2-TOXINOK HATÁSMECHANIZMUSA

1. Korábban emetikus vagy vomitus (=hánytató) faktornak is nevezték, mert felvétele során a sertések a takarmányt visszautasítják, és a toxint tartalmazó takarmány elfogyasztása után (gyakran már akár egy órán belül) hánynak. Ezt követően a takarmányt már egyáltalán nem vagy csak kényszeredetten és kisebb mennyiségben fogyasztják.
A sertésekkel végzett etetési kísérletek során azt lehetett tapasztalni, hogy az állatok az első héten az 5 mg/kg T2-toxint tartalmazó takarmánynak csak egynegyedét fogyasztották el. Ennek következtében a kísérleti állatok testsúlya az első héten az indulási érték alá csökkent és napi testtömeg-gyarapodásuk a kísérlet harmadik hetében is csak egyharmada volt a kontrollénak.
2. A T2-toxinok sejtmérgek, melyek károsítják az emésztőcsatorna nyálkahártyáját és a vérerek falát, ami bélgyulladással, bélvérzéssel járhat.
3. Ugyancsak mérgezőek az ivarszervek germinatív hámszövetére is. A trichotecén toxinok gátolják a petefészkek ciklusát, zavarják a nemi hormonok, az ösztrogén és progeszteron termelését, következésképpen meddőséget okozhatnak.
4. Ugyanakkor a méreganyag gátolja a fehérjeszintézist, és zavarja a fehérje-beépülést a szervezetbe.
5. A toxin a vérképző szerveket is károsítja, csökkenti az állatok immunaktivitását.
A GAZDASÁGI KÁRTÉTELEI
A toxikózis tüneteit és lefolyását a gyakorlati esetek leírása során megismertük, a gazdasági veszteség is ezekből adódik.
1. Csökken az étvágy, a téteményképesség, a takarmány értékesülése, következésképpen elhúzódik a hizlalási idő, több takarmányra van szükség, és ez lényegesen költségesebbé teszi a hizlalást.
2. Megállapítást nyert, hogy a toxint 1,5 mg/takarmánykilogram mennyiségben 30 napon át fogyasztó sertések esetében – miközben csökkent a napi testtömeg-gyarapodás – 10 százalékkal nőtt a takarmányköltség és 13 százalékkal csökkent az árbevétel.
3. A súlyosabban fertőzött állatok a fejlődésben visszamaradva „elkutyásodhatnak”, ami idő előtti húsra-értékesülésüket, kényszervágásukat teheti szükségessé, esetleg elhullással is járhat.
4. Immunszuppresszív hatást válthat ki, ami azt jelenti, hogy a toxint fogyasztó állatok nem adnak megfelelő immunválaszt a fertőző betegségek megelőzését szolgáló vakcinázások során.
5. Szaporodás-biológiai következményeket is okozhat, rosszabb vemhesülési arány, az alomszám 1-2 malaccal csökken, előfordulhat vetélés, torz magzatok születhetnek, gyakori a reszketés és a lábszétcsúszás a malacoknál, több kistömegű, gyenge, életképtelen malac születik stb.
6. A toxinhatás növeli a vírusok, baktériumok és paraziták okozta kártételt is, mivel csökkenti az állatok ellenálló képességét.
MIT TEHETÜNK A GOMBÁK OKOZTA KÁRTÉTEL CSÖKKENTÉSÉRE?
Amennyiben a fuzariotoxikózis tüneteit észleljük vagy számolni lehet annak fellépésére, azonnal takarmányváltoztatást kell foganatosítani. Az esetleges mikrobiológiai takarmányvizsgálat során toxikológiai vizsgálatot is kell végeztetni, mert a takarmány csírátlanítása (pl. hőkezelés stb.) után a fuzáriumgombák elpusztulnak, a hőálló toxin azonban megmarad.
Megjegyzem, hogy a kereskedelemben többféle olyan készítményt is ajánlanak, amelyek a gombák és gombartoxinok által kiváltott problémák megelőzésére illetve gyógyítására eredményesen felhasználhatók. Ezúttal csak példaként említek néhányat. Ilyen pl. a Germicid oldat, amely gombaölő hatással rendelkezik. Ugyancsak a Micoban oldat, mely a fungicid (=gombaölő) hatása mellett a bélben gélt képez, ami leköti és semlegesíti a mikotoxinokat. A Provita nevű készítmény javítja és egyensúlyba hozza a bélflóra detoxikáló képességét, és egyes gombametabolitok adszorpciója révén csökkenti azok felszívódását, kártételét és így tovább.
A gombatoxinokról és a védekezéssel kapcsolatban a Kistermelők lapja f. évi 3. számában olvashatunk értékes tájékoztatást és részletes ajánlást a Cobind A-Z nevű újabb toxinkötő készítményről.
Az esetleges újabb készítményekkel és eljárásokkal kapcsolatban a kezelő állatorvos tanácsát kell kikérni, és a tanácsai alapján eljárni.
Amint olvashattuk a fuzariotoxikózis más állatfajok súlyos megbetegedését is okozhatja (ló, szarvasmarha, baromfi stb.). ezekről a bántalmakról a következő bejegyzésünkben fogunk beszámolni.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2011. novemberében.)