Könyvekben 1.

Az előbbiekben olvashattuk, hogy a szerző számos hazai és külföldi lapban publikált több száz tanulmányt. Ezúttal azokat a megfigyeléseket, kísérleteket gyűjtöttük össze, melyekre az állatorvosi tankönyvekben találhatók utalások. E könyvek az Állatorvosi Egyetem kiadásában kerültek forgalomba az állatorvostan hallgatók és a gyakorló állatorvosok számára.

Az újszülött malacok reszketőkórja

MIÉRT RESZKETNEK AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK?

Karcagról telefonált S. János Olvasónk elpanaszolva, hogy két vemhes kocája közül az egyik a napokban 9 malacot ellett és közülük 8 csak reszketett, rángatózott, nem is tudott szopni. A koca egészséges, van elég teje is. Ez volt az első ellése. A malacok is szépek, jól fejlettek.

Azt kérdezte, hogy mi okozhatta a bajt, mert ő elsősorban takarmányozási hibára gondolt, és mi a teendő, amivel meg tudná menteni a malacokat, és megelőzni, hogy a másik kocánál se forduljon elő a baj.

Ez az újszülött malacok reszketőkórja nevű betegség, mely számos helyen előfordul nem csak itthon, de a külországokban is, és nem csak a kistermelőknél de a nagy sertésállományokban is. Bizony sok veszteséget okoz, különösen most, amikor magas a malac ára. De nemcsak a gazdáknak okoz bajt, de probléma az állatorvosnak is, mert a bántalom oka nem tisztázott, következésképpen nincs is olyan gyógyszer, ami a kóros szindrómát megszüntetné.

Tekintettel az elmondottakra bizonyára érdeklődésre tarthat számot, ha röviden ismertetjük Lapunkban a bántalmat, és néhány tanácsot adunk a bántalom megelőzésére, a veszteségek csökkentésére.

AZ ÚJSZÜLÖTT MALACOK RESZKETŐKÓRJA

A betegség fellépése során egyes kocák összes malaca vagy éppenséggel a malacok egy része azonnal a megszületése után reszketni, „rángatózni” kezd. Amint arról már szó esett a bántalom a kistermelők sertésállományában éppen úgy előfordul, mint a nagyüzemekben. Jó példa erre, hogy néhány évtizeddel ezelőtt az egyik állami gazdaságban 1191 ellő koca közül 186 összesen 1694 reszkető malacot hozott világra. A laboratóriumi vizsgálatok során kizárták azokat a fertőz betegségeket, melyek a malacok reszketését ugyancsak előidézhetik (sertéspestis, Aujeszky-betegség vírusa, parvovírus stb.).

A betegség nem egyszer komoly gazdasági veszteséget okoz azzal, hogy a reszkető malac nem tud szopni, megnyomja az anyja stb., miután pedig a baj eredete nem tisztázott, a malacok gyógykezelésének a lehetőségét sem ismerjük, bizony az állatorvos aligha tud valamit is tenni. Egyébként már évtizedek óta tudunk a bántalom hazai előfordulásáról.

MI OKOZZA?

A szakemberek egy része – mint ahogy Olvasónk is írja – takarmányozási anomáliákra gondolt, és mindenekelőtt bizonyos vitaminok (A, B, C, D-vitaminok), ásványi sók (kalcium, nátrium, kálium) vagy nyomelemek stb. hiányát feltételezte a koca takarmányában. Miután azonban a bántalom kifogástalan minőségű és az igényeknek megfelelő takarmányozás mellett is előfordult, az érdeklődés a fertőző okok, majd az örökletes tényezők oktani szerepének a lehetősége felé fordult, és mostanság a remegőkórt örökletes betegségnek tekintik (HORVÁTH Z.).

TÜNETEK

A betegség a remegésen (rángatózáson) kívül semmiféle egyéb tünettel nem jár. A malacok nem lázasak és az étvágyuk is töretlen. Csupán az alom néhány vagy valamennyi malacán enyhébb-súlyosabb formában a reszketés észlelhető.

Megfigyelhető, hogy alvás közben a malacok nem reszketnek, de a felébredés után azonnal jelentkezik a rendellenesség. A legnagyobb baj az, hogy a malacok nem képesek vagy csak nehezen tudják a csecsbimbót a szájukba venni.

akkor azonban, ha ez sikerül és nem pusztulnak éhen, megtanulnak reszkető állapotban is szopni, ugyanúgy fejlődnek, mint a társaik. Több esetben is megfigyeltem, hogy a külső hatásokra, így a zajra vagy izgalomra, például amikor a malacot megfogták, a reszketés nagy mértékben fokozódott.

A reszkető malacok ellenálló képessége, a testtömeg –gyarapodása – ha tudnak szopni – semmiben sem különbözik az egészségesen született társaikétól, és néhány (3-6) hét vagy inkább néhány hónap múlva a reszketés teljesen megszűnik.

Mivelhogy pedig a reszkető malacok mozgása is nehézkesebb, a megnyomás veszélye is fennáll, főként az olyan kocák alatt, melyek kevésbé „figyelmesek”.

Amint arról az előbbiek során már olvashattunk, a bántalom nem gyógyítható, akár a koca, akár pedig a malacok gyógyszerelése csak felesleges kiadást jelent.

MI A TEENDŐ?

Miután a bántalom okát nem ismerjük, a baj biztos megelőzésére nincsen recept. A megelőzést illetően az eddigi megfigyelések is inkább tájékoztató jellegűek, a jó tanácsok a kedvező tapasztalatokra épülnek.

1. Amennyiben a betegség több alomban való jelentkezése valamely kanra vezethető vissza, az apaállatot célszerű felcserélni.

2. Kerülni kell a rokontenyésztést.

3. A reszketésből kigyógyult kocasüldőket semmiképpen sem ajánlatos tenyésztésbe állítani annak ellenére, hogy a kísérletek során a malackorban reszketett kocákban nem sikerült a bántalmat reprodukálni.

4. Végül pedig a gyakorlatban sokszor feltett kérdés: vajon tenyésztésben tartható-e a reszkető malacokat ellett koca?

Igaz, hogy arra nincsen garancia egyetlen esetben sem, hogy egy koca egészséges malacokat ellik, az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a következő fedeztetés során a kan fajtájának a megváltozása eredményt hoz.

5. Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy amennyiben sikerül a reszkető vagy kevésbé remegő malacok táplálását megoldani, a reszketés utóbb megszűnik, és az állat téteményképessége is megfelelő lesz. A mindennapos állatorvosi gyakorlatomban erre is láttam példát.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)

Emléklap

Gyémánt díszoklevél (2)

2012-ben az Állatorvostudományi Egyetem jelezte, hogy pályázhatok GYÉMÁNT FOKOZATÚ DÍSZOKLEVÉLRE, de ehhez egy önéletrajzot kell beadni szakmai munkásságom ismertetésével. Az alábbi curriculum vitae-t küldtem:

ÖNÉLETRAJZOM

1926. július 11-én születtem Szücsiben, ahol apám tanító volt. Gimnáziumi tanulmányaimat Hatvanban végeztem jeles eredménnyel. A leventékkel orosz fogságba kerültem, majd hazatérve 1947-ben beiratkoztam az Agráregyetem Állatorvosi Karára, ahol 1952. február 2-án jó minősítésű diplomát kaptam.

Ezt követően a Zala megyei Surdon kezdtem meg a szolgálatomat körállatorvosként, majd rövid átmenet után Belvárdgyulára, onnan a Pécsi, majd a Kaposvári Mesterséges Termékenyítő Főállomásra kerültem. Utóbbiban vezető szakállatorvos voltam, ahol inszeminátor-képző tanfolyamokat is szerveztem és vezettem.

Innen hívott meg üzemi állatorvosnak a tsz elnöke, ahol 42 év szolgálat után nyugdíjazásomig mint tsz-állatorvos, majd 1992-2012 február 2-ig mint magánállatorvos működtem Belvárdgyulán.

SZAKMAI MUNKÁSSÁGOM

29 publikációm jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában, melyekben bizonyára érdembeli megfigyelések és kísérletek is voltak, mert 24 országból (többek között az USA-n, Kanadán kívül Mexikóból és még Argentínából is) 121 intézet kért azokból lenyomatot.

Négy egyetemi tankönyv több helyen is hivatkozik a közleményeimre. Ugyanakkor 719 ismeretterjesztő cikkem jelent meg a különböző szaklapokban (Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű Hústermelés, Agro Napló, Kistermelők Lapja), valamint külföldi lapokban is (Der praktische Tierarzt, Tierarztliche Umschau).

Az Állatról emberre terjedő betegségek (zoonózisok) című könyvem mindkét kiadása maradéktalanul elfogyott.

A MÉM vezetőképző, az ISV, a TIT Országos Elnöksége felkérésére előadásokat tartottam a főállattenyésztők, sertéstelep-vezetők, valamint agrármérnökök részére. Ugyancsak három reggel állat-egészségügyi témájú ismeretterjesztő előadást tartottam a budapesti Gazda TV-ben.

A számos újságírói riport mellett a budapesti TV helyszíni riportfilmet készített velem munkámról. Többek között Holló Ferenc főszerkesztő úr a Magyar Állatorvosok Lapjában, de Bartalis doktor is megtisztelt a Velünk élő történelem című könyvében történő megjelenítésre. Mindez bizonyítja, hogy mindennapos állatorvosi tevékenységem mellett maximálisan igyekeztem kihasználni minden időmet és lehetőségemet a szakmai munkámra.

Hat évtizedes munkásságom elismerését mindenekelőtt Olvasóim sok-sok levele jelenti, akik kérdéseikkel, hálás köszönetükkel olykor bírálatukkal ösztönözték, kitüntették ismeretterjesztő tevékenységemet, bár 1974-ben megkaptam a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést.

A TOVÁBBIAKBAN

Továbbra is szerkesztem a Kistermelők Lapjában az Olvasó kérdez - az állatorvos válaszol rovatot, és miután bejártam valamennyi kontinenst és több mint 15 ezer képet készítettem, blogot nyitottam a világhálón. Itt a "Toll és a fecskendő összetartozik" címszó alatt nemcsak érdekesebb állatorvosi történeteimet, de "képes" úti tapasztalataimat is közreadtam, közreadom. Több ezernyi nézőm bizonyítja, hogy figyelemre érdemes munka lehet.

Rövid összefoglalóm bizonyítja, hogy nem üres kézzel fejeztem be hat évtizedes aktív állatorvosi tevékenységemet.

Pécsett, 2012. május 12-én

Dr. Radnai István

állatorvos

Gyémánt díszoklevél (1)

Elröpül tíz esztendő, és újabb örömértesítőt kézbesítenek.

A dolgok menete ugyanaz: érkezik a míves meghívó.

Ünnepélyes keretek között átadják a gyémántdiplomát.

Immár 60 praxisban eltöltött és szakmával foglalatoskodó esztendőt jelent számomra ez a dokumentum.

A SZARVASMARHA CSÜLÖKBETEGSÉGEI III.

A Kistermelők Lapja előbbi számaiban leírtuk, hogy a szarvasmarhák csülökbetegségei, a rendellenes csülök kialakulása, a csülökszaru túlnövése, a szaruszabályozás elhanyagolása milyen súlyos veszteségeket okoz a tehenek tejtermelésének a csökkenésével, súlyos esetekben pedig az állatok selejtezésével, olykor kényszervágásával vagy akár elhullásával.

Elmondtuk, hog mikor beszélhetünk rendellenes csülökalakulásról, és leírtuk, hogy miként kell a szaruszabályozást elvégezni a gyakorlatban. Ismertettünk néhány csülökbetegséget és azok gyógykezelését.

A továbbiakban szót ejtünk néhány nagyon gyakran előforduló csülökbetegségről, azok kialakulásáról, és orvoslási lehetőségeiről (a csülökirha gennyes gyulladása, a csülkök közötti szövetszaporulat, a specifikus traumás talpfekély és a panaritium).

A CSÜLÖKIRHA GENNYES GYULLADÁSA (1. KÉP)

amikor gennykeltő baktériumok jutnak a csülök irhájába, kialakul a bántalom, mely nemcsak súlyos klinikai tünetekkel, a téteményképesség (tejelés, súlygyarapodás) nagyfokú csökkenésével és akár megszűnésével jár, de súlyos esetben vagy ha nem történik megfelelő orvoslása, az irhamély gennyes gyulladása ráterjedhet a csülökcsontra is, mely hosszan tartó súlyos betegséget idéz elő. Némelykor pedig akár műtéti megoldást igényel.

A bántalom megelőzése, vagy pedig ha már fellépett a baj, mielőbbi gyógykezelése nem tűr halasztást.

MI OKOZZA?

A csülökirha gennyes gyulladását gennykeltő baktériumok idézik elő, melyek a szarutokon látható sebzéseken, a pártaszél nyílt sérülésein át, vagy a környező szövetekben lezajló gennyes folyamatokból jutnak az irhába.

A csülök irhájában a gennykeltő baktériumok felületes vagy mély, körülírt vagy kiterjedt gennyes gyulladást idézhetnek elő. Közülük elsősorban a staphylococcusok és a streptococcusok játszanak fő szerepet, amelyek sérüléseken, szarurepedéseken, pártaszéli elváltozáson, a csülkök közötti felázott bőrön jutnak a csülök irhájába.

Előfordul, hogy a szomszédos szövetekben lezajló gennyes gyulladásból a véráram viszi a baktériumokat a csülök irhájába, amelyek azután a zúzott, sérült irhában könnyebben megtelepednek és elszaporodnak, mint az egészséges irhában.

KÓRFEJLŐDÉS

A megtelepedett baktériumok toxinjainak a hatására az irhában bővérűség, savós sejtes beszűrődés keletkezik. A nagy mennyiségű gyulladásos termék az irha- és szarulemezeket elválasztja egymástól, és a gyulladás súlyosságától függően kisebb-nagyobb üregekben halmozódik fel.

A keletkezett váladék a szarulemezek mentén vándorol és eljut a pártaszélig, majd az ott elvált szaruszegély mentén kiürül.

Mi történik a mély irhagyulladás esetén? Mély irhagyulladás esetén a pártaszél bőr alatti kötőszövetére is ráterjed a gennyes gyulladás, benne tályog alakul ki, majd a tályog feltörik és a képződő nyíláson a váladék kiürül. A talpi irha gennyes gyulladása esetén a váladék csak ritkán tud kiürülni.

Az irha mély gennyes gyulladása ráterjedhet a csülökcsontra is, mely hosszan tartó súlyos betegséget idéz elő.

TÜNETEK

A friss irhasérülésekre vérzés és sántaság hívja fel a figyelmet. A gennyes irhagyulladás általában súlyos megterhelési típusú mozgászavart és szembetűnő általános tüneteket idéz elő.

A sántaság kemény talajon történő jártatás közben fokozódik. Különösen súlyos a sántaság a váladék kiürüléséig.

A beteg sokszor lázas, bágyadt, étvágytalan. Állás közben az állat a beteg végtagját előbbre helyezi, az ujjízületeit nyújtva, a magasabban levő ízületeit pedig behajlítva tartja. Az étvágytalan állat belső hőmérséklete sokszor meghaladja a 40°C-ot is. A tejtermelés jelentősen csökken. Helyi vizsgálattal (nyomással, ütögetéssel) a gyulladásos területet pontosan meg lehet határozni.

A szaruszegély elválása vagy a keletkezett tályog feltörése után az állatnak nemcsak a mozgászavara, hanem az általános állapota is javul.

GYÓGYKEZELÉS

A legfontosabb feladat a gennyes váladék eltávolítása, mely után a nyomás a gyulladásos területen csökken. E célból a fájdalmat jelző szaruján nyílást készítünk, majd meleg, fertőtlenítő oldatos fürösztéssel siettetjük a bőséges almozás mellet a gyógyulást (B. KOVÁCS). Ugyanígy járunk el, ha már a genny az elvált szaruszegélyen vagy sipolyon át eltávolodott. A meleg, fertőtlenítő oldatos fürösztés hatására ugyanis az elváltozott irha gyorsabban körülhatárolódik, és korábban regenerálódik. Szükség esetén antibiotikumokat is adhatunk.

A csülökcsont gennyes gyulladása vagy más súlyos szövődmény esetén műtéti eljárásra van szükség, ami már az állatorvos feladata.

1. Gennyes csülökirha-gyulladás.

Nagyfokú szövetszaporulat a pártaszélen, feltörési nyílás a hegyfalon

SPECIFIKUS TRAUMÁS TALPFEKÉLY (2. KÉP)

A szarvasmarha egyik leggyakoribb csülökbetegsége. Az emlékezetes eset Hásságy községben történt. Azzal a panasszal keresett meg egy gazda, hogy a tehene egyik hátulsó csülkét nagyon fájlalja, egész nap fekszik, csak nehezen kelthető fel. Az étvágya elveszett, az egyébként jól tejelő tehén még egy liter tejet sem ad naponta.

Miután az állat csülke túlnőtt, elhívta az általam is jól ismert helyi kovácsmestert – aki nem csak a faluban, de a környező községben is patkolta a lovakat, és a szarvasmarhák csülökápolását és körmözését is elvégezte – a szaruszabályozásra, gondolván, hogy itt van a baj.

A mester megkörmölte az állatot, de különösebb elváltozást nem talált, a tehén azonban nem gyógyult. A gazda ekkor kért állatorvosi segítséget.

A helyszíni vizsgálat során úgy láttam, hogy a körömszarut a mester megfelelően szabályozta, és felületes megtekintésre valóban nem lehetett kóros elváltozást látni. Amikor azonban szarufogóval körmöt szinte centiméterenként alaposan átvizsgáltam, akkor derült ki, hogy a csülökszaru egy kis körülírt helyen puhább, és a nyomás hatására nagyon fájdalmas. Nagyon gondos és alapos odafigyelés után ezen a helyen kis barnás elszíneződés volt némileg elmosódottan megfigyelhető.

A tünetek talpfekélyre utaltak. A bántalom még csak kezdeti, ún. lappangó állapotban volt, műtétre nem gondoltam, hanem a hajlamosító körülmények kiküszöbölésére – bőséges almozás mellett az előrehaladottan vemhes tehén részére kényelmes állást biztosítottam, a csülökre hideg borogatást javasoltam, fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsillapítót, és az esetleges szövődmények megelőzésére antibiotikumot is adtam. Az állat lassan meggyógyult, de a teljes felépülése még elég hosszú időt vett igénybe.

A SPECIFIKUS TRAUMÁS TALPFEKÉLYRŐL

A betegség a hátulsó végtagok külső, az elülső végtagok belső csülökirhájának meghatározott helyén fellépő elhalásos folyamata.

MI OKOZZA?

Az alapvető ok a csülök terhelési viszonyainak a megváltozása. Ezt előidézheti a csülökszaru túlnövése, az egyenetlen és hátrafelé lejtős állás. Istállózás esetén a szorosan egymás mellett álló állatok a szűk férőhely miatt kénytelenek hátulsó végtagjaikat egymáshoz közel helyezve megterhelni, és emiatt a külső csülök fokozottabban terhelődik, ami hajlamosít a megbetegedésre. A csülökcsont talpi felületén az ín tapadása alatt csontkinövések keletkeznek, melyek körülírt területeken nyomást gyakorolnak a talpi irhára, és abban zúzódást, gyulladást, elhalást hoznak létre, ami viszont a szarutermelés zavara révén talpfekély kialakulására vezet (TAMÁS).

TÜNETEK

A bántalomnak lappangó és nyílt stádiumát különböztetjük meg.

A fekély lappangó szakára a kötött mozgás vagy a kifejezett sántaság hívja fel a figyelmet. Egyik hátulsó végtag megbetegedésekor megterheléses típusú sántaság figyelhető meg. Mindkét végtag csülkeinek a megbetegedésekor a járás óvatos, a mozgás kötött. Kemény talajon a sántaság fokozódik. Az állat a beteg végtagot kifelé helyezi a talajra, ezután a belső csülköt jobban terheli meg, a beteg külső csülköt pedig kíméli. Az állatok sokat fekszenek, nehezen kelthetők fel, étvágytalanok, a tehenek tejtermelése csökken.

A talp szarujának kifaragása után a szaru épnek látszik ugyan, bár kisebb területeken nyomásra fájdalmas és sárga- vagy barnásvörösen elszíneződött – amint a hásságyi esetnél olvashattuk.

A fekély nyílt szakaszában a gyulladásos, elhalásos irha ép szarut alig vagy egyáltalán nem termel. A fekély a jelzett területeken kb. forintos nagyságú, megközelítőleg kerek zegzugos és alávájt szélű jól látható szaruhiány. Gyakori a szövődmény pl. gennykeltő baktériumok behatolása stb.

GYÓGYKEZELÉS

Mindenekelőtt a hajlamosító tényezők kiiktatása, a csülökszabályozás, bő almozás és az irha gyulladásának csökkentése fontos, amint az fentebb a hásságyi eset leírása során olvasható.

A súlyosabb nyílt stádiumú talpfekély már műtéti beavatkozást igényel, ami állatorvosi feladat, ilyenkor a gyógyulás hosszú időt vesz igénybe.

2. Specifikus traumás talpfekély

A CSÜLKÖK KÖZÖTTI SZÖVETSZAPORULAT (3. KÉP)

Szarvasmarhán gyakran figyelhető meg a főujjak közötti résben a főcsülkök közé is beterjedő, kóros szövetszaporulatból álló duzzanat, amely sok esetben sántaságot idéz elő. A bántalom főleg idősebb korban és a nehéz testtömegű állatokon jelentkezik, leggyakrabban a két hátulsó végtagon.

MI OKOZZA?

Az elváltozás olyan esetekben fejlődik ki, amikor a végtag egyenletes terhelését valamilyen körülmény megváltoztatja:

1. Hibás lábállás.
2. Túlnőtt csülökszaru.
3. Szétálló csülök.
4. Laza szervezet.
5. Nagy testtömeg.

Ezek a rendellenességek a „bőrhíd” túlzott rongálását idézik elő, ami a bőr alatti kötőszövetben bővérűséget, majd a csülkök között szövetszaporulatot okoz. A rendellenesség hajlam alakjában öröklődik.

TÜNETEK

Kezdetben a duzzanat fájdalmatlan képletként jelentkezik, mozgászavart nem idéz elő. Amennyiben növekszik, akár ökölnagyságot is elérhet. A duzzanat felületén fekélyek is keletkezhetnek, melyek alapját vérzékeny elhalásos sarjszövet adja. A folytonossághiányon át bejutó baktériumok hatására a bőr alatti kötőszövetében vagy a csülkök irhájában gennyes gyulladás jöhet létre.

Fokozódik a duzzanat érzékenysége, ha traumás vagy baktériumos eredetű gyulladás zajlik le a szövetszaporulatban. A helyi elváltozástól függően a bántalmat enyhébb-súlyosabb sántaság kíséri. Leggyakoribb a szövetszaporulat a két hátulsó végtagon. Az állandóan istállóban tartott jászoloz kötött teheneken jóval nagyobb számban lép fel a bántalom, mint a szabad tartásos, főleg fiatal állatokon.

A fájdalommal járó betegség sántasággal jár, az étvágytalanság miatt a kondíció romlik, a tejtermelés csökken, ugyancsak a hízó állatok súlygyarapodása, a bikák hágókedve megszűnik.

GYÓGYKEZELÉS

Enyhébb esetekben konzervatív kezelést végezhetünk (Dermosalyl-SBC-kenőccsel) úgy, hogy az elváltozott területre 3-4 naponként váltott kenőcsös kötést helyezünk. Nagy méretű szövetszaporulat csak műtéti úton távolítható el, ami állatorvosi feladat.

3. Csülkök közötti szövetszaporulat túlsarjadzás a csülkök között

A PANARITIUM (4. KÉP)

Valójában gyűjtőfogalom, mely alatt a párta bőrének valamint a bőr alatti kötőszövetének gennyes gyulladását, majd ennek szövődményeként a csülkön kialakult septikus (fertőzéses) folyamatokat értjük, melyek főként a hátulsó végtagokon fordulnak elő.

MI OKOZZA?

A panaritium mindig fertőzés következménye. Előre kell bocsátani, hogy a bántalom fellépésére nagyon fontos hajlamosító tényezők az elhanyagolt, túlnőtt csülökszaru és az istállóhigiénia elhanyagolása. A gennyesztő csírák behatolási helye a csülkök közötti hasadék vagy a pártaszél bőrének folytonossághiánya, ahol sokszor jelentéktelen sérüléseken át jut be a fertőző anyag. B. KOVÁCS szerint bizonyos takarmányok is szerepet játszanak a bántalom fellépésében (leveles répafej, répaszelet és moslék, különösen ha hiányos almozással párosul), melyek érzékennyé teszik a csűdhajlás bőrét, melyben bőrgyulladás keletkezik, amely kedvező lehetőséget ad a baktériumok behatolására.

TÜNETEK

A pártatájék duzzadt, a duzzanat egészen a csűdízületig terjedhet. A duzzanat feszesen, tömötten tészta tapintatú, nyomásra nagyon fájdalmas. A bántalmat súlyos megterhelési típusú sántaság kíséri. Sokszor nem is terheli meg a lábát az állat. A beteg sokat fekszik, bágyadt, étvágytalan, a tejtermelése csökken.

Utóbb a pártaszélen körülírtan észlelhető hullámzó tapintatú tályogképződés. A bőr itt fényes, kékesvörös színű lesz, savós váladéktól gyöngyöző, majd a tályog megnyílik, és a nyílásból sűrű, bűzös, gennyes váladék ürül. Ezt követően a sántaság csökken, és az általános tünetek is megszűnnek, sokszor azonban újabb tályogok keletkeznek, esetleg egyéb szövődmény alakul ki.

GYÓGYKEZELÉS

Kezdetben meleg fertőtlenítő párakötést és fürösztést alkalmazunk, antibiotikumokat adunk, a tályogokat pedig minél előbb fel kell nyitni, hogy a gennyes váladék minél előbb kiürüljön.

4. Flegmone. Feltörés a pártaszélen

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2012. decemberében.)

Arany díszoklevél

Jó olvasni a Dékáni Hivatal levelét, mely szerint a Kari Tanács egyhangú döntése alapján a jubileumi diploma arany fokozatával tüntetnek ki. 

Megkapni először a meghívót,

 

majd bőrkötésben az Oklevelet.

A jubileumi oklevél átadására ünnepélyes keretek között került sor. 

50 éves állatorvosi szolgálatomat láttam honorálni a kapott dokumentumban.