ELSŐSEGÉLY AZ ÁLLATORVOS ÉRKEZÉSÉIG
MIK A TEENDŐK A HÁZIÁLLATAINK MÉRGEZÉSE SORÁN?
Számos esetben is előfordult, hogy egy vagy olykor több állat
hirtelen súlyos tünetekkel járó megbetegedése vagy akár
elhullása során mérgezés gyanújával kért a gazda sürgős
állatorvosi segítséget. Nem egyszer a felelősség kérdése is
felvetődött. Az ilyen eseteknek azonban csak egy része bizonyult
valóban mérgezésnek.
Mikor lehet heveny
mérgezésre gondolni?
1. Mindenekelőtt azon körülményeket kell figyelembe venni és
értékelni, amelyek heveny mérgezésre utalhatnak. Ilyenek
lehetnek, ha a mérgezés tünetei olyan esemény után következnek
be, amikor az ok és okozat közötti összefüggés egyértelmű.
Mérgezésre gondolhatunk, ha a toxikózis tünetei közvetlenül a
gyógyszerbeadás, a külső paraziták elleni kezelés után,
esetleg a rágcsálóirtó szerek alkalmazása során következik be.
2. Amikor hirtelen több állat betegszik meg , esetleg hullik el, de
a beteg és egészségesnek látszó társai testhőmérséklete
normális, vagy a normális alatt van. Ugyanis a
hőmérséklet-emelkedés, illetve lázas állapot általában a
fertőző betegség mellett szól. Tehát a mérgezés nem jár
lázzal.
Kivételt képez azonban, ha a toxikózis görcsös állapottal jár,
mert ilyenkor a testhőmérséklet is megemelkedhet.
3. A mérgezés gyanújára hívják fel a figyelmet az erős
nyálzás, heves hányás, bélgörcsökkel járó hasmenés, feltűnő
izgatottság, a pupilla szűkülete vagy tágulata, görcsös
izom-összehúzódások (pl. konyhasómérgezés esetén), az utóbbi
kivételével láztalan állapot mellett.
4. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a legtöbb fertőző betegség
meghatározott állatfajra, vagy állatfajokra korlátozódik, a
mérgeknél azonban ez ritkaságszámba megy. Ha tehát egy
helyiségben, tartási helyen több egymástól eltérő fajú állat
tartózkodott és betegedett meg, vagy hullott el egyidejűleg, ez a
mérgezés gyanújára figyelmeztet.
A mérgezések során az elsősegély feladata a mérgező anyag
lehető eltávolítása, megkötése, közömbösítése, addig is,
amíg az állatorvos megérkezik.
A bőrre került mérget lemosással távolíthatjuk el.
Amikor azonban maró anyagról van szó célszerű előbb vattával,
ruhával letörölni, majd ezután gondosan lemosni. Vízben jól
oldódó mérgeket vízzel távolítunk el, vízben rosszul oldódó
szereket pedig szappanos víz segítségével eliminálunk.
A bőrfelületre jutott savakat tiszta száraz ruhával leitatjuk,
majd sok vízzel leöblítjük, a megmaradt savnyomokat pedig
nátrium-hidrokarbonát (szódabikarbóna) oldattal közömbösítjük.
A szembe (kötőhártyazsákba) került mérgeket tiszta
vízzel, esetleg tejjel öblíthetjük ki. Mész szembejutásakor
bórsavas oldatot vagy cukros vizet használhatunk. A méreg
eltávolítását általában 10-15 perces öblítéssel érhetjük
el.
A kiöblítés során az állat fejét megemeljük, majd a kiöntős
edényből (műanyag pohár) kb. arasznyi magasságból csorgatjuk a
vizet a szemhéjak széthúzása után a belső szemzugba. Az állatot
a szem dörzsölésétől óvni kell.
A gyomor-bélcsatornába került méreganyag hatását
antidótumokkal (=ellenszer) közömbösíthetjük, kiürítését
pedig hánytatással, hashajtókkal végezhetjük.
A gyomorba jutott méreganyag eltávolításának a legegyszerűbb
módja a hánytatás, amit a sertés, kutya és macska
esetében szájon át adott hánytatóval is elvégezhetjük. És
mivel tudjuk a hányást kiváltani? Egyszerű házi szerrel!
Mindhárom állatfaj meghánytatható 1-2 %-os réz-szulfát oldat
szájon át való adagolásával is kanalanként alkalmazva a hányási
reflex kiváltásáig. Ez azt jelenti, hogy a szükséges oldat
mennyisége testsúly-kilogrammonként kb. 2 ml, amennyiben 1 %-os
oldatot használunk. A nagy állatok hánytatása, a gyomor kiürítése
állatorvosi feladat!
Tilos a hánytatás maró mérgek és szerves oldószerek
lenyelésekor, tudatvesztés, görcsrohamok során, tüdővizenyőben,
keringési elégtelenség, általános gyengeség és vemhesség
esetében.
Az „antidótumok” közül a legáltalánosabban használt az
orvosi szén. A patikában állatorvosi vény nélkül kapható a
CARBO-VET pulvis 100 grammos tasakban. Valamennyi háziállatnál
igen alkalmas elsősorban a gyomor-bélcsatornába kerülő vagy ott
képződő és még fel nem szívódott mérgek, toxikus hatású
anyagcsere-termékek, baktérium- és gombatoxinok megkötésére.
Szájon át folyadékban (víz, tea vagy tej) vagy takarmányban
elkeverve adagolandó a mellékelt utasítás szerint.
Maró anyagok okozta mérgezésben nem csak a hatástalansága miatt
nem szabad adni, hanem azért sem, mert a gyengén megkötött
méreganyag káros hatása hosszabb ideig érvényesülhet.
Amennyiben a méreg a gyomorból továbbjutott, amint arról az
előbbiekben is szó esett, először aktivált szénnel (CARBO-VET)
a méreg megkötésére törekszünk, majd az adszorbeálódott
toxikus anyagot sós hashajtókkal (nátrium-szulfát,
magnézium-szulfát, Károly só) távolítjuk el. Ez utóbbiak egyes
mérgek (bárium, ólom) antidótumai is.
Ha mérgezés miatt már egyébként is súlyos hasmenés áll fenn,
csak orvosi szenet adjunk, mert ilyenkor a hashajtók alkalmazása
hátrányos lehet.
Ismételten hangsúlyozom, hogy maró mérgek lenyelésekor tilos
orvosi szenet és sós hashajtót adni, ilyenkor víz
itatásával vagy beadásával a méreg felhígítására törekszünk!
Ezután kerül sor a közömbösítő, bevonó és fájdalomcsillapító
szerek alkalmazására.
Maró mérgekkel történt toxikózis esetén az állatot nem szabad
meghánytatni, a fájdalmat Algopyrin beadásával csillapíthatjuk.
A további kezelés már az állatorvos feladata.
Összefoglalva tehát, az előbbiek során röviden arról ejtettünk
szót, hogy a gazdának elsősegélyként miként ismerhető fel a
mérgezés, és hogy a gazdának elsősegélyként mit kell tennie a
mérgezés során a méreg további szervezetbe jutásának a
megakadályozására, a tápcsatornába került méreg megkötése,
közömbösítése és lehető eltávolítása, kiürülésének
elősegítése céljából. Mindemellett természetesen azonnal kérni
kell az állatorvosi segítséget, aki a kórokozó méreganyaga
lehető felderítése mellett a célzott gyógykezelést is elvégzi.
Az esetleg elhullott állat tetemét feltétlenül hagyni kell az
állatorvos megérkezéséig, mert szükség esetén a mérgező
anyag kimutatására, a mérgezés okának felderítésére
(takarmányártalom, olykor szándékosság stb.) csak ily módon tud
az állatorvos vizsgálati anyagot küldeni a Laboratóriumba.
KONYHASÓ-MÉRGEZÉS
Az egyik leggyakrabban előforduló toxikózis, mely főként a
sertés- és baromfiállományokban okoz olykor súlyos veszteséget,
mivel többnyire nagyobb számú állat betegszik meg, nagyon gyorsan
lezajlik, magas az elhullási arány és gyógyszerek alkalmazásával
nem befolyásolható.
Mindenekelőtt a bántalom megelőzésével, ha pedig már fellépett
a baj, annak mielőbbi felismerésével, az előidéző ok azonnali
elhárításával kell a súlyos veszteséget megelőzni. Ez a gazda
azonnali teendője! A veszteség ugyanis akkor lesz a legkisebb, ha
az állatorvos már csak megerősíti a diagnózist és megállapítja,
hogy valóban nem valaminő fertőző betegségről van szó.
MI OKOZZA? Sertések esetében legtöbbször a
takarmány túlzott sózása okozta a toxikózist. Sokszor mérés
nélkül csak „marokkal” szórják a sót a takarmányhoz, máskor
a húsok kezelése után megmaradt páclé, sós ételmaradékok vagy
állati fehérjetakarmányok (húsliszt, halliszt) esetén azok
sótartalmát nem veszik figyelembe. A bajt fokozza az ivóvíz
korlátozása!
Több évtizedes állatorvosi praxisom során a baromfiak
között mindig az okozta a mérgezést, hogy a takarmányhoz vagy az
ivóvízbe a kannibalizmus megszüntetésére toxikus mennyiségű
konyhasót kevertek.
Tudni kell, hogy tetszés szerinti vízfogyasztás mellett a
sertésnél szájon át adva 2-4 g/ttkg konyhasó már mérgező, a
baromfinál pedig 5-8 % konyhasót tartalmazó takarmány elhullást
okoz. Korlátozott vízfogyasztás mellett ennél sokkal kisebb
adagok is mérgezést okozhatnak.
Milyen tünetek mutatkoznak? A beteg sertés bágyadt,
tántorogva jár, keresi az ivóvizet. Nehezített légzés, remegés,
fej- és szemrezgés, olykor ismétlődő görcsök mutatkoznak. A
rángógörcs végén az állat nyálzik, majd újabb roham kezdődik.
Ritkábban kör-, vagy egyéb kényszermozgás is jelentkezik.
Baromfinál a tünetek a konyhasó elfogyasztása után már
2-7 óra múlva jelentkezhetnek. Tünetek: Bágyadtság,
aluszékonyság, máskor ingerlékenység, petyhüdt bénulás. Nem
egyszer rohamokban jelentkező görcsös állapot mutatkozik.
Gyógyítás: A sós takarmány megvonása mellett bőséges
vízellátás.
(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában.)
