Baromfibántalmak

-->

NÉHÁNY GYAKORIBB BÁNTALOM MEGELŐZÉSÉRŐL, MELYEK FENYEGETIK A CSIRKENEVELÉS EREDMÉNYESSÉGÉT

Lapunk előbbi számában szót ejtettünk arról, hogy milyen tartási, takarmányozási és higiéniai körülményeket kell biztosítani a naposcsibék befogadása során azok igényeinek kielégítésére, hogy a csibenevelés valóban eredményes, gazdaságos és kifizetődő legyen.

Ezúttal a teljesség igénye nélkül, néhány olyan bántalom oktanát, orvoslását és megelőzésének lehetőségét ismertetjük, melyek a kis állatok egészséges felnevelését gyakrabban veszélyeztetik.

A BAROMFI BÉLKOKCIDIÓZISA

A kokcidiózis a baromfi egyik leggyakoribb és legtöbb áldozatot követelő parazitás betegsége. Az okozott kárt és a védekezés költségeit világviszonylatban már évekkel ezelőtt is évente több mint 2 milliárd dollárra becsülték.

A kártétele elsősorban az elhullásokból, a várható súlygyarapodás elmaradásából, a csökkent takarmány-hasznosulásból, az egyéb fertőzések iránti érzékenységből, valamint a megelőzés és a gyógykezelés magas költségéből adódik.

A különféle bélkokcidiózisok megfelelő beavatkozás, gyógykezelés nélkül akár 80-90%-os veszteséget is okozhatnak, de ha a beteg állatok túl is élték a kokcidiumos fertőzöttséget, legyengülnek és bennük más természetű betegségek lobbanhatnak fel. A súlyos veszteség elkerülésére nagyon fontos a betegség megelőzése, mielőbbi felismerése és már az első tünetek megjelenésekor a gyógykezelés.

MI OKOZZA?

A bántalmat okozó kokcidiumok apró, egysejtű, spórás véglények. A csibék emésztőcsatornájában megtelepedett különféle kokcidiumok (Eimeria tenelli, E. necatrix, E. brunetti) a bélcső más és más szakaszában okoznak kóros elváltozásokat. Ennek megfelelően beszélhetünk a csirkék vakbél-, vékonybél- és végbél-kokcidiózisáról. A gyakorlatban rendszerint vegyes fertőzöttséggel találkozunk.

HOGYAN TÖRTÉNIK A FERTŐZŐDÉS?

A fertőzés forrásául többnyire a kokcidium-hordozó, de a betegség tüneteit nem mutató tyúkok szolgálnak, melyek bélsarával a szabadba jutott, majd sporulálódott oociszták legtöbbször a vízzel vagy az eleséggel bejutnak a csirkék emésztőcsövébe.

Nem kizárt, hogy az udvarra leszállt verebek, sőt rovarok vagy akár legyek is közvetíthetik a fertőzést.

A környezetben levő, fertőzésre alkalmassá vált (sporulálódott) oociszták („peték”) bejutnak a bélcsatornába, ahol azok burka az emésztőnedvek hatására felreped, és kiszabadulnak belőlük az ún. sporozoiták, melyek hegyesebb végükkel behatolnak a hámrétegbe, majd további bonyolult átalakulások során roncsolják a szöveteket, és hihetetlen mértékben elszaporodva a csirkék megbetegedését okozva.

Minden három-négy ivartalan szaporodási ciklus után az egysejtűek ivaros szaporodásba kezdenek, mely folytán kialakul az oociszta („pete”), mely a bélsárral a szabadba jut, két nap alatt sporulálódik és fertőzésre alkalmassá válik.

Minden egyes ciklus során számtalan bélhámsejt esik áldozatául a paraziták fejlődésének károsítva ezzel a bélbeli folyamatokat, az emésztést és a tápanyagok felszívódását.

Mivel az Eimeriák szaporodása rendkívül gyors, egyetlen oocisztából 400.000 is fejlődhet, egy csirke akár több milliárd oocisztát is üríthet. A szaporodás hatalmas ütemét tekintve néhány nap alatt az egész állomány fertőzötté válhat, és súlyos megbetegedés léphet fel.

A CSIRKÉK VAKBÉL-KOKCIDIÓZISA

Többnyire a fiatal, 2-5 hetes csirkék között fellépő vakbél-kokcidiózist az Eimeria tenella nevű kokcidium okozza.

A betegség jellemző klinikai tünetek alapján jól felismerhető. Az első tünetek a fertőződést követően mintegy 4-6 nap után észlelhetők. A kis állatok szomorkodva, kedvetlenül álldogálnak, étvágyuk nincs, szárnyukat, fejüket lógatják, és hamarosan megjelenik a legjellemzőbb tünet, a véres hasmenés. Szokványos esetekben előbb csak néhány vércsík látható a csirkék ürülékében, majd a vérzés mindinkább fokozódik, sőt előfordulhat, hogy a kis állatok látszólag „tiszta vért” ürítenek. Hamarosan nagyszámú elhullás következik.

A betegség súlyossága és a veszteségek aránya függ az állatok ellenálló-képességétől, az oociszták számától, a takarmány minőségétől (nyomelemek, vitaminok stb.) és a higiéniás körülményektől (zsúfoltság stb.).

Ami a vitaminellátást illeti megfigyelték, hogy az A-vitaminnal bőségesen ellátott csirkék nem vagy csak gyengébben betegszenek meg, mint az A-vitaminnal nem kezelt társaik. A kísérletek során pedig arra az eredményre jutottak, hogy a csak mérsékelt fertőzésnek kitett csirkéknek egyedül az A-vitamin nagy adagban történő applikálása nyújtott kellő védelmet.

GYÓGYSZERES KEZELÉS

A kokcidiumok a baktériumokhoz hasonlóan hozzászokhatnak azokhoz a gyógyszerekhez, melyekkel hosszabb ideig érintkezésben vannak. Az így kialakult rezisztenciájukat a kokcidiumok örökítik az utódaikra is, és előállnak a gyógyszerrezisztens kokcidium-törzsek.

Többek között az az oka annak, hogy újabb és újabb gyógyszerek kerülnek forgalomba a betegség leküzdésére, és újabban mindinkább ajánlják a csirkék vakcinázását, mely akár egész életre szóló védelmet nyújt a nagyon súlyos veszteséget okozó bántalommal szemben. (A továbbiak során a vakcinázásról is részletesebben szót ejtünk.)

Ismételten megemlítem, hogy számos kokcidium elleni szer van forgalomban. Ezúttal példaként csak néhányat említek meg, melyeket magam is jó eredménnyel használtam a mindennapos gyakorlatban.

BAYCOX 2,5% oldat mindegyik kokcidium faj ellen hatásos. A tünetek észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a gyógykezelést. Adagja egy milliliter oldat egy liter vízhez, két napig folyamatosan itatva.

NEPHYCOCIN SOL a kokcidiózis megelőzésére és gyógyítására egyaránt alkalmas. A gyógyításra 10 napos kor eléréséig folyamatosan kell itatni 2,5 ml/liter töménységben. A kezelést 4 hetes korban meg kell ismételni egy 3 napos itatásos kúrával. A bántalom megelőzésére 2.5 ml/liter koncentrációban 2 és 4 hetes korban 3 napig kell itatni.

ESB pulv AUV szulfonamid készítmény. Gyógykezelésre 1-2 g/liter mennyiségben kell az ivóvízbe keverni folyamatosan vagy megszakításokkal az 1., 2. és az 5. napon. Megelőzésre legkésőbb 5 hetes korban 3 egymást követő napon 1,5 g/liter dózisban kell az ivóvízbe keverni.

MIKÉNT LEHET A CSIRKÉK KOKCIDIÓZISA ELLEN VAKCINÁZÁSSAL VÉDEKEZNI?

Régóta ismert, hogy a kokcidiózist átvészelő csirkék a megbetegedésüket okozó Eimeria-fajjal szemben védetté válnak. Így vetődött fel annak a gondolata, hogy a védőimmunitás vakcinázással is kialakítható. A vakcinavonalakat úgy gyengítették, hogy megbetegedést ne okozzanak, ugyanakkor a védőimmunitást kiváltsák.

Rendkívül fontos, hogy a vakcinázott állatok soha ne kapjanak kokcidium-ellenes szert tartalmazó takarmányt. Mivel a hatékony immunitás (védettség) kialakulása 3 hetet is igénybe vehet, lényeges, hogy a természetes fertőződés lehetőségét a minimálisra csökkentsük (alapos takarítás és fertőtlenítés az új állomány betelepítése előtt).

A PARACOX-8 vakcinát 5-9 napos korban szájon át egyszeri adagban kell alkalmazni, 0,1 ml/állat adagban az ivóvízbe keverve. A vakcinázáshoz a legmegfelelőbb a harangos itató. Egyetlen vakcinázás védelmet nyújt a csirkék egész életére (KÉP).

A PARACOX-5 vakcinát napos korban a takarmányra permetezve vagy itatva, esetleg már a keltetőben a naposcsibékre való permetezéssel alkalmazhatjuk.

Tudni kell, ha a csirkék takarmánya bármilyen kokcidium ellenes szert tartalmaz, nem sokkal a vakcinázás előtt, alatt vagy után a vakcinatörzsek elpusztulnak, mielőtt a védőimmunitás kialakulna!

Újabban IMMUCOX, LIVACOX néven is forgalomba kerültek vakcinák, melyek egész életre szóló immunitást adnak. A vakcinákat 5-10 napos korban kell megitatni a baromfival. Az ennél korábbi (1-5 napos kori) vakcinázás is elvégezhető, de a vízfelvétel ebben a korban még nagyon változó. Lehetővé kell tenni, hogy a csibék folyamatosan hozzáférjenek az alomhoz! Ajánlatos A, D, E és K-vitaminokat adagolni! A vakcinák kiszolgálásához állatorvosi vény szükséges!

A CSIRKÉK GUMBORÓ BETEGSÉGE

Főként a 3-6 hetes csirkéket veszélyezteti a fertőző bursitis vagy más néven Gumboró betegség, amit egy nagyon ellenálló vírus okoz. A fertőzöttség a csirkék nagyszámú elhullásával, fejlődésének elmaradásával, a takarmány pocsékolásával és a vágóhídi selejt emelkedésével jár. Fertőzöttség esetén a testsúly 80-100 grammal kisebb, a takarmány-értékesítés pedig 3-8%-kal romlik. A selejt 1%-ról 3%-ra emelkedik.

Előre kell bocsátani, hogy ha a betegség tünetei megjelentek, a bántalom már nem gyógyítható, és ahol egyszer felütötte a fejét, „véglegesen” megmaradhat. Az idős baromfiak például életük végéig vírushordozók maradhatnak. Megfelelő módon és időben történő vakcinázással a baj megelőzhető, a veszteség csökkenthető.

A KÓROKOZÓ

A betegség okozója egy igen nagy ragályozó-képességű birna-vírus. A vírus ellenálló-képessége nagy, 56°C-on 30 percig is életben marad.

Fertőző-képességét az alomban akár 4 hónapig is megőrzi az alombogár, szervezetében is mintegy 60 napig fertőzőképes marad.

A fertőzöttség elsősorban a bélsárral ürülő vírus szájon át való felvételével történik, de bekövetkezhet a kötőhártyán keresztül, vagy akár inhalációval (belégzés) is. Közvetíthetik a fertőzést a különféle ragályfogó tárgyak, a takarmány és az ivóvíz is. Az alom és az alombogár fertőzésközvetítő szerepéről már volt szó. Behurcolhatják továbbá a vírust a nem kellően fertőtlenített járművek az istállóban élő rágcsálók, és maga az ember is.

A BETEGSÉG TÜNETEI

A lázas csirkék bágyadtak, étvágytalanok, vízszerű bélsarat ürítenek, vizeletük a kloaka környékén kiválva gipszhez hasonló bevonatot képez. Az állatok nehézkesen mozognak, egyesek reszketnek s a fejfüggelékeik anémiásak, majd utóbb enyhén cianotikussá válnak. Egyes betegek kloakájának felső részén a bursa Fabricii kitapintható. A lappangási idő a 3-6 hetes csirkeállományokban 2-3 nap.

A klinikai tünetek hiányában is jelentős vezteségeket okoz a betegség szubklinikai formája, amikor van ugyan fertőzöttség, de klinikai tünetekben nem mutatkozik. Ilyenkor is romlik a takarmány hasznosulása, csökken az átlagos testtömeg.

HOGYAN VÉDEKEZZÜNK?

1. Elsőrendű feladat a korai fertőzés megakadályozása. A keltetőből való szállítás alatt, a telepítés előtt a csirkéket meg kell óvni a fertőzéstől. A szállító eszközöket és az istállót alaposan meg kell tisztogatni és fertőtleníteni. Fontos a tojáshéj alapos fertőtlenítése is.

2. Nagyon kedvező hatású, ha a tojókat immunizáljuk, így a csirkék maternális ellenanyag szintjét biztosíthatjuk.

3. Csökkenthetők a veszteségek, a korai fertőződés következményei a csirkék tojásban vagy napos korban végzett immunizálásával. A takarmány E-vitamin tartalmát a brojlerkor utolsó 3 hetében ajánlatos háromszorosára emelni.

A VAKCINÁZÁSRÓL

Miután a betegség, ha már felütötte a fejét, nem gyógyítható, a bántalom megelőzésére a csirkék vakcinázását kell igénybe venni.

Az első oltást 14 napos korban érdemes elvégezni, majd a vakcinázást 24-28 napos korban kell megismételni.

Hogyan alkalmazzuk? A csirkék vakcinázására többféle vakcina is forgalomban van, melyeket az állatorvos utasítása szerint kell felhasználni. Példaként említem, hogy én a CEVAC GUMBORO vakcinát használom, mely 200 adagos kiszerelésben is kapható. Kezelés előtt az állatokat 2 órán át szomjaztatni kell, hogy a gyógyszeres vizet az állatok 2 órán belül elfogyaszzák. Feloldás után azonnal fel kell használni. Csak egészséges állatok vakcinázhatók.

A CSIRKÉK LÁBGYENGESÉGE

Egy zalai Olvasónk írja: „a csibéim 3 hetes koruktól elkezdtek nehezen járni, mire elérték a 4. hetet, már nyomorékok lettek, nem tudtak menni. Gusztustalanok, szenvednek és nem fejlődnek...”

Járási nehézségekben mutatkozó mozgászavart okozhatnak a csont, az izom, az izületek, az ínhüvelyek, valamint a központi idegrendszer és a perifériás idegek megbetegedése.

A leggyakoribb azonban az angolkór, mely a fejlődésben levő állatok olyan komplex anyagforgalmi betegsége, mely mindenekelőtt a zavart csontképződésben, annak hiányos elmeszesedésében nyilvánul meg.

AZ ANGOLKÓR TÜNETEI

Mindenekelőtt az tűnik fel, hogy a csirkék keveset mozognak, sokat ülnek vagy a csánkjukra támaszkodnak. Ha a falkát felriasztjuk, hamarosan újból letelepszik.

A mozgászavar eleinte többnyire az átlagosnál fejlettebb egyedeken mutatkozik, mert a gyorsabb fejlődés, a nagyobb testsúly erősebb csontozatot kívánna, ugyanakkor a csontosodáshoz szükséges anyagok viszonylagos hiánya éppen ezekben az állatokban mutatkozik fokozottabb mértékben a gyengébben fejlett társaikhoz képest.

Feltűnő a lábtőizület nyomásra nagymértékben érzékeny duzzanata, és olykor a mellcsont taréjának az elgörbültsége vagy jól tapintható csomók képződése a bordákon, a porc és a csont határán. Utóbb a lábközép és a lábszár csontjai elgörbülnek, a láb állása dongás vagy éppenséggel gacsos lesz. A lábujjak csontjai is megvastagodhatnak, meggörbülnek, a lábujjak kifelé vagy éppenséggel befelé fordulnak.

Az angolkóros baromfiállomány étvágya csökkent, a tolluk borzolt, az állatok bágyadtak és mind gyakoribbak az elhullásuk.

ORVOSLÁS – MEGELŐZÉS

1. Gondoskodni kell a megfelelő kalcium- és foszforellátásról és azok megfelelő arányáról. A növekedésben levő állat 1,5:1 arányban igényli a kalciumot és a foszfort.

2. D-vitamint tartalmazó készítményt kell adagolni.

3. Csak az adott állatfaj részére előírt tápot etessünk, amit szakszerűen tároltunk (avasodás, gombásság), és nem mentek benne tönkre a vitaminok. Lejárt határidejű tápot vagy vitaminkészítményt ne etessünk.

FIATAL CSIRKÉK B₂-VITAMIN-HIÁNYA. GÖRBELÁBUJJ-BETEGSÉG

Egyik Olvasónk arról panaszkodik, hogy a csirkéi lesántultak, nem fejlődnek. Amikor az állatokat felzavarja egy részük bágyadtan ülve marad. Ezek az állatok csak bíztatásra nehézkesen kelnek fel, majd ingadozó járással tesznek néhány bizonytalan lépést. Járás közben leeresztik a szárnyaikait, azzal segítve testük egyensúlyban tartását. Hamarosan ismét megállnak, miközben egyesek furcsa módon a lábtőizületükre, mások szárnyaikat leeresztve arra támaszkodnak.

Számos csirkének a lábujjai mindkét lábon azonos képet mutatva befelé görbültek. Legtöbbször egyáltalán nem, máskor csak rövid időre sikerült a begörbült lábujjakat kézzel kiegyenesíteni.

Egyetlen csirkén sem duzzadtak az ujjizületek, a csontvégek fájdalmasságot nem mutatnak, ami az angolkórra utalna.

Az elmondott kórkép, főként a „görbelábujj szindróma” legtöbbször a csirkék B₂-vitamin (riboflavin) hiányára utal. A hiánybetegség B₂-vitamint tartalmazó készítménnyel, majd háziszerként a takarmányba kevert élesztővel (8% arányban) orvosolható, megelőzhető.

(A cikk megjelent dr. Radnai István tollából a Kistermelők Lapjában 2008. júniusában.)